Lénát már betettem a kiságyban, Millát éppen etetem a fotelben, mikor látom Ajsát beosonni a szobába. Nem néz rám, direkt a másik irányba figyel. Odamegy Lénához, dugja a kis fejecskéjét a rácsokhoz, cuppanást hallok, majd édes, már-már éneklő hangon megszólal: "Inyágyom" Majd kimegy a szobából...
Várom a reggelt, vajon használja e még ezt a szót, vagy ez is egyszerire sikerült. Remélem sokat halljuk még tőle.
............
2010. október 29., péntek
Így sétálunk mi..
A mi céltudatos Ajsánk mindig tart valami felé. Mindent komolyan vesz, a levegőzést is. Míg én beérném azzal, hogy kitolom a babakocsit az udvarra miközben a kicsik alszanak benne, és eközben eljátszanék elsőszülött csemetémmel, Ajsa nem érti ezt az egészet....
Miért veszem én elő a kocsit, ha nem akarok menni sehová? Belátom ez tényleg érthetetlen. És igaza van, mikor a kapu felé veszi az irányt, mojó (motor) felkiáltásokkal. És mivel olyan Ajsás csillogó, boldog, lelkes szemekkel teszi mindezt, lehetetlenség nem engedni neki.
Neki és Lilinknek. A hatodik (hatodik??!!) családtagunknak. "Jijji" kutyának.
A kis piszok, akit egyébként vontatóval kell az udvarra kiráncigálni (mit neki levegő, madarak, házőrzés.. kutyalét... Amikor bent van az alvókosara, amiben az egész napot eltöltené, ha Ajsa ott ülne mellette és jól látná a tv-t) , ilyenkor természetesen a legnagyobb örömmel tart Ő is velünk. Egyszer próbáltam meg otthon hagyni, gondolván egy másfél évessel és két újszülöttel önmagában is szórakoztató elindulni.Az eredmény: egy vonyító, ikegő hangon ugató kutya a kerítés egyik oldalán. Egy síró, hisztiző kislány, két ijedt, üvöltő baba és egy tanácstalan anya a másikon.
Azóta ötösben sétálunk. Szerencsére nem sok idegennel találkozunk, a környék már ismer minket. Ha mégis összefutunk csodálkozókkal, vagy hülyének néznek, vagy sajnálnak. Körülbelül így nézünk ki:
elől megy Lili, Ajsa utána motoron. Néha próbál mellette menni, de Lilink mindig letér az útról, hátulról jobban szemmel tudja tartani. A menet végén tolom én a széles ikerkocsit... Általában a kismotor a végén nálam köt ki. Ajsa lány inkább sétál, nézi mit szimatol a "kis barátnéja" Megnéznek minden bokort, megállnak minden kapualjban. Az úti célunk általában a kisbolt, ahol kinder pinguit kell venni a kisleánynak és elő kell halászni kifelé jövet egy babapiskótát a kutyának... Egyébként előveszi a speciális kinézem a kaját nézését, és Ajsa szívesen osztja meg vele a saját csokiját. Boltban várakozva hallom hogy utcabeliek köszöntik Lilit, megdicsérik, milyen ügyes. És megjegyzik neki milyen szép babákat őriz. 30 cm-t el sem érő magasságával ugyanis komoly testőri munkát végez (még mielőtt valaki megijedne, háznál van a bolt amibe járunk, az udvaron a bejárat előtt hagyom a kicsiket, és ki is lehet látni)
Vásárlás után haza felé vesszük az irányt, a 10 perces oda-vissza utat be is fejezzük háromnegyedóra alatt....
Miért veszem én elő a kocsit, ha nem akarok menni sehová? Belátom ez tényleg érthetetlen. És igaza van, mikor a kapu felé veszi az irányt, mojó (motor) felkiáltásokkal. És mivel olyan Ajsás csillogó, boldog, lelkes szemekkel teszi mindezt, lehetetlenség nem engedni neki.
Neki és Lilinknek. A hatodik (hatodik??!!) családtagunknak. "Jijji" kutyának.
A kis piszok, akit egyébként vontatóval kell az udvarra kiráncigálni (mit neki levegő, madarak, házőrzés.. kutyalét... Amikor bent van az alvókosara, amiben az egész napot eltöltené, ha Ajsa ott ülne mellette és jól látná a tv-t) , ilyenkor természetesen a legnagyobb örömmel tart Ő is velünk. Egyszer próbáltam meg otthon hagyni, gondolván egy másfél évessel és két újszülöttel önmagában is szórakoztató elindulni.Az eredmény: egy vonyító, ikegő hangon ugató kutya a kerítés egyik oldalán. Egy síró, hisztiző kislány, két ijedt, üvöltő baba és egy tanácstalan anya a másikon.
Azóta ötösben sétálunk. Szerencsére nem sok idegennel találkozunk, a környék már ismer minket. Ha mégis összefutunk csodálkozókkal, vagy hülyének néznek, vagy sajnálnak. Körülbelül így nézünk ki:
elől megy Lili, Ajsa utána motoron. Néha próbál mellette menni, de Lilink mindig letér az útról, hátulról jobban szemmel tudja tartani. A menet végén tolom én a széles ikerkocsit... Általában a kismotor a végén nálam köt ki. Ajsa lány inkább sétál, nézi mit szimatol a "kis barátnéja" Megnéznek minden bokort, megállnak minden kapualjban. Az úti célunk általában a kisbolt, ahol kinder pinguit kell venni a kisleánynak és elő kell halászni kifelé jövet egy babapiskótát a kutyának... Egyébként előveszi a speciális kinézem a kaját nézését, és Ajsa szívesen osztja meg vele a saját csokiját. Boltban várakozva hallom hogy utcabeliek köszöntik Lilit, megdicsérik, milyen ügyes. És megjegyzik neki milyen szép babákat őriz. 30 cm-t el sem érő magasságával ugyanis komoly testőri munkát végez (még mielőtt valaki megijedne, háznál van a bolt amibe járunk, az udvaron a bejárat előtt hagyom a kicsiket, és ki is lehet látni)
Vásárlás után haza felé vesszük az irányt, a 10 perces oda-vissza utat be is fejezzük háromnegyedóra alatt....
2hónaposak!
2 hónaposak lettek a lánykáink. 2 hónapja lettünk nagycsalád. Néha olyan távolinak tűnik az egygyerekes lét, mintha ezeréve így lenne minden, máskor még mindig rácsodálkozok hogy háromgyerekesek vagyunk.
A nagylányokról:
Léna 3,5 kg, 51 centi, Milla súlya 3,3kg, és 48 cm.
Sokat esznek, szerencsére anyatejesek.
Rengeteget változtak az elmúlt időszakban, egyre többet vannak fent, egyre aktívabbak érdeklődőek. Figyelnek minket, mozgás közben is. Hangokra reagálnak, ha beszélünk hozzájuk érdeklődőnek mutatkoznak (mint Ajsával megtapasztaltam, ebben a tekintetben visszafelé fejlődik egy gyerek)
Áldott jó gyerekeknek bizonyulnak eddig. Sokat mosolyognak. Csak akkor sírnak, ha "muszáj" ha éhesek, vagy ha peluscsere idejét érzik A pelenkákról egy egész bejegyzést írhatnék... 3 gyerek.... az anyagi csődöt leszámítva is, siralmas.. egész nap pelenkázok!!:) A harmadik ok a sírásra: Ajsa. Ha nővérkéjük, visít, sír, csapkodásra, kiáltásokra már nem reagálnak.
Hasonfekve meg tudják emelni a fejüket, Léna az ügyesebb, a kezecskéjét is tudja közben mozgatni. Milla pedig néha elkapja a gyerekágyra felszerelt csörgőt. Tehát mindkét gyerek tehetséges valamiben:)
A nagylányokról:
Léna 3,5 kg, 51 centi, Milla súlya 3,3kg, és 48 cm.
Sokat esznek, szerencsére anyatejesek.
Rengeteget változtak az elmúlt időszakban, egyre többet vannak fent, egyre aktívabbak érdeklődőek. Figyelnek minket, mozgás közben is. Hangokra reagálnak, ha beszélünk hozzájuk érdeklődőnek mutatkoznak (mint Ajsával megtapasztaltam, ebben a tekintetben visszafelé fejlődik egy gyerek)
Áldott jó gyerekeknek bizonyulnak eddig. Sokat mosolyognak. Csak akkor sírnak, ha "muszáj" ha éhesek, vagy ha peluscsere idejét érzik A pelenkákról egy egész bejegyzést írhatnék... 3 gyerek.... az anyagi csődöt leszámítva is, siralmas.. egész nap pelenkázok!!:) A harmadik ok a sírásra: Ajsa. Ha nővérkéjük, visít, sír, csapkodásra, kiáltásokra már nem reagálnak.
Hasonfekve meg tudják emelni a fejüket, Léna az ügyesebb, a kezecskéjét is tudja közben mozgatni. Milla pedig néha elkapja a gyerekágyra felszerelt csörgőt. Tehát mindkét gyerek tehetséges valamiben:)
2010. október 23., szombat
Látogatóban
Három hete született Sára unokatestvérem kisfia, a szépséges Kornél, akit eddig csak fotókon láttunk. Régóta várjuk már a találkozást a kisemberrel és az anyukája érzéseire is nagyon kíváncsi voltam. Ma végre meg tudtuk Őket látogatni. Gondoltunk egy nagyot és teljes családdal látogattunk el hozzájuk, bár az eredeti terv szerint csak Ajsát akartuk vinni.
Időközben kiderült azonban hogy nagymamámék, nagynénémmel is ma jönnek hozzájuk, így gondoltam legyen együtt az 5ből 4dédunoka. Nővéremék sajnos nem tudtak most eljönni Helgával. (na igen, több mint felét én "szolgáltattam" hiába van öt unokája:))
Jó kis népbanzáj keletkezett. Kornél ugyan mindössze félórát volt ébren, és az egész látogatás nem tartott tovább 2 óránál a kicsik miatt, de nagyon jól éreztük magunkat. Ajsa persze végig produkálta magát dédi, nagybácsi, nagynéni előtt. Hiába, kicsit lányommal senki nem közölte hogy most Kornélé a főszerep. Nagy mosollyal nézegette az új családtagot, saját tesóit pedig büszkén mutogatta. Mikor egymás mellé tettük a három picurit, csibész pillantásokkal, széles vigyorral nézegette Őket. Nagyon tetszett Neki hogy többen vannak. Meg is jegyezte valaki hátulról, hogy hármas ikreknek mennyire örülne...hát még én. Apukája azt hiszem el tudná viselni ha két rózsaszín között ott virítana egy kis kékség is - bár tudja: nem fog:)
A kicsik nagyon jól viselték a kiruccanást, nyugodtak voltak, érdeklődő pillantásokkal végigfürkészték az arcokat. Mindenkinek elejtettek egy-egy bájos mosolyt. Lénánál hazafelé a kocsiba kicsit betelt a pohár, nem kellett rádiót hallgatnunk. Mire hazaértünk azért elaludt:) Ajsa fürdésig emlegette a babát. Százszor el kellett neki magyarázni, hogy otthon van, neki Sára az anyukája, majd megyünk meglátogatjuk Őket.
Azt hiszem gyakrabban kellene találkákat szervezzünk, ha már a rokonok többségét félóra autóúttal el tudjuk érni. Már alig várom, hogy nagyobbak legyenek mindannyian és sokasodjanak:)
Időközben kiderült azonban hogy nagymamámék, nagynénémmel is ma jönnek hozzájuk, így gondoltam legyen együtt az 5ből 4dédunoka. Nővéremék sajnos nem tudtak most eljönni Helgával. (na igen, több mint felét én "szolgáltattam" hiába van öt unokája:))
Jó kis népbanzáj keletkezett. Kornél ugyan mindössze félórát volt ébren, és az egész látogatás nem tartott tovább 2 óránál a kicsik miatt, de nagyon jól éreztük magunkat. Ajsa persze végig produkálta magát dédi, nagybácsi, nagynéni előtt. Hiába, kicsit lányommal senki nem közölte hogy most Kornélé a főszerep. Nagy mosollyal nézegette az új családtagot, saját tesóit pedig büszkén mutogatta. Mikor egymás mellé tettük a három picurit, csibész pillantásokkal, széles vigyorral nézegette Őket. Nagyon tetszett Neki hogy többen vannak. Meg is jegyezte valaki hátulról, hogy hármas ikreknek mennyire örülne...hát még én. Apukája azt hiszem el tudná viselni ha két rózsaszín között ott virítana egy kis kékség is - bár tudja: nem fog:)
A kicsik nagyon jól viselték a kiruccanást, nyugodtak voltak, érdeklődő pillantásokkal végigfürkészték az arcokat. Mindenkinek elejtettek egy-egy bájos mosolyt. Lénánál hazafelé a kocsiba kicsit betelt a pohár, nem kellett rádiót hallgatnunk. Mire hazaértünk azért elaludt:) Ajsa fürdésig emlegette a babát. Százszor el kellett neki magyarázni, hogy otthon van, neki Sára az anyukája, majd megyünk meglátogatjuk Őket.
Azt hiszem gyakrabban kellene találkákat szervezzünk, ha már a rokonok többségét félóra autóúttal el tudjuk érni. Már alig várom, hogy nagyobbak legyenek mindannyian és sokasodjanak:)
2010. október 22., péntek
Nagycsaláddá válásunk
Hol is kezdjem el a történetünket?
Az elhatározás megszületett bennem, hogy ezentúl lejegyzem a lánykáim életét, napról napra, minden kis apró mozdulatot. Fejlődésüket így szeretném nyomon követni, illetve megosztani ezt az örömömet családtagjainkkal, barátainkkal. Hogy a távolság, az időhiány ne legyen akadály. Nem mellesleg remélem a lányaim is örömmel olvassák majd ezt a naplót felnőtten.
Beleugorhatnék rögtön a közepébe, a mába. Mégis azt szeretném, ha "rendes" naplóként az elejéről kezdeném. Hogyan is jutottunk ideáig? Hogyan van most egy majdnem 2éves, és két majdnem 2hónapos kicsi lányunk.
2006-ban ismerkedtünk meg a lányok apukájával. Az esküvőnk jelenleg tervezőben, sosem találtuk még meg a megfelelő pillanatot. De ami késik nem múlik. Most már kivárjuk, hogy visszaszerezzem eredeti súlyomat:)
Hamar megfogalmazódott mindkettőnkben, hogy szeretnénk egy gyereket. 2009. február 16-án meg is érkezett első lányunk, Ajsa. Az életünk hármasban nem sokáig tartott. Gyorsan bejelentkeztek a tesók. Egyik sokk a másik után. Ketten voltak a hasamban. Két lány. Két hónappal a születésük után is néha annyira hihetetlen, hogy háromgyermekes anyuka vagyok. Mintha most lett volna, hogy hazahoztuk Ajsát a kórházból. Nehéz elhinni, hogy már Ő a nagy nővérke. Pedig ügyesen veszi az akadályokat. Nem tudtam mire számítsak, milyen lesz majd három kicsivel itthon lenni. Egy hónap alatt viszonylag jól sikerült felvenni az új életritmust. Azt hiszem megtartom az összest:)
Aki most 1 éves 8hónapos tömör gyönyör. Babusgatni való kisbaba az egyik pillanatban, a másikban törékeny, nagylányos kis hercegnő. A következő percben viszont már makacs, hajthatatlan, törő-zúzó, hisztibajnok. A kicsik születése megrázta a kis életét, de próbál alkalmazkodni, megszokni, néha látom hogy küzd, nem tud még mit kezdeni az új helyzettel. Arra már rájött, hogy ez már állandó lesz. Szerencsére a hugicák eddig jó babáknak bizonyultak. Keveset sírnak, szeretnek "kommunikálni" a nővérükkel, Ajsa legnagyobb örömére. Sok a puszilgatás, simogatás. Kevés a kitörés a picik irányába. A hisztiket inkább a földön oldja meg, ha többszöri "eee" "nyem" parancsszóra sem teszem le a kicsiket. A napjaiban a várva várt pillanat az apja hazaérkezése. Amikor meg lehet mutatni, hogy a testvérkéi még mindig itt vannak, ki lehet őket vetetni a nagyágyra, beleülni Apa ölébe és nézegetni, mutatni mennyire szereti Őket. Ezek a pillanatok, mikor megcsillan a remény, hogy egyre jobb lesz minden. Ilyenkor látom, hogy tényleg szereti a kicsiket. És látszik milyen gondoskodó nagytesó lesz majd.
De visszatérve csakAjsára
Reggel fél7kor kell már régóta. Délelőtt 11körül még alszik egy fél-háromnegyed órát. Majd 2től 3-fél4ig. Este 9kor általában már alszik. Ragaszkodik ehhez a napi beosztáshoz, ha valamelyik kimarad, eltolódik megtorolja este..
Rengeteget fejlődött az elmúlt hónapokban, csak ámulok és bámulok néha.
Sokat dumál, ami eddig nem volt jellemző rá
állandó szavai:
-Apa
-Ava (anya)
-baba
-tumi (cumi)
-tuju (cumisüveg)
-Jé é (Léna)
-Miji (Milla, ugyanis képes megkülönböztetni az ikreket, már nem csak baba mindkettő)
-mama
-paptya (papa)
-Jijji (Lili, a kutyánk)
-pacs (papucs, és minden lábbeli, mindenkivel felveti, neki is az az első ha leszáll az ágyról, hogy veszi a
szandálját)
-buu (busz, kocsi, motor)
-mojó (a kismotorja)
-nyem (nem)
-ikó (oké, ezt használja ha valamit helyesel - nagy néha)
-eee (ha valaki elmegy, valami véget ér, valamit nem akar, sokszor használja ezt a szót)
- nya (enni kér valamit)
-Zésé (Zétény unokatesója)
-Zs-Ss (utánozhatatlan, Zsombor a másik unokatesója)
- Dada (Dalma barátnője)
- jeje (gyere)
Nem jut eszembe több, babanyelven még sokat kommunikál.
Akik egy hét múlva két hónaposak
Külsőleg egyre jobban kezdenek megmutatkozni az eltérések. (kétpetéjű ikrek), belsőre egyre jobban hasonlítanak egymásra. Az első egy hónapban Milla volt az üvöltő masinánk, de mára már olyan kis csendes lett mint amilyen Léna is. Keveset hallatják a hangjukat, persze ilyenkor egyszerre. De általában elvannak csendesen, nézegetnek jobbra-balra. Ajsához képest nagyon szemfüles babák. Ha ébren vannak figyelnek mindenre, mindenkire. Minket is kikerekedett szemekkel fogadnak, Ajsát már most imádják. Külön nézésük van csak neki.
Az evést komolyan veszik, 4óránként felszólalnak. Ez az egyetlen dolog ami képes kihozni őket a sodrukból. Ha Ajsa nem hagyja Őket időben az ételhez jutni nagy a reklamáció.
Ami csak a hármunk pillanat az annyi míg a nővérük alszik. Éjjeli, álmos nézelődések, szuszogás figyelés, odabújás. Keveslem sajnos. És szeretnék csak a kettőnk pillanatokat külön-külön velük, de ez kevés mint a fehér holló. Esti egy altatás, mikor az apjukkal naponként cserélünk. Most is egybe írok róluk, pedig megérdemelnének külön-külön gondolatokat.
Majd idővel úgyis lesznek ilyenek, ahogy nőnek, okosodnak, elkezdik felfedezni a világot
Sok még a kaland előttük, előttünk:)
Az elhatározás megszületett bennem, hogy ezentúl lejegyzem a lánykáim életét, napról napra, minden kis apró mozdulatot. Fejlődésüket így szeretném nyomon követni, illetve megosztani ezt az örömömet családtagjainkkal, barátainkkal. Hogy a távolság, az időhiány ne legyen akadály. Nem mellesleg remélem a lányaim is örömmel olvassák majd ezt a naplót felnőtten.
Beleugorhatnék rögtön a közepébe, a mába. Mégis azt szeretném, ha "rendes" naplóként az elejéről kezdeném. Hogyan is jutottunk ideáig? Hogyan van most egy majdnem 2éves, és két majdnem 2hónapos kicsi lányunk.
2006-ban ismerkedtünk meg a lányok apukájával. Az esküvőnk jelenleg tervezőben, sosem találtuk még meg a megfelelő pillanatot. De ami késik nem múlik. Most már kivárjuk, hogy visszaszerezzem eredeti súlyomat:)
Hamar megfogalmazódott mindkettőnkben, hogy szeretnénk egy gyereket. 2009. február 16-án meg is érkezett első lányunk, Ajsa. Az életünk hármasban nem sokáig tartott. Gyorsan bejelentkeztek a tesók. Egyik sokk a másik után. Ketten voltak a hasamban. Két lány. Két hónappal a születésük után is néha annyira hihetetlen, hogy háromgyermekes anyuka vagyok. Mintha most lett volna, hogy hazahoztuk Ajsát a kórházból. Nehéz elhinni, hogy már Ő a nagy nővérke. Pedig ügyesen veszi az akadályokat. Nem tudtam mire számítsak, milyen lesz majd három kicsivel itthon lenni. Egy hónap alatt viszonylag jól sikerült felvenni az új életritmust. Azt hiszem megtartom az összest:)
Ajsáról
Aki most 1 éves 8hónapos tömör gyönyör. Babusgatni való kisbaba az egyik pillanatban, a másikban törékeny, nagylányos kis hercegnő. A következő percben viszont már makacs, hajthatatlan, törő-zúzó, hisztibajnok. A kicsik születése megrázta a kis életét, de próbál alkalmazkodni, megszokni, néha látom hogy küzd, nem tud még mit kezdeni az új helyzettel. Arra már rájött, hogy ez már állandó lesz. Szerencsére a hugicák eddig jó babáknak bizonyultak. Keveset sírnak, szeretnek "kommunikálni" a nővérükkel, Ajsa legnagyobb örömére. Sok a puszilgatás, simogatás. Kevés a kitörés a picik irányába. A hisztiket inkább a földön oldja meg, ha többszöri "eee" "nyem" parancsszóra sem teszem le a kicsiket. A napjaiban a várva várt pillanat az apja hazaérkezése. Amikor meg lehet mutatni, hogy a testvérkéi még mindig itt vannak, ki lehet őket vetetni a nagyágyra, beleülni Apa ölébe és nézegetni, mutatni mennyire szereti Őket. Ezek a pillanatok, mikor megcsillan a remény, hogy egyre jobb lesz minden. Ilyenkor látom, hogy tényleg szereti a kicsiket. És látszik milyen gondoskodó nagytesó lesz majd.
De visszatérve csakAjsára
Reggel fél7kor kell már régóta. Délelőtt 11körül még alszik egy fél-háromnegyed órát. Majd 2től 3-fél4ig. Este 9kor általában már alszik. Ragaszkodik ehhez a napi beosztáshoz, ha valamelyik kimarad, eltolódik megtorolja este..
Rengeteget fejlődött az elmúlt hónapokban, csak ámulok és bámulok néha.
Sokat dumál, ami eddig nem volt jellemző rá
állandó szavai:
-Apa
-Ava (anya)
-baba
-tumi (cumi)
-tuju (cumisüveg)
-Jé é (Léna)
-Miji (Milla, ugyanis képes megkülönböztetni az ikreket, már nem csak baba mindkettő)
-mama
-paptya (papa)
-Jijji (Lili, a kutyánk)
-pacs (papucs, és minden lábbeli, mindenkivel felveti, neki is az az első ha leszáll az ágyról, hogy veszi a
szandálját)
-buu (busz, kocsi, motor)
-mojó (a kismotorja)
-nyem (nem)
-ikó (oké, ezt használja ha valamit helyesel - nagy néha)
-eee (ha valaki elmegy, valami véget ér, valamit nem akar, sokszor használja ezt a szót)
- nya (enni kér valamit)
-Zésé (Zétény unokatesója)
-Zs-Ss (utánozhatatlan, Zsombor a másik unokatesója)
- Dada (Dalma barátnője)
- jeje (gyere)
Nem jut eszembe több, babanyelven még sokat kommunikál.
Milláról és Lénáról
Akik egy hét múlva két hónaposak
Külsőleg egyre jobban kezdenek megmutatkozni az eltérések. (kétpetéjű ikrek), belsőre egyre jobban hasonlítanak egymásra. Az első egy hónapban Milla volt az üvöltő masinánk, de mára már olyan kis csendes lett mint amilyen Léna is. Keveset hallatják a hangjukat, persze ilyenkor egyszerre. De általában elvannak csendesen, nézegetnek jobbra-balra. Ajsához képest nagyon szemfüles babák. Ha ébren vannak figyelnek mindenre, mindenkire. Minket is kikerekedett szemekkel fogadnak, Ajsát már most imádják. Külön nézésük van csak neki.
Az evést komolyan veszik, 4óránként felszólalnak. Ez az egyetlen dolog ami képes kihozni őket a sodrukból. Ha Ajsa nem hagyja Őket időben az ételhez jutni nagy a reklamáció.
Ami csak a hármunk pillanat az annyi míg a nővérük alszik. Éjjeli, álmos nézelődések, szuszogás figyelés, odabújás. Keveslem sajnos. És szeretnék csak a kettőnk pillanatokat külön-külön velük, de ez kevés mint a fehér holló. Esti egy altatás, mikor az apjukkal naponként cserélünk. Most is egybe írok róluk, pedig megérdemelnének külön-külön gondolatokat.
Majd idővel úgyis lesznek ilyenek, ahogy nőnek, okosodnak, elkezdik felfedezni a világot
Sok még a kaland előttük, előttünk:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)