Jelentkezés a másik oldalról, a "másik" családnak

Nagyszülőzünk, rokonozunk, jól elvagyunk. Ajsa fürdik a dicséretekben, az ikrek kézről kézre járnak. Mindenki boldog.

Ajsának a hétvégén két újabb aranyköpése volt:

Dalma unokatesóm kérdezte meg tőle, miért nem pisil bilibe.
Válasz: "nyem jön pisss" (eddig ez a leghosszabb mondata!!)
Mindezt olyan szomorú ábrázattal, hogy majd el sírtuk magunkat körülötte. Főleg Dalma. Igaz csajszi? :)

Majd a keresztapját sürgette indulatosan: Jeje, jeje gyos

És akkor nem érti a család miért "sírok", hogy nem beszél. Nem sírok, csak már szeretném, ha elmondaná mit akar, nem úgy kellene kitalálnom. Bár igaz, hogy két hete elkezdett dumálgatni, előtte nem túl sok szót mondott. Most hátha megindul szépen a fejlődése, bővül a szókincse.
Helga, a keresztlányom 14 hónapos, de úgy érzem több szót, használ mint Ajsa. Tegnap először azt mondta nekem, hogy "Keki". Nagyon jó volt hallani!! Igazi nagylány lett abból a kiscsomagból
Ajsa viszont nem hajlandó kimondani, hogy keresztanya, de még hasonlót se, nevettünk is rajta nővéremmel, hogy az ő félévvel fiatalabb lánya hamarabb megnevezett engem, mint Ajsi őt. Helga egyébként továbbra is egy tündér, Ajsával odavannak egymásért. Próbálja irányítani, terelni a kicsit. Ha rájuk nézek olyan mintha a Zéténnyel való kapcsolatát látnám, csak a másik szerepben. Szerencsére Helga is vevő, megy a nagy után, kicsilányom pedig nagyon büszke, hogy  a Babba hallgat rá. Bár kicsit féltékeny rá. Főleg ha Papa kezében van. Arra allergiás. Az ikrekre szintúgy. Papa csak az övé!

Holnap megyünk az én "keki" anyámhoz és apámhoz. Csajszi imád ott lenni, hiszen van traktor, csirke, malac.. minden amire egy városi csaj bukik. Remélem nem lesz nagyon hideg, mehet egy kört unokatesómmal. Aki szerintem napok óta azzal a rémképpel fekhet le, hogy Ajsa nyújtja a kezét és berreg, hogy indulhatnak... :)

3 hónaposak

Bizony, már ilyen nagyok a lánykáink. Szépek, bájosak, egyre érdeklődőbbek, egyre értelmesebbek. Már nem csak az evésről, alvásról szól a napjuk. Olyan gyorsan változnak., ügyesednek. Próbálom magamba szívni ezeket a perceket. Az édes illatukat, kisbabás mosolyaikat, nyelvöltögetésieket. Ajsával is olyan gyorsan eltelt ez az idő. Most pedig dupla ilyen tempóba haladunk, vagy inkább triplában.

Milla, az idősebb, kerek 8 perccel, ezért írok először róla. (Remélem nem lesz sértődés 20 év múlva)
Ő a nyugtalan, nagy szájú, hangos, könyörtelen. Az első hónapban Ő bömbölt egyfolytában, mostanra elővette nyugisabb oldalát, de azért még ha síró versenyre kerül sor magasan veri Lénát. Ha valami nem tetszik neki rögtön tudatja. Dávid találóan mondta rá, hogy Ő a miniAjsa. És tényleg. Mintha Ők lennének ikrek, mind viselkedésben, mind külsőleg. Ha egymás mellé tenném, az ikrek képét Ajsa kiskorijával, biztosra veszem, hogy Őket mondanák ikreknek. "Rossz" oldala mellett egy elbűvölő hölgy lakozik benne, aki mindenkit levesz a lábáról, lehetetlen nem imádni. Igazi vigyorbajnok. Sőt kacagós lány. Ez ugyanis a legújabb találmánya. Főleg az apjával szokott nagyokat nevetni. Kevesebbet "beszél" ugyan mint Léna, de azt hangosabban, határozottabban teszi. Kedvenc póza a háton fekvés, miközben kipárnázzuk, így jobban tud figyelni. Egyenes talajon háton feküdve bömböl. Na persze, hiszen nem lát semmit. Hason egy ideig elvan, de nem az igazi. És szereti tépni a hajam:) És mást is egyre többször ragad meg.

Annyira hasonlítanak Lénával, mégis annyira mások. Lényegében ugyan azt teszik (mi mást is tehetne két három hónapos), de más temperatumban. Léna sokkal nyugisabb, csendesebb. Mindig mosolyog. Lágyan, aranyosan. Halkan gőgicsél szinte egyfolytában. Csak mondja és mondja. Ő is imád az apjával dumálni. Ajsát is szeretné mindig látni, ha odamegy hozzá nővérkéje mindig széles mosollyal fogadja.
Igazán elkényeztet minket szerény viselkedésével. Szeret hason lenni. Sokat emelgeti a fejecskéjét. Ha már nem bírja, leteszi a kobakját, morog egy sort, és újra emeli, nagyon cuki ilyenkor. Nagy cuppogtatós, a nyelvét is gyakran öltögeti. Ajsát ezzel nagyon tudja szórakoztatni. Nővérkéje akcióinál, illetve hangos zörrenésekre Ő ijed meg jobban, de hamar megnyugszik, minden esetben.

Egymást is egyre jobban felfedezik. Egyre többet kapják el egymás kezét, ha a nagyágyban fekszenek. Nagyon élvezik, ha egymással szembe tesszük őket. Vagy ha összebújtatom őket, és hármasban vagyunk egy kupacban. Mit ne mondjak, engem is feltölt egy-egy nap után, az ilyen nyugi.

Papa, mama, többiek

Holnap utazunk haza. Haza haza. A szüleimhez. Egyszerűbb így, ha mi megyünk, sok a rokon, ismerős aki látni szeretne minket, vagyis leginkább a lányokat:) És legalább kimozdulok, nem "ülök" egész nap négy fal között.
Általában hétvégére megyünk és próbálunk mindig mindenkit belesűríteni a két napba, így szinte egyik ajtón ki, a másikon be. Ezért inkább úgy döntöttünk, mivel  Dávidnak is van még szabija, hogy maradunk a hét közepéig. Majd csak szerda este jövünk. És még így is marad 4napunk itthon, csak együtt.
Remélem a csajszikat sem fogja megzavarni a változás nagyon. Mi pedig tudunk pihenni, töltődni!
Ajsa is tud mamázni, papázni.... Helgázni.

Akkor hát, vigyázat, mert indulunk!

Babanéző

Ma bekukkantottunk Borókához a kórházba Ajsával és Dáviddal hármasban. Az ikrek addig nagypapáztak. Vagyis inkább nagypapa unokázott. Most volt velük először egyedül, szegényt nem kímélték a kicsik, végig fent voltak, nem éppen a legjobb formájukat hozva.

És akkor Boróka. Igen Boróka. Nem Zille. Bár eredetileg ez lett volna az első neve, a Boróka csak 'dísz" lett volna végén. De apukája szerint tiszta Bori a gyerek. Tehát akkor, ha jobban meggondolom nem is Borókánk van, hanem Borink.

Nos, akkor megnéztük Borit. Mi már Dáviddal belestünk tegnap, de most kapva az alkalmon, hogy  András felajánlotta vigyáz a manókra, hogy Ajsa is meg tudja nézni az kis unokatesót, mielőtt elmegyünk Anyukámékhoz elvittük a kíváncsi lányunkat, akinek már annyit meséltünk a piciről.
Nagyon élvezte a találkozást, rögtön azt akarta, hogy tegyük be az ölébe, ahogy a hugicáit szoktuk. Kicsit csalódott volt, hogy nem lehetett, de megbékélt. Nézegette, megfogta a kis kezét, el volt bűvölve, hogy kisebb, mint az ikrek. Kis huncut. Aztán beült Vica ölébe. Puszilta, ölelte. Úgy éreztem, érti Ő a kis maga eszével, hogy változás történt, csak még nem tudja felfogni mi is ez az egész. Nem tudom, milyen mélyen élnek még benne az első napok emlékei az ikrek születése után. Mit tud, mit érez most.

Szegény Zsombi is nehezen viseli, hogy nincs vele az anyukája. Őt még nem merték bevinni. Zétény próbálja vigasztalni:)
Ő csak azt nem érti: "Hogy hívják ezt a babát?" :)
Eddig Zillét várta.

Azt hiszem, jól sült el az első találka. Szívünkbe zártuk, várjuk játszani, babázni,  kényeskedni, amit két bátyóval nem lehet.

Dumálgat

Ajsa beszédkészsége napról napról, vagy inkább percről percre változik. Olyan beszólásokkal lep meg minket, hogy csak na! Mindig is sejtettem, hogy sok mondani valója van:)
Kár hogy valamit csak egyszer mond.

Kedvence az "éísi" vagyis én is. És jön, szalad, fog, tesz-vesz Ő is.

Emellett magát is megnevezi: "Assa"
Katinál mondta először, Zsombor és Zéti szintén ott vendégeskedett, Kati egy barátnője is beugrott, beszélgetett a három tökmaggal. Ajsához: Hogy hívnak?
Ajsa: "Assa"
Zsombor: "Asja"
Na ezt jól megmondták!

Egyébként Zsombinak is új neve van, már nem az érthetetlen "ZsSS"
Ajsa: "Omo jeje"
Zétény meglepődötten: Zsombort hívod?
A: "Aha" :)

Hugicáit is mindig nézi alvás közben, majd jön suttogva : "Jééa así", "Mijji así", "babba así"
Csak tudnám ki a harmadik?:)

Lökött apja szeretné megtanítani neki az Ajsa alszik -  "Assa así" -kot, de erre mindig az a válasz, hogy "nyem", "nyem así"

Így marad a kedvenc Lili hívása : "Jiji jeje"

És mindent keres: "Tumi ho va?"   "babba ho va?"  "Ava ho va?"- ott állok mellette   "Apa ho va?"  - erre válasz is van. "dózi"

Ha hall valamit : "Ha" és a füléhez teszi a kezét :)

Ráadom a pelenkát: "nya kés"

Ha valami nem sikerül nagyon szomorúan: "óóóu"

Most hirtelen ennyi...

Bolondok házában....

........élni bizony nehéz!

Azt már lényegében feladtam, hogy nagy célokat tűzzek magam elé. Csak egy alacsony szintet akarok fent tartani, olyan minimális dolgokat, mint például, legyen tiszta ruha, legyen mit ennünk, és az ÁNTSZ-től se kelljen rettegnünk. Úgy kb. ennyi. Ez a három szent cél, amit anyaként el szeretnék érni. Túl sokat akarok, ugye?

A fő hadi teremet a nappali vonzáskörzetében helyeztem el. Az már nem érdekes, hogy a hálószobában kupacban áll a vasalni való ruha, hogy Ajsa szobájában lépni sem lehet. A világ legfeleslegesebb dolga rendet rakni ott, öt perccel később rosszabb a helyzet mint előtte. Olyasmi ez, mint amikor levágod a sárkány egyik fejét és kettő nő helyette.
Szóval legyen csak rend a nappaliba, végül is oda jönnek a vendégek, majd a szobákba nem engedünk be senkit. A lényeg, hogy én takaros kis háziasszonynak tűnjek.  Azt azért már megbántam, hogy nyitott terekre vágytam, konyha-nappali-ebédlő együtt. Egy zárt konyhával a mosatlanokat is ki tudnám rekeszteni az életünkből. Amiknek a keletkezését nem igazán értem. Mikor, mit is főzök? Dávid szerint egy szomszéd járhat át mosatlan edényekkel a kezében, amit itt hagy. Kedves. Ahelyett hogy vinné.

Ebéd után, Ajsa ébredését követően. - Na igen, ahelyett hogy kihasználnám míg mindenki alszik, nem inkább a gép és a tv előtt ülnék, de ilyenkor inkább jobb nem mozdulni, kicsi lányunknak ugyanis radar füle van -  szóval megpróbáltam felszabadítani a kanapénkat. Tudván Dávid hamarosan hazaér, neki is le kell valahová dobnia a felsőjét, Ajsa nem sajátíthatja ki ezt a területet is. Ha már a cipőjét kénytelen betenni a szekrénybe, hogy a lánya ne tapossa szét, mialatt a kis babakocsiját tologatja.

Szeretném leírni mit találtam. Tanulságos.
Pedig már délelőtt rendet raktam, de akkor néhány "kincs" elkerülte a figyelmem, a többi új rakat.
Akkor a leltár:
- két kistakaró
 - két cumi (egy Ajsáé, egy Lénáé)
- egy játék baba
- egy komplett játékétkészlet
- egy slussz kulcs becsúszva
- egy félig üres cigis doboz, szintén becsúszva. Tegnap este kereste is életem párja, még majdnem itthon is hagyott a három gyerekkel, hogy vegyen a boltban, de szerencsére (szerencsére...) talált másik dobozt
- egy pucér csirke, Lili játéka
- egy megcsócsált újság

Tehát mindenki rakott a "közös kosárba"

Már éppen majdnem üres volt a strapabíró ülőalkamattoságunk, mikor hirtelen egy kutya vetette rá magát. Hátulról gyerek visítás.
Kisebb szívbaj.
Lezavarom Lilit, aki nem lát nem hall. Szalad mint az őrült. A nemnormális játékuk Dáviddal, miszerint kergeti a lökött kutyát Ajsára is ráragadt.
Olyan műsort tudnak nyomatni, amiért szerintem minket börtönbe csuknának.
Ugatás, visítás, rohanás, ugrálás.Mindezeket mindketten.
Amit kint még tudok is élvezni, de bent a házba valahogy nem. Pedig hozzá kell tennem, hogy Lili által még soha semmi nem tört el. Olyanokat fékez az utolsó pillanatban, hogy csak ámulok és bámulok.  Pedig már három és fél éve látom, nap mint nap.
Ilyenkor aztán lecsillapítani lehetetlenség. És Ajsa is felspannolja magát, rendesen ...Csak a fáradtság állíthatja meg őket.

Aztán megpihennek.

A kanapén. Babával, takaróval, pucércsirkével.

És kezdődik az ördögi kör előről .....

Nevekről

Ha már a lányaimnak íródik elsősorban a blog, nem csak az ismerősöknek. Szeretném leírni miért, hogyan választottuk a neveiket.

Ajsa

Ez volt az a név, amin egy percet sem kellett gondolkodnom. Körülbelül 5 éve hallottam egy plázában, egy csodaszép három év körüli kislányt hívtak így. Rögtön beleszerettem. Tartogattam magamban, majd mikor kiderült, hogy kislányt várunk, felvetettem Dávidnak az ötletet. Na jó nem felvetettem, közöltem, hogy nekünk Ajsánk lesz:)
Szerencsére nem volt ellenvetése. A család felének tetszett, a másiknak kevésbé, de végül is mi döntöttünk. Azóta azért mindenki megbarátkozott vele. 

Pár szó a névről:
Az Ajsa magyar eredetű női név, jelentése: ajak
Más feltételezés szerint a név török eredetű, és jelentése: barázdabillegető (madár)
Névnap: az április 25

Az ikrek elnevezése már nem ment ilyen könnyen. Szerettünk volna Ajsa után újra valami nem túl gyakorit kitalálni, hogy ha már az egyik "olyan" nevet kapott a másik is. De mindegyikkel volt valami problémánk. A fiúval még jól is álltunk volna, hiszen kettő volt: Áron és Detre. Miután a Dávidkát leszavaztam:)
Nem a névvel volt bajom, csak nem akartam hogy az apja nevét kapja, végül is mindegy:két lánynévvel kellett előállnunk:)

Az egyik név egy ideig a Hanga lett volna. A másik a Noa, Lea, Léna vagy Rella

Léna

Ez a név lett meg hamarabb, ugyebár a második kupacból. Nem is olyan kacifántos, egyre gyakoribb (Áronnal ugyanígy jártunk volna). De nem is az volt a célunk, hogy valami nagyon cifra nevet adjunk neki. "Csak" szépet:)
Bár kicsit elbizonytalanodtunk, mikor egy ismerősünk, az mondta túlságosan hasonlít a Lilire, aki ugyebár a kutyánk, de én a kezdő betűn kívül nem vélek felfedezni más egyezőséget. (Egyébként zárójelben jegyzem meg, a Lili névvel sincs semmi bajom. Csak nekünk ő a kiskutyánk, de női névként is megállja a helyét) 
Sokáig ízlelgettük ezt a nevet, hol leszavaztuk, hol fel:) végül maradt. Azt hiszem jól döntöttünk. Illik kislányunkra ez a név. 
Eredete: a Heléna, Magdaléna utótagjának önállósulása.
Névnap: július 21



Milla

Ami nem szerepelt a listán. A Hangát azért nem választottuk, mert az Ajsához hasonló. Ajsa-Hanga Nem akartam, hogy ne hallják kihez szólok. A többi nevet pedig azért szavaztuk le, mert Dávidra rátört valami "női szeszély" hogy ezek közül egyik sem ennek a babának a neve, hanem a másiknak választottunk belőle..
Így újralapoztuk az utónévtárt, két kritériumnak kellett megfelelnie, legyen két szótagú és végződjön A betűre - ha már nem akartam hogy hasonlítsanak:)
Dávid talált rá a Millára. És én is szépen ízlelgettem egy éjszakán át. Maradt. Bár megint féltünk a családtól:)
Eredet: a Kamilla és a Ludmilla utótagjának önállósulása - ha már ikrek nevei. Ez is egy rövidülés
Névnap: július 18


És akkor a hibáink, amire utólag jöttünk rá.
1. Három nap van az ikrek névnapja között, pedig pont távoliakat kellett volna válasszunk.
2. A névnapjuk és a szülinapjuk között csak egy hónap van.
De már így marad...

Ezek ellenére, remélem mindhárom kislány meg lesz elégedve a nevével és szeretni fogja.

Léna alszik

Lénusunk újra átaludta az éjszakát. 11 körül etettem meg őket. Milla kelt fél 4kor, de hugicája nem. Így éjjel beállítottam az ébresztőt reggel hatra. Mikor is Lénát felkeltettem, evett míg még az Apja és Ajsa szunyókált. Majd betettem az ágyunkba nézelődni. Imádnak ott lenni, főleg Ő. Pedig se játék, se semmi. Csak a hatalmas ágy és a nézelődés. Ajsát is rávettem, hogy feküdjön be a tesója mellé. Így nyugisan indult a reggel. Mimi 8kor kelt.
Nem tudom, hogyan legyen tovább. Hagyjam Lénát aludni éjjel, vagy keltsem fel és megmarad az a 2óra plusz, míg alszanak. Lehet Ajsát etetni, kicsit vele lenni kettesben. Vagy hagyjam igényei szerint aludni, enni a picilányt. Számomra a legideálisabb az lenne, ha Milla is végig aludná az éjszakát, akkor egy fene beleegyeznék abba a 6kor kelésbe:) A másik probléma pedig, hogy ha hagynám is aludni Lénát, mi van ha Millára felébred? Nincs plusz még egy plusz gyerekszobánk. Persze az is lehet hogy ez is csak ritka esetek egyike, és ezután magától is fel kel. A másik lehetőség, hogy Millát átviszem magunkhoz, és tovább figyeljük Lénus alvási szokásait. Ha tartósnak bizonyul még mindig ráérünk újragondolni. Ha ilyen ügyes lány marad, aludhatna Ajsával.

Azt hiszem rájöttem, miért örökletes az ikrek születése a családban, hogy legyen kitől tanácsot kérni..... De mi van azokkal az "áldozatokkal" akiknek csak úgy spontán bekerül két baba az életükbe?:)

Felkeltünk..

Mert a tegnap/ma megérdemel egy bejegyzést. Léna ugyanis végigaludta az éjszakát!! Először nem is tudtam mit kezdeni a helyzettel, Ajsa nem kényeztetett el minket, először 9hónaposan nem kelt fel, még most is előfordul, hogy éjjeli megfigyelést tart, főleg a kicsik születése utáni hónapban volt jellemző, azért szerencsére mostanra alszik, ha kell, legnagyobb örömünkre. Igaz reggel fél 7kor kezdődik az élet, kipattan a szeme és nincs megállás. 
Léna, ez a kicsi lány viszont még 3hónapos sincsen. (na jó már csak 4nap..). Hajnali 3 körül szoktak kelni, és ordítani az ételért. Tegnap Dávid éppen "kint" járt ez időtájt, bekukkantott a szobájukba, Mimi éppen ébredezett, így áthozta. Aztán ellustultunk, megkértem életem párját, aki állítólag mindenre képes értem, hogy legyen már olyan szíves cserélje ki az ikreket, vigye vissza Millát és hozza Lénát. Azt  választ kaptam, majd ha szól a "rádió" megy, mivel nekem sem akaródzott továbbra sem kikelni a jó meleg, pihe-puha ágyból, betettem Millust középre, és lehajtottam a fejem, várva Léna hívását. Igen ám, de nem erre ébredtünk, hanem Dávid telefonjára, fél 7kor. Azért ez is mindig be van állítva, bár Ajsa is pontos, 5ből 3szor rá kel fel az apja és persze én is, és egyébként sem hagyná elkésni a munkahelyéről, ha az ébresztőnél lassúbb is.
Zavarodottan kutattuk, hol Mimit, hol egymás tekintetét, hol az emlékeinket nem, nem történt csere, Léna nem evett, nem kelt fel.  Átlopóztunk, szerencsére azért még megvan
Nem sokkal később bebizonyította, hogy nagyon is meg van Ő. Ajsa ébredését követő pillanatban már rá is zendített, megéhezett a drága. Azt hogy hogyan tudták ennyire összeegyeztetni a kelést nem tudom. A lényeg, hogy Ajsa hisztijére, szobába beszaladok, apa után nyavalygok viselkedésére Léna is csatlakozott az ébren lévők táborához.
Szép kis reggel volt, ilyenkor örülök, hogy már kertes házban élünk, bár gondolom a régi szomszédaink is. Máskor "csak" Ajsa van fent, amikor az apja készül munkába indulni és az is bőven elég. Hol anya kell neki, hol az apja után nyafog, nem engedi öltözni, reggelente egyébként hétvégén sem lehet vele mit kezdeni, ő így kel.. Most még két síró kisbabával pluszban, akik közül az egyik majd éhen hal, etetni kellene, Ajsa csak nyomja a hisztit, Dávidon még mindig csak egy nadrág, közben a kutya is jelzi, hogy neki ki kellene menni dolgát végezni...  Aztán mintha Ajsa is csillapodna, már keresi apa zokniját.Bevonulok a kicsikkel a szobába, mivel nagylányunkkal látszóra már minden rendben. Így nagy nehezen végre Léna is ehet, Milla is békésen cumizik mellettünk. Kint viszont már újra nem ilyen idilli a helyzet, Ajsa újra rákezdi, Lili is ugat, nyüszít, be szeretne már jönni, ajtócsapkodás, kis káromkodás. Már Valaki tuti megbánta hogy nem ment át éjjel Lénáért.......

Bővült a család

Ma hajnalban, 4:45 -kor megszületett a lányok legkisebb unokatesója, Zille Boróka!
2 hónaposan, 3hetesen 5 naposan immár nem az ikrek a legkisebbek a családban:)
Alig várom már, hogy együtt lássam Őket.

Gazos leves és egyebek

Hétvégén Kati mamánál elfogyasztottuk az utolsó közös ebédünket 6felnőtt és 5gyerek felállásban. Ugyanis a következő alkalomkor minden bizonnyal ott lesz Zille is, a lányok negyedik unokatesója harmadik Dávid családjából, aki bármelyik nap, pillanatban megszülethet. Izgatott is mindenki, anyósomon látok egy kis kétségbeesést, nem tudja hogyan fog egyszerre ennyi baba között szaladgálni:)

Az ebéd jól telt mint mindig, a leves sokaknál nagy sikert aratott, másoknál kevesebbet. Mi pedig, a sógornőmékkel együtt örültünk, hogy nem vittük étterembe csemetéinket. Az étkezési szokásaikon ugyanis van még mit csiszolni. Történt ugyanis, hogy Kati valami újdonságot szeretett volna nekünk főzni, a kapros húsgombóc leves személyében. Ami két férfiú ízlésvilágát nem tükrözte, az egyik egyszem fiacskája volt - én is imádok neki főzni, megtiszteltetésnek veszem, hogy megkaptam eme feladatot.. - a másik elsőszülött unokája, a 4éves Zétény. Aki egy ideig nézte mi is ez, majd bejelentette, hogy ő nem eszik gazos levest.. És megkérte a mellette ülőt, hogy szedje ki a léből a kaprot, amit természetesen nem tudtunk megoldani. Mi felnőttek. Ugyanis nem vagyunk olyan találékonyak mint a gyerekek.

Az unokatesók kapcsolatáról tudni kell, hogy nagyon egyszerű felállásban működik. Zétény, a rangidős, akinek minden szava szent és sérthetetlen, ha kér valamit a kicsik (Ajsa és az öccse, a kétéves Zsombor) ugranak, ha kell rendet raknak, vagy viszik Zéti után a kiskocsit. Ha valahova felmászik, abban a pillanatban mennek utána. Most is rögtön megütötte a fülüket a gazos leves nem jó, ki kell venni felszólalás. És neki is láttak saját ételük "megtisztításához". Szabadon, kis kezeikkel. Ajsa, igazi kis hölgyként, a hüvelyk és a mutatóujjával, kecsesen, kisujját magasra emelve, majd lenyalva kacsóit,  Zsombor férfiasan puff bele, majd nadrágba törölve kezeit. Közben Zéti megérkezett a szűrővel... Nem tudtuk eldönteni, hogy sírjunk vagy nevessünk, így hát az utóbbit választottuk, végül is egy békés, boldog családi találkozóra voltunk hivatalosak.
A levest végül Zéti kivételével mindenki megette.
Ebéd után a "két középsőt" is letettük aludni, az ikrek persze váltották őket, de jó dolgom volt, Lénára Kati mama csapott le, Millára pedig a keresztanyukája. A három pasi pedig a tv-n szerelt valamit.
Tehát ki jutott nekem? Zéti.
Játszottunk és beszélgettünk. Úgy szeretnék már Ajsával is így eldumálgatni. Olyan jó korban van most Zétény. Minden érdekli, mindenre rákérdez, ugyanakkor mindenre meg is tud felelni. Imádom ezt a kiskrapekot. Ő volt az "első gyerek az életembe". Nagy a szerelem. Szerencsére kölcsönös. Vica is mindig mondogatja, hogy Zéti mennyire odavan értem, amit nagyon jó hallani. Ami még jobb, érzem is. Ő az én meg nem született fiam. Nagyon fiús beállítottságú voltam mindig, Zéti születése után pedig el sem tudtam képzelni, hogy nekem ne fiam legyen. Naná hogy pont ezért nem lett:) Amit már nem bánok, beleszerettem a lányos anyuka szerepbe is. Úgy bújni, mint Ajsa, úgy mosolyogni kislányos bájjal mint Léna vagy annyira nőci lenni, mint az én még három hónapot be sem töltő Millám - sugárzó kecsesség úgy ahogy van, nem tud senki.
Zéti és Zsombor- nagyon szeretem ám én őt is, annyira másak. Annyira pasik. Várom már Zille születését, milyen lesz Ő, milyenek lesznek pár év múlva együtt. Olyan gyorsan változik minden. Két éve még csak Zéti szaladgált körülöttünk, most már hárman, jövőre hatan. Gábor, a büszke nagypapa meg is jegyezte, hogy jobb lesz mindent magasra tenni, mire Kati: már nincs mit:) Jó, hogy itt vannak a fiúk Ajsának. Olyan szépen el tudnak játszani. Zétényért rajong, nem csoda, Ő is nagyon szereti Ajsát, védi, oltalmazza, mindig van neki egy puszija. Zsomborral, összetettebb a viszonyuk. Szinte egyidősek, mindig volt köztük egy kis harc, egy kis félelem a másiktól - azért egyikőjüket sem kell félteni - ugyanakkor úgy tudják egymást ölelni, tanítani, irányítani.Örülök, hogy megvan a fiúk személyében a nagy báty szerep a lányok életében. Később még biztos jól fog jönni.
(Azért remélem lesz még fiú unokatesójuk az én családomból is, négy lány után azt hiszem apukám sem bánná. Én kiszálltam:) Talán a nővéreméknek lesz, bár ő velem ellentétben pont lányos anya akart lenni kétlányos, egy már van.. és még az is meglehet, hogy öcsémnek egyszer féléven túlnyúló kapcsolata lesz:) -zárójel bezár, majd tíz év múlva visszaolvassuk, hogy alakult)

Visszatérve a gondolatok világából, Ajsa tegnap először mondatban beszélt.
Az alább beszélgetés zajlott le két kicsi gyerek között.
(az aSJa nem elírás, Zsombor felcseréli a betűket)
Zs: "Asja  gyeje"
A: "Jeje te"

Hát nem ügyes?:)

Történet egy szobáról

Nem lesz túl hosszú..

A kezdet: július. Ekkor úgy döntöttünk, hogy Ajsa habos-babos, rózsaszín szobáját az ikrek fogják megkapni. Ott hagytunk mindent, csak egy plusz kiságyat kellett betennünk. Ajsa pedig egy nagylányos kuckót kapott, új ággyal és minden mással.

Augusztus: Ajsa rátalált művészi hajlamaira. Nem hiába egyik nagymamája rajzot  tanít, kicsi lányunkban is sok a tehetség. Filctoll elő (miért vettem én ilyet neki?) és máris egyedi a szobája. Sebaj, áttologattuk a szekrényt, és vettünk neki egy rajztáblát. Másik fontos esemény: ebben a hónapban kapta első foltját a szőnyeg is. De ezeket ki tartja már számon.

Szeptember:  Bohóckodás apával, a függönynek annyi, elszakították. De legalább nem esett le a karnis, és nem lett semmi baj. Új függöny, megoldottuk ezt is.

Október: Újra a falat használja vászonnak. Ezúttal a popsikenőcs az eszköz. Jó zsíros. Szép foltok a falon össze-vissza. Maradt így is, nem tudtunk mit kezdeni vele. Legalább megy a szőnyeghez.

November: Mi más, mint a fal... Amiről még el kell annyit árulnom, hogy nagyon gondosan összeállított díszítést kapott anno, vagyis 4hónapja. Két színű, közte dekorcsík. Napokig gondolkoztam rajta milyen legyen, szerettem volna valami nagyon szépet neki. De akkor vissza a novemberi történtekre. Pár napja az a bizonyos csík elkezdte zavarni Ajsát, és megpróbálta kapargatni. Időben észrevettem, látszólag meg is értette, hogy nem szabad. Látszólag. Délután éppen a kicsiket etettem, hallottam hogy felkelt, átszólok neki, hogy várjon megyek nemsokára. Örülök, hogy leköti magát, lám milyen ügyes. Aztán végigszalad az agyamon, hogy csak nem a szekrényt pakolja újra ki a nagy csendességében, mert az mára már megvolt. Sajnos nem. Inkább a falról szedte le a tapétát. Egyik oldalon szinte teljesen. És már a másikat is elkezdte. A hétfőt azt hiszem a tapéta boltba kezdi Dávid.

Előre várom a decembert....

Új móka

Ajsánk manapság a babakocsi tologatásával szórakoztatja magát. Már régóta van neki egy kis játék esernyőkocsija, de az nem olyan érdekes. A kicsik születése után került kicsit középpontba, de nem sokáig tartott,  megunta. Jobban élvezi, ha a nagyot tologatja. Főleg úgy ha a húgai is benne vannak, a játékbabákat (kettőt persze) sikerült nagy nehezen beletennünk, már néha az is megfelel, de az "igaziaknak" jobban örül. Nekem viszont valamiért nem mindig van kedvem mellettük menni, főleg úgy hogy Ajsa a kezemet lökdösi, és egyébként sem nagyon bírja a kicsi kezével. Így megszületett bennünk az ötlet, hogy venni kellene egy másik játékkocsit, ami már nagyobb, fekvős, élethűbb. Tegnap Dávid hozott neki egyet. Így már megfelel a hölgynek (de lehet minden csoda két napig tart). Bele került a baba (az sem zavarja hogy egyszemélyes). Ma már úgy mentünk sétálni, hogy mindketten babakocsit toltunk. A házban is tologatta egész nap.
És ki került még bele? Hát persze Lili.
Azt hiszem pár napig ellesznek...

Ajsa 21 hónapos

Huszonegy hónapos lett kicsi lányunk. El sem hiszem, hogy ilyen sok idő telt el mióta megszületett. Mintha most visítottam volna fel örömömben a terhességi teszt eredménye láttán.

Miket tud már ez a kicsi lány?

Kezdjük a kötelező információkkal: 11 kiló, 85 centiméter. 22-es lábak:)

Beszéd
Erről nemrég írtam azóta nincs túl nagy fejlődés. Továbbra is folyton megy a blabla. Néha azért már mond meglepőket, és ismétel is ha úgy van kedve. Egyébként mindent megért. Néha süketnek tetteti magát, de végül mindig jön a széles vigyor. Imádom!!! Hiába mondom el neki százszor mit nem kellene csinálni, végül úgyis levesz a lábamról. Nesze neked, fegyelmezés

Mozgás
Egész nap mozgásban van. Le nem ül egy pillanatra, jobb esetben megy, sétál, többnyire szaladva érkezik mindenhová. Mászik mindenre, legyen az bútor vagy a fejem, széken guggol, ringatózik, ágyról leugrik, lépcsőről odakint szintúgy. Imádja a kismotorját, azzal aztán lehet száguldozni. Eddig szerencsére megúszott mindent nagyobb baj nélkül. Mondogatom is, hogy angyalok vigyáznak rá, már annyiszor megvédték. - Csak így tovább:)

Evés
Amilyen mindenevő volt az elején, most annyira válogat. Virslit enne virslivel egész nap. Kenyeret is csak akkor hajlandó hozzá enni, ha felkockázom. Csak ezt nője ki valamikor. Szilárd étel kb. ennyi nála, mást csak ritka pillanatokban hajlandó fogyasztani. A leveseket viszont imádja. Ez legalább kicsit megnyugtat, főtt kaja is van benne, bár fogalmam sincs, hogy képes jóllakni egy kis löttyel és virslivel és a jó öreg Kinder Pinguval. Az édességet ugyanis persze falná...

Szobatisztaság
Ez most kicsit megrekedt. Nyáron sokat volt pelenka nélkül. És az esetek 60%-ában szólt ha dolga akadt. A tesók születése után és az ősz kezdetével a fejlődése visszaesett. Én pedig a könnyebb utat választottam visszakerült a pelus. Estenként van nélküle, egyébként kéri is. Egy nap egyszer szól ha pisilnie kell, persze ilyenkor van rajta pelenka, ha nincs nem szól:)

Szocializálódás
Többnyire barátságos, mindenkinek van egy mosolya. Mostanában eleinte kicsit visszahúzódó, anyaszoknyája mellett ülős. Nem tudom, hogy ez a tesói születésének tudható e be, vagy egyszerűen most egy ilyen korszakában van. 5-10 perc alatt azonban feloldódik, innentől kezdve bárki viheti bármelyik irányba. A gyerektársaságot is szereti. Bár együtt játszani még nem tud, de másik baba mellett boldogan elsertepertél.

Hogyan rontsd el a szép estéd...

avagy, hogyan rémissz meg három csöppséget

Nagyon fel tudnak bosszantani a felelőtlen emberek. Tegnap estére sétálni indultunk.Nem volt túl hideg, Dávidnak mehetnéke volt, így hát fogtuk a két babakocsit, a három lányt és a kutyát, elindultunk. Minden jól is ment az ikrek bealudtak, Ajsa is hol kábult, hol Lilit nézte. Mi pedig kihasználva a csendet, azt hogy Ajsát sem kell folyton szemmel követni motorozás közben, kellemesen elbeszélgettünk. Fel is vettük a téli programok közé, nyáron persze sokat sétáltunk estenként, de a rossz idő, a sötétség, a három gyerek miatt kicsit hanyagolni akartuk ezeket a sétákat. De egy jó meleg pléddel, minden megoldható, és még pluszban van egy kis szívmelengető családias, romantikus hangulata.

Egyetlen probléma a nyitott kapuk.. kutyák. Én is tökéletesen megbízok a saját kutyámba, de soha nem hagynám nyitva a kaput ha kint van. Pedig nem megy el, ha autóval állunk is kifelé mindig ugyanarra a helyre áll, figyel. Egyszer egy ilyen alkalommal, én még visszaszaladtam valamiért, nyitva volt a kapu, Dávid a garázsban, Lili kint egyedül. Kifelé mentem az ajtón, így pont láttam: Előttünk ment el két lány kutyával, pórázzal sétáltatták.A kutya támadni próbálta Lilit, persze nem tudta a póráz miatt, a gazdái gyorsan el is futottak vele. Lili, akit egyébként nem nagyon érdekelnek a kutyák. Soha nem ugat ha meglát egyet, sőt vissza sem ugat, ekkor az egyszer próbálták megtámadni. De most sem ment neki. Csak végig ugatta a kerítés mentén. Szaladt, majd ahol a kapu ki volt nyitva, beljebb jött kb. három métert, úgy ugatott, majd a másik oldalon vissza futott a kerítésig. Pedig benti kutya, állítólag hü..e, mivel nem éri inger, nem tud viselkedni...
Emiatt az eset miatt is aláírom, hogy mindenki lehet figyelmetlen, nem lehet felkészülni mindenre. Főleg nem kutyával. Lili is kimehetett volna, bár ő járt volna rosszul, apró méretéből kiindulva nem sok kárt tehetett volna másik kutyában, emberben  sem sokat. De az eset óta, tudom, hogy hiába bízok én benne, nem tudhattam hogyan viselkedik, ha veszélyeztetve érzi magát, bármi miatt. Ezenkívül félteném, hogy megfogják és elviszik. Lehet nem kellene kétszer hívni, igazából szívesen megnézném, mit csinál, remélhetőleg így is tudná, hogy a kapun kívülre csak velünk mehet. Mindenesetre nem fogjuk kipróbálni.
Visszatérve a tegnap estére, sétálunk, nyitott kapu, rottweilerkeveréknek kinéző kutya , kijön, az udvaron sehol senki. Csak álltam és lefagytam. Gondolkodni sem bírtam, mialatt a kutya végig ugatott, ott állt előttünk, kint a járdán támadó állásban, valószínűleg nem gondolta komolyan, mivel akkor már nem itt lennénk. Egy pillanatra el sem tudtam képzelni, hogyan toljuk el a lányokat, és visszük el Lilit, mialatt a kutya csak áll, nem csinál semmit.Ha magam vagyok még lehet most is ott szobrozunk. Dávidnak szerencsére jobb volt a lélekjelenléte, és valahogy átsétáltunk a másik oldalra, nem tudom hogyan mentem át, mint akinek csak a teste volt ott. Csak annyit fogtam fel, hogy Dávid megfogja a vállam, valamit mond, tolja maga mellé az ikreket, a kutyához ő kerül a legközelebb és lép, megyek én is, tolom Ajsát, szól Lilinek, ő  is jön egy szóra, előtte pedig visszamorgott a nagykutyának. Ajsán is először csak azt látom, hogy fél, majd elkezd sírni, az ikrek is felébrednek, szintén rázendítenek. A kutya szerencsére tényleg nem csinál semmit. Nem tudom, lehet nem is akart soha. De nem értem miért nem lehet bezárni az a szerencsétlen kaput, miért nem lehet nyugodtan végigsétálni az utcán, anélkül, hogy halálfélelme lenne az embernek. Azt hiszem az a fél perc ameddig tart, megérné. Valószínűleg nem voltak otthon, mivel nem jöttek ki és villanyt sem láttunk égni. Nem tudom mit csinálnának, ha valakinek nekiment volna a kutya. Bármennyire is féltem tőle, féltettem a gyerekeimet, úgy néz ki több esze van, mint a gazdáinak. Lehet csak azért viselkedett így mert meglátta a másik kutyát, alapesetben nem így lett volna. De ez igazából nem érdekelt. Én eddig nyugodtan sétáltam a kutyámmal, mert tudtam, hogy nem érdekli, ha megugatják, nem ugrált fel egyetlen kerítésre sem, szépen elment  mellettük, mint aki nem is hallja, csak nézte őket, majd minket hogy megdicsérjük. Ha mégis másképp alakulna ott a póráz, én irányítok.

"Átjutva" le tudtunk térni egy sarkon, ki tudtam venni Ajsát a babakocsiból, már vissza sem tettem hazáig, pedig kénytelenek voltunk tenni egy kis kitérőt. Az ikrek szerencsére megnyugodtak hamar, ők még nem érzékeltek sokat, megriadtak az ugatásra, Ajsa sírására, de aludtak is tovább. Ilyenkor örülök, hogy kicsik.

Elég volt az hogy Ajsa annyira megrémült. Lili is édes volt, mikor Dávid lehajolt megsimogatni, megint elkezdett nyüszíteni, mászni. Végül a kezében kötött ki. Pillanatra visszanyertük a humorérzékünket, elképzelve a képet hogyan festhetünk, én a gyereket fogom, Ő a kutyát, mindkettőnk babakocsit tol közben. Én üresen, de akkor is, vagy éppen ezért.

"Jókedvünket" azért gyorsan sikerült legyűrni. Még mindig bennem van, hogy mi lett volna ha....

Ajsa nagyon nehezen aludt el este, éjjel többször is felkelt, csak megriadt, aludt is tovább. Egyik alkalommal éppen Lénát etettem, de be kellett jönniük, nem volt neki elég Dávid, pedig eddig teljesen mindegy volt neki, a kicsik születése előtt is, hogy ki megy át hozzá. Most viszont látni akart. Ma is emlegette a kutyát, de azt hiszem megnyugodott, remélem nem lesz több estén tartó ez a félelem. És hamar elfelejti.

Keresztelő

Ma volt a lányok keresztelője. Úgy, mint Ajsa Ők is görög katolikusok lettek. Vallás területén igen sokszínű a családunk, vagyis inkább azt mondanám más a vallásról alkotott képünk. Az én oldalamról, zömmel reformátusok vagyunk, de nem azok a templomba járós fajták. Szemben Dávid családjával. Akik mélyen vallásosak, katolikusak. Így nem is volt kérdés, hogy a lányokat hogyan kereszteljük meg.
 Nekem a keresztelés, a keresztszülőség nem igazán vallási alapú. Inkább szól a családról, az összetartozásról, a bizalomról. Egyfajta megtiszteltetés, nekem is van két keresztgyermekem, és nagyon büszke vagyok rá, hogy engem, minket láttak megfelelőnek a feladat betöltésére. Nagyon jó példa áll előttem. Keresztanyám nagyszerű ember, második anyaként tekintek rá. Mindig mellettem állt, sokszor segített, belém látott és lát a mai napig, ha kell őszinte, ha kell hallgat. Én is szeretnék legalább fele ilyen nyomot hagyni a keresztgyermekeim szívében, mint Ő az enyémben.
 Úgy érzem jól választottunk mi is a lányaink számára.
Millának Vicáék, Dávid nővére és férje lettek a keresztszülei, Lénának pedig öcsém és egy unokatesóm, Dalma, még fiatal lányka, de szeretetben nem lesz hiány. (Ajsának az én nővéreméket választottuk egy éve. )

A szertartást a kicsik jól viselték. Nem volt sírás, csak egy kis meglepődés. Ajsa is nagy érdeklődéssel figyelte mi történik. Párszor bele is dumált. Hogy milyen nagy volt az ámulat, jól mutatja, hogy itthon az apjával megkeresztelték Lilit. Dávid volt a pap, Ajsa a keresztanya, az alvómacija pedig a keresztapa szerepét töltötte be a kisszékről végignézve az eseményt.

A templom után tartottunk egy kis összejövetelt, 20 fős kis vendégsereggel. Be kell valljam ételek tekintetén a nagymamákat illeti a dicséret. A lányok élvezték, hogy kézről kézre járnak. Annyira mások mint Ajsa volt kicsinek. Barátságosabbak, nyugodtabbak.
Fülbevalókat kaptak mindketten a keresztszüleiktől, ígérem nemsokára a megfelelő helyekre kerülnek.


Visszatérve a vallási részre. Sokszor kaptam már meg a kérdést, hogy milyen irányba akarom nevelni a lányokat. Nehéz, ha vegyes a család e téren. Ha egyik fele így látja, a másik úgy. Eleinte azt feleltem majd ők, ha nagyobbak lesznek eldöntik mit hisznek és mit nem. De be kellett látnom ez nem ilyen egyszerű. Akaratlanul is formálom őket. A szülői példán keresztül tanulják meg a világot. Szüleim nem vallásosak, nagymamámmal jártam párszor gyerekként templomba, lekonfirmáltam a többi osztálytársammal együtt, jártam előtte a kötelező hittanórákra. De nagyjából ennyi. Nem hiszem, hogy ez jó, vagy rossz. Vagy az lenne az ellenkezője. Soha nem érdekelt különösebben ki miben hisz. Elfogadom, és ezt várom az én irányomba másoktól is.
Dávodot, a családját megismerve felmerült bennem már az elején, mi lesz ha gyerekeink lesznek. Én előttem Dávid volt a „fekete bárány”. Aki nincs ott minden vasárnap a templomba. Ő a maga módján hisz, máshogy, másmilyen mélységben gyakorolja a vallását.  Soha nem jelentett köztünk gondot, hogy máskép vélekedünk. Ő nem akarta, hogy „megtérjek”én sem akartam, hogy más legyen. A lányok kérdése már kicsit nehezebb. Nem is olyan sokára fel fog vetődni a kérdés, hogy miért imádkoznak Nagymamáék ebéd előtt, hogy miért járnak Ők, unokatesóik kiskoruktól kezdve templomba és mi miért nem. Nem tudom még hogyan magyarázom el egy kisgyereknek, mert gyanítom nem vár 10-12 évet a kérdés mikor már megértenék valamelyest.

Kettesben

.... Ajsával. (arról, hogy Dáviddal töltök az elkövetkező egy évben egy kis időt, nem is álmodok)

A kicsik születése óta nem csináltunk semmilyen közös programot. Napközben persze folyamatosan együtt vagyunk, míg a kicsik alszanak pedig tudunk játszani, "beszélgetni". Úgy érzem kap elég figyelmet, inkább a kicsik terén vannak lelkiismeret furdalásaim. Egyrészt Ajsa miatt nem jut elég időm rájuk, másrészt mert ketten vannak. Szeretném többször ölbe venni őket csakúgy, vagy csak nézni őket.... Erre sajnos sem időm, sem energiám legtöbbször. Pár hónap múlva remélhetőleg könnyebb lesz, legalábbis ezzel nyugtatom magam.

Visszakanyarodva a témára. Szóval Ajsa. Tegnap én vittem el a babaúszásra. Régen voltunk együtt, először a terhesség , majd szülés óta most először mentem el. Olyan sokat fejlődött, kész kis úszóbajnok. Ügyesen mozog a vízben, nagyon élvezi a foglalkozásokat. Jól szórakoztunk, tetszett neki, hogy én vagyok ott, Dávidnak is alig győzte magyarázni: "apa eee, ava" vagyis hogy nem apa volt ott, hanem anya. Bár szerintem Dávidnak is feltűnt, hogy itthon hagytuk az ikrekkel. Ő is ügyes volt ám:)
Szeretnék legalább minden harmadik alkalomkor eljutni az uszodába. Hátha.

Durcások

Míg ketten éltünk egész szép kis vitákat tudtunk produkálni, ha akartunk. Általában nem akartunk, és ezek száma is egyre csökkent az évek alatt. Inkább mély hallgatást választjuk. Nem szólok hozzád alapon. Azt hittem tökélyre fejlesztettük eme tudományt, mert azért kell ide tehetség, nem mindegy hogy csinálod, és hogyan nyitsz ha meguntad...
De rá kellett jönnünk még mindig van hová fejlődni. Talán a kiskanál elől hagyása, a semmit nem találok, mert elraktad, nem jól emlékszel, neked kellett volna.. stb területen már nem tudnak nekünk újat mutatni, de még annyi más téma lehet.

Míg ketten voltunk, egyszerű volt a helyzet  Állás 1:1

Lili hozzánk kerülése ezernyi új helyzetet hozott magával. Mint első "gyereknél" amit elronthattunk azt el is rontottuk. Kicsit felcserélődtek a szerepkörök otthonunkban. Mára pedig már nem tudja elviselni, ha nem minden úgy történik, ahogy Ő ugat. Ha nem kapja meg az utolsó falatot a kedvenc ételedből, ha nem kezded el simogatni (nincs rá időd!!!) amikor hátravágja magát, uram bocsá' rászólsz.. Ilyenkor aztán látványos kivonulásokat rendez a drága.. Befekszik a kiskosarába, fejét a fal felé fordítja..Utána aztán nem hall semmit. És ilyenkor jön a másik, vagyis nem a megbántó fél, általában Dávid. Ha mégis Ő bántja meg kicsinyke kutyánk lelkét én igyekszem nem kihasználni a helyzetet. És mit csinál egy pasi és egy kutya, ha közös az ellenfél? Hát "megbeszélik" a helyzetet. Némán. Elülnek ott, mély hallgatásban, amitől a falra mászok.

2:1

És akkor Ajsánk nyiladozó világa.. Tömör éntudattá vált a gyermek. A kicsik születése óta a jelszavai a most, rögtön, csak én...Ha nem, akkor jön a hiszti. Addig sírok, míg fel nem adod hozzáállás. Azt hittem ma én "nyertem".  Reggelt eltűnt. Utána megyek a kicsik szobájából. Mit csinál? Ül a kutyájával, rám néz, összevonja a szemöldökét, dumál tovább Lilinek, hogy mit? nem értettem, lehet jobb....

Azt hiszem meg kell magamnak nyerni Dávidot.... 3:1 ??!! majd 5:1....már sok(k)