2010

Hosszú évet zárunk. Sok minden történt velünk. Nagyon jók is. Elsősorban a lányok születése, az hogy nagy családdá váltunk.És sok kis csoda, amit a három gyerektől kaptunk. És nagyon rossz is, egy számunkra nagyon kedves ember elvesztése, amit nem tudom mikor sikerül feldolgozni. És ha arra gondolok, hogy nekünk mit jelent, akkor el se tudom képzelni, hogy a családja, hogyan jut ezen túl valaha.

Rengeteg érzelmet és változást éltünk át.
Az év azzal kezdődött, hogy féltettük az icipici babszemet a hasamban,az Ajsával való terhességem, nem volt zökkenő mentes, nem akartam még egyszer átélni azt a rettegést, álmatlan éjszakákat. Annyira szerettem volna biztosra venni, hogy minden rendben lesz.
De emellett persze ott volt bennünk a kíváncsiság, vágyakozás, remény, mindaz amit egy kisbaba jelent egy család életében

Sokszor rácsodálkoztunk Ajsa fejlődésére, gyönyörködtünk/gyönyörködünk ebben a kis tökéletes lényben. Éreztük, hogy életünk gyökeresen változáson megy keresztül, amit néha már nem tudtunk követni, olyan nagy volt a tempó. Jött a sokk, hogy ketten vannak. Én pedig még jobban féltem, illetve nem láttam át, hogyan fogjuk megoldani, ha megszületnek

Költöztünk.
Nagyon szerettem a kis másfélszobás lakásunkat, nem hittem, hogy az új nem csak egy ház, hanem otthon lesz számunkra. De a régit kinőttük, és szükségünk van a kertre is. Hónapokig kerestük, a megfelelőt, míg végül nagy nehezen ráleltünk. És otthonná vált.

Volt egy balesetünk. Amit ugyan szerencsésen megúsztunk, gyakorlatilag pár karcolással szálltunk ki mindhárman (vagyis mind az öten) az autóból, ami érthetetlen ha azt nézem, hogy a kocsi totálkáros lett. De mély nyomot hagyott bennünk.

Közben sodródtunk az árral, amit nem tudtunk irányítani. Sokszor éreztem magam bezárva. Nagyon megviselt a terhesség, a "kímélő" életmód. Az év közepét mélypontként éltem meg. Persze ez nem teljes bezárkózás volt, nem kell nagy jelenetekre, sírásra gondolni. Sokan nem is vették észre a szűk családi, baráti körből sem. Csak éreztem, hogy valami nem stimmel, illetve a Dáviddal való kapcsolatunkra is igen rányomta a bélyegét. Változtatnunk kellett, és erre a hármasban, munka nélkül töltött egy hónap remek alkalom volt. Feltöltődtem, helyreálltam lelkileg, ami a fizikai állapotomra is jó hatással volt. Kellett ez az időszak a kicsik születése előtt, hogy "megújulva" várhassuk őket. (és az energiára is szükség van ám..)

És jöttek! Megnyugodtunk.. Egészségesek, szépek, a mieink. Nem mondom, hogy azóta minden egy csapásra tökéletes, nincsenek problémáink. Nagyon sok feladattal jár három pici, de nincs mit tenni, csinálni kell, maguktól nem fognak felnőni. Sokszor van szükségünk egy nagy levegővételre, hogy tiszta fejjel haladjunk tovább. Talán ezt ezalatt az év alatt jól megtanultam, és remélhetőleg nem felejtem el megint. Beleszoktunk a nagycsaládos létbe, amiről néha azt gondolom, ugyan miért kellett ettől félni... máskor megkapom a választ. De ezek annyira nem számítanak. Mert itt vagyunk, jól vagyunk. Egyszer már vigyázott ránk valaki, esélyt adva, amivel élnünk kell, és fel kell nevelnünk a lányokat. Nemrég elvesztettük egy nagyon közeli barátunkat, ami nagyon megviselt, ugyanakkor érthetetlen okból erőt is adott. Megtanultunk értékelni az életet. Amit a gyerekek adnak. Egymást. A családunkat. Barátainkat. Nagyon sok mindenünk van, amiért nagyon hálás vagyok.

Szeretném a 2011-et ennek szellemében eltölteni. És remélem, hogy sokkal jobb, könnyebb évünk lesz.

BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES ISMERŐSÜNKNEK! 

Ajsa, Léna, Milla, Dávid és Timi

Ezt a délutánt elcserélném

Délre egy kis sárgaborsó főzeléket dobtam össze. Nem nagyon szeretem, de Dávid azt kívánta meg, és mivel ez az ő napja... (szép kis ünnepi étel nem?:D) Szaladgáltam közben, majd' oda égettem, aztán egyszer csak úgy döntöttem készen van az már, el lehet zárni, és inkább rohanok az ordító Lénát tisztába tenni. Pedig jobb lett volna, még egy kicsit tovább főzni.. Láttam én is rajta, de Ajsa megerősített. Dávid kicsit szemtelen kérdés, miszerint "mi is ez?" ugyanis jött a 40milliós válasz: "kukocsicsa" 
Szép kis családom van! Kritizálni azt tudnak.

Délután pedig kiderült, hogy ez tényleg nem az én napom. Lili szeme tegnap este óta egyre csúnyább. Kétszer megmostuk  neki kamillával, este és reggel, gondoltuk idő kell neki, majd meggyógyul. Nem nagyon figyeltünk rá, láttam hogy bágyadt, de nem volt igazán időnk jobban megnézni. Mint említettem rohangálós napunk volt, egyik gyerektől a másikig. 3 körül Dávid felfedezte, hogy lázas, a vizes tálkája is tele, nem ivott. Lázmérés (mintha már csináltuk volna mostanság párszor..) Gyógyítsuk házilag (nagy szakértők vagyunk), vagy vigyük orvoshoz? Dávid szerint, nagyon nem akar mozdulni "vigyük el, úgyis ráérünk". Oké. De továbbra is ellenzem, hogy pedálokat nyomkodjon a lábával. Csajok alszanak. Nemsokára jön Kati, majd én elviszem. Az állatorvos, akihez szoktuk vinni síel. "Akkor ne vigyük" De. Ha már azt mondta az előbb, akkor megyünk. Pedig mennyire nem kellett volna. Két ünnep között csak egy kicsit lehetetlen állatorvost találni. De csak sikerült, kifognunk egy nagyon kedveset.
"Jó napot"
"Pot"
Kedvesen ecsetelem, hogy a kutya lázas. A szeme be van gyulladva, tegnap kivettünk egy kis faágat a szeméből, úgy csinálunk mindent ahogy, szoktunk, de belázasodott.
"Orvosi kiskönyv?"
Mutatom
"Honnan veszem, hogy lázas"
"Megmértük" és mondom mennyi
Semmi. Majd nagy nehezen, kutyára egy pillantást sem vetve a csepp neve (ez van nekünk otthon!!), lázcsillapító az ételbe (igen, ezt is ismerjük) És az összeg a vizsgálatért...
Okés, de ha már itt vagyunk és fizetek, nem kaphatna esetleg egy injekciót, attól le megy a láza egy pillanat alatt..Már egyszer majdnem meghalt, amikor napokig lázas volt, ezért féltjük, egyébként megoldanánk egyedül is
Szúr. Akkor ennyi...
Hahaha... Ennél kevesebbért a másik orvos három! szurit adott neki.. Azért fizetek. Viszlát.
Semmi. Amikor jöttem legalább köszönt..
Elnézést, hogy zavartuk két percre, ha tudom, hogy ezért, akkor nem teszem.
Otthon tovább folytatjuk azt az akciónkat, hogy Lilibe egy kis vizet varázsoljunk. Ellenáll. Felébred kicsilány. Ordít. Másfél órát. Túlzás nélkül. "jiji, jiji".  Én Ajsát vigasztalom, szinte elájul a hisztitől. Dávid a kutya fejét nyomja a vízbe, majd kitörve a nyakát. Etetni kellene a kicsiket, de hogyan? Átadnám az apjának, de nem akaródzik neki. Azt a kicsike csendülést, amit szerintem csak én vettem észre, mivel az ölembe volt, most felejthetjük is el, rátesz még egy oktávval. A kutya közben alszik, egy óra múlva semmi, mondhatnám kutyabaja. (Miért nem tudta Ajsa ezt a kicsi időt még a szobában töltetni?)
Persze, hogy belázasodik, miután így kimerítette magát nem is csodálom. De szerencsére sikerült levinni, egy kis hideg fürdővel és lázcsillapítóval. És aludt egy nagyot. De békés tud lenni. Kis fruska.

Ajsa megmondta!

Picikét másabb hangvételű dolog, mint az előzőek, ezért is "érdemel" egy külön bejegyzést.
Ajsa reggel egész jó közérzettel ébredt, építkeztek Dáviddal egy kicsit a nagy kockákkal. Ez mostanában a kedvence, a kiskonyhát leszámítva. Amikor leborul a torony, nagyon édesen tudja mondani, hogy "ó jaj" vagy "juj" máskor méregbe gurul. Ma a kettőt ötvözte, és jól megmondta: "jaj, batya me"

Most pirulunk, és szégyelljük magunkat, vajon kitől tanulhatta? (Dávid kiszokta ezt mondani??) És jól megszidtuk a kis káromkodót :))

Gratulációk!

Először is Dávidnak!
Nagyon-nagyon Boldog Névnapot kívánok, eme nagyszerű társnak és amivel még jobban elvarázsol Apának!
Készültünk Ajsával egy kis meglepivel, majd kiderül milyen hangulata lesz a kis betegünknek. Maximum vár még kicsivel több mint egy hónapot, és megkapja születésnapjára.

Majd a nővérkémnek és sógorkámnak!
Úgy hallottam már senki előtt nem titok, hogy útban van Helga kistesója. Tegnap pedig az is kiderült, hogy újabb kislány érkezik a családunkban. A kis Hanga! Talán nem véletlen, hogy mi végül nem ezt a nevet választottuk, és ennek a kisbabszemnek kellett megkapni. A Helga-Hanga párosítás, tényleg nagyon szépen cseng.
Apukám azzal próbálta vigasztalni a leendő apukát (aki annyira azért nincs erre rászorulva, talán egy icipicit csalódott amiért nem fiú), hogy neki is harmadjára született fia. (azért azt hozzátette, hogy nem jó az semmire, ő legalábbis többet öregedett Peti kamaszkorában, mint a két lányával együttesen)
Dávidom viszont vérszemet kapott, és rögtön kijavította az eszmefuttatást, miszerint, harmadik terhességre lett fiú.. Ahogy tetszik neki, egy névnapost nem szomorítunk el azzal, hogy számunkra teljesen mindegy, hogy babáról, vagy várandósságról beszélünk:)
Úgy tűnik lányos családdá válunk, anyukám legnagyobb örömére!
Kedves Helga, Anita és Laci gratulálunk a kisbabához!

És végül, de nem utolsósorban valakinek van még itt egy nagy gratula. Mimi, ugyanis tegnap este, csak addig próbálkozott, míg nem vett 90fokos fordulatot az ágyon!!! És még ő nem akart hasra fordulni! Ezzel lassan véget ér a nyugalmam, és nézhetem, hová mászik/másznak???

A kis beteg(ek)

Amikor Dávid lába miatt írtam egy betegség címkét, belém hasított a gondolat, hogy talán nem kellene kísérteni a sorsot. És valóban nem kellett volna!
Ajsa már tegnap köhögött egy kicsit, nyűgös volt,  kértem mutassa meg ha fáj valamije, nem nagyon akart együtt működni, végül amikor nagy nehezen sikerült belenéznem a szájába, és megállapítottam, hogy piros a torka, megerősítve odabökte, hogy "fáj". Egész éjjel nézegettem, méregettem a lázát, de nem volt probléma. Erre reggel érzem, mintha meleg lenne, előveszem újra a lázmérőt, 39 fokot mutat... 9re volt megbeszélve, hogy jön András Dávidért, és elviszi a kórházba levetetni a gipszet. Addig próbáltam levinni Ajsa lázát. Végül csak megkértem  Katit, ha tud jöjjön Ő is, vigyázzon kislányokra, míg én elviszem a kis beteget a dokihoz. A gyerekorvosi rendelő tele. Bemászunk mindenki elé, Marika néni, az asszisztens szomszédunk volt... Érzem, hogy mindenki utál. Na de ki foglalkozik most ezzel. A diagnózis tüszős mandulagyulladás.. A hangzása sem túl jó. Ma egész nap aludt, ha fent volt sírt, húzott magához az ágyba, ölelt, nem akart elengedni, a kicsiket is alig tudtam megetetni, annyira kis védtelen. Nagyon sajnálom, de annyira kis édes. Nehéz volt kizökkenteni, egy kis jó kedvet varázsolni neki.De azért történtek dolgok, ami miatt kicsit feléledt
Dávid lábáról szerencsésen lekerült a gipsz. Ez, kicsit feldobta hangulatát egy rövidke időre, párszor el kellett neki mondani újra és újra, hogy miért volt a lábán, meggyógyult, levették.... egyszer csak magára mutatott: "Asa bejeg" . Most Ő a beteg, nem Apa, de majd meggyógyul Ő is.
 Lili szeme viszont begyulladt. Ma kint volt sokat, nem akart bejönni. Van egy bokor, amit szeret, ott el tud lenni akár egy órát is, kb. ennyit élvez  a kinti létbe egyébként. Valami belement a szemébe, kivettük, de bepirosodott. Egyszer már nagyon megjártuk, féltjük ha valamit összeszed, de ki vigye orvoshoz, vagy menjen el cseppet venni neki? Még nem szívesen engedtem  volna, hogy Dávid kocsiba üljön, én pedig nem akartam otthon hagyni Ajsát. Szerencsére találtunk egy felbontatlan szemcseppet, ami februárban fog lejárni. (nem először van szemproblémája) . . Egyébként Lili sokkal jobb beteg, nemrég cseppentettem másodjára a szemébe, elsőre még nem tetszett neki, de most feküdt rögtön, nem húzta elfelé a fejét sem.  Ajsa mikor meglátta (na jó én mondtam neki először, de miért???) hogy Lilink szeme is "bejeg" elkezdett sírni.  Nem kicsit. Egyébként is érzékenyen veszi, ha akár egy csepp eső esik Lilire, most hogy beteg még inkább. Alig tudtam megvigasztalni, hogy nem lesz semmi baja a kutyusunknak. Később is többször felállt, megnézni mi van vele
Így vagyunk hát. Ajsa most alszik. Milla és Léna megfürödve "nézik a tv-t" Dáviddal. Mimus próbál "elszökni" pár millimétert halad is hol jobbra, hol balra. Lénus pedig nagyban énekel. Jön majd róluk egy bejegyzés, fejlődnek napról napra, betöltötték a negyedig hónapjukat. Van miről írni, hogy csak az almát említsem! A betegséget remélem megússzák.

Ajsa és a hangok

Nem tudom minek tudható be, de kicsilány egy ideje minden hangos zajra, hangra rosszul reagál. Legyen az porszívó, túl hangos játék, akármi.
Ma olyan hisztit produkált, amitől tényleg megijedtem. Lilit hajszárítóztam, direkt beküldtem az apjához a szobába az egész fürdetés alatt, alig hallhatta a hangot. Egyszer csak berohant a fürdőszobába verte magát a földhöz.... Nem tudom mire vélni.. és nem tudom, hogy mikor nem egészséges már.. egyszerűen egy gyerekhóbort, vagy komolyabb.. Próbálok felidézni valami kiváltó okot, de nem jut eszembe semmi.
Valami tipp? Mit csináljunk?

Karácsony

Kicsit megkésve, de talán még pont időben Boldog Karácsonyt kívánunk Mindenkinek!

És köszönjük szépen még egyszer  minden kedves rokonunknak, barátunknak, ismerősünknek akinek eszébe jutottunk az ünnep alatt!

Igyekeztünk tartalmasan eltölteni ezt a három napot, és egy kis csodát varázsolni a lányoknak, elsősorban Ajsának, hiszen az ikrek még nem sokat fognak fel abból, amit történik.
Mivel a szentestét Katiéknál töltötte együtt a család, 25-én pedig utaztunk is az én szüleimhez, túlzásba nem kellett vinnem a sütést-főzést. (Főleg úgy, hogy mindkét helyről megpakolva jöttünk haza) 
24-én délelőtt megkaptuk a fenyőfánkat, és a helyére is került, mindez András segédletével. Gondolkodtunk rajta, hogyan, mikor díszítsük fel. Ajsa is vegyen részt benne, vagy nélküle és legyen meglepetés. Még most az utóbbi mellett döntöttünk. Majd ha nagyobb(ak) lesz(nek) együtt csináljuk majd, gyerekkoromban imádtam (még most is..). Az ajándékok elfelejtődnek, ezeknek a pillanatoknak az emléke marad meg az emberben.
A fa nagy sikert aratott, még félálomban hoztam ki ébredés után, de ahogy meglátta a csillogó fát rögtön magához tért, el sem akart jönni mellőle, de mikor kiderült, hogy Papáéknál is van ilyen Kíváncsikisasszony rögtön indult a kabátjáért.
A délután hátra lévő részét a csillagszóró ámulata alatt töltöttük. Fogalmam sincs hány dobozzal gyújthattunk meg. Sokkal, az biztos. Egyet meg is fogtunk ketten, mert már nagyon érdekelte, de félt is, így inkább elengedte. Imádom azt a félős-felfedezős nézését! Az esetek 90%-ában azért legyűri az aggodalmait. (az esetek többségében pedig jobban járnánk ha nem tenné)
A nagy ajándékozást nem tudom minek tudta be, minden esetre nem tiltakozott. A Helgának vitt ajándékot viszont nem túl szívesen hagyta ott:)
A kicsik nagyon jól viselkedtek. Csillogtatták új tudásaikat.Megkóstoltak egy új ízt.. (de az evésükről majd egy külön bejegyzésben, ha odajutok )
Nem lehetett mindenki akit szerettem volna személyesen velünk, amit sajnálok, majd pótolunk. De szép volt így is az ünnep. Bár kicsit beárnyékolta egy döntés, amit már ízlelgetünk egy ideje. Még most nem tisztem beszélni róla. Nem is akarok gondolni rá. Majd jövőre.. jó lenne ezt kimondani, ha nem december végén járnánk..
De jó volna, ha minden nap karácsony lenne....!

Pörög-forog

Mimi megfordul. Játszva és könnyedén. Most már nem csak az oldalára, hanem a hasra is sikerül neki! Vissza még mindig nem megy, inkább "szól" hogy segítsünk. Nagyon ügyes kicsi lány!

Ajsával ma vásárolni voltunk.  Nem akar a bevásárlókocsiba ülni, de a sorok között eltűnik egy pillanat alatt. Úgyhogy volt egy kis harcunk. Míg  mi távol voltunk "jokka" (rokkant) apa vigyázott az ikrekre... A megnevezés miatt én keveredtem gyanúba. De tagadok:))

Jó rossz

(Az előbb kimaradt, de megérdemel egy önálló bejegyzést)

"jó rossz" Zétény kezdi minden mondatát ezzel egy ideje. (lecsengett már a "tudod...'")
Ma: "Jó rossz Borinak hogy egy van belőle, Millából meg Lénából kettő van
Bizony. Jó nekik. És még milyen jó nekünk!

Hétvégéről

Szombaton disznótoron voltunk, Sanyiéknál, Dávid keresztszüleinél. Gondolkodtunk rajta, hogy menjünk, ne menjünk Dávid lába miatt, de kár lett volna kihagynia. Szeretem ezeknek az alkalmaknak a hangulatát. Mégha már nem is a jó kis házi pálinkáról szól, mivel utána haza kell menni három gyerekkel. (egyébként még mielőtt valaki rosszat gondolna egy pohár képes kiütni)

Ajsa szegény egy kis tömegverekedésbe keveredett. Bence fiú (két éves) mint nagyszülőknél, otthon lévő előnnyel érkezett. A három "kis idegen" (Ajsa és a két fiú) először megszeppenve figyeltek, már régen találkoztak Bencével, kellett egy kis idő, hogy megszokják egymást. De hamar feloldódtak, a játékokat is bátran birtokba vették, ami nem nyerte el Bencus tetszését. Ajsa bizony kapott egyet, de még mielőtt mi felnőttek be tudtuk volna avatkozni Zsombor "lerendezte" az ügyet a maga módján. Így mire odaértünk melléjük a földre két síró, egy még mindig mérges gyerek fogadott:) Pár perc múlva már újra együtt játszottak.
Zsombor felháborodását be kell valljam örömmel vettem. Nem mindig ilyen lovag ő sem Ajsával szemben, bár a kicsi lányomat sem kell félteni. A múltkori eset után bizony hetekig ott virított Zsombi arcán a karmolás nyoma. Néha összerugják a port, bár már javul a helyzet. Egyre kevesebb a verekedés, elértünk oda, hogy Zsombor is fél már Ajsától.
És amikor szeretik egymást, akkor aztán olvadunk. Nagy gondok nincsennek. Bár jobban örülnék, ha már végleg kinőnék ezt a korszakukat.

Este Mimi egy szuperúj tudásával kápráztatott el minket. Ugyanis oldalra fordult! Azt hittem Léna fogja először megcsinálni, mert aktívabb, többet mozgatja a fejét, lábát, kezecskéit.Milla inkább csak elvan keleti kényelemében. Most viszont nagyon érdekelte mit csinál Ajsa, így felé fordult. Egy ideig elvolt, mi elcsodáltuk, majd hangosan jelezte hogy szeretne visszafordulni, de nem tud. Amit nem értek, a nehezét magától megtette.

Ajsa pár napja igen morcos tud lenni. Kaptam már belőle én is, csak az apjával volt hajlandó elaludni. Addig kapálózott és apázott, míg meg nem untam és át nem vittem Dávidhoz, szegényt felkeltve.
Lilinek is kijutott Ajsa nehéz természetéből. Mostanában ugyanis nem az etetőszékében eszik, hanem kivittük neki a kisasztalját egy kisszékkel, és ott fogyasztja el az ételét. Kiraktam neki a fasírtot kenyérrel, Lilinek is adtam egyet, egy megkértem kicsilányomat, hogy nem adjon neki szokása szerint többet, Lilinek van mit ennie. Majd bementem a csajokhoz. Ajsa kiabálására kellett kimennem, aki szófogadó kislányként nem adott a kutyusnak semmit
Kiabált vele vagy két percig (addig bírtam) "nyem", "enyém", " Jiji el" Fenyegette az ujjával. Majd felpattant csipőre téve a kezét... Hát itt omlottam össze nevetés közepette. Szegény Lili ült ott mint aki karót nyelt, szeme sem rebbent, felvette a tipikus kaját kérek pozícióját, néha azért rázott egy igazán liliset a hátsóján. Én ilyenkor szoktam megenyhülni, de Ajsa nem tágított:)
Lilit eltereltem (kapott még egy fasírtot is) és Ajsa nyugodtan befejezhette az evést. 

Vegyes

Nagyon eltérő napjaink vannak. Hol minden zökkenő mentesen zajlik (ezt úgy értve, hogy a nyugalom megszorozva három két év alattival), máskor teljes káosz minden. Sírás, ordítás, azt sem tudom melyik gyerekhez szaladjak.
Tegnap nagyon őrült napunk volt, amiről inkább jobb nem írni. Ma viszont kipihentük rendesen.
Ajsát délelőtt elvitte Kati. Mi pedig bevetettük magunkat az ágyba. Milla és Léna is nyugis hangulatában volt. Elpocoltak közöttünk, nézelődtek, aludtak. (mi pedig elkezhettünk Doktor House 7. évadát) Már el is felejtettem milyen a nagy semmittevés. Még mintha valami halványan rémlene, a gyerek előtti korszakból, vagy amikor még Ajsa eszik-alszik üzemmódban funkcionált. De mióta mászik végeszakadt az idilli ágyban töltött, pihizős óráknak. Az ikrek megszületése óta pedig még nem is volt részünk így négyesben eltölteni egy kis időt. Pár hónap múlva, amikor már nagyobb fordulatszámon élnek Ők is, már képtelenség is lesz. Úgyhogy ma kiélveztük amíg tartott, és várjuk a kamaszkorukat.

Ajsa dumálgat továbbra is.
Zéti megtanította számolni: "ed, ketó" - még csak eddig jutottak
Legújabb szava a  "fáj"  és legörbíti hozzá a száját. Ugyanis továbbra is nagyon sajnálja az apukáját:)
Délután köhögött egy kicsit, remélem holnapra elmúlik és nem lesz beteg. Kora ősszel volt utoljára megfázva de azóta szerencsére megúsztuk, bár nem akarom elkiabálni. 

Léna könyököl! Na jó, lehet még nem lehet igazi könyöklésnek hívni, elég érdekesen tartja a kezecskéit. Feltámaszkodni még nem tud, csak ha úgy teszem le akkor marad úgy. Először véletlen sikeredett, de nagyon tetszik neki. Így aztán mindent lát. Nagyon ügyes kiscsaj!
Millát is próbáltuk rávenni, de ordít. Egyébként is utál hason lenni. Anna jegyezte meg a nemrég, hogy milyen cukik, ahogy egymás mellett fekszenek. Ahányszor jön Milla a hátán fekszik, Léna a hasán.

Dávidnak már nem fáj annyira a lába. (lehet csak azért mert ma még Ajsa nem ugrott rá). Tegnap este hoztak neki egy mankót, amitől Lili nagyon félt, de már szokja:)

Félrelépett

....Dávid.

Szó szerint:)

Úgyhogy, most legalább két hétig gipsz lesz a lábán. A lehető legjobbkor. Karácsonyi készülődés, családlátogatás... Bonyolódik minden, illetve ugranak a terveink.

Ajsa lelkiismeretesen ápolgatja apukáját, odavisz neki mindent, amit kér. Azt is amit nem. Próbálom távol tartani, mert a közlekedési szokásai még nem a legfinomabbak, egy pillanat alatt átgázol Dávid lábán.

Szóval nem unatkozunk. De majd csak elmúlik ez is.

Jövőkép

Ma délután egy kis gyerekcserét hajtottunk végre.

Három körül átmentem a kicsikkel Katiékhoz. Egyedül a hárommal. (+ egy fő) Nagyon büszke voltam magamra, mindenkit felöltöztettem, és bepakoltam a kocsiba (senki nem sírt!)

A plusz egy főről, vagyis Liliről annyit, hogy mostanában megőrjít. Régebben is itthon hagytuk egyedül (elvégre nem vihetjük mindenhová, még ha szeretnénk is), ilyenkor kiviszem a garázsba, nyitva az ajtó, szabadon mászkálhat. De vonyít. Nem csak mikor elmegyünk (bár már ez eleve érdekessé teszi az indulást, mert Ajsa is ordít), de a szomszédunkkal beszélve kiderült, hogy végig ezt csinálja. Még ha tart is egy kis szünetet közben, újrakezdi. Amit nem értek, mivel eddig nem csinálta. De sajnálom, többszöri eset volt. Bár szerencséjére mostanában nem sokat megyünk sehová.
Valami ötlet esetleg kedves család?? kutyapszichológus? :)

Visszatérve a ma délutánunkhoz. Ajsa legnagyobb örömére Katinál volt Zsombor és Zéti is. Dávid egy kis meglepetéssel érkezett, hazaugrott a két szánkóért. Senkit meg nem kérdezve mit szólunk a tervéhez... Elmentünk egy közeli kis dombhoz  Ajsával és a két fiúval, bár majdnem kudarcba fulladt a terv, egy félóráig szereltük a gyereküléseket.
A hó minősége nem volt a legjobb, de azért mindenki élvezte. Többnyire a domb két különböző oldalán csúszkáltunk, egymástól távol. Ajsával és Zsomival én a kevésbe meredeken, a nagy szánkón. Dávid Zétivel a másikon száguldott lefelé.- Én meg húzhattam visszafelé magam a két gyereket... na de ha valaki ilyen nagy gyerek, hol érdekli, hogy gyermekei anyja megszakad:)
Majd mekiztünk egyet. Jó volt, kicsit "nagy" gyerekekkel lenni.Látni mennyire szórakoztatják egymást.  Két év múlva már így fogunk kinézni a saját gyerkőcökkel is. Várom már, hogy tudjanak mit kezdeni egymással. És legyenek programjaink, ne csak otthon üljünk.. Bár akkor a babakort fogom visszasírni..:)

Babaúszás

Ajsát 6 hónaposan vittük először babaúszásra. Azóta szinte heti program  lett. Apás tevékenységgé vált, amit kicsit sajnálok, másfelől örülök, hogy lett valami, amit együtt tudnak csinálni. Bár mióta megszülettek az ikrek inkább Dávidnak jut több Ajsából alapból. Kicsit kényszer jellegű is, gondolom így van ez minden családban testvér érkezésekor, de egyébként örömmel vannak együtt. Mennek, intézkednek, postára járnak, bevásárolnak, átugranak a nagyszülőkhöz. Kicsi lány alig várja már, hogy este hazaérjen apa, akinek van ideje csak vele játszani.
Kezdetben mentünk mindketten az uszodába, majd ahogy nőtt a pocakom kiszorultam. Pár hete próbálok visszakapcsolódni, a héten mentem másodjára.
Amiről azonban írni akartam az, hogy más is történt a héten velünk, pontosabban mások is úszkáltak. Tegnap ugyanis elvittük a kicsiket is. Négyesben mentünk, Ajsára addig Kati vigyázott. Kicsit féltünk, hogyan reagálnak a nagy élményre. De alaptalan volt az aggódásunk. Víz imádó nővérükhöz méltóan nem volt semmi sírás, bátran lubickoltak. Egyébként az esti fürdetéseket is imádják.Ezért is szántuk rá magunkat, hogy megpróbáljuk. Bár én még kicsit várni akartam. Három hónapos kortól ajánlják ugyan a babúszást, amit betöltöttük, de úgy éreztem azzal, hogy Ajsa fél évesen kezdte, tehát ha úgy vesszük három hónapot "elvesztegetett" sem történt semmi. Rögtön vette az akadályokat.  Dávid azonban már mondogatja egy hónapja, hogy ha betöltötték a negyedévüket visszük őket, hogy legyen egy alkalom amikor ő is csak rájuk tud koncentrálni. Nem nyúzza közben Ajsa valamiért, nem teteti vele lefelé a tesóit. És hogy én se "sírjak" amit bevallok tényleg szoktam neki, amiért én is kevésnek (semminek) érzem azt az időt, amit a kislányokkal töltök. Amikor tényleg rájuk figyelek,  nem etetek, altatok vagy pelenkázok, hanem érdemi időt töltök velük.
Belevágtunk hát, ha minden jól megy folytatjuk is. Ajsa elől "titkoljuk" amíg el nem jön az az idő, amikor mind a hármójukat el merjük együtt vinni, de ez még arrébb van.
Addig is sokat járunk uszodába.

Osztozkodás

Ajsára nem igazán lehet panaszunk, nem féltékeny típus, szeret megosztani mindent mindenkivel. Főleg a húgaival. Örömmel ad(ná) a kezükbe a játékait, a ropit, a távirányítót.. mindent.
Pár napja itt az új hóbort. Mindenkit etetne. Az ikreket szerencsére még sikerült megvédeni Ajsa túlzott önzetlenségétől. De Dávid és én, na meg Lili nem szabadulunk Az utóbbinak nincs is gondja ezzel, boldogan eszik, ha "kell". A csokit magasra tettem, így kutyánk is védve van a veszélytől. 
Maradtunk ketten "áldozatok" . Már félek etetni a lányomat. A fülembe zúg az "ava késsz", anya kérsz felszólítás, de anya nem bír már még egy falatot letolni a torkán, szeretne a saját ritmusa szerint enni, létezni.. Örül, ha él, nemhogy ropit, kukit egyen egész nap. Egyet-kettőt még magamba erőltetek, mindenki boldog legyen, de többet nem kérek! Kicsi lányom nem érti, helyesebben nem akarja megérteni, nyávog, hisztizik. Etetne és etetne.Nyomja be a számba... Küldöm Lilihez, adjon neki. Adja egyenként a darabosat, vagy kicsiket a sokból, így hátha nem marad ideje visszajönni hozzám. Nem is maradna, ha egy másik kutyánk lenne. Aki értékelné hogy milyen jól él nálunk, és az ételt is megbecsülné Örülne a finomságnak és nem egy óráig csámcsogna ropin , szépen beigazítva a két első mancsa közé, jól meggondolva mennyit is harapjon le belőle. Ajsa pedig ezalatt az idő alatt visszatotyog hozzám...

Ma bezzeg tudott nélkülem reggelizni. A virsli őrülete már lecsengőben, de azért még kerül az asztalra eleget. Ahogy a reggel is. Lili is jobban preferálja az emberi étkeket. Egyedül tápot eszik néha, azt sem mindegyiket.. De egyébként párizsit, virslit, vagy éppen amit eszünk. Levesek is jöhetnek, de azért ha hús van benne külön öröm. (tudom, hogy félrenevelés kérdése:))  Ajsához hasonlóan szintén virslit kapott ma. Ehetőt, csak más árkategóriást, mint amit mi eszünk. A mienk a vízben főtt, mikróból kivettem a Lili adagját. Sokáig tartottam benne, forró lett, így a pulton hagytam. Beszaladtam felöltözni, úgyis megy már fél perc alatt. Dávid is a fürdőszobában készült Mire visszaértünk a tányér üres. Az egyszemélyes kutyakosárban ketten ülnek, mindkettőnél ott a virsli. A sokat emlegetett gyámügy kerül szóba.. Dávid örömmel állapítja azért most jobb a helyzet mint egyszer régen, nagyon régen, Ajsa mászókorában az a bizonyos szalámi lopás. Amire gondolom mindenki emlékszik, akinek elmeséltük...

Sebaj, Lilit se abból a fajtából faragták, aki nem szívesen ad az ételéből. Elvégre normális tempóban enni sem tanult meg, pedig láthatja, hogy elfogy a csomagból minden mire egyet megeszik. És hiába ül a hűtő elé abból már nincs több. Ellenben úgyis megunom, hogy még Ő is nyávog, nyüszít (a tálja tele táppal) és keresek neki valamit.
Amiből persze Ajsa is kér még egy falatot. És ava is késsz...

Osztozkodós családban élni jó!

(Ajsa és Lili kapcsolatáról készülök írni, csak túl hosszú:) de egyszer elkészül, mert muszáj neki. Mióta megszületett első lányunk, néha úgy érzem Lili még 5 évet levesz az életemből, de rengeteget ad. Ajsának is. Óriási szerepet tölt be az életünkbe.. pedig nem voltam egy nagy kutyás korábban, hogy egy fedél alatt éljek eggyel pedig el sem tudtam képzelni... na de majd máskor leírom:D )

Az új pasim:)

Délelőtt kisétáltunk a lányokkal a parkba. Ott találkoztunk G.-vel és a kislányaival.
G -ről a legfontosabb tudnivaló a történetben, hogy apuka, vagyis pasiból van. A kisebbik lánya Ajsával egyidős, a nagy három múlt. A csajok szeretnek együtt játszani. Liliért is odavan minden idegen gyerek, így általában őt követik, nézik mit csinál, közben felszednek mindent a földről. Mi pedig megyünk utánuk. Ma is bóklásztunk, két felnőtt és öt kisebbnél kisebb gyerek. Egyszer csak halljuk a hátunkból:

"Ezek aztán szaporodnak"

Nem igazán tudtam lereagálni a hallottakat. Először is nem tudtam, hogy röhögőgörcsöt kapjak, vagy felháborodjak, kinek mi köze hozzá, mi lenne ha igaz lenne. Feltételezem látszik a megjelenésünkön, a gyerekeken, hogy nem a segélyért "szaporodunk/nánk" hónap végén meg lakjanak jól levegővel.
(Na jó, lehet bennem is van egy adag előítélet:))

Mindegy, nem háborogtunk, el is tűntek egy pillanat alatt, miután hátranéztünk. Bár fent tartom, hogy akármilyen érdekesnek néz ki ennyi pici gyerek együtt, és szerintem is bevállalhatatlan (nagyjából 3év alatt 5 gyerek) fizikailag, szellemileg azért ne szóljuk már le egymást a nyílt utcán, pláne nem bunkó szöveggel és hangnemben.

Legközelebb majd felveszek egy felsőt Dávid képével, férjem felirattal, a félreértések elkerülése céljából:)
 (bár még nem vett el, de ez egy másik történet :D )

Mikulás

Nálunk járt a Mikulás.
Az első alkalommal még pici volt, most talán felfogott az egészből valamit. Legalábbis érti, hogy a piros ruhás, nagy szákállú bácsi, akiről mostanában már annyit hallott hozott neki ajándékot. Tudta, várta hogy így lesz. Jövő ilyenkorra majd elfelejti:) A kor szépsége.
A "Mijusus", ahogy Zsombor nevezte (Ajsa ugyan ki nem mondott semmit, itthon "babbázott") Kati mamánál érkezett, hogy le ne fárasszuk, összegyűjtöttük a gyerekeket egy helyre. A látogatás érdekesre sikerült.

A három kicsit nem zavarta a vendég
Az ikrek megnézték maguknak, mosolyogtak egyet-kettőt rá.
Bori a legnagyobb nyugodtsággal az édesek álmát aludta.

Zéti örült, verset mondott és énekelt. Izgatottan várta az ajándékát.

Ajsa és Zsombor ordított.

Lili elbújt Dávid háta mögé, onnan ugatott:)

Pedig minden olyan jól indult. A két kicsi is nagyon várta a Télapót. Persze látott már mindenki olyat, hogy megijed a gyerek, de azt hittük Zétény lelkesedése ragadós, és bátorságot ad a két manónak is. De hinni a templomban kell. Mikor nyílt az ajtó, már sejtettük, hogy lesznek még bajok. Zsombor bele is fogott rögtön a sírásba, kicsi lányom viszont egy ideig csak méregette az érkezőt, hátrált. A Mikulás próbált a bizalmukba kerülni, lehajolni hozzájuk, ezt nem kellett volna. Ajsa is rázendített, Zsombor pedig felvette a hangerőt:) Erre már Lilunk is beijedt, és mint jó őrző kutya a segítségére sietett kisgazdájának, ugatott bátran, védelmezően Dávid háta mögé bújva.
A hangulat nem lett sokkal jobb később se. Míg Lilit sikerült odavonszolni és a szimatolás után megnyugodott a két gyerekkel nem szagoltathattuk meg.. Legalábbis nem sok értelme lett volna és még lehet a gyámhatóság szimpátiáját sem nyertük volna el.  Így inkább menekülőre fogtuk, és bevonultunk, Vicával és két csemeténkkel a szobába, onnan hallgattuk mind a négyen az ajtóra tapasztva a fülünket Zéti versét és dalát, de kimenni nem voltak hajlandóak. Mikulás bácsi azért rendes volt, itt hagyta a zsákját, hogy onnan kiszedhessék az ajándékaikat a sírósok is. Ekkor már nem is volt gond, boldog, jó kedvű  volt mindenki!
Később Ajsa mondogatta, hogy Babba, elgondolkodva, az ajándékokra mutatva, és felemelve a mutatóujját. Mostanában mindenkit babáz amúgy, legyen néni, bácsi, Mikulás:)

Jövőre remélem már jobban fog menni. Vagy többen fognak sírni, de legyünk optimisták. Én örülök, hogy lesz egy évem kipihenni a mait.

Külön köszönjük a sípoló játékcsontot. Van már pár hangot adó játéka de ez mindenen túltesz. És még a kutyák füle érzékeny. Ha "véletlen" eltűnik nem mi voltunk:)

Itthon újra

Nos, hazaértünk. Egy nappal később, mint ahogy terveztük, tegnap este jöttünk meg.
Olyan hamar elrepült az a kis idő, amit Anyukáméknál töltöttünk. Bár program volt elég, talán ezért is tűnt minden olyan gyorsnak. Szeretem ezeket a napokat. Minden olyan más. Jó egy kicsit kizökkenni a mindennapokból.Újra anya szoknyája alá kerülni. Kicsit újra gyereknek lenni, amikor mindent eléd tesznek. (na jó persze azért próbáltunk segédkezni)
A kicsik is jól viselték a helyzet változást. Nem zavarta meg őket az alvásban sem. Ajsával voltak gondok első este. Nem akart elaludni, ahogy délutánonként sem igazán volt kedve hozzá, keveseket pihent, ezért estére nyűgös lett, a végére megszokta. Azért ennek ellenére Ő is jól érezte magát.
El-elmászkált Papával dolgozni.  Vettek neki egy macis jegyzetfüzetet és tollat, így Ő is tudta írni a megrendeléseket. Apa egyik munkását pechjére Ajsánk a szívébe zárta, és azt hitte az a dolga hogy vele játszon. Hiába akit ő megszeret annak annyi:)
Sokat játszottak Helgával is. A tökmagnak van egy hintalova, ami nagyon elnyerte lányunk tetszését. Azt hiszem be is kell szereznünk egyet. Jó volt látni ahogy egyre jobban tudnak mit kezdeni egymással. Tudnak együtt játszani, és csibészkedni is. Egy este azzal szórakoztattak minket, hogy a fal mellett állva kukucskáltak kifelé, közben nagyokat nevettek. Aranyosak voltak együtt. Ahogy nőnek pedig egyre inkább társai lesznek egymásnak minden  játékban és cinkosságban. Nemsokára pedig az ikrek is csatlakoznak hozzájuk, azt hiszem lesz még gond ennyi lánnyal! És remélhetőleg bővül is még az unokatesók csapata.

És akkor mit is csináltunk?

A hétvégét jórészt szűk családban töltöttük. Szüleimmel és tesóimmal. Szegény öcsémet lemerítette a két "nagy" unokahúga. Hol a fején lovagoltak, hol egyszerre cipeltették magukat. Mondogatja is mindig hogy imádja őket, de két perc alatt lemerül tőlük. Kell idő újra feltöltődni, ezért elég az, hogy hetente látja Helgát. Minket sajnos csak két-három hetente, azért remélem ez kevés az ő számára is, nemcsak nekem.Nem tudom, mit csinál majd a saját családjával, előre sajnálom a feleségét, ha Peti otthagyja egy-egy napra újratermelődni:)

Vasárnap nagymamáméknál ebédeltünk, Klári családdal együtt. Csak a kisKornélék hiányoztak. Dalma olyan kis anyukás kis felnőtté cseperedett, mindig ő volt a kicsi, a legkisebb unokatestvér. Most pedig olyan nagy szeretettel, odaadóan bánik a kicsikkel. Közben jön-megy, éli a gimnazisták életét. Gyorsan változik minden.

Hétfőn keresztszüleimet és a másik nagyit látogattuk meg. Ajsa Szilivel lovagolt. És motoroztak is egyet. A kettő nem igazán hasonlít, de mindkettőnek nagy sikere volt. És az első alkalmak Ajsa életében. Lillát is nagy örömmel szórakoztatta, ő is nagyot nőtt, már ül! Széles mosollyal nézegette az ikreket. Örült a hasonló korú babáknak. Ajsával megnéztünk minden állatot, amit lehetett meg is simogattunk. A kecskétől nagyon félt:) De én sem mentem volna szívesen a közelébe, elég őrültnek tűnt.

A keddet nagyon besűrítettük, jártunk Juditéknál, Marciéknál, Emesééknél és Bogiéknál is. Igazából ne tudom, hogy fért bele:)  Estére kimenőt kaptam, két régi-régi barátnőmmel és Anitával otthon hagyva a  családot négyesben beültünk vacsizni egyet. Jó volt kicsit nosztalgiázni, bár javarészt a gyerekekről és az apukáikról beszélgettünk.Hiába már ez a fővezérvonal az életünkben. nem az melyik nemszeretem csaj mit csinál, ki kivel jár... Érdekes visszagondolni, régen milyen nagy "problémáink" voltak.

Szerdán újra Juli dédiztünk, és Dalmáztunk. És meglátogattuk Mari néniéket, szégyelve magunkat, milyen régen mentünk feléjük. Este újra kimenőn voltunk. Nagyszülőkre hagyva az unokákat, Anitáékkal négyesben szépen meglógtunk...

Csütörtökön nőnapot tartottunk Anyával, Anitával és a négy kiscsajjal. Nyakunkba vettük a várost vásároltunk, nézelődtünk, sütiztünk.Kellemes, nyugis napot töltöttünk együtt. A fiúk pedig szintén külön utakat jártak. Este indultunk haza.

Ma pedig már túlvagyunk egy Bori látogatáson:)