Lilypie Kids Birthday tickers............ Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Fourth Birthday tickers

2011. február 21., hétfő

Előrejelzés

Nagyon remél, hogy téves riasztás, de tartok tőle, hogy himlősök lesznek a lányok. Zétin Tegnap este megjelentek a pöttyök.... Ha a csajokban is lappang, még pár rokon gyereknek is elvittük :((

2011. február 18., péntek

Két éves

A mi drága nagylányunk két éves lett. A "buli" kicsit hosszúra sikerül. 16-án csak ötösben ünnepeltünk, megsütöttem életem első tortáját is, nem mondom hogy szép lett, de ehető.Másnap pedig (fél)nagycsaládi körben, Katiéknál. Azért tegnap, mert tegnapelőtt András nem volt otthon, kihagyni azonban nem lehet egy Nagypapát, de mivel a napján is meg akartunk emlékezni a nemes eseményről tartottuk a rögtönzött anyasütöttetortás estét kis családunk körében. És azért félcsaládosra sikerült az (egyik) nagybuli, mert végül úgy döntöttünk, hogy az eredeti tervekkel ellentétben ne az én családom jöjjön hozzánk hétvégére, amikor is akartuk tartani a szülinapot, hanem megyünk mi ma este és akkor maradunk is. A szülinapot pedig egybekötjük egy Petibúcsúztatóval családi szinten is nagymamákkal, nagynénikkel és bácsikkal, valamint unokatesókkal, mivel kedden utazik, de erről most direkt nem szeretnék írni.  Ma délutáni terv pedig hogy a kicsiket Katira bízva, hármasban elmegyünk a játszóházba, régen voltunk már csak így ikrek nélkül együtt, és mi jobb alkalom rá, mint a szülinapja?

És akkor a kétévesről

Nehéz egy ilyen posztot megírni, mert természetesen annyi mondanivalóm van róla, de ilyenkor nem megy. Az első dolog ami eszembe jut róla a huncutság... Egyre nehezebb vele felvenni a versenyt, egy pillanat alatt az ujja köré forgat minket, majd jól átver. Mi vár még ránk 10 év múlva? Angyalian tud mosolyogni akármikor, akárkire, nemet mondani szinte lehetetlen neki. Nagyon kedves kis teremtés, ha az akar lenni. Gyengéden bánik a testvéreivel, mi is gyakran kapunk tőle puszit, ölelést. Az elmúlt hetekben előtört az anyás oldala, sokszor igényli, hogy én menjek, apa nem jó, ami igencsak nagy változás. Főleg mióta az ikrek megszülettek én vagyok általában az aki nem kell, Apa pedig a minden.Úgyhogy most lubickolok a helyzetemben. Dávidnak pedig esélye lett rá, hogy a másik két lányát is megismerje, kevesebb a nadrág rángatás, és "mejjünk" felkiáltás, ha a kicsikhez közelít.
Olyan aranyosan tud aggódni, mint senki más. Mindenért és mindenkiért képes kétségbeesni, néha már fárasztóan. Tud rosszcsont lenni is, hogy finoman fejezzem ki magam, ilyenkor a fejemet fogom és én esek kétségbe, hogy hol rontottuk el, de mivel után visszakapom az értelmes lányomat, a korának tudom be ezeket az akcióit, és igyekszem tolerálni, bár nem mindig megy.
Szépen, mondhatni választékosan beszél, immár mondatokban, és folyamatosan, mindig van mondanivalója.  Fő "beszélgetőtársa" továbbra is Lili, állandóan csicsereg hozzá, hol barátian, hol számonkérően. Személyes kedvencem, mikor az unokatesóival beszélget. Ki hinné, hogy milyen sok értelem van az ilyen eszmecserékben. A hozzájuk fűződő viszonyban is jól mérhető milyen sokat változott az elmúlt időszakban. A fiúknak teljes értékű partnere, Ő is és Zsombor is felnőtt Zétényhez, szépen tudnak együtt játszani. Helgát pedig mint kicsit terelgeti, tanítgatja, bár pár hónap múlva már azt hiszem ők is egyenrangúak lesznek. Jó látni ahogy alakulgatnak a kapcsolatai. Ők az első barátai, ragaszkodik hozzájuk, sokszor emlegeti Őket, főleg Helgust, mivel Őt ritkábban látjuk. A húgait továbbra is imádja, persze vannak zűrök, kicsi még Ő is, hiába állítom az egész bejegyzésben milyen nagy lett. De azt hiszem jól viseli, hogy néha háttérbe szorul, megtanult egy picit várni, hangsúly a picin van, de sokszor hálás vagyok neki, hogy megérti nem tudok vele menni, és továbbra is azt ismételgetem, hogy a kutyusunknak is hálásak lehetünk, bár mást nem csinál, mint hogy van, de Ajsa képes magát lefoglalni vele. Dávid nemrég meg is jegyezte, hogy kell nekünk még két kutya, hogy a másik két lányunkat is legyen kinek "lepasszolni."
Amivel továbbra is kicsit elégedetlen vagyok az az evése, van még hová fejlődnünk e téren. Bár nem fűzök nagy reményeket hozzá. Zéti az élő példa rá, hogy rosszevő gyerekek rosszevők is maradnak. Úgyhogy igyekszem ezzel nem foglalkozni. Míg nő, kicsit hízik nagy baj nem lehet.
Szeret babázni, rajzolni, újabban gyurma lázban él. Minden nap alkotunk valamit, közben a színeket is próbálja megtanulni. A rózsaszínt és a zöldet tévedés nélkül felismeri. És a többit is eltalálja általában, egyedül  a barnával vannak problémái. Számolni is tanul, háromig megy, utána összevissza, közben a kis ujjait is nyitogatja. Egy-két mondókát elég szépen megtanult, köztük a csip-csip csókát, amit előszeretettel játszik is. Újabban esti program a diavetítés, bár még szegényes a gyűjteményünk. A könyveket nem szereti, illetve nézegeti szívesen, néha Ő "olvas" de nekünk nem engedi, kiveszi a kezünkből, ha próbálkozunk. Mesét néha néz, de inkább a zenecsatorna szól nálunk. Imád táncolni, aranyosan próbálja utánozni a klipekben lévő mozdulatokat vagy csak ugrál, majd "összeesik" egy nagy jaj sóhajjal. Persze egy pillanat múlva már talpon van, lehetetlen lefárasztani, néha irigylem az energiáját.
Teljesség igénye nélkül (időhiányban) ilyen a mi Ajsánk. Imádjuk! Megtartjuk:)

2011. február 15., kedd

Még egy....

KELL nekem, nekünk még egy gyerek. Talán mert Ajsa holnap két éves és túl sok bennem az érzelem, talán mert olyan sokan terhesek mellettem, köztük a nővérem. Talán mert Dávid az elmúlt hónapokban folyton mondogatja, hogy párosan szép az élet, a gyerekek száma is. Talán mert az egyik legjobb barátnőm most szült kisfiút. És nekem is kell egy olyan. (de az sem tragédia ha ilyen mint amilyen már van)
Nem tudom miért pont most, de rám tört ez az érzés.És leírom, hogy számon lehessen rajtam kérni.

(persze egy évet még halasztjuk a projektet, de ha másfél év múlva nem vagyok még terhes lehet jönni reklamálni, hogy nem ezt ígértem :D  )

2011. február 14., hétfő

Szomszédolás

Szerencsére remek szomszédaink vannak, főleg a közvetlenül mellettünk lakó idősebb házaspárral alakult ki jó kapcsolat. Mikor költöztünk, újítottuk a házat sokat segítettek, bepakolhattunk hozzájuk, áthívtak kávézni, Ajsát is "elkérték" míg mi tevékenykedtünk. Azóta is nagy kedvencük Kicsilány, aki szintén szeret(ne) állandóan átmenni. Pár napja nincs kerítés közöttünk. A futónövény, ami eddig elválasztónak szolgált sajnos kihalt, csak a drót maradt, ezért most úgy döntöttek másikra cserélik. Míg ez nem készül el végig az drága kicsi lányom átjár. Kutyástól. Aki szintén nagy szomszéd rajongó. És akkor essék szó Junoról, a macskájukról. Aki pedig hozzánk jár át kerítés ide vagy oda. Szegény macsek  pedig nagyon össze lehet zavarva, Lili kettős személyisége miatt. Ha egyedül van kint kutyulink kinézve az ablakon azt látjuk, hogy egymást mellett fekszenek, de ha valamelyikünk kimegy Lili kizavarja még a világból is. Odáig eljutottunk, hogy ha minket Dáviddal nem lát, csak Ajsával mászkálnak kettesben Juno macska is csatlakozhat. Nálunk már megtűri.
Nem úgy ha Ajsával törnek be Juno saját területére... Hiába a kutya nem érti a tulajdon viszonyokat. Ilyenkor nem elég, hogy Ajsa a legmagasabb visító hangján "Issa néénizik", és Zojiii bácsizik" és szalad az ajtóhoz kopogni, majd kicsattan a nevetéstől, és én is "betörök" menve lányom után, míg Lili végig kergeti a macskát a fél udvaron.... Azt hiszem így nem sokáig marad meg a jó viszony...

2011. február 11., péntek

Falfestés gyerek (és kutya) módra

Ajsa már néhányszor tanú bizonyságot tett designeri adottságáról. Előszeretettel rajzol falra, ceruzával, filctollal, krémmel. Ha a tapéta nem tetszik, hát leszedi. És most itt az új alkotási mód.
Hozzávalók: egy két éves, egy kutya, egy kis tejbegríz.
És persze  egy naiv anya. Aki még most sem tanulta meg, hogy hinni a templomban kell. Csajokat teszem tisztában (akiket persze, hogy mindig egyszerre kell...) Kint hangzavar, Ajsa kacag nagyokat, Lili ugat. Anya meg azt hiszi, hogy játszanak. Új móka náluk, hogy Ajsa a fejére húz egy kistakarót, a kutya meg szedné róla le minden féle módon, körbejárja, nyomja a fejét Ajsának, húzza, ráncigálja. Mikor végül sikerül, vagy Ajsa enged, jön a nagy hahota, Lili meg ugat "ilyet többé ne csinálj" célzattal. Öröm gyereknek, kutyának és nem különben anyának, mivel képes negyedórát is lekötni Ajsát ez a játék.
Na, de! A nappaliba érve tapasztalhattam, hogy nem ez volt ma terítéken.
Asja levette a nagy asztalról a tejbegrízt, ami még kicsit meleg volt ezért odatettem, és a sarokba tett asztalára vitte. Gondolom eredetileg megenni akarta, bár hogy mi vitte rá, hogy másra használta azt hiszem nem tudjuk meg, mindenesetre kitalált egy jobb módját a gríz elfogyasztására. Felkent a falra belőle, ezt Lili lenyalta.... és így tovább. Jó pár nyommal találkoztam végig, szinte vízszintesen a padlótól mérve...
Persze bújt mind a kettő, a legártalmatlanabb szemekkel, de még a kutyán is látom, hogy tudja, miért "szedem le a fejét" nemhogy Ajsán, de azért csinálja a rosszat mindig....

Vendégek

Anita és Helga nálunk töltötte a hetet. Bővülő kis családjuk "Főfeje" ahogyan magát szólítja, bár szerintem teljesen tisztában van vele, hogy ez így nem igaz:) Németországban töltött pár napot. Ezalatt a két lány átruccant hozzánk. Ajsának nagyon tetszett a helyzet, nagybaba a fedélzeten, akivel mindig lehet játszani. Azért volt pár csúnyán nézés, hiszti mindkét félről, de szépen eljátszottak egész nap. Helga napirendjét kicsit felborítottuk, nem volt hajlandó kétszer lefeküdni egy nap, míg Ajsa csak egyszer aludt, így estenként elég nyűgös volt. Ilyenkor jobb volt távol tartani a két csajszit egymástól. Mi, felnőttek is élveztük az együttlétet, Dávid is hamar hozzászokott hogy két (+ négy)nővel kell együtt élni, bár a lányok azért lefoglalták rendesen. Kicsit edzett, az ikrek ugyanis már most apafüggők, ha beindulnak szegény le lesz terhelve rendesen, bár akkor talán felhagy a negyedikről szóló ábrándjairól. Minden pasi ilyen? Több kisgyerekes barát férfi tagjai is szövögetik terveiket, Anita még meg sem szülte a másodikat, sógórkám már most a harmadikat tervezi, hogy mikor jöjjön...
Sajnos hamar eltelt ez a pár nap, hétfőn jöttek, ma reggel indultak, mivel Laci este érkezik haza. Szép volt, jó volt, lényegesen könnyebben, zökkenő menteseben és vidámabban teltek a napjaink. Nem szeretem a bezártságot, az egyedül létet, persze sokszor jó, hogy csak a csajokkal vagyok, játszunk, figyelek rájuk, felfedezzük újra és újra egymást. De van hogy felnőtt társaságra vágyok. Persze mindig akkor jön valaki, amikor inkább csak együtt lennénk, amikor meg szeretném ránk sem nyitják az ajtót:) Vica volt korábban az állandó összeülő társam, mióta Bori megszületett már csak egy héten egyszer jönnek vagy megyünk. Miri bölcsis lett, Mariann is kiesett, sajnos nagyon is, régen láttuk egymást, hétköznap rohannak, így a hétvégéket érthetően együtt szeretnék eltölteni. Holnapra van betervezve, hogy jönnek, remélem nem változik semmi. Illetve keresztfiús növekedését várjuk.
Annyira azért nem "unom" magam, hogy visszavágynék dolgozni... :)

2011. február 3., csütörtök

Szülinapi fordulatok

Tegnap előtt megtartottuk Dávid születésnapját szűk családi körben, mivel hétvégén megyünk haza, így az én családom nem képviseltette magát, csak Kati, András és Vicáék jöttek át a három gyerkőccel.
Jól indult, de egy óvatlan pillanatban sajnos rossz vége lett. Ajsa és Zsombor ugyanazt a széket nézték ki maguknak gyertya fújás idejére, Zsombi pedig leesett lányunk kisebb segítsége eredményeként. Szegénykének pont a kobakja bánta, kórház, öltések... Nagyobb gond szerencsére nincs, mindenki megnyugodhatott.
Előfordulnak sajnos ilyen balesetek ott ahol kisgyerekek vannak, Ajsa is jól megszeppent. Azóta is emlegeti.

Zsombókám, nagyon sajnáljuk!

2011. február 1., kedd

Majdnem félévesek

... de még csak 5 hónaposak ezek a picilánykák.

Rengeteget változtak az elmúlt egy hónapban. Egyre többször látjuk bennük a kisgyereket és nem a babákat.

Alvás területén továbbra is kényeztetnek minket, 8kor tesszük le őket aludni, utána még Ajsázunk, majd egymásra is van egy kis időnk, (végre tudunk beszélgetni, ez aztán az eredmény!!) 11 körül felkenek, de szopi és egy kis csevej után már alszanak is. Így éjfél körül már alhatunk is reggel 6ig Ezzel kb. visszaálltunk a gyerek előtti életritmusunkhoz. Leszámítva azt, hogy a hétköznapi keléseket hétvégén mindig kipihentük egy délig fel nem keléssel, ami ugyebár most nincs meg. De 6óra alvás folyamatosan, azért már valami!
Fél 11 körül, mikor megérkezünk a sétából, félórát alszanak még, majd 2től még egy órát. Próbáltam Ajsa délutáni alvását kitolni, vagy délelőtt is elaltatni, de nem sok sikerrel, így a három gyerek soha nem alszik egy időben, de már annak is örülök, hogy az ikrek egyformán "működnek"

Evés terén is nagy reformokon vagyunk túl. A tej már egy ideje nem elég nekik, így bevezettük a hozzátáplálást. Eleinte felváltva kaptak engem vagy a kanalat, de sajnos már nem úgy van tej ahogy szeretném, így estenként tápszert is kapnak. Nagy sikere van egyébként bébiételeknek,(Ajsa is örömmel fogyasztja őket)

Mindkét csajszi forog hasról-hátra és hátról-hasra is minden gond nélkül. Léna húzná magát fel, ha megfogjuk a kezét. Ölben sem  tud nyugodtan meglenni, állna a lábára és menne. Mimi pedig ülne... Van ám hiszti rendesen. Semmi nem tetszik nekik,sok mindent akarnak, de nem tudnak.
Főleg Mimi nem szeret "unatkozni" Léna már lefoglalja magát egy-egy játékkal, van egy  kedvenc csörgője is.
Mindketten sokat dumálnak, örülnek mindenkinek. Ajsa továbbra is nagy kedvencük, Dávidnak is nagyon tudnak örülni, nagyokat kiáltanak, követelik az apukájukat, ami nem tesz jót Ajsához fűződő testvéri kapcsolatuknak :))

Bárkinek van egy-egy mosolyuk, Miminek kell egy kis idő hogy megszokja az új embereket, de lényegében mindketten barátságosak. Okosdnak,nőnek, egyre szebbek.