Lilypie Kids Birthday tickers............ Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Fourth Birthday tickers

2012. november 29., csütörtök

Gyerekkel az élet színes (és gusztustalan)

Két kis történet a "legkisebb" hercegnőről. Amit tudni illik mielőtt elolvasnátok, hogy Ő a legproblémamentesebb a négyből, és Benne van (volt) minden bizalmunk Dáviddal..

Egy light-os, de az is olyan tipukus, már tegnap le akartam írni, és egy mai örök emlék, képileg, történetből kifolyólag, hangulatilag, mindenhogy :)

A kanapén áll és rugózik.
- Lénuska le fogsz esni, ülj le vagy szállj le.
- Jóóó.
- Nem látom, hogy mozdulnál.
- Mooozduloook.
- Akkor szállj le.
- Leülööök.
- Jó, akkor ülj le..... Léna kérlek ülj le.
- Jóóó.
Odamegyek. Leáll a rugózással, de nem ül le.
- Leülsz?
- Aha.
- Akkor ülj le.
- Most?
- Most.
- Ááá, most neeem.

Mostanában a bilit használja. Eddig tökéletes volt neki a wc (az egyikre fel van szerelve egy lépcsős szűkítő), de előkerült egy bili, néha Noel belepisil fürdés előtt (mert nagyon ügyes! :D) Próbáltam Lénával egyezkedni, hogy a pisi mehet a bilibe, de a nagydolgát legyen szíves a wc-n intézni (gyűűűlölöm mosni, inkább tisztába rakom Noelt 20szor és kitörlöm száz gyerek fenekét... de a bilimosás a mumusom..)  Kaptam egy jóóó-t, de az előbbi történetből is kivehető, hogy ez nem sokat jelent nála. Párszor már a bilit használta, ilyenkor mindig megkértem újra. Egyszer csak kiabál, hogy "gyeeere, kéész"
Bemegyek a következő kép fogad:
Léna ül a wc-n, minden tiszta kaka körülötte, a padló, az ülőke alatta, a kéztörlő, a keze, a pólója.. és a biliben is van nyom... Szóval kivette és átrakta, majd próbálta eltüntetni a nyomokat.. Hát nem sok sikerrel :D
Éppen próbáltam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek, mikor csiripelő hangon újra közölte, mivel látta rajtam, hogy már elfelejtettem miért is mentem be... "Kéész, anya kééész"
Szerintem még életemben nem röhögtem ilyen jót... kerestem egy tiszta részt, leültem és minimum öt percig folyt a könnyem. Ajsa és Mimi is csatlakozott, Mimi az ölembe bújva kérdezgette, hogy "micsináát? Játyod micsináát?" Láttam, de válaszolni nem bírtam. Léna is rötyögött a wc-n, mert miért ne.. Noel szegény nem értette, hogy mi van.
Olyan jó, hogy ilyen nagylányaim vannak, lehet velük nevetni, értik a "poént"
Persze kitakarítani, gyereket mosni nem volt leányálom, inkább ezentúl vígan vállalom a bilimosást :D

Nem unatkozok mellettük... Ami egyébként nagyon "jóóó" :)

2012. november 28., szerda

A nőőő :)

Ajsával még sok gondja lesz a pasijainak, ez nem vitás :)

Dávid focizni készülődik, pakolgatja a ruháját. Közben Ajsa fűzi, hogy vele mehessen, de az apja ellenáll, mivel utána még beülnek sörözni.
- Most nem jöhetsz, majd legközelebb.
- Apa, csak leülök, nem rohangálok, majd szurkolok neked.
- Nem lesz ott senki aki vigyázzon rád, majd legközelebb elkísérsz.
- óóó,  te egy buta apa vagy!
.
.
- Gyere adj egy puszit, indulok
- Nem adok. (nagyon sértetten)
- Ne duzzogj már, csak későn jövök, addigra már lehet alszol, búcsúzzunk el.
- Menjél el, én nem adok neked puszit. (nagyon-nagyon sértetten)
- Én akkor is adok majd neked egy puszit ha már alszol.
- Nem, menjél egyedül, de engem ne puszilgass....

Ovi

Bár korábban még úgy láttam, hogy jobb, ha Ajsa is itthon marad, közben jól meggondoltam magam. Jobb neki is, meg mindannyiunknak is, ha megy :) Nem önzőségből vagy azért, hogy egyszerűbb legyen. Szerintem neki is jobb a gyerektársaság, a nagyobbak társasága. Mert bár a két kisebbik lányunk is egyre nagyobb, okosabb és hárman is egyre inkább társai egymásnak a játékok és beszélgetések területén is, de úgy érzem Ajsának már nem elég az, hogy itthon vagyunk együtt. Egyre hisztisebb és türelmetlenebb, egyre inkább a tesókon vezeti le, ha valami nem tetszik. Szóval dacol ezerrel, és két kétéves mellett, akik szintén próbálgatják határaikat, és egy örökmozgó mellett ez már valóban sok nekem is, nem tagadom ezen okokat sem. Nem áthárítani akarom ezek megoldását, vagy azért kirakni az otthon melegéből mert testvérei vannak, de ha van olyan idő, amit nem velünk, a tesókkal tölt akkor úgy hiszem változni fog a helyzet, és egyáltalán nem válik az ő kárára sem. Megbeszéltük vele is, hogy az olyan nagylányok, vagy fiúk, mint ő, már mind oviba járnak és milyen jó ott nekik. Járhatna egy kis barátnőjével (barátnőm kislányával) együtt. Sok jót hallottam az anyukájától a helyről, az ott dolgozókról, arról a csoportról, ahová járnak. Szerencsére Miri is csak jókat mesélt Ajsának,. A többi gyereket is bevetettük a környezetünkből, Zéti egyenesen ódákat zengett neki arról milyen klassz oviba járni, őt hallgatva még én is visszavágytam :) Szóval Ajsa meggyőzhetővé vált. Szerencsére tudják fogadni (pedig nem volt célunk a magánovi, de most ez a lehetőség van)
Kicsit félek mi lesz velünk, velem :) Mert igaz, hogy sokszor kiakasztó, de közben egy kisangyal is, aki annyit segít, hogy csak na, tesókat is rá lehet bízni, csinál nekik programot. Hiányozni fog itthonról, de valamit valamiért.  Szóval januártól ovi. Heti három napra gondoltuk, hétfőtől szerdáig. Majd egy csütörtökös lazulós nap itthon, péntek délelőtt pedig kettesben megléphetnénk valahová (normál esetekben)
Délelőtt meglógtunk bevásároltunk neki, ne a decemberi hajtásban kelljen. Ő választott mindent, nagyon élvezte, egyébként is imád ruhákat vásárolni, de most hogy tudta hova kell még inkább be volt zsongva, még a fogkrém sem volt mindegy milyen :) A zsák még készülőben van, az meglepi lesz neki.
Remélem minden rendben lesz és fogja szeretni. Már most siratom a babasága végét... és nagyon remélem tényleg jó döntés volt, hasznára válik. 

2012. november 27., kedd

Furfangos kiscsaj

A lányok még nyáron kaptak a szüleimtől plüssöket, amik megismétlik amit elmondanak. Nemrég újra felkapottak lettek mifelénk, és Noel is rácuppant. Berreg neki, kurjongat, visít, aztán nagyokat kacag. Amikor ezt is megismétli totális a kábulat, a földön fetreng a nevetéstől. Hipercuki. De a gyerekeknek ugyebár mindig minden egyszerre kell. Aztán már egyiknek sem. Ezért amikor Dáviddal kettesben játékokat nézegettünk Noel szülinapjára, karácsonyra (mi mást csinálnánk a szabad óráinkban) és felfedeztem egy ilyen plüsst vettünk egyet. Elvileg Mikulásra. De hamarabb megkapta.
A lányok persze alig várják, hogy Noel letegye, mivel nekik macijuk van, Nonónak hörcsöge, megvan az újdonság varázsa. A kisfickó viszont most torol rendesen, szerintem tudja, hogy az övé. És ha a lányok felveszik megy érte, és ki nem adja a kezéből. Valamelyik nap a csajok bevonultak a szobába, magukra zárták az ajtót. Mentem megnézni mit kártékonykodhatnak, ilyenkor előjön belőlem a paraanyu. Ültek egymás mellett és  hörcsögnek beszéltek felváltva. Ajsa ki is zavart, hogy Noel meg ne lássa. Úgy bírom amikor a három "nagy" a még egyéves sincs gyerektől retteg
Ajsa letette Lilinek és Boninak a maciját, dumált, a maci ismételt, a kutyák néztek körbe magukon. Lili először megijedt, Boni rögtön rákattant, eltársalognak :) Lili sem fél már annyira, de azért nem ugat, csak nézi mit csinál a másik. Boni viszont nagyon aranyos. Amikor ki van kapcsolva egyre hangosabban ugat, de csak nem jön a hang, mert amúgy már csak ez hiányzik a hangzavarból :D
Ajsa meg egy rafinált kiscsaj. Odaadta Boninak a macit, betette a kosarába, a kutya ráfeküdt, szájába vette, szóval gyerek számára alkalmatlanná tette. Ajsa meg elém állt: "Jaj Anya, ne mosd ki. A kicsi Boni úgy szereti, neki adom..... Szerintem nekem vegyél egy hörcsögöt. Jó? Köszönöm szépen." 


És amellett, hogy ilyen kis galád, azt is tudja  mi az igazi pasi ismérve :)

A fiúkról-lányokról, nénikről-bácsikról beszélgettünk. Sorolta a különbségeket. Még pizsiben voltunk, én rövidben,  kicsit össze voltunk bújva, simogatta a lábam - mostanában simogat mindig mindenkit. Már mindent elmondott, kivéve a leglényegesebb különbséget. Próbáltam rávezetni: Mije van a fiúknak ami a lányoknak nincs? Nézett, húzta a kezét a lábamon, egyszer csak megvilágosodott arcot vágott: "Szőrös lába" :D
Egyetértek. Bár egy pasi legyen igényes, de a szőrös láb nálam is feltétel. Remélem mire a lányok felnőnek lesznek még ilyen férfiak.

2012. november 26., hétfő

Csak 5 percet....

Vannak napok amikor már délelőtt azt várom, hogy este legyen :) Gondolom (remélem) mindenki van ezzel így. A ma ilyen volt. 
Este 10re mindenki sikeresen ágyban is volt, én pedig úgy gondoltam következhet a jó forró víz, illóolaj, gyertyafény. EGYEDÜL. Elégedettül feküdtem bele a kádba, kb. fél percig zavartalan csend is volt. Aztán betoppant drága jó férjem, vetkőzni kezdett, figyelmeztettem, hogy én mostan relaxálok.... de nem törődött különösebben a kérésemmel, mondván ő csak befekszik mellém, nem jön a közelembe. Igen ám, de arrébb rakja a gyertyáimat, piszkálja a habot, nem engedi hogy meleg vizet engedjek, rugdos és folyamatosan beszél-beszél-beszél..... Majd megékezik a kicsi lánya is. Az elsőszülött. Felcsillan a remény, hogy hátha kiszáll, visszafekteti és már nem jön vissza. De Ajsának jobb ötlete támad, bejön ő is hozzánk, gonoszanyu megtiltja, rendesapu megengedi. Kettő egy ellen esélytelen. Miután már a hajam is vizes volt feladtam hogy eltölthetek egy kis időt EGYEDÜL a kádban. Hát kivonultam. Most várom hogy kimásszanak, Ajsa visszafeküdjön és biz' isten visszamegyek. Vagy kinyírom Dávidot. Még nem döntöttem :D

2012. november 23., péntek

Határaink

Nem vagyok tökéletes anya. Nagyon-nagyon távol állok tőle, de azért igyekszem, törekszek rá, hogy jó legyek. Mostanában sokat hangoztatott az hogy "elég jó" anya. És bár nem értem teljesen ezt a kifejezést sem, de akkor is azt mondom, egy elég jó, mert tökéletes ugye nincs, jár minden gyereknek. Járna. 
Van becsúszott gyerekem. Bár egy pillanatig sem csodálkoztam, hogy "jaj istenem hogy lehet ez-..." Mert tudom, hogy mikor, hogyan "hibáztunk". Nem értem én ezt a sok becsúszott gyereket sem a 21. században Nem mondom, hogy nem fordulhat elő, de ez a sok "véletlen" gyerek többnyire a szülők felelőtlenségéből adódik. Nálunk is. De volt idő eldönteni, hogy tényleg hibáztunk-e, hiba-e Ő. Úgy gondoltuk nem. Belefér minden téren. Ezért megszületett. Viszont ha valaki úgy érzi, hogy neki nem fér bele a gyerek nem tudom miért nem lehet elvetetni... Tényleg nem értem mi benne olyan nagy bűn. Nem akarok belemenni abba, hogy élet vagy nem élet. Úgy gondolom hogy a már megszületett gyerekeinkért vagyunk felelőlesek. Egy 150%-os idióta anya nem tudom miért szüli meg az ötödik, becsúszott, nem akarom gyerekét ha attól 200%-os idióta lesz. De komolyan miért? Kinek jó? Annak a szerencsétlen ötödiknek vagy a másik négynek? Az idegroncs anyának? Kinek? Ahányszor meglátom ezt a nőt szétvet az ideg. Ahogy a gyerekekkel bánik, beszél, húzza őket maga után, ahogy panaszkodik egyfolytában, szünet nélkül. Félreértés ne essék nem csinál semmi "nagy dolgot" nem bántalmazza a gyerekeket, de annyira látszik, hogy nem boldogok. Néggyel sem voltak azok, akkor is ugyanezt csinálta a nő, már akkor panaszkodott, hogy nem kellett volna négy, majd egész terhessége alatt nyivákolt, most meg pláne..de arra, hogy akkor miért szülte meg azt ötödiket nem ad értelmes választ.
Itt van nálunk is ez az ötödik gyerek kérdés. Nem tudom miért szeretném, egyszerűen csak így érzem. De azt hiszem, hogy már túl sokat gondolkodtam rajta, elég egyértelmű hogy nem tudom kapásból azt mondani, hogy az lenne a tökéletes  nekünk ha születne még egy. Nekünk, mindannyiunknak, a gyerekeknek, Dávidnak. Ha meg ebben nem vagyok biztos akkor miért is gondolkodok rajta?
Nem teszem tovább.
Most sem vagyok az az anya aki lenni szeretnék és nagyon utálom amikor türelmetlen vagyok, vagy nem vagyok elég négy gyereknek egymagam. Eddig szépen sodródtunk mi is az árral. Második gyerekből rögtön második és harmadik lett, majd bevállaltuk a negyediket is. Itt az ideje tényleg tudatosan gondolkodni, mert ez a négy pöttöm megérdemli a legjobbat. Vagy az elég jót :)
Nem gondoltam volna, hogy ettől a nőtől tanulok valami nagyon fontosat az anyaságról. De csak eljutott az én álmodozó agyamig is....

2012. november 21., szerda

Noel és a fürdés

(Úgy imádom leírni a nevét.... :D) 
Szereti a vizet a kisfickó. De a nagy káddal sokáig nem volt megbékülve. Inkább a saját kiskádjában érezte jól magát. Nem tudom miért. Járunk babaúszásra vele kis kora óta, ott semmi baja nem volt soha a nagy vízzel. Néha betettük a lányok mellé, de egyrészt a csajok is csak kezdetben voltak lelkesek, utána már zavarta őket, másrészt Noel sem élvezte annyira, mint mikor egyedül csapkodhatott, "úszhatott" a kiskádban. Így maradt az a verzió. Egyszer gondoltam egy nagyot és beültem vele. Így már oké volt. Másnap és harmadnap is. Majd egyedül is megszokta. Azóta általában ő fürdik először, majd a lányok is beülnek hozzá és addig négyen pancsolnak míg a három grácia nem szól, hogy elég volt a Pindurka akcióiból.  Valamelyik este a lányok kezdték a menetet, mert már nem bírtak várakozni. Délelőtt vettünk vízszínezőket, színes habosítót, rajonganak értük. Igen ám, csak mikor Noelt is beletettük és körbenézett maga körül iszonyú visításba kezdett. Kivettük, megnyugtattuk. Másnap elfelejtve az előző napi sokkhatást betettük a kádba. Ordítás. Másnap újra. Elővettük a kiskádat, szerencsére abba beleül. Hogy kezdhetjük e újra az egészet nem tudom, most még 1-2 napot pihentetjük a nagyvizet, aztán hátha megy minden tovább, mintha semmi sem történt volna.

2012. november 20., kedd

Léna cukisága

Dávid még mindig szívat az ajándékos sztorival. De azért meg is dicsért, hogy mennyivel könnyebben tudok én vásárolgatni a másiknak úgy, hogy az találó legyen Majd kérte, hogy találjam ki mit szeretnék karácsonyra. Szülinapomkor megoldotta egyedül, most majd segítsek. És bár jobban szeretem ha meglep - a szülinapival is levett a lábamról - de nemrég nézegettem a mobilom milyen karcos. Pont annyira, mint amit négy gyerek nyüstöl.
- Én máris megmondhatom, csak el ne felejtsd addig: egy fehér mobilt.
- Milyet?
- Mindegy. 
- Na de mondj valamit, mit tudjon?
- Semmit. Legyen fehér és szép.
- Ennyi?
- Igen.
A lányok is körülöttünk voltak, Lénus bebaktatott, majd kijött egy játéktelefonnal
- Ez fehér?
- Nem ez rózsaszín
- Óóóó, de szép? 
- Igen, nagyon szép.
- Tessék - és oda nyújtotta nekem. 
Valóban a legszebb telefon, amit valaha láttam, kaptam. Pedig karcos és nem fehér.

2012. november 19., hétfő

Férfiak napja és a lebőgésem :)

Nővérem szólt már pár hete, hogy november 19-én van a férfiak világnapja :) Kicsit kutatgattam,  májusra is írták, de valóban novemberi dátumot is találtam. Ez legyen a legkevesebb, megünnepelhetjük őket kétszer egy évben :) 
Legalább Noelnek is oda tudom adni a beszélő plüssét, a lányoknak is van és kispasi nagyon lelkes érte. Elvileg Mikulásra kapta volna,  vagyis ezt mondtam az apjának mikor megvettük, de így oda tudom adni már most, anélkül hogy Dávid úgy nézne rám :D 
A valóban Férfinak délelőtt már rajzoltunk, szereztünk be csokit, majd este odaadjuk nekik az ajándékokat, ha majd együtt leszünk.
Ha ajándék, és ami miatt írok. Csokit adni egy pasinak nem nagy találmány, ugye. Nem is ezt szántam neki, vettem egy bizonyos társasjátékot, ami még nem lett becsomagolva, mivel csak kislányos csomagoló papír volt itthon, én meg ennyire perverz nem vagyok :D Ezért betettem a szekrényembe. Ahol a gyerekek szeretnek bújócskázni, mivel jó nagy akasztós, oda mind beférnek. Nekem meg miért lenne annyi eszem, hogy előre gondolkodok. Vasárnap itt voltak Dávid szülei és pár távoli rokona. Akik elég konzervatívak és vallásosak is, abból a fajtából akiknek a nem vallásos ember nem is annyira ember (nem olvassák a blogot :)) Szóval eddig is volt bajuk velem bőven, persze nem a szemembe, inkább anyóson át értek hozzám el a rosszallások. (Aki egyébként szintén nagyon vallásos, és még köze is van hozzám, mégsem hallottam még soha tőle rossz szót - ezt nevezem én intelligenciának). Mindegy. Itt voltak, a gyerekek játszottak az unokáikkal. Bújócskáztak. A szekrényben. Az egyik kis srác egyszer csak kiszalad a társasjátékkal a kezében. Nem normális pasi mellettem számon kérő hangon kijelenti, hogy ő ugyan ezt még sosem látta, kivel használom... A másik idősebb, hozzám hasonlóan beházasodott okos, aki ennek az előzőnek az apja, én megmondtam stílusban pedig közli, hogy neki már gyanús volt, hogy Noel fiú lett, három lány után... Mindezt nulla humorérzékű embereknek... Nem égtem.... egy szálat sem :D 
Nem sokáig maradtak ezután, majd Kati közölte, hogy tönkremegy belénk... Én megértem :) De imádom a nőt, meg az egész családot. Az sem baj, ha pár távolabbi rokon nem csíp, de azt el sem tudom képzelni, hogy anyós-apóssal milyen lehet a rossz viszony, vagy ha csak szimplán megtűrnénk egymást, szeretet és humor nélkül.


2012. november 18., vasárnap

Ez most akkor megnyugtasson? :)

Dávid és a lányok elvitték a két kutyát szépítkezni szombaton. Mikor hazaértek megérdeklődtem milyen volt? (gondolva itt minden másra, mint ami a válasz volt)
Röhög. Érdekes volt. Egy hidrogén szőke, alapozó fejű, felfújt szájú csaj bepróbálkozott, közben feltett egy csomó idióta kérdést, például hogy ikrek-e a kicsik.  Azt mondtam nem, van köztük egy hónap, más az édesanyjuk, nekik is és a nagynak is, a mostani barátnőm pedig éppen most szült, elég nehéz vele az élet.... Szerinted nem érdekes vagy inkább siralmas, hogy addig is nyomult míg egy normális családapának tűntem és azután is hogy a világ legszemetebb alakjának.

De szerintem is érdekes és siralmas is..
  

2012. november 14., szerda

Elfoglaltak

Milla imádott apjával enyelgett egy ideig, majd megunta, inkább a tesókhoz akart csatlakozni. Dávid kérte, hogy bújjon még kicsit vissza, de Mimink hajthatatlan volt. Az apja végül megkérdezte: tényleg itt hagysz?
"Bizon, bizon. Dógom van."  - jött a  válasz.
 Dávid visszakérdezett, hogy ugyan mi dolga van egy ilyen kicsi lánynak?
"Sok dógom"
Szerencsére Ajsa megmagyarázta nekünk is: "Jaj, apa, hát dolga van. Sok dolgunk van, nem tudunk mindig veled játszani"

Na hát van ez így...
Még jó hogy ilyen sok gyerekünk általában valaki hajlik arra, hogy kielégítse szeretetéhségünket. De nem mindig. Van hogy mind elfoglalt :)

Azt még azért hozzátenném hogy mihelyst bekucorodtam szegény magára hagyott férjem mellé - csak pár perc reményében - négy gyerekből három rögtön ott termett. Na nem Mimi :)

És még egy költői kérdés, ha már az elfoglaltságnál tartunk: Miért chat-el valaki inkább a felesége öccsével este több mint egy órát  ahelyett, hogy inkább annak a bizonyos családnak egy másik tagjával töltené az idejét? - Még jó hogy két gépünk van :) -  Én meg még sajnáltam mikor Mimi otthagyta. Öreg hiba volt :)

2012. november 13., kedd

Ajsa lenyűgöz a dumájával.. már megint :)

Igazat megvallva nem mindig tudom, hogy a lányok, főleg Ajsa honnan szedik össze a tudásukat, beszólásaikat. Gyanítom benne van a tv is, a nagyobb gyerekek is a környezetünkben, és hogy mindenféle témát megbeszélünk előttük. De hogy mit jegyeznek meg és miért, és honnan tudják mikor kell elsütni a poént, azt nem tudom.
Ma kókuszgolyót készítettünk. A lányok imádnak a konyhában kontárkodni. Egy tíz perces melót simán elvégzünk egy óra alatt, plusz még fél óra a takarítás :) Noelnek eddig csak az üres tálak és fakanál jutott. Néha egy krémes kanál. Ma, amikor megkérdeztem a lányokat mit csináljunk, és Ajsa rávágta a kókuszgolyót, gondoltam éppen ideje bevetni Noelt is. A legtöbb mesterszakács/cukrász úgyis pasi.
Persze több jutott a földre, az arcára, hajára, mint amennyit alkotott. A tesók szája is csokis volt körben, Mimi pedig Noelhez hasonló állapotba volt, de ezt már megszoktam :) Mondtam is nekik, hogy kis csokigyerekek. Mire Ajsa megölelte a ragacsos öcsit, és megszólalt: "A színes bőrű testvérem"
Szerintem okos a gyerek :) Persze a többi is :)

2012. november 11., vasárnap

Szülcsinapcsim :)

Amikor először hallottam ezt a szót azt hittem falnak megyek :P (amikor megkérdezte egy csaj, hogy nézem e a szülifelit - gyengébbe kedvéért: Született feleségeket - azért átértékeltem a szülcsinapcsi szót). Nővérkémmel szoktunk szórakozni, ma is az volt az első mondata, hogy boldog szülcsinapcsit kívánt, a gyerekek is lecsaptak, szóval lassan el kell hagynunk, még mielőtt ők is megszokják :)

És akkor a szülinapom...
A harminckettedik. Nem kapott olyan nagy hangsúlyt. A 30-nál már elgondolkodtam, a 35. vagy 40. éveimig nem akarok az "öregedésemmel" foglalkozni :)
Szombaton azért jól megünnepeltük barátokkal. Ma pedig itthon mulattunk. Bár elég másnapos fáradt voltam (öreg vagyok én már a hajnalig tartó mulatozáshoz) a lányok lelkesedése rám ragadt. Nekik mindegy kinek a szülinapját tartjuk fő a torta, tűzijáték, lufik, no és hogy összegyűlik a család. Nem gondoltam még reggel, hogy összekaparom magam, vagy Dávidot, de végül sikerült és jól éreztük magunkat. Ebéd után érkeztek haza a gyerekek Dávid szüleivel. Ők aludtak, mi nekiláttunk a készülődésnek. Dávidnak még volt egy kis dolga, majd hazajött üres kézzel, így feltettem a kérdést, hogy hol a kaja? Elfelejtette. Elment, elhozta. Újra eltűnt, megérdeklődtem Katinál hova lett a kicsifia... A tortámért ment :) Szerencsére észbe kaptam és felhívtam, hogy el ne felejtsen anyukámnak virágot hozni, hogy átadhassam hálásan, jó gyerek módjára, bár elmenni nem volt képes érte. Így vett azt is, nem kellet harmadjára nekiindulnia :) Mire minden meglett megérkeztek a szüleim, Anitáék és Vicáék is. Csak így kis létszámban - 9 felnőtt + 9 gyerek ( + egy pocak) - ünnepeltünk. Szép volt, jó volt. De a Noel szülinapja jobban izgat már most :))
Kaptam ajándékokat, de aminek a legjobban örültem az egy kupon volt, amit Dávid készített. Karácsony és szilveszter közötti időszakra szól pár síelős napra, oda ahol az első közös kiruccanásunk is ott volt. Két személyes, nagybetűvel aláírva, hogy a gyerekek felügyelet az adott időszakra nagyszülők által ellátott. Príma!
Ami ennél is jobban megfogott, hogy a gyerekek elénekelték a Halász Juditos Boldog szülinapot dalt. Lénus is csatlakozott a nagyobbakhoz, (itt-ott szövegtévesztéssel). Mimi nem volt hajlandó, bár tudom, hogy tud belőle részeket, mert már az elmúlt napokban hallottam párszor tőle (is).  Ajsa külön is előadta :) Rajzokat is kaptam.
Olyan jó évről évre látni, hogy egyre ügyesebbek, egyre többet jelent nekik az is hogy adhatnak, örömöt okozhatnak. A mieink közül még ugyan csak Ajsánál látom ezt igazán, de akkor is nagyon megható.
Szerettem volna magam azzal meglepni, hogy végre döntésre jutok a legyen, vagy ne legyen még egy baba kérdésben, de nagyon nem tudok határozott lenni ez ügyben. Annyi biztos, hogy most (Noel két éves koráig) vagy soha. Ha most, akkor viszont jó lenne már dönteni. Noel is tökéletes lett terhességi vitaminok nélkül, no de azért csak jobban megnyugtat a tudatos készülődés. De ez már a 32. évem érett döntése lesz :)
Hogy a szülinapomnak soha ne legyen vége Noel nyűgös estét tartott, most Dávid altatja, egy ideje már csend van. Lassan vége ennek a nagy napnak is :)

2012. november 9., péntek

A "falu" pletykásai

Szeretem az utcát ahol élünk. Sokféle család vesz minket körbe, és mindig van hozzánk, a gyerekekhez mindenkinek egy kedves szava. Ajsa is szívesem csacsog akárkivel, aki megdicséri. Tényleg minenkivel. Mindenről. Főleg arról mi történik minálunk. Elkap akárkit a kerítésnél, akit kicsit is ismer és leadja fél perc alatt a drótot. 
Így mindenki tudja, hogy anya alszik, apa sörözik, este boroztak, veszekedtek, a tesók nagyon rosszak, anya kiabál, valaki megüt valakit - a gyerekek egymást :D  
Csupa szép dolgokat hallhatnak rólunk az emberek :) A többi infó valahol elvész Ajsában, csak ezeket véli érdemesnek megosztani.
Ma összefutottunk a második szomszéddal (akivel nemrég hülyéskedtünk Ajsa szószátyárságáról) Éppen kiszálltam az autóból kaput nyitni, a lányok is kiugrottak, ahogy meglátták, hogy én váltok két szót vele. Léna kezében volt egy szívószálas itóka, a szomszéd megkérdezte mi finomat iszik. Lénusnak bevillant az agyába a tegnap esti sörhab megkóstolása és túláradó boldogsággal közölte: "apával söröztem.. söröztem apával!" Ajsának sem kellett több: "vodát is ittak" :D 
Szomszéd röhög és "megfenyeget": Egyszer kihívom rátok a gyámügyet.
Teljesen megértem :)
(Egyébként, hogy itt se nézzen senki alkesznek elárulom, hogy nem egy üveggel vágtunk be ketten a csütörtök este tiszteletére, hanem a barátainkkal ittunk meg egy pohárral és több volt benne a narancslé, mint a vodka)
Úgy néz ki lassan Léna, talán majd Mimi is beszáll a pletykálkodásba. Lehet mire Noel is beszélni fog, költöznünk kell :)
Most pedig enni adok a gyerekeimnek, nehogy az éheztetés is felkerüljön Ajsa listájára...

2012. november 8., csütörtök

Sorrend

És egy ma "hajnali" Ajsától :)
(Mert ha nem Mimi kel idő előtt, és Noel is alszik 8ig, akkor megoldja Ajsa, hogy fent legyek)

Nem tudom mi van már megint Lilivel, többször éljük át vele ezt a elválós, újra rajtam csüngős korszakot, mint a gyerekkel :) Jön, fúrja a fejét, harmatkönnyű kutya, de olyan erővel nyomja az okos buksiját, hogy már néha fáj. Ha állok valahol, ő is két lábra áll és összekulcsolja az első kettőt a lábamon. Ma is jött, mikor Ajsával játszottunk, de Kicsilány helyretette: "Ott maradj, én vagyok a kislánya!"

Lencsi lány

Még egy kis tegnapi gyerekszáj, Lénától. Aki köszöni szépen nagyon jól van, ugyan olyan mint régen :D

Léna a wc-n trónolt, nyitott ajtóknál persze. (Azért kíváncsi vagyok, hány évbe kerül, hogy mindenki csukott, ajtóknál végezze a dolgát. Eddig csak Mimi záratja be). Noel után kajtattam a folyosón, mivel meglépett maszatosan. Hallom, hogy bent Léna számol: Egy, kettő, három. Szünet. Egy, kettő, három. Kíváncsi voltam, mit számol, de nem tudtam, hogy megzavarjam-e vagy sem. Mikor meghallottam, hogy vélhetőleg wc papírt tépked bekukkantottam. Egyesével letépett belőle, majd rétegjeire szedte. A kis minőségellenőr :)
- "Széttéptem"
- Látom. 
- "Baj?"

A csempe ragadt az ivólétől kérdeztem, hogy ki öntötte ki. Ajsa tagadta, Mimi rázta a fejét. Lénus gyanúsan nem reagált. Rákérdeztem,  hogy ő volt e az.
- "Neem tudom"
Próbáltan nem vigyorogni, tisztességre kell nevelni a gyereket, vállalja a tetteit (még ha véletlen is lehetett)
- Te öntötted ki vagy nem?
- "Leehet"

(És most idézhetném újra Ajsát, hogy "nem baj? csak velem tudsz kiabálni?" De nem teszem, mert ez nem igaz. Nagyon remélem hogy ő is tudja, legalábbis próbálom neki elmagyarázni, hogy mit "nem szeretek" benne. (na nem ezekkel a szavakkal :D) Amit nehezen viselek az a hiszti. Mindegy melyikük csinálja. Ha rosszalkodnak, huncutok, az oké. Ez a dolguk. Soha nem akartam "idomított" gyerekeket, beleférnek a csínytevések következmények nélkül. Az értelmetlen kiakadásokkal nem tudok mit kezdeni. Próbálom lereagálni, úgy ahogy a nagykönyvekben van leírva. És tudom, hogy néha sikerül is. De nem mindig. És nem tudom mikor miért nem. Ezért néha kiakadok a 100. szépen szólás után. Próbálkozok, de nem mindig megy. A hagyjuk a gyereket tombolja ki magát pedig szép és jó, ha közben nem egymást piszkálják. Szóval néha azért küzdünk. Most nagyon szeretném Ajsával megértetni a kettő közötti különbséget, és ha olyanja van meg is lehet vele beszélni. Csak éppen hatása nincs a mindennapokban :))

2012. november 7., szerda

Veszekszünk...

Anyukám tegnap hazament. Nem sokáig volt itt, de hozzászoktunk a jóhoz, nehezen viseltük, hogy egyszer csak nincs már. A gyerekek közül főleg Ajsa. Jól össze is vesztünk. Olyan "apróságokon", hogy vegye vissza a zokniját, ne akarja elvenni Mimitől azt a filctollat, amivel rajzol (egyébként ha csak filctollból nincs 100 db, akkor egy se, a ceruzákról, zsírkrétákról nem is beszélve). Nagy jeleneteket tud mostanában rendezni, annyiszor képes magát újra és újra földhöz vágni, hogy szerintem Rubint Rékának izomláza lenne ennyi mozgástól. Nincsenek is súlyproblémái.. Annyi dac van benne, hogy sokszor nem tudok már mit reagálni. Ha csak nem azt, hogy januártól oviba küldöm :) De erről majd írok később.

Pár gyöngyszem a maiból:

Nem mondom el még egyszer..
" Ne is mond!"  - majd földhöz vágja magát. Ezt mondta már többször, de mindig belefutok..

Ha rá mersz ütni, te kapod a következőt! Szerintem ez a mondat a világ legjobb szövege! :D Milyen hülyeanyának tartottam volna 4 éve valakit egy ilyen beszólásért :)
"Nem ütök rá! De nagyon szeretnék!" -nagyon nagyon mérgesen, majd földhöz vágja magát.

"Nem is tudsz színezni! az egész asztal olyan"
 Rászólok. Megdicsérem Mimit, aki mutatja, hogy tényleg olyan az asztal, mondom neki, hogy nem baj.
"Nem baj? Csak velem tudsz kiabálni?" - és földhöz vágja magát.

Na ne fárasszuk egymást tovább...
"Te fárasztasz engem, már nagyon fáradt vagyok" - és földhöz vágja magát

Ne veszekedjünk, blablabla... Próbálom "játszani" a felnőttet, először a vitánk eleje óta, és még eredménye is van.

Egy kis időre.
De én sosem tudom mikor kell befejezni.

Látod mennyivel jobb szépen színezni? Nem kell mindig butáskodni.
"Nem vagyok buta.." visít tovább és földhöz vágja magát.

Később újra nekifutok a mondókámnak, tanulva az előzőből, még véletlen sem használok negatív jelzőt.
Hallgat, szipog, majd mosolyog és meggyőződve bólogat.
 "Jobb a nyugalom"

Ehhez próbáljuk tartani magunkat :)

2012. november 6., kedd

Mimink

Korán kelő lett ez a leányzó. Nem tudom, hogy mi lett vele, nem változott semmi. Délután ugyanúgy 1-1,5 órát alszik, de ezt igényli is, és az esti lefektetést sem tudom kitolni.
Általában már hat- fél hét körül áttotyog hozzánk.Ha szerencsém van rá tudom venni, hogy feküdjünk még egy kicsit. Ha viszont olyankor érkezik, mikor Dávid fent van már, akkor esélytelen (de mivel nagyon rendes pasim van, néha fel sem kelt, míg el nem megy) Sokszor akkor sem hajlandó bebújni hozzánk ha mindketten alszunk. Ma sikerrel jártam, visszaaludt. Én meg nézegettem egy kicsikét. A már nagylányos és a még mindig babás vonásait. Szeretem egyébként, ha kettesben vagyunk egy kicsit. Jók ezek a reggelek, csak ne lennék olyan lusta :)
Mimike a legszélsőségesebb gyerekünk. Nem gondoltam volna, hogy Ajsán valaki is túl tud tenni, de ennek a kicsi leányzónak sikerült. Vele vagy minden szép és jó. Vagy nagyon nem az.
Olyan felhőtlenül vidám olykor. Nagyon tud örülni mindennek, legyen az egy bogár a sarokban, vagy egy szépen megszerkesztett elrendezés a tányérján. Ha minden rendben van, csicsereg egyfolytában, azzal a kis sajátos stílusával, ahol vagy nincsenek szóvégek, vagy túl sok az sss, cs, ny áá, ott ahol nem is kellenének. Két, viszonylag tisztán beszélő gyerkőc mellett igazi színfolt őt hallgatni. Ha pörög, akkor ő pörög. Rohan, ugrál, át Noelen, kutyán, játékon, le a kanapéról, az apja nyakából is simán megpróbál leugrani. Fogalmam sincs hogy nem esett még sosem úgy igazán. A legkevesebb sérülés nyom is rajta van, de nem tudom hogyan csinálja. Mindent megúsz, én meg még nem is féltem emiatt nagyon. (remélem nem kiabálom el) Anyósom szokta mondani, hogy erre a gyerekre angyalok vigyáznak. Lehet igaza van.
Aztán ott van az az oldala mikor nem érdekli semmi különösebben. (Ajsának ilyen oldala nincs :) Lénában van valami hasonló, de ő azért észrevételez mindent, dalolva bele is kotyog, de őt sem érdekli különösen, hogy mi fog történni) Mimit tényleg nem lehet meghatni néha semmivel. Van hogy oda sem néz. Vagy éppen megfigyeli, de megy tovább. Ha kérdezzük rövid válaszokat ad. Többnyire a nyemet, néha az ahát. Süket fülekre talál minden kérésünk, és a tesók is mondhatna bármit ilyenkor.
Hisztiben tényleg verhetetlen. Simán levágja magát a padlóra a legkisebb semmiségért. Vagy dúl-fúl, csapkod. Ilyenkor azért el kell számolni tízig a környezetében lévőknek (vagy százig, ezerig....) Piszok nehéz vele lenni ilyenkor. Mire már feladnám, és világgá mennék :) addigra viszont vigyorog, mint akinek azelőtt semmi baja nem volt. Máskor jön, szeretget, bújik, puszit ad, egyet a homlokomra, egyet az orrom hegyére, majd előre billenti a fejét a viszonzásért...
Kis színes, büdös bogár :D Fogalmam sincs milyen nagy gyerek, kamasz lesz belőle, de ha megőrzi az energiabomba, élvezeteknek élő, folyton pörgő, a beszélj, úgy se hat meg, és a minden semmiségért kifakadó, mindent tragédiának vélő, üvöltő énjét is, akkor jaj nekünk :D

2012. november 5., hétfő

Az kiabáló bácsi nyomában

A lányok minden "kincset" külön elraknak, biztoshelyre. Kifestőket, ceruzákat, pici plüssöket, amit kapnak és csak az övéké, féltik. Egyrészt Noeltől, másrészt egymástól. Ha valamiből van három egyforma és az egyik eltűnik jó tudni, hogy kié, különben hatalmas vita-hiszti-sírás keveredik. Ezért kezdődött el, azóta mindent gyűjtenek.

Ajsa ma a könyveit lapozgatta, nagy kétségbeesve. Mimi és Léna figyelte.
- Mi a baj? Mi nincs meg?- kérdem tőle, én sokat látott, a még fel nem használt matricáikat is könyvekbe rakják például. Nem a legtutibb módszer.
Ajsa: óó, jaj, brühühü. Nem fogok tudni enni. óó, jaj, brühühü
Léna: Nem fogsz tudni, Ajsa - így sérült, javulóban lévő, mindent szemrevételező, mindenbe belekotyógó madárkánk.
Én: Mit keresel Ajsa?
Ajsa: Fogok tudni enni! óó, jaj, brühühü
Léna: De nincsen meg...
Én: Mit keresel?
Ajsa: De megtalálom!
Én: Mit keresel?
Ajsa: Óóó, anya, hát a kiabáló bácsit! óó, jaj, brühühü
Én: Mit?
Ajsa:A kiabáló bácsit! óó, jaj, brühühü
Léna: Nincsen meg....
Ajsa: Léna! legyél csendben!
Léna: Jóó. - És arrébb lép a biztonság kedvéért.
Én: Ajsa, mit keresel pontosan?
Ajsa: A ki-a-bá-ló bá-csit! (nem érted te hülye....) Nincsen meg, csak a fázós kisfiú!
Léna: Igeeen. Mimi elrakta a fázós kisfiúút.
Milla: Ej. A micsimacsóba
Megnéztem a Micimackós könyvet.

Ha elárulom hogy kupon és a postaládánkba dobták kitalálja valaki? :)

2012. november 4., vasárnap

Őszinteség

 A gyerekek játszanak, Anyukám kérdez:
- Ugye azt mondtad, hogy nem baj, ha Mimi Noelen fekszik? - Próbálok csúnyán nézni rá, de azért folytatja - Csak nem akarok beleszólni a nevelésetekbe és nem szólok rá, ha ez természetes
- Ha jól emlékszem mi a műhely tetején is mászkálhattunk (csak annyit mondtak, hogy ha leesünk még kapunk is)
- Ti nagyobbak voltatok... És nem az unokáim :D

Rémisztő, hogy fogok tőlük valakit jobban félteni (szeretni)

2012. november 3., szombat

Tesók

Nekifutok még egyszer a tegnapi bejegyzésnek. Azt töröltem. Itt van helyette ez, kicsit kedvesebb, pozitívabb. És a 11 hónaposunkról is írtam lentebb. 
Így az az infó is ugrott, hogy volt egy balesetünk. Léna és Boróka leesett a lépcsőn, szerda este nagyszülőknél. Kórház lett a vége. Lénát már másnap kiengedték és Boró is jól van már. Lénust csak a biztonság kedvéért tartották bent és mi is úgy gondoltuk jobb félni, mint megijedni. Jól viselte ezt az egészet, most is ügyes, sokat pihen, nem ugrál.
Mikor leestek, az összes gyerkőc, köztük Ajsa és Mimi is nagyon megijedt. Ahogy Dávid visszament, és elmondta, hogy a doktorbácsi azt mondta, maradjon ott Léna, lássák nem e lesz beteg, nem kell neki valami gyógyszer, Ajsa nagyon sírt. Ezt később nekem is elmondta és azt is hogy jó hogy ott maradtam, nem volt egyedül "szegény kicsi Léna" Mimi pedig már este átment Dávidhoz, és mondta, hogy nincsen Léna, kicsit ő is pityergett, az apjával aludt. Egyébként Léna is Mimit emlegette a legtöbbet, mikor jöttünk hazafelé és megérkezett Dávid egyedül, rögtön azt kérdezte, hol van Mimi. Ikerkötelék? Még soha nem voltak külön 1-2 óránál többet. Itthon aztán nagy szeretet fogadta a kis beteget. A lányok felültek hozzá az ágyra, meg sem mozdultak, hogy ne zavarják. Ajsa "olvasott" neki, odaadta maciját is, így hát Mimi is hozta az övét és a Lénáé is előkerült. A három medvekoma azóta is körülötte van. Ajsa még most is mondogatja, hogy "jó, hogy itthon vagy Lénuska" (Eddig csak Mimit becézte Mimikének) Simogatják, puszilgatják, körbeugrálják. Ajsa folyton ágyban tartaná, jobban félti mint mi :) Noel is bújt mikor hazajöttünk, megsimizte, nagyon óvatosan. Este Léna a saját ágyában aludt már, mikor Ajsa átjött éjszaka, hogy pisilni vigyük, mondta, hogy Mimi Lénával alszik. És tényleg átbújt hozzá. 
Mintha egymással is le lennének lassulva. Tudom, hogy minden csoda három napig tart, és lehet már holnaptól tombolnak, de olyan jó látni, hogy ilyenek is tudnak lenni, nincs egy veszekedés sem huzamosabb ideig. Talán közrejátszik a nagy nyugiban az is, hogy itt van anyukám. Eljött csütörtökön, csak kedden megy haza. Jó hogy itt van.
És az is, hogy bár még nagyon aprók a gyerekek, mégis ilyen gondoskodók, aranyosak. Jaj, az anyai szívem. És szemeim. Folytonos homályba :)

A nagyfiú

Noel 11 hónapos lett. Egy hónap múlva már minden gyerekünk korát években lehet mérni. Lesz 1, 2 és 3 éves gyerkőcünk is :) Na jó az a 3 már majdnem 4.
Egyre inkább látom Noelben a kisfiút, a babasága néha már eltűnik. (Máskor pedig rápillantok mikor a kiságyban alszik, és olyan mint egy csecsemő)
Sokat eszik, mindent magába gyűr. Csak egyszer alszik napközben, kb. másfél órát. 
Nem marad egy helyben egy pillanatra sem. Egyre kevesebbet mászik, ahol csak teheti feláll és megy valamibe kapaszkodva. Ha velünk sétál már elég csak az egyik kezét fogni. Egy-egy pillanatra megáll fogózkodás nélkül is. Szerintem egy éves korára elindul. Mindenre felmászik, nagyokat esik...
A lányok kanapészétszedésébe és csúszdázásába is benne van. Oda még nem tud egyedül felmászni, de mindig van egy nővérkéje aki felnyomja. Rákapott a kismotorra, persze a csajok is elővették az övéiket. Olyan jó hangzása van a csempén négy kismotornak!
Továbbra is nagy felfedező. Minden szekrényt kinyit, előveszi a ruhákat, edényeket, kukázni is nagyon szeretne, ahogy a virágföldet is szétszórja, a lányok játékai sincsenek biztonságban. A könyveket magasra kell tenni, helyette kap újságokat, azokat kedvére tépheti. Szeret beülni a kutyák helyére, de úgy hogy azok nem mehetnek be mellé -Tudja, hogy csak a Boniéba ülhet be, különben Lili megjelenik, ugat egyet, csak egyet. Eleinte "szólt" nekem, most már csak leül Noel elé, aki nézi egy ideig majd átmászik a másikba. Lili pedig elfoglalja a helyét. Naná, hogy a kutyára is büszke vagyok, nemcsak Noelre :)
Önállósodik. Egy hete egyedül mos fogat (mind a hat darabot), kivette a kezemből a fogkefét :) Segít a testápolót is magára kenni, és minket is bekrémez, meg mindent ami a közelben van.
Próbál egyedül enni, nem mindig megy, de nem adja fel, nekem pedig még kevésbé hagyja hogy segítsek. Minél több pépest adok neki, hogy ragadjon a kanálra :) A darabosokat pedig megoldja kézzel, akár a rizst is elszemelgeti. A levesekkel bajban vagyunk. Viszont nagyon szépen iszik pohárból. Sorakozik, ha a lányoknak öntök valami, akkor is, ha cumisüveg van éppen a kezében - azért találták ki a lányok, hogy isznak, vagy onnan jutott eszembe, hogy nekik is inni kellene -  simán elhajítja ilyenkor az üveget és jön pohárból inni.
Úgy tud szeretni, bújni, hogy csak na. Nem csak hozzánk a tesókhoz is. Ha olyanja van simogat is. Most Lénust az esése óta nagyon szeretgeti. Kicsit féltettük tőle, de nagyon ügyes, aranyos. Nem tudom mit fog fel, de olyan kis cuki ahogy mellé ül és simogatja.
Fürdetés után szoktunk szektáskodni összcsaládilag, már nagyon tudja ős is, hogy olyankor bújni "kell". Igazi kis szeretetgombóc.   
Benne van minden buliba, lehetetlen kihagyni, de nagyon sokat rombol. Reménykedek, hogy már csak túléli ezt a pár hónapot anélkül, hogy agyonvernék :D