(fogalmam sincs miért ilyen betűtípus, minden be van állítva, de biztos bennem a hiba, nehogy már ezért kapjak idegbajt :D)
Vasárnap
megültük Noel szülinapját, sokan voltunk, bár a gyerekek száma is magas
volt, de mégis a buli oldalát láttam, hisz itt voltak a nagyszülők,
nagynénik is. Aztán hétfőn egyedül maradtam a néggyel. Marit tudtuk,
hogy a héten nem lesz, elutazott. Úgy alakult, hogy Kati sem tudott
átjönni, mert Boró hétfőn beteg lett, nem tudtuk összevonni a gyerekeket
egyik nap sem. Kicsit beijedtem, hogy normális anya szerepben kell
működjek a héten, takarítani, egyedül gyereket felügyelni :) Ciki, ugye?
:)
Azért olyan nagyon nem vettem magamra, ha szalad a ház hát szalad. Tiszta tányér és ruha még van :)
A gyerkőcök pedig elbűvölőek voltak egész héten.
(Kis csalással egy múltheti történet is benne van, hiába a cím :))
Noel
Nonó nagy kópé. Az
adventi naptárak tegnap lufikat rejtettek, és bulira való felhívást.
(Bevallom csaltam, utólag bővítgetem, ahogy olvasom a tippeket más
blogokon. Kis papírlapokra rajzolgatunk estenként, pl. most lufit,
magnót, táncoló alakokat. Ha nem nem jönnek rá maguktól mit kell
csinálni, lefordítjuk, itt szükség volt rá, nem vagyunk nagy
rajztehetségek - pedig Dávidnak illene, Kati gyönyörűen rajzol, tanított
is sokáig, de sem a fia, sem az unokái (ahogy eddig lejött) nem
örökölték a tehetségét. Szóval buli volt, lufikkal. Noel is rázta a
pelenkás popóját, a lufi külön öröm volt, egyszer csak ráfeküdt
kidurrant. De nem megijedt ám, mint más egy éves - mi a lányokkal
ugrottunk egyet- hanem mókának fogta fel, próbálta a nővéreiét is
kidurrantani :)
A szülinapját is
nagyon élvezte. Sok ajándékot bezsebelt. (fogalmam sincs mit kap
karácsonyra) Legjobban a hintaló tetszett neki. Amit én rögtön
lelovacskáztam vagy lepaciztam. Dávid pedig mindig zsörtölődik, ha ilyen
szavakat használok. De hogyan mondjam azt hogy ott a lóóóó. Olyat
sohasem mondok nekik, hogy kakika, de a lovat muszáj becézni. A paci
megnevezés jött be a legjobban nekik. Noel szótára is gazdagodott egy
"phaiii"- val. Közben kileheli a lelkét szinte :)
Mimzi
Ő is mindig alkot :)
Konyhában áll a kukás szekrény
ajtajánál. Mondhatni általános látvány, bármit talál ami szerinte nem
kell azt kidobja. Odamegyek megnézni, Ajsa puzzle darabjaitól szabadul
éppen egyesével. Kicsit mérges is vagyok, de ennél is jobban féltem a
következményektől :)
-
Mimike mit csinálsz már megint? - néz ártatlanul - Meg ne lássam még
egyszer hogy kukázol, nem szabad kidobni a játékokat - Semmi reakció,
folytatom - A tiedet sem dobálja ki senki, még Ajsa játszani akar ezzel.
Rázza a fejét - "jossz"
- Dehogy rossz. Nincs semmi baja.
Elszalad
- én közben kiszedem a már kidobott darabokat - visszajön, isten tudja
honnan, három szétázott darabbal a kezében: "Jossz"
A nővérének meg én magyarázkodjak...... :)
És egy kis ördög :))
Mimi ébredt leghamarabb a kis
csapatból. Ez nem nagy szenzáció mostanság, viszont tényleg megtanult
csendben kijönni, ez azért jó pont. Ő az, aki ha felkel, nem tűri tovább
a lustálkodást, a hálószoba létet. Lustaanyaságom azonban határtalan,
általában bekapcsolom a tv-t a nappaliban, viszem a takaróm és
összebújunk.
Ma is a
nappaliban voltunk, közben felkelt Noel, bementem hozzá. Mire
visszaértem Törpikével, Mimi azzal a fogadott, hogy a teraszajtót
kinyitotta, a kutyákat kitessékelte, majd rájuk zárta az ajtót és hátat
fordított nekik. Azért a fejét hátra-hátra fordította, de mikor a
kutyákkal szembenézett, gyorsan vissza, mindezt ördögien csillogó
tekintettel, nagy rötyögés közepette. Mikor észre vett, a szemembe
nézett és megszólalt: "Nugi" és játszott tovább.
Nyugodt vagyok. Hogyne lennék nyugodt. Kicsit sem félek a kiszolgáltatott öregkortól :)
Azt hiszem elkezdek vele reggelente játszani a tv helyett , jobb ha megkedveltetem magam :)
Léna
Szeret "telefonálni". Ajsának
is volt ilyen korszaka, de Lénus olyan lelkesedéssel és szent
meggyőződéssel csinálja, hogy néha el sem hiszem hogy nem kap válaszokat
:)
Arra dugtam ki a fejem, hogy beszélget, kicsit hallgattam. Éppen vaníliás tejet
rendelt, úgyhogy megállapítottam, hogy senkivel nem beszél csak játszik,
visszamentem a többiekhez.
Dávid
bevásárlótáskával jött haza, mikor megláttam mondtam neki, hogy
szólhatott volna hogy megy, én is körül tudtam volna nézni itthon.
De hát ő szólt. Én mondtam mi kell....
Szerintem egy pillanatra mindketten kölcsönösen hülyének néztük egymást :D
Mint
kiderült ő beszélt Lénával. Szoktunk a gyerekeken keresztül
kommunikálni egymással, most is azt hitte én mondom mi kell. Pedig csak
Léna rögtönzött :D
Dávid
jegyzetel mikor "beszélünk" mert egyébként elfelejti, így bár vett mást
is, megnéztem mi volt az amit ez a picuri kislány rendelt.
Léna bevásárló listája:
- banán
- vaníliás tej
- danette
Eddig értem.
- olivaolaj
- kézkrém
Ezeket a szavakat nem is tudtam hogy ismeri
- KETTŐ csokis tejpép Noelnek
Mindig tudtam hogy pályázhat majd a világ legjobb tesója címre :)
Dávid "számon kérte" a kicsi lányát:
- Lénus, te mit csináltál?
A gyerkőc tapsol és nagyokat nevet..... :))
Most komolyan: Mit lehet erre mondani :D
Ajsa
Ajsa a mit eszel kérdésemre
legnagyobb meglepetésemre a libamáj választ adta. Nem szereti a
májkrémeket és kicsit furcsálltam a speciális kérését is, de gondoltam
próbáljuk ki, max megeszem én. Kerestem, nem találtam, de kentem
másmilyent, úgysincs fogalma sem, hogy melyiknek milyen íze van. Míg
elkészítettem ment egy kört, aztán visszajött. Rögtön nyafogni kezdett,
hogy ez nem libamáj. Ránézésre. Győzködtem, hogy az. Ő meg mérgeskedett,
"nem vagyok totál hülye" (áá nem tőlem hallotta). Kérdeztem, hogy miből
gondolja, még dühösebben nézett majd flegma, ne nézzél már madárnak
stílusban visszakérdezett: "Szerinted ez sütemény?"
Előző este hozott Dávid pár szelet lúdláb tortát :D
Igaza volt belátom, ilyen módon még nekem sem lett volna képem direkt átvágni.
Azért megrémiszt néha :)
Családi
Mondhatnám, hogy Dávidot érinti csak, de eléggé meghatározza majd az életünket, így leírom.
Már
egy ideje mondogatja, hogy szeretne váltani, nem jó a mostani meló.
Próbált beleszokni, nem olyan régóta van ott. (azt elmúlt években 3
helyen dolgozott, keresi magát... talán nem a legjobbkor :) ) Nemrég
volt egy balhé, hazajött nekiült komolyabban munkát keresgélni,
felhívott mindenkit aki él. Februártól lenne egy lehetőség, ami komolyan
érdekli, bár még nem bólintott rá egyik fél sem. Viszont a mostani
helyén már szólt, hogy eljön. Lett egy újabb vita, de a héten
tisztázódott, hogy már csak ebben a hónapban megy. A januárt úgy néz ki
együtt töltjük. (Még jó hogy Ajsát beírattuk az oviba. De már
megbeszéltük a vezetővel, hogy csak februártól megy ő is.) A hónapnak
örülök. A váltástól sem dőlt össze az élet. Bár az új helyet mindig meg
kell szokni, nekünk is. De ha normálisabb lesz a légkör, akkor jobb lesz
nekünk is. A kihívások, pénz miatt jött ide, nem tudhatta, hogy közben
az emberek furák. Nem félek, hogy nem talál munkát. Az egy hónap alatt
pedig bajunk nem lesz. Csak azt vettem észre magamon, hogy szeretem az
állandóságot, pedig eddig én is nyitott voltam mindenre. Öregszem :)