Lilypie Kids Birthday tickers............ Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Fourth Birthday tickers

2012. december 20., csütörtök

Idei karácsony(i tervek)

Végre megérkezett ma az utolsó ajándék is, így már minden csak a becsomagolásra vár. Izgultam eleget, hogy meg lesz e. Dávid apukájáé, már régen tudtuk mit akarunk, de nehéz volt beszerezni. De itt van, megvan, remélhetőleg talál is :) 
Tudom, hogy nem az ajándékokról szól a karácsony, de én azt is szeretem benne :) Hogy van akinek annyira egyértelmű mivel lepem meg, van akinek sokáig kell agyalni rajta, aztán ott az "ez az" érzés. Szeretek utánajárni, keresni-kutatni, végül odaadni :) 
A gyereksereggel voltam idén bajban, hisz többnyire már "minden" megvan mindannyiuknak. De csak betudtam végül vásárolni :D

Idén hosszú karácsonyunk lesz. Már 22-én megkezdjük az ünneplést.

Szóval a decemberi tervezet:

22
Dávid apa nagynénjénél gyűlik össze a család, egy kis disznóvágással, süteményezéssel karácsonyra, majd vigadozással megspékelve (már amennyit 12 8éven aluli gyerek lehetővé tesz, szerencsére nagy a ház, sok a nő :D)

23
Délelőtt feldíszítjük itthon a fát (bár nem tudom mikor csodáljuk majd), délután átjönnek Petra Nándival, és egy másik barátunk

24
Reggel átmegyünk Katiékhoz, nők főznek, férfiak gyerekeznek, karácsonyfát díszítenek. Ott töltjük a napot, és a szentestét.

25 
Öcsém csatlakozik, végre megláthatom új stílussal, borostásan élőben is, először azért megölelgetem :) Lemegyünk a szüleimhez, és  megismerkedünk az új családtaggal is :) Első debütálás a 7 unokával

26
Nagyimnál-nagynénémnél-unokatesómnál leszünk.Még jó hogy egy házban élnek, egy kalap alatt "letudható"

27
Délelőtt beugrunk keresztlányomékhoz. Délután haza. Majd tovább Ausztriába. 

27-31
Ott leszünk szilveszterig. Dávid szervezte, egy kis síelős kikapcsolódás. Végül nem kettesben, hanem egy baráti párral, egy másikkal, és sikerült rávenni Vicát is, így hatosban fagyunk majd meg :) Gyerkőcökre úgy volt először, hogy Katiék vigyáznak, de végül csak a két szélsőnk, és Boró lesz ott. A fiúkat a másik nagyi vállalta. Illetve nálunk az ikreket (és a kutyákat :D) anyukámék. Anita anyósa úgyis ott lesz náluk, úgyhogy nem kell anyukámnak besegíteni. Így mi foglaltuk le :) Szilvesztert Bécsben töltjük, oda csatlakozik még két emberke. 

Aztán kezdődik az igazi karácsony, egy hónap Dáviddal. Bár tervezzük, hogy a kimaradt rokonokat és barátokat is meglátogatjuk, de még így is elég hosszú lesz ahhoz, hogy kicsit pihenjünk is így együtt. Legalábbis remélem :)

Jobb lesz ha most és itt kívánok:

BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET MINDENKINEK!! :)

Regő baba

Tegnap megszületett a második kispasi a családban!!! :) Nagyon rendes gyerkőc volt, hogy korábban érkezett, így már karácsonyra elvileg otthon lehetnek. Nővérem ügyes volt mint mindig, kórházba érkezés után 20 perccel már foghatta a kisfiát. Csak tudnám, hogy csinálja? :) 

A telefonbeszélgetésből az derült ki, hogy Helga nemes egyszerűséggel fogadta a kisöccsét:
"szép" 
És azt is, hogy anya nélkül maradt:
"Apával alszok, ne sírjon egyedül" :D

Vártuk már. Anita hogy csodálhassa, én pedig hogy bebizonyítsam neki, hogy igenis más egy kisfiú. Még ha eddig nem is hitte el nekem :)

2012. december 18., kedd

Feleségek "gyöngye" :)

Nehezen kelek. Nagyon. Ha valamelyikőjük sír, baj van, akkor persze egyből kimászok, de ha csak fel kellene kelni, akkor nem nagyon megy. Újabban Mimire kelek. De ezt már írtam. Ha Dávid hamarabb felkel mint a kiscsaj, akkor viszont, általában hagynak aludni. Csak akkor hozza már be hozzám, ha indul. Ha Noel is felkel, akkor általában azért szól, de volt már hogy őt is megetette mire felkeltett. De az is előfordult már, hogy a csajok csicsergésére keltem, és kiérve láttam, hogy mindhárom csajszi reggelizik. Ma viszont két leányzó és a kispasi is fent volt, így nem lehetett könnyű dolga.
Ezért még az olyan aranyat érő pasik is fortyoghatnak mint ő :)
Ajsára ébredtem, látszott hogy fontos mondandója van, és nagyon gondolkodott, hogy valamit ki ne hagyjon: "Anya mondok valamit... Hallod?.. Mondok valamit... Noel eszik. Mimikével is ettünk. Apa most már menne dolgozni" Indul kifelé, de még eszébe jut egy átadandó infó: "Keljél most már fel!"

2012. december 17., hétfő

Kavarnak a gyerekek :)

Nem igazán tartom ez expasikkal a kapcsolatot, kivéve eggyel. De vele nagyon :)
16-20 éves korunk között, egymást boldogítottunk. Aztán elmúlt a nagy szerelem, pedig de meg voltam győződve róla, hogy együtt öregszünk meg :) A közös hang viszont megmaradt, a barátok lettünk. Mivel a régi barátaink többsége közös, így duplán jó ez így. Na nem kell azt hinni, hogy milyen jó fejül tudom rendezni a kapcsolataimat, van olyan akitől falra másznék még most is. De vele tényleg barátok tudtunk maradni. Ezt nem mindig nézték jó szemmel aktuális párjaink (egy nője meg is fenyegetett brutálisan egy női mosdóban.... ej, szép, régi évek... :D). Szerencsére most sem az ő felesége, sem Dávid nem problémázik ezen. Sőt baráti a kapcsolatunk/kapcsolatuk.
Múlthéten beugrott egy másik barátunkkal, kicsit csevegtünk. Közben felvilágosította Ajsát, hogy régen mi is volt a helyzet közöttünk.
Este persze Dávidnak is előadta, hogy Gézi is az apukája :) Úgy látszik nem értette meg pontosan :) Elmagyaráztunk neki még egyszer, hogy ez nem így működik.
Ma délelőtt itt volt a felesége a fiaikkal. Hozott nekünk bejglit, amit az anyósa készített. Nálunk már csak így megy. Bejglit küld az exanyósom az új mennyével :D
Ajsa persze neki is elkezdte magyarázni :) A legnagyobb, Ajsától pár hónappal idősebb fiuk is érdeklődő volt. Újabb magyarázatok.
Később eléggé bevadultak, az anyukája rászólt a nagyra, hogy viselkedjen, különben mennek hazafelé. Erre a kispasi beszólt, hogy jobb lett volna ha az apukája engem vesz el, mert én kedves vagyok.

Jó kapcsolat ide vagy oda, féltékenység szikráját nem észlelem egyik félnél sem, de azért csak jobb lenne ha ezek a gyerkőcök nem kavarnának :)

Alkalmazkodjon a vendég :)

Szombaton nálunk volt Nándi.
Paprikás krumplit csináltam. Nagy sláger nálunk, én nem rajongok érte, de Dávid jobban szereti mint bármilyen puccos ételt, és a lányok is. Mindig összetöröm nekik a villával és úgy eszik, nem darabosan. Nándinak is elkezdtem préselni, erre hisztibe kezdett (Ő Mimi fiúban, egyik percben vigyor és béke, másikban jaj mindenkinek a közelében, főleg ha a hülye keresztanyja ilyeneket csinál :)). Mondogatta, hogy nem, nem, nem és rázta a kezét. Ajsa rászólt:
- Naaa, Nekünk így KELL megenni.
Este betettük mind az ötöt a kádba, Noel nagyon toppon volt mindenkit vizes lett. Nándi felállt, méregette Nonót, akit közben Dávid arrébb helyezett, és próbált lefoglalni. Kértem Nándit, hogy üljön le, ő erre mondta, hogy csüccs. Ajsa ismét kiigazította: Nem csücs, ülj le a fenekedre :D

2012. december 14., péntek

Mit szeretne Mimi?

Nehéz mostanában kitalálni mit akar. Főleg, hogy ő maga sem tudja :)

Egyik este miután már Noelt lefektettük Dávid Ajsának olvasott a szobájukba, én a két kisközépsőnkkel voltam a játszóban, kirakóztunk. (nem érdekli még őket ami le van írva, csak képeket nézegetnek)
L: Apa mesél Ajsának.
É: Igen, szeretnéd te is hallgatni?
L: Nem. 
M: Ény hajgatyom.
É: Akkor menjél át szépen, és bújj be hozzájuk
M: Nyem, nyem kej mesze.

Öntöttem neki ivólevet, dobozosat. De ő üvegeset akar. Próbálom meggyőzni, hogy ez is ugyanolyan finom igya meg, ha már kiöntöttem. Nem kéri. Én meg nem öntök neki másikat. Elkezd hisztizni. Jön a kisokos nővére, aki csodák csodájára kedves és elveszi a poharát, hogy majd ő megissza. (addig a nap folyamán nem volt Ajsa sem túl testvéries hangulatában). Mimi sírva fakad:
- Enyééém, megisssza.

Ebédeltünk, gyros tálat csináltam. Odatettem neki is az adagját.
- Nyem kéjek pajacsom (paradicsomot) 
Teszek még hozzá, magam elé teszem. Neki rakok másikat, paradicsom menteset.
- Kéjek pajacsom.
Szórakozik már megint... Egyet rakok neki.
- Nyem, azs kéjem - és mutat az enyémre. 
Mondom neki, hogy az már az enyém, sok is, nem bírná megenni. De csak maga elé húzza.
- Szook, ezs szoook- rám néz érdeklődve-  Micsinájjak?

Én is ezt kérdezem :)

2012. december 11., kedd

Gyereknevelde :)

Az ember azt hihetné, hogy akiknek négy gyereke van, azoknak bevált módszereik vannak a gyereknevelésre. Hát nekünk nincsenek :) Próbálkozunk persze, igyekszünk meggyőzni, érvelni, más lehetőséget mutatni. De néha azért feladják a leckét.
Itt van példának Mimi új kukázós szokása. Már írtam, hogy ami számára felesleges vagy rossznak véli kidobja. Próbáltunk vele sok mindent kezdeni, de nem volt eredménye. Gondoltam majd kinövi, két évessel nem húzunk ujjat :)

Egyik este kidobott egy számlaegyenleget, amit előtte összefirkált (én voltam a bamba és hagytam kint) Dávid látta meg a kukában - ugyanis most már reflexből belenézünk jobban, mikor valamit kidobunk - és elém állt.
- Rá kell ütni a kezére, nem dobálhat ki mindent.
- Akkor menj és üss rá.
- Nem most, ez egy papír amire rajzolt MERT KINT HAGYTAD majd legközelebb, de akkor rögtön. Te is.

Én ugyan nem. Értem a módszer lényegét, de nem tudom eljátszani, olyan bambának érezném magam. Ne vegye senki magára. Száz százalék, hogy bennem van a hiba:D

Legközelebb van, Dávid itthon, szólok neki, hogy akkor neveljen gyereket. Na persze előre borítékoltam, hogy nem lesz ebből kézrácsapás :) De nem hagyom ennyiben a dolgot, szeretem szenveszteni :D
- Jó akkor büntesd meg.
- Például?
- Mit tudom én, szerinted kell valamit kezdeni vele. Küld a sarokba.
Vigyorog
- Neeem, még kamaszkoromban megnéztem Lacival egy szado-mazo pornót, hagyjuk azt a sarkot.
A pasik nem normálisak...... :)))
Szóval maradtunk abban, hogy újra beszéltünk Mimivel.

Van mindnek egy kismacija,  nem a legfontosabb játék, de néha együtt játszanak vele. Mimié eltűnt, rajtam kereste, én sem tudtam hol van. Hirtelen ötlettől vezérelve azt mondtam neki, hogy lehet kidobtam a kukába mert koszos volt. Oda vette az irányt, de bemagyaráztam, hogy már kiürítettem, a nagy kukát elvitte az autó. Ajsa is jött okoskodni, megbeszéltük hogy nem kellett volna "kidobnom" Nem vette Mimi annyira zokon az esetet, nem vagyok azért szívtelen anya, az alvós kutyával, vagy valamit extra fontossal nem tettem volna meg. A macit egyébként megtaláltam, eltettem, majd odaadom neki. Azóta ha valamit kint hagy mindig megkérdezem tőle, hogy kell e még, vagy dobjam ki.
Nem mondom hogy a legtutibb módszer, de 4 napja nem láttam semmi oda nem illőt a kukába.

2012. december 7., péntek

Heti színes

(fogalmam sincs  miért ilyen betűtípus, minden be van állítva, de biztos bennem a hiba, nehogy már ezért kapjak idegbajt :D)

Vasárnap megültük Noel szülinapját, sokan voltunk, bár a gyerekek száma is magas volt, de mégis a buli oldalát láttam, hisz itt voltak a nagyszülők, nagynénik is. Aztán hétfőn egyedül maradtam a néggyel. Marit tudtuk, hogy a héten nem lesz, elutazott.  Úgy alakult, hogy Kati sem tudott átjönni, mert Boró hétfőn beteg lett, nem tudtuk összevonni a gyerekeket egyik nap sem. Kicsit beijedtem, hogy normális anya szerepben kell működjek a héten, takarítani, egyedül gyereket felügyelni :) Ciki, ugye? :)
Azért olyan nagyon nem vettem magamra, ha szalad a ház hát szalad. Tiszta tányér és ruha még van :)
A gyerkőcök pedig elbűvölőek voltak egész héten. 

(Kis csalással egy múltheti történet is benne van, hiába a cím :))

Noel

Nonó nagy kópé.  Az adventi naptárak tegnap lufikat rejtettek, és bulira való felhívást. (Bevallom csaltam, utólag bővítgetem, ahogy olvasom a tippeket más blogokon. Kis papírlapokra rajzolgatunk estenként, pl. most lufit, magnót, táncoló alakokat. Ha nem nem jönnek rá maguktól mit kell csinálni, lefordítjuk, itt szükség volt rá, nem vagyunk nagy rajztehetségek - pedig Dávidnak illene, Kati gyönyörűen rajzol, tanított is sokáig, de sem a fia, sem az unokái (ahogy eddig lejött) nem örökölték a tehetségét. Szóval buli volt, lufikkal. Noel is rázta a pelenkás popóját, a lufi külön öröm volt, egyszer csak ráfeküdt kidurrant. De nem megijedt ám, mint más egy éves - mi a lányokkal ugrottunk egyet- hanem mókának fogta fel, próbálta a nővéreiét is kidurrantani :)

A szülinapját is nagyon élvezte. Sok ajándékot bezsebelt. (fogalmam sincs mit kap karácsonyra) Legjobban a hintaló tetszett neki.  Amit én rögtön lelovacskáztam vagy lepaciztam. Dávid pedig mindig zsörtölődik, ha ilyen szavakat használok. De hogyan mondjam azt hogy ott a lóóóó. Olyat sohasem mondok nekik, hogy kakika, de a lovat muszáj becézni. A paci megnevezés jött be a legjobban nekik. Noel szótára is gazdagodott egy "phaiii"- val. Közben kileheli a lelkét szinte :)

Mimzi

Ő is mindig alkot :)

Konyhában áll a kukás szekrény ajtajánál. Mondhatni általános látvány, bármit talál ami szerinte nem kell azt kidobja. Odamegyek megnézni, Ajsa puzzle darabjaitól szabadul éppen egyesével. Kicsit mérges is vagyok, de ennél is jobban féltem a következményektől :)
- Mimike mit csinálsz már megint? - néz ártatlanul - Meg ne lássam még egyszer hogy kukázol, nem szabad kidobni a játékokat - Semmi reakció, folytatom - A tiedet sem dobálja ki senki, még Ajsa játszani akar ezzel.
Rázza a fejét - "jossz"
- Dehogy rossz. Nincs semmi baja.
Elszalad - én közben kiszedem a már kidobott darabokat - visszajön, isten tudja honnan, három szétázott darabbal a kezében: "Jossz"
A nővérének meg én magyarázkodjak...... :)

És egy kis ördög :))


Mimi ébredt leghamarabb a kis csapatból. Ez nem nagy szenzáció mostanság, viszont tényleg megtanult csendben kijönni, ez azért jó pont. Ő az, aki ha felkel, nem tűri tovább a lustálkodást, a hálószoba létet. Lustaanyaságom azonban határtalan, általában bekapcsolom a tv-t a nappaliban, viszem a takaróm és összebújunk. 
Ma is a nappaliban voltunk, közben felkelt Noel, bementem hozzá. Mire visszaértem Törpikével, Mimi azzal a fogadott, hogy a teraszajtót kinyitotta, a kutyákat kitessékelte, majd rájuk zárta az ajtót és hátat fordított nekik. Azért a fejét hátra-hátra fordította, de mikor a kutyákkal szembenézett, gyorsan vissza, mindezt ördögien csillogó tekintettel, nagy rötyögés közepette. Mikor észre vett, a szemembe nézett és megszólalt: "Nugi" és játszott tovább. 
Nyugodt vagyok. Hogyne lennék nyugodt.  Kicsit sem félek a kiszolgáltatott öregkortól :)
Azt hiszem elkezdek vele reggelente játszani a tv helyett , jobb ha megkedveltetem magam :)

Léna

Szeret "telefonálni". Ajsának is volt ilyen korszaka, de Lénus olyan lelkesedéssel és szent meggyőződéssel csinálja, hogy néha el sem hiszem hogy nem kap válaszokat :)
Arra dugtam ki a fejem, hogy beszélget, kicsit hallgattam. Éppen vaníliás tejet rendelt, úgyhogy megállapítottam, hogy senkivel nem beszél csak játszik, visszamentem a többiekhez.
Dávid bevásárlótáskával jött haza, mikor megláttam mondtam neki, hogy szólhatott volna hogy megy, én is körül tudtam volna nézni itthon. 
De hát ő szólt. Én mondtam mi kell....
Szerintem egy pillanatra mindketten kölcsönösen hülyének néztük egymást :D 
Mint kiderült ő beszélt Lénával. Szoktunk a gyerekeken keresztül kommunikálni egymással, most is azt hitte én mondom mi kell. Pedig csak Léna rögtönzött :D
Dávid jegyzetel mikor "beszélünk" mert egyébként elfelejti, így bár vett mást is, megnéztem mi volt az amit ez a picuri kislány rendelt.
Léna bevásárló listája:
- banán
- vaníliás tej
- danette
Eddig értem.
- olivaolaj
- kézkrém
Ezeket a szavakat nem is tudtam hogy ismeri
- KETTŐ csokis tejpép Noelnek
Mindig tudtam hogy pályázhat majd a világ legjobb tesója címre :)

Dávid "számon kérte" a kicsi lányát:
- Lénus, te mit csináltál?
A gyerkőc tapsol és nagyokat nevet..... :))

Most komolyan:  Mit lehet erre mondani  :D

 Ajsa
  
Ajsa a mit eszel kérdésemre legnagyobb meglepetésemre a libamáj választ adta. Nem szereti a májkrémeket és kicsit furcsálltam a speciális kérését is, de gondoltam próbáljuk ki, max megeszem én. Kerestem, nem találtam, de kentem másmilyent, úgysincs fogalma sem, hogy melyiknek milyen íze van. Míg elkészítettem ment egy kört, aztán visszajött. Rögtön nyafogni kezdett, hogy ez nem libamáj. Ránézésre. Győzködtem, hogy az. Ő meg mérgeskedett, "nem vagyok totál hülye" (áá nem tőlem hallotta). Kérdeztem, hogy miből gondolja, még dühösebben nézett majd flegma, ne nézzél már madárnak stílusban visszakérdezett: "Szerinted ez sütemény?"

Előző este hozott Dávid pár szelet lúdláb tortát :D

Igaza volt belátom, ilyen módon még nekem sem lett volna képem direkt átvágni.
Azért megrémiszt néha :)

Családi

Mondhatnám, hogy Dávidot érinti csak, de eléggé meghatározza majd az életünket, így leírom. 
Már egy ideje mondogatja, hogy szeretne váltani, nem jó a mostani meló. Próbált beleszokni, nem olyan régóta van ott. (azt elmúlt években 3 helyen dolgozott, keresi magát... talán nem a legjobbkor :) ) Nemrég volt egy balhé, hazajött nekiült komolyabban munkát keresgélni, felhívott mindenkit aki él. Februártól lenne egy lehetőség, ami komolyan érdekli, bár még nem bólintott rá egyik fél sem. Viszont a mostani helyén már szólt, hogy eljön. Lett egy újabb vita, de a héten tisztázódott, hogy már csak ebben a hónapban megy. A januárt  úgy néz ki együtt töltjük. (Még jó hogy Ajsát beírattuk az oviba. De már megbeszéltük a vezetővel, hogy csak februártól megy ő is.) A hónapnak örülök. A váltástól sem dőlt össze az élet. Bár az új helyet mindig meg kell szokni, nekünk is. De ha normálisabb lesz a légkör, akkor jobb lesz nekünk is. A kihívások, pénz  miatt jött ide, nem tudhatta, hogy közben az emberek furák. Nem félek, hogy nem talál munkát. Az egy hónap alatt pedig bajunk nem lesz. Csak azt vettem észre magamon, hogy szeretem az állandóságot, pedig eddig én is nyitott voltam mindenre. Öregszem :) 

2012. december 3., hétfő

A picike kék csomag 1 éves

A legkisebbünk. Most már kimondhatom hogy a legeslegkisebbünk. Nagy szerelem ő nekem :) Szeretem, hogy fiú, hogy annyira Dávid. A vonások, a tekintet, néha már a gesztusaiban is látom az apját. És ez olyan nagyon jó érzés. Látni a kicsiben a nagyot akit már úgy ismersz és szeretsz. Most értem meg amikor Dávid a lányokról beszél, amikor kicsi szerelmemnek hívja valamelyiket, vagy amikor azt mondja Léna külsőleg teljesen olyan mint én, és ez mennyire jó. Nem nagyobb szeretet, csak más így is rátekinteni a csöppségre.
Ez az év elrepült úgy hogy észre sem vettem. Úgy ahogy Noel simult be a családba, észrevehetetlenül. Most pedig abból a pici babából lassan teljes értékű tesó válik. Lehetetlen haragudni rá. A lányok néha próbálkoznak, de az ő szívüket is meggyengíti, mikor bújik. Mert bújik. Sokat. Mindannyiunkhoz. Szeretetgombóc. 1 éves. Nagy vegyes érzelmeket vált ki belőlem a kora.

2012. december 1., szombat

Egygyerekes lét

Úgy alakult, hogy tegnap délutántól csak Noel van idehaza, holnapig. Örülök, hogy így alakult most a szülinapja előtt, és csak vele tölthettünk egy egész napot, mindketten rá koncentrálva. 
Nem terveztük, csak így jött össze. Tegnap délután, pont miután felkeltünk a délutáni alvásból felhívott Apa, hogy a közelben jár, ha gondolom fél óra alatt itt van, elviszi a csajokat vasárnapig, akkor úgyis jönnek a szülinapra. Tartottam egy kis közvélemény kutatást, mentek :) Nyár óta nem aludtak ott nélkülünk úgyhogy picikét tartottam tőle, de végül tegnap este nem volt semmi gond, ma is elaludtak, ugyan még hosszú az éjszaka de remélhetőleg minden jól alakul. Napközben egy pillanatra sem gondoltak ránk, abban biztos vagyok :)
Mi pedig hármasban maradtunk. Mint a régi szép időkben. Csak egy kisfiúval, nem pedig egy kislánnyal :) Egy gyerek nagyon pihentető, és teljesen más dimenzió. Már el is felejtettem milyen egy teljes napot egy gyerek, két felnőtt felállásban eltölteni. Eltudtunk menni forrócsokizni, hallottuk egymáshangját, sétálhattunk úgy hogy csak egy babakocsit tolunk, vagy Noelt simán sétáltathattuk úgy hogy közben nem kellett arra figyelni ki merre rohangál. Elmentünk játszóházazni és csak Noel igényeihez kellett igazodnunk. Kulturáltan bevásárolhattunk :) Megvettünk a mikuláscsomagba valókat is. (vagy inkább felvásároltuk az összes édességet:)) Este pedig már egymás után másodjára fürdethettük ketten.
Kis apró dolgok, pillanatok, ami így semmit nem mond, annyira természetes volt egy gyerek mellett, most pedig igazi ritka kincs, hogy nem 1-2 óra volt csak, hanem több idő, ami alatt tényleg lelassulhattunk mi ketten is.
Jó volt csak Nonóval törődni, közben pedig egymásra is volt időnk. De a csajok azért már hiányoznak mindannyiunknak :)