Lilypie Kids Birthday tickers............ Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Fourth Birthday tickers

2013. április 29., hétfő

Akik hiánya fáj....

Kihasználva a csendes pihenőt mindenképpen szeretném ezt feljegyezni, el ne felejtsem mire hazaérünk :)

Dávid tegnap este felhívott hazaérkezés után. Kérdezem tőle, hogy nem e rossz az üres házban.

"De. Pont azt akartam kérdezni, hogy direkt maradtak ott a kutyák, vagy csak elfelejtettük? Amikor hazajöttem tűnt fel, hogy olyan üres a ház, aztán leesett hogy nincsenek itt" 

Pedig volt egy kis lelkiismeret furdalásom amiatt, hogy míg én mulatok, ő húzza az igát (bár emiatt is időzítettük erre a hétre, egyébként sem sokat láttuk volna) de most valahogy elszállt. Csak kibírja valahogy, hogy sem gyerekek, sem feleség..  A kutyákat pedig lehet postázom:)

2013. április 26., péntek

"Nyajanyás"

Annyira, de annyira bírom Mimi beszélni nem tudását! :) Olyan cukin formálja még mindig a szavakat, hogy meg kell zabálni érte. Azért próbáljuk gyakorolni mostanában a tiszta beszédet, hogy később ne legyen gond, de még most biztos nem vészes, és amúgy egy részem azt sem bánnám ha így maradna, olyan édes...

A szó pedig nem jelent mást, mint nyaralást. Bár lehet ez így leírva még hasonlít is.. hiányzik hozzá a hangja.
Tavaly a szüleim egyik nagynénémékkel felesben vettek egy nyaralót a Balaton partján. Ki van használva nyáron az biztos, mi is sokat voltunk lent, év közben annyira nem járunk, pár hétvégét töltöttünk ott, mások sem mentek igazán gyakran. De pár hete Marciék szépen kitakarították, és megindult a szezon.. Ha meg már lom/kosz nincs, akkor mi is bejelentkeztünk :D (na jó nem, ők mondák, hogy elintéznek mindent egy hétvégén, nem kell segítség senkitől) Picit bevetve a hugicás, ó legyünk már kicsit együtt, alig látlak szöveget rávettem Anitát, hogy pakolják ők is össze a kiscsapatot és töltsük ott ketten+ gyerekek a jövőhetet. Úgyhogy holnap érkeznek, megyünk együtt le, a srácok segítenek lehurcolódni, megcsinálják kisjátszót, felállítják a trambulint, szerintem pár százszor megnézik a riasztót...Szeretem a hangulatát, a sétákat, hogy vízbe jutunk e nem tudom, feltételezem még a gyerekeket nem visszük bele, de én biztos csobbanok egyet:) Dávid és Laci vasárnap lelépnek, mi pedig... nem nem tartunk sok táncolós, koktélos bulit, hanem hét 4hónap és 4 év közötti gyerekkel mulatjuk majd el az időt.  Mert ilyen kemények vagyunk:) De kell egy kis kikapcsolódás, ilyen időben mindig bezsongok. Meg aztán nem tudom mi lesz jövőre, itthon leszek e még (de erről majd máskor, mert még magam sem tudom), úgyhogy ki kell élvezni a szabadságot talán utoljára..
Így mi most, április végén megkezdjük a nyajanyást!

2013. április 25., csütörtök

Névnaposunk

Imádom a nevét. Akárki akármit mond :) Szeretem hogy becézhetetlen, hogy picit egyedi.
Az már kevésbé tetszik hogy képesek vagyunk elfeledkezni a napjáról.. De most számon tartottam, vártam. Ahogy neki is mondtam már egy hete és ő is nagyon várta.

Reggel ébredés után miközben átöleltem mondtam neki, hogy ma van a névnapod kiscsillag. Erre huncutul rám nézett: "neeem.. ma Ajsa névnapja van, nem Kiscsillagé. Ajsáé.. Az enyém." 
Igaz:)

 És hogy mi a szülinaposunk kívánságlistája?
- Egy olyan SZÉP virág, mint amit a nagymamája kapott
Győzködésre, hogy szeretne e még valamit, vagy menni valahova azért  beadta a derekát és ARRA a játszóra szeretne menni amire nagypapával és a fiúkkal ment. És velük. 
Szeretem a vágyait:) Egyszerűek és nagyszerűek.
Csak éppen mi még mindig kimaradtunk belőle:)  Úgyhogy délelőttre csak sikerült rávenni egy kis játszóházazásra. Jól le is fáradtak mind a négyen (vagyis öten, Bori is jött Katival) most alszanak mint akiket kiütöttek. Gyakrabban kellene járnunk :)
Délután elmegy Andrással és a fiúkkal bandázni egyet. Mire hazaérnek összedobunk egy kis bulit. Ajándékot tényleg nem kap tőlünk - persze a családtól kap pár könyvet. A kicsikkel tegnap készítettünk neki, azt már megkapta, Dávidtól majd egy virágot. Vagyis A Virágot. Az utóbbi időben picit túlzásba estünk, most itt áll egy rakat játék amiket használunk ugyan, de inkább merüljenek még el ezekben. Szerintem egyedül a könyvek azok amikből sosem elég, ezért is kértünk azokat mindenkitől.

És egy másik ma reggeli szösszenet a névnaposunkról:

- "Nekem Zsombor a szerelmem?" -  kérdi tőlem.
- Zsombor az unokatesód. Majd akkor leszel szerelemes, ha nagyobb leszel.
- "Patrik sem a szerelmem?"
- Nem ő egy barátod.
Gondolkodik egy kicsit.
- "Patrik a szerelmem!"


2013. április 23., kedd

Összenőve

Noellel ismét összenőttünk. Már-már terhes ez a csüngés.. amin már az sem mindig segít ha hintába teszem, pedig eddig mindig csábítóbb volt mint én. Gyakorlatilag azt szeretné ha reggel felvenném a pelenkás fenekét és le sem tenném estig, max annyira, hogy a kezét fogva sétáljunk.. És most nem túloztam. Ha kint vagyunk az udvaron akkor is ott kell üljek vele a homokozóba, mert ha pár méterrel arrébb megyek jön és visszahúz. Soha egyik kiscsajjal sem volt olyan gondom, hogyan szaladjak el az illemhelyiségbe... Nócival azonban meg kell szervezni még ezt is :D
Nem nagyon értem, hogyan jött ez nála hirtelen, mostanában olyan jól eljátszottak akár hármasban ha Ajsa oviban van, akár négyesben, még ha több vitával is. Gondolom életkori sajátosság, próbáltam visszapörgetni az emlékeimet, Ajsánál nem igazán emlékszem ilyenre, az ikreknél viszont tudom hogy jelentkezett még nagy hassal. És Duplán. No az is jó volt :) Bár a múltidő segít megszépíteni.
Ami kicsit meglep, hogy sokszor Dávid sem jó. No ilyen még tényleg nem volt nálunk, és nem gondoltam hogy pont nála lesz. Valamelyik este a lányoknak szerettem volna olvasni (Noel lefekvés ideje is kitolódott akkora), de olyan hisztit csapott le értem, hogy csak lestünk. Mimitől sok lett volna. Elég hülyén reagáltam, picit meg is sértődtem amiért nem hagyott a lányokkal lenni, amikor már régen fektettem én le őket - pont az ő hozzáállása miatt:) Felnőttes viselkedés tudom jól:) Cseréltünk Dáviddal, bementem hozzá - mint írtam kicsit durcásan - simogattam, de nem igazán akart aludni. Mikor kértem, hogy most már csukja be a szemét és legyen szíves aludni felállt megölelt meghitten és adott egy puszit.. Érezzem már milyen bunkó vagyok és legyen egy kis lelkiismeret furdalásom. Bejött neki. Éreztem én fokozottan, hogy sz.r anya vagyok :) 
Nagyon szeretne bejutni az ágyunkba, de ennek bőszen ellenállok, inkább kelek, átmegyek. Tudom hogy van aki másképpen vélekedik, én így. A mi ágyunk a mi ágyunk. A pasi az én pasim, én bújok hozzá, nem osztozok rajta még akkor is:) 
Ja, és az én picike  fiamat, aki még egy éves sem volt, de kivette a kezemből a kanalat, villát most etetni kell. Még csak a kenyeret sem hajlandó megfogni, tegnap pedig a narancsdarabok mellett két üres kézzel tátogott,  hogy adjam a szájába..
Remélem azért hamar túl leszünk ezen a korszakon, itt a jó idő, jó lenne ha szépen ellennénk, élveznénk, eljátszanánk. Egy kettesben töltött hétvégére is nagyon hajt Dávid még pár héten belül. Mi tagadás én sem bánnám. Csak nem tudom mikor valósulhat meg emellett a gyerkőc mellett:) 
Bár kb. egy félórája elhintázik szépen a csajokkal, pedig 15 méter is lehet terasztól ahol ülök. Haladunk :)

2013. április 22., hétfő

Agybaj ellen..

a  család tökéletes.

Mert egyszerűen muszáj. Hiába ráz ki valamitől a hideg...

A bogaraktól le kell róluk szedni. (bár most már meg lehet kérni az ikrek közül valamelyiket :D) 
Ha tüske megy a kezükbe ki kell szedni. Valamelyik nap szegény Mimi körme alól. Pedig még mindig Dávidra hagyom a körömvágást, annyira rettegek, hogy nagyon belevágok..
A kaját bizony néha kiköpik, főleg Noel, és akkor össze kell szedni, akármennyi undorító szerintem..

Más most eszembe sem jut, pedig van bőven, na majd Dáviddal konzultálok :)

A lényeg, hogy ma hős voltam! És nem a gyerekemért, hanem a "mostoha" kutyámért, vagyis Boniért :D
(Mert be kell vallanom Lili a kedvenc... szégyenlem, meg minden :) Boni is kap enni, inni, még játékokat is, és meg szoktam simogatni, szeretgetni, de ő nem Lili.... )
Mimike visított fel miközben Bonival játszott, odamentem megnézni egy kullancs volt benne, már megszívta magát. Nem láttam még ilyet, sőt kullancsot sem közelről. Nem tudom, hogy szedte össze csak a kertben volt Itt volt Mari is, ígértem neki fűt-fát, szabadnapot, jutalékot, de ő sem volt hajlandó hozzányúlni :) Úgyhogy muszáj voltam kiszedni... hát fúúúj, aaauu :D 

Majd átnéztük a gyerekeket és kutyákat is. Szerencsére senkiben semmi. De még mindig érzem a tapintását... :D

2013. április 19., péntek

A büdös ember is ember

Nemrég úgy döntöttem csúcsformába hozom magam...
Noel születése után kezdtem keretek között is mozogni újra, nem csak itthon. Kis útkeresés után rátaláltam a spinningre, Ami ha komolyan gondolom, nem túl sok lenne magában, ezért elkezdtem itthon szobabiciklizni. És heti egyszer igyekszem eljárni futni.
Dávid jár rendszeresen (pedig neki még megvannak a kockái) kb. egy héten háromszor-négyszer, miután a gyerekeket lefektettünk. Én "nem mehetek" olyankor, mivel 9-10 körül rabolják a nőket :) Talán ezért sem járok rendszeresen, örülök, ha Dávid hazaér hatra, és együtt vagyunk mindannyian ahelyett, hogy elmennék. De a mivel a futás eléggé mumus számomra (értsd negyed óra után "meghalok" próbálom erőltetni, és egyre kevesebbet járni futás helyett.
Ma kemény voltam, elmentem. 
Mikor hazaértem Dávid átölelt, de elhúzódtam mondván leizzadtam. Mondta, hogy nem baj, neki így is jó vagyok, de csak próbáltam elnyomni. Mire Ajsa:
"Ne nyávogj folyton (ezt én szoktam neki mondani) Mi büdösen is szeretünk"

Én pedig imádom őt minden formában.. 

Keresztek

Néha van abból vita, hogy Ajsa nehezményezi az ő keresztanyját és keresztapját mindenki keresztanyuzza, keresztapuzza. De a kicsik így hallják tőle, mi hiába mondjuk a keresztnevüket, a nagytesót követik. 
Néha egymásét is így szólítják meg. Vicát Léna ritkábban, de előfordul. Ha visszakérdezünk (általában Ajsa vagy Zsombor azért figyelmezteti:)) mondja, hogy Vica
Mimi elég gyakran mondja azt Dalmának, hogy keresztanyu. 
Peti pedig Peti, a gép másik oldaláról. Ha mondom Lénának, hogy beszéljen keresztapuval tudja, hogy ki az, de Petizi.
Nem tudom, hogyan alakul majd (és még jön Noel, ha elkezd beszélni), de Anitáék már lehet mindenkinek a "keresztszülei" maradnak :)
Hiába figyelmezteti őket mindig Ajsa, és mondja, hogy "Ő az én keresztapám!", "Azt mond Anita, nem keresztanyu!"
Dalma tegnap itt volt, ő a legaktívabb keresztszülő gyerek szempontjából. Nem kritika :) Mert tudom én hogy gyerek mellett már másmilyen keresztszülőnek lenni. Dalma még kis fiatal csajszi, helyben van, egy héten egyszer általában  ha éppen nincs órája eljön és nála tényleg arról szólnak ezek az órák, hogy játszik a gyerekekkel, földön fetreng, ugrál, mindent megcsinál, rengeteg puszit kioszt. Én alig tudok vele pár szót váltani, de nem csak a gyerekek ráznak le, ő is szívesebben játszik velük. Nem hozzám jön, na :) Rajonganak is érte mindannyian.
Ajsa próbált vele babázni, úgy hogy csak ketten beszélgessenek, de Lénusunk résen volt, és megbosszulta a sok eddigit: "Neem, kereszanúúú az enyééém" És beült az ölébe, a másik babával, nagy ölelés közepette...

2013. április 16., kedd

A női összetartás még hiányzik...

Tegnap emberem átöltözés után a székre hajított egy szekrényből kivett pólót, mondván valahol még nedves (előtte raktam el párat, a szárító még állt kb.mellettünk) és ment tovább... Néztem mint az a bizonyos borjú, majd mondtam, hogy jó akkor kihajítom a kukába. 
Erre a legnagyobb leányzóm teljes értetlenségben az  édesapucikájához fordult:
- "Szerintem ki kellene teríteni, nem?"
- Szerintem is. - mondja komoly ábrázatot színlelve.
- "Hm. Anya, inkább terítsd ki! "

 

2013. április 14., vasárnap

A végét járom..

Meglátogattuk tegnap Dávid egy unokatestvérét. Van egy 15 éves gyereke, akit már régen láttunk - nem 7, nem 10, hanem TIZENÖT- végigmert majd köszönt: Csókolom...
Fáj. Nagyon fáj. De tényleg!  :D

2013. április 9., kedd

Anyja lánya:)

Cipőmániás vagyok. Meg táska, de a cipő fontosabb. Kicsit a ruhák megszállottja is, de egy felsőt vagy nadrágot ott tudok hagyni, egy táskáért megszakad a szívem, egy cipő vagy csizma mellett viszont nem tudok elmenni. Ha megtetszik "muszáj" megvenni. Dávidnak már nem mutogatom az új szerzeményeimet, mert kicsit hülyének néz. De hát na, nő vagyok, ő választott :)  Ha meg már megvannak akkor gondosan választom ki, hogy milyen ruhához melyiket veszem fel. A gyerekek öltöztetésénél is agybajos vagyok kissé, szeretem ha passzolnak egymáshoz a darabok. És a gyerekek is egymáshoz. Ez nem feltétlenül egyforma ruha, bár nyár óta egyre több az ugyanolyan is, addig meg tiltakoztam ellene, főleg az ikreknél. Most sem teljesen egyformában vannak, csak vagy a felső vagy csak a nadrág, vagy színben más. De ez nem feltététel, viszont a hasonló stílus igen. Nincs olyan például, hogy az egyik vagány, a másik visszafogott pasztellszínben van... Noel pedig... na a vagány kisfiú ruhákkal úgy vagyok, mint a cipőkkel :) Dávid ezt az öltöztető mániámat még nehezebben viseli, általában a legfelső darabokat veszi ki és rájuk adja. Ezért ha megyünk valahova én öltöztetem fel őket, vagy legalábbis is kiteszem. A csizmaráadás viszont általában rá marad. Léna és Mimi már kész volt, míg a másik kettőt öltöztettem Dáviddal ki akartak menni az udvarra. Már a sapkáknál tartottak mikor ott teremtem, és megláttam Mimi lábán a csizmát, felül emelkedett bennem a hülyenő/hülyeanya, pedig mikor már kérdeztem tudtam hogy nem kellett volna: 
- Nem a lila csizmát adtad rá?
- Látod.
Próbáltam megbirkózni a ténnyel, de nem ment, nem mozdult a lábam, közben mindkettőre felkerült a sapka, és már Dávid is a kabátját vette.
- Ebben jön. Emészd meg különben a válásunkra majd kiöltöztetheted őket.
Nyavalyogtam egy sort, hogy ne szóljon már be, nem vagyok annyira gyagyás, de akkor is a lila csizma sokkal jobban illene a felsőjéhez.... Nézett úgy ahogy szokott, közben Mimi leült és elkezdte levenni a csizmát és kérte a "mácsikat".... 
Próbáltam a lehető legártatlanabbul és legszerelmesebben nézi Rá.. Nem tudom meddig marad meg egy párkapcsolatban az a bizonyos szerelmi kisugárzás, érintés, csók varázsa, de jobban járnék, ha még sokáig :D
Mimzikémről pedig lekerült a barna lábbeli :)

Az első beszélgetés :)

Azt hittem még várat magára, de mivel sokat vagyunk nagyobb gyerekek társaságában és a legnagyobb unokatesó, Zéti is folyamatosan szerelmes, így Ajsa fantáziáját is kerülgeti a téma.

Beszélgetünk. Ajsa, Zéti, Dávid és én. Igazán érdekesnek bizonyult, megtudtam többek között, hogy öreg vagyok.

A teljesség igénye nélkül, de pár mondat azért megmaradt bennem!!:) 

Z: Sára a szerelmem, nagyon szép lány, és nézi a Forma1-et. (tökéletes:D )
É: És mi lett Petrával? 
Z: Hááát, elmúltak az érzésem. 
D: Megesik a dolog.
Z: Te sem vagy már szerelmes Timibe?
Mindketten türelmetlenül várjuk a választ. De megnyugtatóan felel. 

Z: A nagyoknak van szerelme Ajsa, az öregek össze is házasodnak. Majd neked is lesz.
A: Nekem van szerelmem.
Z: Ki?
Már megint nagyon várjuk a választ, de most talán ez előző válaszadó a legjobban
A: Zsombor.
Zéti kimerítő választ ad, hogy miért nem lehet Zsombor a szerelme, úgy tűnik nem támogatja a rokonházasságokat. Ajsa viszont hajthatatlan. Zéti tovább érvelne, de már a gondolatába is beleborzong :)
Z: Értsd meg, hogy nem lehet a szerelmed. fújj, az nagyon gusztustalan lenne! Nem csókolhatod meg az unokatesódat!
Na itt gondoltam kikérdezem a 6 éves fiatalurat. És már megint nagyon várjuk a választ.
Z: Jaj, én még kicsi vagyok, majd ha iskolás leszek 
Szeptemberben megy suliba :)

A: Én nem fogok csókolózni. (haha) 
Z: De fogsz! Szerintem is gusztustalan, de majd ha nagy leszek fogok. Papa is azt mondta, hogy majd ha nagyobb leszek szeretni fogok csókolózni.   - Majd Dávid felé fordul, már éreztem hogy jó lesz - De nem fogom beledugni a nyelvem senki szájába. Muszáj, úgy csókolózni?
Dávid gondolkodik, túl sokáig, Ajsa gyorsabb.
A: Nem muszáj szerintem.. Puszit is adhatsz :)
Z: De az nem csók!
A: Tudom..
És szerintem tényleg tudja.
Aztán másra is  tereltük a szót. Jól tettük, mert mikor Dávid hazavitte Zétit egyéb "gusztustalan" dolgokról is eszmecserét folytattak :)

Lassan (remélhetőleg nagyon lassssssan) hozzá kell szokjak az ilyen beszélgetésekhez? :)

2013. április 6., szombat

Mitől FÉRFI a férfi?

Húsvétkor lent voltunk a szüleimnél, így frissek Ajsánál az emlékek. Apukám az esetek 70-80 százalékában Drágámnak szólítja anyukámat, amit néha a leányzónk is ismétel, illetve ő is ezt mondja  neki. Itthon miközben beszélgettünk Dáviddal mondta nekem, hogy kicsim, mire Ajsa kijavította:
"Azt mond, hogy drágám az a férfias" :) 

Hogyan működik?

Lénussal és Mimivel vásárolgattunk torna után hármasban, mikor Mimzi úgy döntött nem a kijárat felé veszi az irányt. Kérdeztem hová megy, ő pedig a világ legtermészetesebb hangsúlyával közölte, hogy autózni. (gondolom egy kisgyerekesnek sem kell bemutatni a mozgó, zenélő járgányokat, amit galád módon mindenhová kihelyeznek). Hangosan megállapítottam, hogy "ja persze ez már így működik, megyünk és kész". Mimi általában érti ha ironizálok, most is tüneményes mosollyal mondogatta, hogy "így működik, így működik" :)
Léna pedig közben közölte, hogy "pénzet rakunk bele akkor működik".

Szóval ilyen egyszerű ez... Próbálom megjegyezni :) 

Fény az alagút végén

Miminek szokása a kérek/kérem szó helyett a KELL használata. Ilyenkor ugyan kijavítom, de egyrészt nem mindig vevő arra, hogy szeretném ha nem azt hinnék őserdőben nevelkedett és jön a hiszti... másrészt bár azért az esetek nagy többségében megismétli utánam, utánunk de nem igazán észleltem még, hogy tényleg eljut hozzá hogy azt a szót kellene használnia Magától. 
Egészen péntekig...
Éppen elmentünk egy szórólap osztó lány mellett  amikor  egy idősebb hölgy elég durván odaszólt, hogy nem kell. Erre az én jólnevelt leányzóm megszólalt: "Nem kérek" :D
Próbáltunk mindannyian nem vigyorogni, de Mimit azért megdicsértem és nagyon büszke voltam rá!!:)

(az emberek viselkedése viszont sokszor meglep) 

Nevelhetetlen2

Noelünk szeret mindenhez hozzányúlni, ezért kb. már semmi törékeny dolog nincs a magasságában. A nem szabad kifejezést ha vérszemet kap van hogy nem érti sem szépen, sem határozottan. Dávid megbeszélte magával, hogy a fiúgyermekre rá csaphat (teljesen nem értem a logikáját:)) és Nószink kapott egyet a kezére. Nekem pedig elindult a régi képkocka, mikor Ajsánál anno én is úgy gondoltam hogy majd ebből megérti, hogy nem nyúlhat hozzá mindenhez

A látvány:  Csodálkozó arc, széles vigyor, taps és kacagás :D

Úgy szeretek rácsodálkozni a gyerekeink egyformaságára:)