Ébresztőóra

Van egy régi ébresztőóránk amit már jó ideje nem használunk. Előkerült és láss csodát még működik. Ajsa kérte hogy húzzuk fel, arra ébredhessen (Gyorsan érő típus engem 18 éves koromig anyukám ébresztett, és le nem mondtam volna a simogatásáról semmi kütyüért. Persze amikor már harmadjára jött be egy reggel és megrázott az nem volt kellemes..). Mivel a csajok együtt alszanak, ezért nem nagyon akartam belemenni, de végül megállapodtunk, hogy csütörtökön mikor nem megy oviba beállítom nekik. Fél 9re. Nem gondoltam hogy kibírja az ágyban, Mimiről pláne, inkább csak majd utólag mondhatom, hogy látjátok eddig kellett volna aludnotok... Legnagyobb megdöbbenésre viszont tényleg fél 9kor szaladtak ki nagy örömmel, kurjongatva, hogy csörgött az óra. Mint utólag megtudtam, már fent voltak és "csak vártam és vártam"  Mimzi ébredés után ki akart jönni, de Ajsa meggyőzte, hogy maradjon (kérném a receptet), és odabent beszélgettek, miközben vártak és vártak :) Nem tudom mennyi időt tölthettek az ágyban. Ma ismételtünk. És újra csörgésre érkeztek. Előtte füleltem az ajtó előtt, hallottam a csacsogásukat többször. 

Biztos vagyok benne, hogy nem tart sokáig az újdonság varázsa. De ha csak ezt a két napot nyertem az is jó. Hétvégére azért még nem bánnám ha kitartana, csak Noelt kellene ágyba venni reggel és feküüüdhetnék én is addig. Fáradt vagyok hetek óta, valahogy most kiégtem, de akkor sem tudok emberi időben elaludni. Próbáltuk bevezetni pár hete, hogy 10kor fekvés, de néztük a plafont így is éjfél-1ig. Őszintén csodálom Dávidot, neki szemlátomást elég ennyi alvás is, így is pörög egész nap. Én meg perpillanat mosott sz.r vagyok. De majd elmúlik, holnap délután én is alszok egyet végre, a héten nem jött össze egyik nap sem, pedig igénylem, mint a gyerekek:) Nem sírom én vissza az egyetemi éveket, mikor addig aludtam ameddig akartam, de a gyerkőcök előtt hétvégén délig alvások azért hiányoznak. Szerintem én nem az a szülő leszek aki azon problémázik, hogy miért alszik a kamasz délig, hanem alszok velük együtt:) Addig pedig elég lenne  ha ovimentes napokon mindig arra a 8:30as ébresztőre ébrednének mind a négyen.:)

Léna főzni fog

Noelt tologatta egy kis szekérben közben mondta a magáét. A szavak között gondolkodási szünetekkel:

Megyünk a boltba... veszünk (sorol pár dolgot)... kólát.. csípős kólát... ehetsz belőle...nagy vagy már.... egy nagyfiú... megfőzzük szépen... kell cukor is....de nem édes cukor (?).... finom lesz, jó?... finom lesz!.... megfőzöm. 

Lassítsunk

Sürgettem őket délelőtt, mert vásárolni indultunk, de nagyon nehezen készülődtek. Míg Noelre próbáltam rávarázsolni a ruhát a következő párbeszédet hallottam a két kis okos középsőtől:
M: Hova sietünk?
L: Csak úgy sietünk Mimike.- finoman, kimérten, picikét tudálékosan, olyan igazi "lénásan"

 

Megkérdeztem hát magamtól is: Hová sietünk? És miért is? Nem megvár minden? Nem ránk vár minden?

Családegyesítés

A Zikrek szombaton hazajöttek, volt öröm, majd fél órán belül egy sírás:) 

A vasárnapot együtt töltöttük, kicsit egyedi sikeredett a gyereknap nem mentünk sehová. Ellenben a fürdőszobában felállítottuk a medencét még mielőtt felkeltek volna. A délelőttöt vízben töltötték, a délutáni alvás közben pedig eltüntettük a "strandot". Ilyen ez álommanó, addig dolgozik, míg a gyereke alszanak:)  Volt csalódottság, de egy kis bunkerezés jobb kedvre derítette őket.

Nem volt kedvünk kimozdulni, ők meg még nem értenek hozzá, hogy ilyenkor mi a szokás:) Bár szerintem jól szórakoztak! :)

A kis nyalis :)

A szóban forgó személyről azt kell tudni, hogy fodrász.

Robiék átjöttek tegnap, a nappaliban beszélgettünk, míg a két törpe játszott. Egyszer csak megjelenik Ajsa, táskával a kezében és megöleli:
"Robi, nekem te vagy a legjobb barátom -gyanútlanul érzékenyülünk - segíts nekem barátom!" - és kiveszi a hajas cuccait a kistatyóból :)

Nem azért mert az enyém, de nagyon "kedvelem" ezt a gyereket:)

Ovi- második felvonás

Szeptembertől a kicsik is ovisok lesznek. Vagyis a középsők:) Zéti óvónénijeihez írattuk őket, úgy gondolom jó kezekben lesznek ők is. Hogy teljesen legyen a csapat Bori is csoporttársuk lesz, örülök a triójuknak, de remélem nyitnak majd mások felé is. Szaladgálhatunk majd kétfelé értük. No de ez van. Abszolút ovi érettek szerintem. Nem is értem Ajsát miért 4 évesen engedtük, amikor olyan jól érzi magát odabent. Megbeszéltük vele is, hogy szeptembertől ő is annyi napot lesz mint a legtöbb gyerek (mások is járnak csak hétfőtől-szerdáig). Lehet ez is csak nekem kellett, nehezen szakadok:) Úgy tervezzük Mimike és Léna is rendes időben fog járni. Jobb ha így szokják meg, mert még most sem tudom mi lesz velem januártól:) Mióta egyre többet beszélünk róla, hogy jó lenne az én bevételem is belém szállt a harci szellem hogy megváltsam a világot, ne "itthon üljek" Közben pedig maradnék elburkolva a világ nagy gondjai elől. Majd csak kitaláljuk mi legyen.
A lényeg, hogy nemsokára három ovisunk lesz. Hihetetlen:) 

A Csöpszik hiánya:)

Nos ezt így többé nem csináljuk az tuti:) El voltam mint hal a vízben Noel nélkül háromnapot.. na jó azért eszembe jutott, főleg fektetésnél volt rossz, de túléltem. Most, hogy váltottunk, őt visszaszolgáltatták, középsőinket odaadtunk és nem volt meg  a nagycsoportos egyesülés, egymásra találás, pár napig tartó családi idill, ami az ilyen gyereket lepasszolós napokat követi nagyon szirszar.... Nekem... Dávidot is sikerül lassan depresszióm alá vonni azért, igyekszem neki minél többet panaszkodni:D

A csajok elvannak, mint a befőtt, tegnap este alig álltak velünk szóba, mert játszaniuk "kellett" apukámmal és nővérével. Pimasznépség:) 

Noel közben "visszaszokott", ha innen nézem jó volt vele kettesben lenni kedden-szerdán míg Ajsa oviban volt. Neki ez volt egyébként a néha Katiéknál éjszakázás, 1napozás mellett a harmadik ilyen többnapos távolléte (kb. féléve, 1 éve volt előtte), kicsit másabb mint a lányok, volt egy kis távolságtartás mikor megérkeztünk. Persze jött hozzánk, örült, de később visszacsüccsent anyukám ölébe. Ezt már decemberben is megfigyeltem nála, nem úgy csüngött rajtunk pár órát, mint a lányok szoktak. Pedig még most volt pár hete, hogy egy lépést sem tudtam nélküle tenni, kicsit féltem is, hogy visszaesünk:) De nem. Kellett egy kis extra törődés,  de rendben a kicsi lelke.

Amit írni akartam eredetileg.... :)

Engem tehát kicsit most ez megvisel és ahogy tapasztaljuk Ajsát is. Hol őszintén bevallja, hol direkt az ellenkezőjét mutatva:)

Így: 

Beszélgetünk: "Nekem hiányoznak, majd így megölelgetem őket" és bemutatja rajtam milyen szorosan.

Joghurtban kacatot nyitva: "Ó ez már megvan nekem, majd neki adom valamelyik kishúgomnak. Jaj  biztos nagyon fognak örülni neki. Jaj nagyon aranyosak lesznek"  

A jajt olyan hangsúllyal mondta, hogy nagyon nehéz volt nem hangosan felnevetni

Noelnek miközben játszanak: "Nem is baj, hogy nincs itt Mimi csak szétverné a fejed"

Mimzink néha tényleg durva egy kicsit, de azért nem ennyire:)

Este az ágyában fekszünk: "Jó egyedül, olyan jó egyedül, nem horkol senki"

Aztán miután kinevette magát azért megnyugtatott, hogy nem is horkolnak a csajok:D

Hosszúhétvége és kétgyerekessé válásom

Kihasználva, hogy immár a gyerekeink bátran utazhatnak a világban, a hosszú hétvégét határon kívül töltöttük. Éppen ideje volt már, nem hittem, hogy ilyen begyöpösödöttek leszünk, utoljára egygyerekesként léptük át a határt (mármint gyerekkel együtt, nélkülük már voltunk egyszer azóta, valamint Dávid párszor a régi melója miatt, nem is bánom hogy váltott...). Hogy ne ugorjunk rögtön a közepébe, csak a nyugati szomszédainkhoz ugrottunk át:) Voltunk olyan szemetek, hogy Noelt nem vittük. Sőt még simán elhitettük magunkkal apukám egy mondata alapján, miszerint Noellel tud a legkevesebbet foglalkozni, hogy mit teszünk szívességet a szüleimnek:D
Mi pedig fogtuk a három "nagyot" és Mariannékkal kiegészülve nyakunkba vettük a világot. Ha ugyanannyi felnőtt jut ugyanannyi gyerekre nem is olyan rossz:) A csajok nagyon élvezték a kiruccanást, nekünk meg tök jó volt, hogy Mariann megtervezte az egész utat, mikor hova megyünk így nem kellett agyalni semmin. Mivel hasonló az elképzelésünk nem volt olyan feszített a tempó, négy kisgyerekkel kellett szelektálni, nem az volt a lényeg, hogy megmutassunk nekik mindent, hanem hogy jól érezzük magunkat. Úgyis mindent elfelejtenek majd:)
Hétfőn mire megérkeztünk már a szüleim is itt voltak Noellel. Úgy alakult, hogy anyukámnak ki kellett vennie hétre szabit, úgyhogy elvitte a két kis középsőnket. Ezzel a lelkesedéssel elhittem, hogy Noel tényleg jófiú volt, nem csak mondták:) Nem nagyok szerettem volna elválni tőlük, ez is ki is fejtettem, de Lénusom meggyőzött egy mondattal: "Anya, én megyek" Miminek sem volt ellenvetése, úgyhogy mentek:) Kár, hogy ilyen hülye idő jött rájuk, de megoldják, jól érzik magukat.
Én pedig még mindig azt mondom, hogy két gyerekkel egyszerű az élet:)

Petye

Noel új szava, öcsém becsületesen neve:)

Pénteken hazajött a barátnőjével, ma pedig már vissza is mentek. Kb. olyan ritkán jön, mintha Új-Zélandon élne, nem csak londoni távolságot kellene megtennie... De azért szeretjük:) A gyerkőcök mindig bizalmatlanok eleinte, hiába beszélünk vele, látjuk kétnaponta, de ha élőben itt van nem nagyon értik. Persze egy idő után már a nyakában csüngnek, mintha mindig is így lenne. Most először a barátnőjét is hozta, végre megismerhettük. Kicsit lehet le is szerepeltünk előtte, Ajsának volt pár kérdése hozzá a bőrszínét illetően. (anyukája magyar, apukája nigériai), de szerencsére jó fejnek bizonyult ez ügyben is:) Szombaton mentünk le a szüleimhez. Ránk és Anitáék hazaérkezésére számítottak, Petiékre nem, úgyhogy volt öröm, úgy egy óra múlva azért feltűnt, hogy mi is ott vagyunk:)  Jó kis hétvége volt, úgy tűnik ez most olyan töltődős időszak számomra, aminek örülök. Vasárnap este hazajöttünk, Petiék is csatlakoztak tegnap este, így volt még egy délelőttünk.
Gyerekkoromban sokszor úgy felhúzott, hogy nem bántam volna ha fellövik a Holdra, és még most is akárhány hónap után az első félórában úgy be tud szólni, ha valaki más tenné nem állnék vele szóba többé, mégis mikor búcsúzni kell 5percet, szótlan csüngök a nyakában.. Ki érti ezt? Egy nyavalyás kis (p)öcs  mindenkinek járna :) Szerencsére Noel is jó úton halad, így a lányaimnak is megadatik, a feladat csak annyi, hogy életben tartsuk pár évig..

Léna száj

Összebújnak Dáviddal, arról beszélgetnek mennyire hiányoztak egymásnak múlthéten. És hogy mennyire is?  "Mint egy kiskecske"

 

Regő körül sokat segített Anitának. Többek között altatta:

"Aludj Regő. Nyisd ki a szemed, nézzél. Alszol már?"

Este mondom, neki, hogy jó kis napunk volt, igenlően bólogat: "Klassz"

Mimzi bajban van  a színekkel. Neki minden rózsaszín. Bár szerintem többet tud mit mutat:) Éppen lerózsaszínezett egy virágot, erre Lénus: "Ez véletlen sem rózsaszín  - majd rám néz - Ugye anya?"

Kérdezem, hogy kér a rudit:

"nem.. ööö igen kérek rudit"

Kedvencem: 

Kérem őket, ne szórakozzanak a kutyákkal: "csak szívatjuk.." (a szó helyes használatát egyébként  tőlem tanulta.... vállalom... )

Balaton, Anyák napja

Szombaton valamennyivel még dél előtt értek ide Anitáék. Ebéd után pedig elindultunk. A szombat-vasárnap, pasis napok el is repültek egy pillanat alatt sajnos, pedig Dávid csak 8 után indult haza.Hétfőn picit beijedtünk, mert a csajok nagyon be voltak zsongva, de biztos csak a hirtelen apahiányok volt mindannyiuknál. Délután, kedden már totál cukik voltak. Szerdán lejött Kati-András és Vica a gyerekekkel. Dávid nem tudott jönni, amiben úgy 99%ban biztos voltam, de azért rosszul esett, bár azért jól telt a nap. Elmentünk majálisozni, amit nagyon élveztek a gyerekek, igazából minden ilyen rendezvényt imádnak, Ha "felülős" játékok vannak akkor garantált a siker. Persze az arcfestést sem lehetett kihagyni. Noel nagyon küzdött magával, tetszettek neki a többieken, de nem mert ő is odaülni a lány elé. Totál cuki volt, szegényt kinevettük:)

Az eredeti terv az lett volna, hogy Ajsa visszamegy velük, Kati rendezi, mert ugyebár tegnap volt az anyák napi műsor és még jobb ha ott volt az utolsó két nap mikor lehetett gyakorolni. Bár jól ment már előtte is minden, de ne maradjon ki az ilyenekből. Kati végül addig sóhajtozott míg András azt nem mondta, hogy majd ő ellesz Ajsával maradjon ott velünk:) Ebből az lett, hogy Kicsilány nem is ment haza akkor sem amikor Dávid vinni akarta, valamint Zéti és Zsombor is beköltözött hozzájuk. A telefonban nekem is simán közölte hogy ők most már papával fognak lakni mindig. Hogy nem lehetett okuk panaszra, jót szórakoztak az biztos András ismerve.

Mi Ajsát Borira cserélve, Katival kiegészülve szombatig lent voltunk. Tényleg Jó volt még egy plusz felnőtt így utólag nézve:) Kati kibabázta magát Regővel, volt egy aranyos mondata  amivel azt kell mondjam most már én is nagyon egyetértek: "Cuki ez a baba, de szerencsére nem az unokám" Azt hiszem, hogy enyhe utalás arra, hogy nem vágyik többre:)

András szombat délelőtt lejött a három gyerekkel. Laci és Dávid később érkeztek. Laci úgy döntött ott hagy csapot-papot, és ők lent maradnak erre a hétre. Dáviddal elméláztak azon, hogy ki kellene szállni a mókuskerékből, elköltözni Hawaii-ra és önfenttartónak lenni, de mivel elvetették mi hazajöttünk...  Pedig lehet kiegyensúlyozottabb lenne mindenki.

Jó volt ez a hét, kikapcsolódtunk mind a hárman. Még anyukám jó lett volna, de minden nem jöhet össze.. Sokat sétáltunk, vagy csak játszottunk a parton is. Érdekesen nézhettünk ki ennyi kisgyerekkel. És a sok batyu amit cipeltünk sem volt semmi:)

Vasárnapi anyák napja.. Még sokszor el sem hiszem, hogy ez a nap rólam szól:) Most hogy már három "nagy" is van pedig főleg furi volt.  Persze még most főleg Dávid ügyködött, de nagyjából csinálták amit kellett. A szándék a lényeg :) És hogy ők vannak...

Délután Katiéknál tanyáztunk, Andrásnak valahonnan eszébe jutott egy Elvis szám meghallgatása, gyerekek rákattantak  egész estig nyomták a bulit :)

Anyukám, nagymamáim köszöntését élőben eltoltuk egy hetet....

Tegnap pedig ovis anyák napján voltam. Nem vagyok az a bőgős, most is kibírtam, de be kell valljam elérzékenyültem egy kicsit. Itt tartunk.. "Most" lett pozitív a teszt. Jövőre pedig már két ünnepségre leszek hivatalos. Nem is értem az egészet:)