Az új unokatesóm :)

Apai nagypapám nem élt unalmasan. Három feleséget is "elfogyasztott" míg végül rá nem talált az igazira :) Érdekes módon bár a feleségek kora mindig jó tíz évvel csökkent, az utolsó szereleme egyidős volt vele. Tőle már nem, de a házasságaiból születtek gyerekei. Mindenhonnan egy fiú, egy lány. Apukám a második csapatból. A gyerekek között elég nagy a korkülönbség, a legidősebb lány például hamarabb szült, mint a legkisebb testvére megszületett.
Nagypapám három fia közül a legidősebb sajnos fiatalon meghalt, mindössze 21 éves volt. A második fiú volt apukám, a harmadik pedig a legkisebb gyerek, az "amerikai nagybácsi" Eddig nem alapított családot. Így csak az öcsém vitte tovább a nevet, annak ellenére hogy nagypapám mindent megtett annak érdekében, hogy fennmaradjon a család. Tomi most 46 éves. Apa örömök elé néz. Kisfiút várnak. Úgy néz ki ő lesz a legkisebb unokatestvérem. A legidősebb 47 éves.

Nyáron volt együtt utoljára a család, a legidősebb lány szervezte, régen fordult már elő, hogy mindenki ott tudjon lenne. Mind az öt testvér, a gyerekeik és családjaik.
Érdekes a nagycsalád. Anyai oldalról egy nagynéném és egy unokatestvérem van. Velük olyan természetes, hogy összeülünk, nem is kell hozzá nagy alkalom. Míg ennyi családtagot nehéz összeterelni. Van akivel lazább, van akivel szorosabb a kapcsolat, bár azt hiszem mindegyikőjükre számíthatnék bármikor. Jó összeülni, nosztalgiázni, tényleg összetartozni. Megvan a terv, hogy most már csakazértis lesz legalább minden két évben egy ilyen nap, amikor senkinek nem lesz kifogása. Majd meglátjuk :) A kicsi pont jókor érkezik, jövőre már ott lehet :)

Reggeli létszámellenőrzés

Hajnali 4 körül Mimi átballagott hozzánk, fitten, mintha reggel 8 lenne. Fogtuk a fejünket, próbáltuk visszaaltatni, de egy órát simán végig dumált. (Mi félig aludtunk) Egyszer csak csend lett. Kidőlt keresztben rajtunk :)
Reggel, mikor bementem a csajokat ébreszteni nagyon kómás volt ez a pici lány, de ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy nem álmos, megy oviba.

A reggelek nálunk kész bolondokháza, gondolom ezzel nem vagyunk egyedül. Elégedetlenség és közlési kényszer minden irányból. Azért megvan ennek a varázsa, hol elsiklunk felette, hol jólesően belesimulunk, mint ma.

Majdnem útra készen:

Ajsa "olvas" az asztalnál. Értsd: rögtönzött mesét ad el egy könyv felett, szótagolva, mint akinek tényleg akkor állnak össze a betűk a fejében. Van, hogy rátesz egy lapáttal, és a szótagolás után kimondja egyben is. Az elsős unokatesó hatással van rá:) Ösztönből jól választja el a szavakat, ahol két magánhangzó van egymás mellett ott előfordul, hogy téveszt, de amúgy ügyesen csinálja. Nem tudom, hogy ösztönösen érzi e a gyermek, vagy ő ilyen ügyes. Ha az előző is, akkor is fenntartom a büszkeség érzetének jogosságát:) A meséin pedig mindig csak ámulok, van képzelet ereje rendesen

Noel mellette Pout etet, kizárólag dinnyével, ha már nem eszik fogyitablettát ad neki, hogy újra egyen. Végig narrátoroskodja az egészet. Nem unja meg. És mivel csak én figyelek rá félfüllel senki nem reklamál, hogy ne költse a pénzt, mert elfogy. "Beidomított" legkisebbként azért feltekint néha, körbenéz félig félően, félig sunnyogva :)

Közben Léna haját csinálom, ő maradt utoljára.  Fésülgetem a haját, Ő szereti a legjobban, szivárványokról beszél hosszú perceket, kiselőadást tart, néha kérdezi, hogy igaz anya, de szerintem csak ellenőrzi, hogy figyelek e.

Nézem őket, mikor melyikükre figyelek jobban, mosolygok magamban. 

Majd megjelenik Dávid megtörve a pillanatot és kérdi gyermekei gondos anyját, hogy hol a negyedik???  Tesók felpattannak, Mimzit keressük, szólongatjuk. Majd rátalálunk, a bilin ülve, éppen ébredezve.

Hát ezért volt a nagy nyugi és harmónia :D Én meg úgy élveztem, hogy még hiányérzetem sem volt (szégyenlős smiley). Még jó, hogy ritkán fordul elő, és kizárólag itthon :))

Noeltől kérdezni nem mindig érdemes

Nem találom a telefonom, helyesebben nincs ott ahová leraktam. Noeltől kérdezem, hogy nem e látta "véletlenül", ha húszan lettek volna rajtunk kívül a házban, akkor is ő lett volna az első gondolatom, de mivel ketten voltunk csak itthon, így nem is volt más lehetőségem.
- "ööö láttam.... A bili mellett keressük - buzdít közös kutatásra.

A lányok is gyakran keresik rajta a játékaikat. A minap Ajsa a plüss Micimackóját
- "Róbert Gidánál van" - mondá vigyorogva a két és fél éves humorzsák... 

Vacsizunk, darálthúsos melegszendvicset csináltam a maradékból, hirtelen ötletből vezérelve (az összenyomós melegszendvicssütő fajtából, szerintem nagyon finom tartár mártással - gasztroblogger én :D) Noel nem eszik. Nem vagyunk ehhez szokva, Dávid meg is kérdezi az okát Nem válaszol. Léna segítségére siet, egy "biztos nem éhes" bedobásával.
- "Éhes vagyok. Ezst nem eszem" 

Este nem fekszik lefelé, költőien felteszem a kérdést, hogy nem e álmos?
- "Én energizálok anya, energizálok"

Mimivel veszekszenek. A nővére kérdezi, hogy miért ilyen undokságos.  Erre megvonja a vállát felhúzott szemöldökkel, majd röhög 5 percen át.

Én vártam, hogy beszéljen Õ is :) Negyedik gyerekként be is állt gyorsan a fecsegõk táborába

Szülőipélda

Szerintem Dávid teljesen normális, kedves ember volt míg meg nem ismert engem. De tényleg. Azóta csak elrontottam. Nekem nem túl nagy a toleranciaszintem az emberekkel. Egyszer valaki számomra értelmetlen dolgot csinál és annyi. Nem a családra, barátokra értem, inkább az ismerősökre. Tegnap Dávid úgy jött haza, hogy a nők nem normálisak. Ezért a mondatáért teljesen vállalom a felelősséget :)

Elmesélte egy sztorit, majd én is megállapítottam, hogy a nők tényleg nem normálisak..

Később a lányok játszottak Noel buldózereskedett.  Ajsa: "jaj, hát nem normális, egy gyerek sem normális" 

Azt hiszem leállok, személéletet váltok, elég ha egy pasit elrontottam, a gyereket nem akarom....

Ovikezdés

Belátom nem a legaktuálisabb téma így május közepén a múlt évi szeptemberi ovikezdés, de egy bejegyzést megér.

Kezdve ott, hogy úgy voltunk vele miért ne bonyolítanánk meg az életünket és járatnánk az ikreket másik oviba, mint Ajsát? Jó, volt ennek oka, de akkor is, nem is mi lennénk....
A terv az volt, hogy Ajsát Dávid hordja majd, az ikreket én. Az egyik probléma ezzel az volt, hogy Noel nyáron rájött, hogy ő nagyon szeret aludni, akár 9ig is mormol teljesen függetlenül! attól, hogy este mikor alszik el. A másik pedig az, hogy Ajsának nem tetszett az én túlzott lelkesedésem az ikrek irányába, és ez abban öltött alakot, hogy szerette volna ha őt (is) én viszem.
De volt az ovival egy harmadik, legnagyobb gond is, történetesen az, hogy Miminek nem tetszett ez az egész járás dolog....
Eleinte nem gondoltuk, hogy probléma lesz Mimikével, ment, ha nem is túl lelkesen. Dicsértük őt (őket), ódákat zengtünk az oviról, látszólag hatott. Reggelente Noel jó kedvéért harcoltunk és Ajsát nyugtatgattuk, hogy majd felváltva visszük őket (nem sok hatása volt). Lehet ez sem tett jót. Mimzi nem akart ott aludni, de ezzel nem is problémáztunk, megpróbáltuk ugyan, de egy-két sírás (ordítás) után nem erőltettük. Lénus saját kérésére kezdetben maradt, majd ő is jött haza velünk délben, ami szintén az ő döntése volt. Napról napra volt Mimivel egyre nehezebb. Először csak akkor ordított amikor eljöttem, utána már mikor beértünk, majd már indulás előtt. Már ott tartottunk hogy Ajsát sem tudtam egy héten legalább egyszer elvinni a másik három gyerekkel az oldalamon, mert akkor is hisztizett. Meg ugyan nem tudta mondani miért nem akar menni, és az óvónők, valamint Léna elmondása szerint sem volt utána baj, vígan játszott, bár ő váltig állította, hogy nem érzi jól magát. Hittünk is neki, meg nem is. Valamiért nem akart menni, de csak nem hazudott mindenki arról, hogy minden okés odabent, szóval összeesküvés elméleteket nem gyártottunk :)
Amikor már azt hittem, ez már  így marad, rá kell álljak a nyugtatóra, persze megoldódott "poén" szerűen... Dávid két nap szabin volt, gondolta kipróbálja a dolgot. Ajsát éppen letettem, kocsikáztunk hazafelé Noellel, mikor hívott telefonon, nagy lesajnálóan felvettem, mire közölte, hogy nem sírt. Először azt hittem szórakozik, de nem :) Másnap ugyanígy. Akkor már végig a kezemben fogtam a telefont, mint egy tini aki nem tud leszakadni róla, várva a hívást :) Onnantól ő hordta őket egy darabig állandóan.
Máig nem értem. Oké, nekem szólt egy idő után már a hiszti, de miért? Ilyen nehéz volt az elválás?

Közben sajnáltam Lénát, hogy megnehezítjük szegénynek az ovikezdést, pedig olyan kis ügyesen beszokott, soha nem panaszkodott sem a Mimi jeleneteire, sem a másik kettőre reggelente. Átöltöztettem szépen, elpakolta a ruhákat, mint egy ügyes nagylány, puszi és már ment is be. Mimit sokszor vigasztalta, kérte hogy ne sírjon, extra kedves volt hozzá. Álomgyerek, szupertesó Ő, tudom én... Megérdemelt volna egy simább menetet.

autók, pasik

Katinak volt egy koccanása, az autóban is történt egy kis sérülés (Igen, nálunk mindenki töri a kocsit..) Beszélgettünk róla, aztán átmentünk Vicáékhoz, és elpletykáltuk. Ő kérdezte hogy nagy e a kár, mi van az autóval?
Mielőtt felelhettünk volna Noel megszólalt: "A lökhárító károsodott"
A lökhárító.... károsodott... 2 és fél éves. Pasi :)

Az új pizsi

Vettem magamnak egy új pizsamát. Noellel kettesben mentünk vásárolni, Malacka éppen szembenézett velem, muszáj volt a kosárba tenni. Nagyon elégedett és büszke voltam az új Disneys szerzeményemmel egészen addig, míg másnap fel nem vettem.

A lányaim reakciója még el is ment volna:

"Cuki vagy" (Mimi újonnan felkapott szava a cuki)

 "Nagyon szép, én is ilyet szeretnék...csak kisebbet."

Az egyetlen gondom ezekkel a dicséretekkel, hogy ezután a mondat után hangoztak el:

- Te már megint olyan egyedien oldod meg a dolgokat. Más nő azt mondja, hogy bocs drágám, de most fáj a fejem. Te inkább eléred, hogy pedofilnak érezzem magam."

Léna alvilági kapcsolatai

A múltheti hétköznapok olyan jól sikerültek.Mindenki laza volt és mosolygós. Nem volt sem hiszti, sem sírás. Egyáltalán. Ezeknek a napoknak általában böjtje van :) Tudtam ezt már akkor is, el is ért minket a változás szele. Dávid szombaton dolgozott, még kora délután beszéltünk, mondtam, hogy megőrült a banda, siessen haza. Még poénkodott, hogy zárjam át őket a kisházba, de azért hazajött 5re. Nem tartott sokáig a humora. Nálam is elérkezett a pillanat mikor már tényleg mély levegőket kellett vennem a négyeshez, és megjegyeztem, hogy kellene ide egy relaxációs kazetta. De Dávid röpke 2-3 óra gyerekkel töltött idő után nálam borúlátóbb volt, azt mondta ide hatásosabb módszer kell, talán egy kis fű.... Igazat adtam neki, kicsit hülyültünk, kértem hogy ha tud, intézkedjen. Erre Léna megindult az előszoba felé, én is megyek felkiáltással. A kérdésre, hogy hova a "füvet szedni" választ kaptuk.
Végül is lehet a fűszedésnek is van nyugtató hatása...