Újra kihagytam jó pár hónapot, de ez van...
Nem szeretem a szeptembert, ezt kijelenthetem. Ha iskolásunk lesz még kevésbé fogom az is tuti. Akár élvezhetném is a gyerekmentes órákat, valahol élvezem is, de hiányoznak, hiányzik a nyár!!!!
Csajok egész naposak az oviban, szeptember elején rendesen elkezdték. Noel heti háromszor jár délelőttre hétfő óta. Sokat agyaltunk azon mit csináljunk, menjen e bölcsibe vagy sem, a lányok sem jártak, de úgy vettem észre tavaly, hogy néha már kevés vagyok neki. Ezért emellett a variáció mellett döntöttünk. Januártól pedig kezdheti az ovit.
Lekötöm magam, nem mondom, hogy nem, van is mit csináljak, sok a tervem, januárig meg kell oldani jó pár dolgot. De úúúgy hiányzik a nyári pörgés, jövés menés, semmittevés. Az pedig még engem is meglepett milyen jó volt ma (tegnap kezdtem a bejegyzést), hogy Nószi itthon maradt. Legkisebb gyerek kirepülése..áááá :))
A nyarunk nagyon szupi volt! Sokat voltunk lent a Balcsin. Volt, hogy alig fértünk, előkerültek a sátrak, annyi gyerkőc szaladgált körülöttünk, hogy a mieinknek szerintem meg sem kellett szokni ovikezdésnél a nagy társaságot.
Anitával és a szülőkkel na és persze a hét gyerekkel rögtön lementünk, ahogy lehetett ovi után, majd becsatlakozott hozzánk apukám húga és Sára unokatesónk két gyerekkel. Mivel csak egy kósza gondolattól vezérelve ugrottunk le csak egy hetet töltöttünk így együtt, anyukám ugyanis következő hétre szervezte a hajdúszoboszlói csajos hetet Így őt Ajsával és Helgával együtt apukám hazavitte és a három "csaj" Hajnival és a kis Lillával Szoboszló felé vették az irányt. Ajsáék még soha ilyen boldogan nem hagyták ott a balatoni házat :) Kihasználva az alkalmat, mikor még ott voltak a nagyszülők, Anitával és Sárával kiruccantunk Füredre egy éjszakára. De sokat mentünk mi így hárman mikor még ketten Sárával középiskolásak voltunk Anitára bízva. Kecskére káposztát.. És de jó volt most ez, utóbbi évek legjobb bulija, bár olyan sok nem is volt :D Majd szüleim haza mentek a két "naggyal", Dalma váltotta őket. Szegénykét kikészítették a gyerkőcök. Próbáltuk menteni, de egy gyerekmágnes, imádják a kicsik. Szóval a nyarat a Balatonnal kezdtük. Lehet bírtuk volna még, de át kellett adni a terepet a fiataloknak, akik tőlünk pezsgőbb életet éltek. Bár azt meg kell jegyezzem, hogy ahhoz képest, hogy egy ötvenes, három harmincas nő egy huszonéves csaj társaság voltunk fogyott a sangria és a likőr:)
Hazamentünk hát, hiányzott is már egy kicsit az otthon, na és persze Dávid. Néha megijeszt, hogy még mindig mennyire tud hiányozni :) Bogi, a szép és okos nagy keresztlányom velünk töltött pár napot, majd a szülei is csatlakoztak két napra Balaton előtt. Sokat csatangoltunk, régen voltak itt. Ismét hosszúra sikeredett az a két éjszaka. Gyerekek nem is tudom, hogyan bírták. Két egymást követő héten esküvőztünk. (Aztán több nem is volt) Egyiken a gyerekek is ott voltak. A másik szigorúan gyerekmentes volt, ezt kérte az ifjúpár, ilyenen még nem voltam, de mit mondjak nem volt rossz:)
Ezután megcéloztuk Zakynthost Katival, Andrással, és Vicáékkal. Maga a hely annyira nem nyerte el a tetszésünket, én egyébként sem vagyok egy görög fan, de jól éreztük magunkat. Ez volt a második ilyen közös nyaralásunk, remélem tényleg hagyomány lesz belőle. Ha itthon vagyunk 1-2 órán belül mindig balhé van a gyerekek között ha mind együtt vannak, de a nyaralás alatt angyalok voltak. Ajsa sem verte Zsombort veszekedés közepette, Mimi és Bori sem visítottak semmin. Ez pedig nagy szó:) Tényleg nagyon jól éreztük magunkat.
Következő állomásunk újra a Balaton volt. 4 napra sikerül rokontalanítani a házat és barátokkal mulattuk az időt. Bár elég veszélyesre sikeredett. Lénát megcsípte egy darázs, úgy feldagadt, hogy még két hét után is látszott a nyoma. Persze megijedtünk, tényleg brutálul nézett ki. Jobbnak láttam megmutatni egy orvosnak. Hát megismerkedtünk a világ legbunkójával. A végen már mindenki ordított mindenkivel, Gabi vitt el minket, hát ő meg nem egy nyugodt pasi, szóval muszáj voltam lenyugodni és kirángatni mielőtt feljelentenek minket. Ezért szeretek az én drága kedves férjemmel vitákba bonyolódni, nem kell nekem az okosnak lenni:) Annamari majdnem vízbe fulladt miután beugrott vízibicikliről. Nem tud úszni, én előtte ugrottam, mutattam neki, hogy látja állok, nem lep el, persze ő megtalálta a gödröt... Próbáltam menteni, de húzott le, akkor éles helyzetben nem jutott eszembe egy filmjelenet sem, miszerint le kell ütni a fuldoklót:) Így utólag elhülyéskedjük, de akkor tényleg megijedtünk, ketten voltunk pár gyerekkel, ők is sokági emlegették. Majd Nándi és Miri esett le a lépcsőn. Nándinak eltört a keze. Utolsó nap történt persze pár órával indulás előtt. Végül mindenki mindent túlélt, de maradtak emlékek.. Amúgy ezeket leszámítva persze szuper volt.
Vasárnap este értünk haza, kedden indult a gépünk Tunéziába. Semmit nem pakoltam.. Gyerekeket hétfőn "elpasszolgattuk" A Zikrek anyukámékkal mentek el Horvátországba. Noel Katival volt, Ajsát levittük Lillához, nagymamámhoz, Hajni elvállalta, hogy vigyáz rájuk. Elég szaladgálósra sikerült a nap, még jött egy hívás az utazási irodától, hogy kérjük e akkor részvételi jegyeket:) szegények harmadjára szóltak.. Persze négyünk közül senki nem volt a városban, de végül azért elhozattuk. Este 6kor pedig neki álltunk bevásárolni és pakolni :)
Másnap pedig elrepültünk Gabival és Mariannal. Fantasztikus volt, annak ellenére is, hogy a tavalyi török szálloda és ellátás azért feltette a lécet rendesen. Katiékkal mentünk oda, arról órákat tudnék mesélni, de mivel szomorúan megállapítottuk, hogy még egyszer ilyen 5 csillagos török szállodába közelében nem leszünk, nem fájdítom a szívem. Persze ha valaki befizet nem állok ellen :D Tunéziában befizettünk egy kétnapos Szahara túrára is, egyébként is sokat mentünk, nem aludtunk, gyerekmentesen töltöttünk el együtt egy hetet. Kicsit sajnáltam, hogy csak négyen voltunk, a tavalyi össznépi felnőtt, baráti nyaralás szintét telitalálat volt, most ez a négyes és a balatoni gyerekes napok jutottak. De ez a tunéz út ennek ellenére tényleg nem volt rossz egy tavalyi nyár utánzatnak. Nem panaszkodok :)
A repülőtérről rögtön nagymamámhoz mentünk, mert Dávidnak már nem volt sok napja amit velünk tudott tölteni. Ezt is nehéz volt elintéznie. Persze a táskákat azért lehajítottuk, Noelt no és persze a kutyákat felvettük:) Szombaton megérkeztek a kisközépsőink is a szüleimmel. Másnap Dávid és apukám hazament, mi még maradtunk egy hetet. Annyira nagy izgalmak ezután már nem érte minket. Balatonoztunk még, vegyes társasággal. Azért is szeretem azt a helyet, mert mindig betéved egy unokatesóm, vagy egy távolabbi rokon, rokon rokana pár napra. Mióta megvették, olyan emberkékkel találkoztam akikkel már nagyon régen. Szeretem...
Noel és Helga is nyaralt egyet a nagyszülőkkel Romániában. Ajsának persze leesett, hogy ő is volt ugyan a nagyival, de apukám abból kimaradt. Nagy netes veszekedés után apukám felugrott egy hétvégére egy kettesben töltötték a szombatot:) Gyanítom azért így szervezték, mert év közben őt és Helgát el-elviszik ide-oda.
Közben...
Dáviddal együtt töltöttünk egy hétvégét a Balcsin. Egyet:) Ha nincs nyár havi egyet lecsípünk Katiéknak köszönhetően.
Voltunk 5 napot Londonban Petiéknél Ajsával, Anitával és Helgával.
Az ikrekkel és Dáviddal augusztus végén amolyan szülinapi ajándékként kiruccantunk Ausztriába barátokhoz
Sokat bográcsoztunk, grilleztünk, szalonnát sütöttünk. Söröztünk. Sokan. Hangosan. Gyerekek sokszor kidőltek.Leégtünk a napon, bőrig áztunk az esőben. Éjszakába belemenően sétáltunk. Családdal voltunk, barátokkal, beszélgettünk és beszélgettünk, nevettünk, szerettük egymást:)
Hiányzik :)
Így valahogy telt hát a nyarunk. Szupi volt. Két dolgot hiányoltam. Anyukámmal és Anitával terveztünk egy hosszú hétvégét az nem jött össze:( És közösen csak mi hatan sem nyaraltunk. Azok voltak a mi pillanataink, amikor együtt voltunk, csak mi otthon. Lehet nem is kellett ezt túlragozni.
Örülök, hogy ilyen színessé tudjuk tenni a nyarat a gyerekek számára. Persze ehhez hozzájárulnak a nagyszülők nagymértékben. Katiék azzal, hogy mindenkit megnyaraltatnak, szüleim külön-külön viszik őket. Jó, hogy ezt is ilyen máshogyan teszik. Megköszönni biztos nem tudjuk. Ahogy a társaságot sem akikkel van szerencsénk megosztani az élményeket. De nem váltom csöpögősre a stílust:)
Lett nyáron két négy évesem, egy bölcsisem, van még miről írni. Fogok is:)
