Bejegyzés...

Ide ültem, mert valami vonzott. Aztán írtam pár bejegyzést, de mégis hiányérzetem maradt. Mert mást akartam írni. Tudom nem sok ismerős olvas, én sem írok már napi szinten, mégis rám tört az írás vágya... Talán most meg is marad. Újabb bizonyíték, hogy mennyire ragaszkodunk mi a terveinkhez, mennyire utáljuk a spontán dolgokat.. :) ">

A mintaférj

Szerintem általában türelmes vagyok. Ha nagyon fogytában vagyok, akkor általában még bepróbálkozok egy mentő ötlettel, ami eltereli a figyelmüket, mielőtt kitör a semmisejó. Például, felöltöztetem őket és kimegyünk, elmegyünk vagy kotyvasztunk valamit, netalán berakom őket délután a kádba játszani. Nem mondanám, hogy tipikus következetes anyuka lépései ezek, de ez van... Inkább, minthogy kiboruljak és ordítsak. Ha meg ennél is kevesebb a türelmem akkor megpróbálok kikapcsolni, csinálják és mondogatom magamban, hogy én akartam a négyet, nem ők.... én akartam a négyet, nem ők... Ha meg teljesen a türelmem határán vagyok, akkor veszekszek. Ami után persze még rosszabb lesz a helyzet, én meg még inkább kivagyok és magam hibáztatom. Olyan nagyon jó lenne, ha erről le tudnék szokni. Ha lehetne ezt kérném karácsonyra, és egy jó adag türelmet, egy jó nagy adagot :)

Mert ha elszakad a cérna és nem is velük vagyok haragos, akkor levezetem Dávidon. Aminek körülbelül semmi értelme... Ha tűr akkor iszonyú lelkiismeret furdalásom van, ha meg ő is borul, akkor aztán kiborulunk mindketten. Ritka eset, de létezik és ez nem jó.

Mint tegnap. Én kezdtem, ez tény.
Aztán estére már ott tartottunk, hogy ne is vegyen levegőt, mert az is idegesít. Erre kipattant-felcsattant, kikapcsolta a tv-t, közölte, hogy ő bemegy a hálóba, én maradjak kint, de aludjak, hátha kialszom hogy hülye vagyok. Nahát én sem vagyok az az ember, akinek megmondhatja bárki mit csináljon. Meg még be is szól. És ki hallott már olyat, hogy a nő alszik a kanapén... Utána mentem, ő zárta  az ajtót.
Rám.
Az orrom bánta...
Mondom neki, hogy most aztán megyek látleletet vetetni. Ő meg röhög. Nekem meg már vérzik az orrom. De Ő tovább röhög már a földön ülve. 

Aztán megápolgatott - bocsánatot nem kért - és MEGENGEDTE, hogy bent aludjak. 

Az én drága férjem. A mintaférj.

Földrajzi hiányosságok

Volt nemrég egy szülinapom, amit egy 3 napos prágai úttal ünnepeltünk meg. Nem éppen egy téli egzotikus út, mint mint amire Anitáék léptek meg, de egészen addig nagyon elégedett voltam vele, míg hazaérvén Ajsa így nem fogadott

- Miért nem barnultatok le?  Prágában nem fog a Nap?

Reggeli csevej a hátsóülésen

Hárman ülünk az autóban, Léna, Mimzi és jómagam, az ovi felé tartunk

Mimi:... Elmegyünk Ajsáért az oviba....
Léna: Nem megyünk, ma nem megyünk
M: De elmegyünk, el kell érte mennünk
Okoskodó Anya: Nem ma megyünk Ajsáért ebéd után...
L: Mimike nem megyünk, nincs péntek
M: Honnan tudod, hogy nincs péntek? Péntek van.
L: Nincs péntek, tudom.
Csütörtök van....
M: Honnan tudnád TE?
L: Csak tudom.... Szerintem  nincs péntek
M: Szerintem meg péntek van.
Még aludni kell egyet....
L: Nincs péntek
M: Akkor is megyünk Ajsáért. Kedden is megyünk Ajsáért
Csütörtök van... 
L: Ma kedd van?
Nincs kedd... (megjegyezném kedden nem hozzuk délben el Ajsát)
M: Nem tudom. Lehet, hogy kedd van... Kedd van 
Nincs kedd...
L: De nem megyünk Ajsáért ma
M: De megyünk
L: De nincsen péntek!
M: De nem baj, azért még mehetünk
L: Kedden nem megyünk!
Csütörtök van csajok.. 
M: Megyünk! Érted?!
L: Kedden nem megyünk!
Megérkeztünk, kiszállás...