Én, a blogger :)

Nem megy ez nekem mondhatjuk... Foghatnám időhiányra, de inkább az ihlet nincs meg. Vagy nem is kapcsolok gépet, vagy csak letudom a "kötelezőket". Úgy látom általános jelenség a blogélet kihalása, ez sem inspirál nagyon. Akiket olvastam vagy nem írnak, vagy csak keveset, vagy bezárkóztak. Persze akad még akiket olvasok, de az írás nem akaródzik. 

Na majd ezután!!!  Na jó csak vicceltem :) de azért próbálkozok!

Van egy kérdés amin mostanában mindig megtalál. Napjában többször. Ok mindig van. Mégpedig: Hogyan lehetséges az hogy anno egy újszülött, két mini és egy picivel nagyobbacska  kevésbé szívott le mint most négy kisgyerek?????? Foghatnánk arra, hogy az idő megszépíti, biztos igaz. Vagy, hogy fáradok az évek alatt, ennek is van alapja. De mégis úgy érzem, hogy valahogy könnyebb volt. Fizikailag persze leszívtak, de most agyilag vagyok totál zokni :) Olyanokat csinálok napi szinten, hogy nem tudom sírjak vagy nevessek-e rajta. Egyszerűen BAMBA vagyok. Nem kicsit, nagyon. Pedig megvan az a bizonyos sokat emlegetett énidőm. Eljárok, sportolok, szakítunk Dáviddal is időt kettőnkre. Mégis. Úgy látszik ez sem csodamódszer, csak bebeszéljük magunknak. Gyerek ellen nincs orvosság :) 

Pedig a csajok oviban vannak délelőtt. Ebéd után megyek az ikrekért, mert Mimi ugyan nem alszik ott. Próbáltuk, Milla ordított, próbáltuk ismét, Milla még jobban ordított. Hát feladtuk :) Nem gond, itthon vagyok, de jövőre keményebb leszek. Lénus az elején maradt, mert szeretett volna, de pár hét után ő is inkább a hazajövetelt választotta. 

Mondhatnám, hogy a délelőttök könnyebbek egy gyerekkel, de mégsem. Vagyis szeptember-október tényleg okés volt, aztán Noelbe beleszállt a kisördög, Hogy finoman fogalmazzak. Dackorszak ezerrel. Edzve vagyok én rendesen, de ez a kölyök leszív teljesen. Amilyen rendes volt kisebb korában, most annyira ő az akitől a legjobban tépem a hajam. A hiszti és a nemértés új szintjét ismerteti velünk.(Hozzátenném, hogy ezt Ajsa után elképzelhetetlennek képzeltem, Mimi után lehetetlennek) Szeptembertől indul közösségbe a kiskrapek az tuti :D 

Lénán is rontott az ovi, sajátos módon is ki tudja készíteni az ember. Mindenre morog, ami nem úgy van ahogy szeretné, sértődötten mondja és mondja a magáét, nem ért, nem hall. Napjában többször megbántom valamivel.Mások is persze, de a főgonosz én vagyok. Hát kérem, ilyen car anya vagyok :D

Mimzi sem jött még ki a dackorszakból. Bár ezt nem is várom, szerintem minimum18 éves koráig tuti benne marad. De legalább csak 2-3 naponta csinálja. Közben kisangyal. Sokat figyelem, hogy mi mit vált ki belőle, hogyan reagál a saját hangulatomara, a tesók viselkedésére, de nem sok összefüggést találok. Persze nem azt mondom, hogy nincs bennem hiba az irányába, de ő tényleg vagy jobb vagy bal lábbal kel fel... (az anyai nagyszülei által tett összehasonlításokat meg sem hallom :D )
Ajsa.. Ő tényleg okos nagylány már. Kivéve amikor nem, és akkor nem értem. De az elmúlt egy évben olyan sokat változott. Jó ezt tapasztalni, még néha abba is bízok, hogy a másik két hisztibajnok is kinövi. Nagyon anyás korszakát éli, de ha kerítek egy héten egyszer alkalmat arra, hogy kettesben legyünk egy keveset kerek a világa. És nekem is kell, hogy belőle tudjak most merítkezni.
Együtt elviselhetetlenek... De komolyan :)
Amúgy meg mindannyian szépek, okosak, tökéletesek, imádni valóak!!! A többi meg majd elmúlik:)