A kacsasor utolsó tagja

"Megjött Apa! Stop! Szépen kacsasorban utánam...Jaj, Noel sose ért semmit... ti legyetek jók, oké?... Jaj, Mimi... jól van akkor menjél"
Léna kérdőn, mit sem értve: "Én is megyek?"
"Menjél! Jajjjj, ti nem értettek sose semmit!"

Zajlik

Az élet. Ami nem újdonság, 4 éve nem unatkozok egy percet sem, de legalábbis 2,5 éve biztos nem. Most olyan jólesően zajlik, felvettük a ritmust. 

Kicsit még sírok Dávid után, de nagyjából már megszoktuk, hogy nincs napi 24ben mellettünk. Ajsa már mint valami öreg kisovis, teljesen természetes neki, hogy megy. A kislányok is szokják, Mimi kicsit nehezebben, ezt pont nem gondoltam volna. Megvan a pozitívum amire vágytam. Négyesben többet játszunk balhé nélkül, többet is alkotunk. Most még sok közöttük az a másfél év, hármójuknak megfelelőt nehezebb találni, kettőre könnyebb is figyelni, segíteni nekik. Noel is ügyesen tudomásul vette az új felállást, de ha mondom, hogy megyünk Ajsáért, elkezdem öltöztetni teljesen bezsong, kurjongat. Az oviba érve szintúgy :) 

Mire hiányozna Ajsa addigra pedig már le is telik az a három nap. Utána örülnek egymásnak, mire újra megunnák egymást pedig hétvége, kétszülős felállás. Nem akarok ebből a kis időből hosszútávú következtetéseket levonni, de azért reménykedek, hogy még egy kicsit ilyen idillien élünk :)

Ajsa szombaton 4 éves lett.. róla majd egyszer bővebben. Aznap megtartottuk a családi bulit, a vasárnapot pedig hármasban töltöttük, Ajsa és mi ketten. Úgy gondoltuk ennyi jár egy szülinaposnak. Noellel véletlen jött össze, de nekünk is nagyon bejött Dáviddal. Most Ajsával is nagyon jó kis napunk volt. A terv meg is van, hogy ezentúl minden egész és feledik szülinapossal legalább akkor töltünk egy napot. Biztos lesz egy kis csúszás, ikrekkel tuti, ha külön akarunk velük lenni:) de azért majd igyekszünk mindig kikeríteni az időt ha csúszunk is egy-két hetet. Az ikrek 28-án lesznek két és fél évesek, szóval majd meglátjuk milyen ügyesek vagyunk. Csak nem bukunk el, már így az elhatározás elején :)

Egyébként pedig megőrültem. (de lehet ez sem újdonság). A kengut decemberben abbahagytam, azóta nem is igazán mozogtam. Azt nem is nagyon akartam folytatni, valahogy elhagyott a lelkesedés, pedig előtt nagyon szerettem. Hagytam magam rábeszélni a spinningre helyette. Hááát, azt hiszem mégsem vagyok olyan jó kondiba mint gondoltam. Egy próba órán voltam, de csak azért folytatom mert szégyellném azt mondani nem bírom , pedig lehet nem :) 

Valentin nap

Ajsa ma nagymamázott, színházban voltak. Mikor hazaérkezett, meglátta a szíves macimat kérdezte kié. Elmondtam, hogy én kaptam, és a Valentin napról hadováltam neki. Csak egy aprócska részletet hagytam ki, szerencsére rákérdezett, ez sem maradt megbeszéletlenül:

Kerek szemek:

- "Ki szerelmes beléd?"

Azt hittem ennél meghittebb életet élünk:)

Így nem lettek kékszemú gyermekeim

Reggel az ikrek is velünk tartottak, mikor Ajsát vittem oviba. Utána bevásároltunk, majd beültünk egy kis nasira. Nem sokkal távolabb tőlünk ült egy nagyonnagyonszépkékszemű pasi. Amolyan tekintet bűvölő, akit nem akarsz bámulni, de "muszáj". Egy idő után felállt, előttünk ment el. Megállt, odaköszönt kedvesen, megdicsérte a lányokat, Léna szóba is elegyedett vele. Megkérdezte, hogy kijük vagyok, bevallottam, hogy az anyukájuk. Erre a kékszemű hercegem elköszönt, de két lépés után, láthatóan küzdve magával, megkérdezte, hogy tartozik e hozzájuk apa is. Ezért jár neki egy piros pont, nem riasztotta el a két kisgyerek.

Nos, hazudhattam volna, de nem tettem :) Arra azért kíváncsi vagyok, hogy ha négy gyerekkel ülök, akkor is ilyen bátor e.. Gyanítom nem :)

Szegényt kicsit átvertem, nem tudhatta, hogy nem jelent semmit, csak a kék szemek a gyengéim. Ilyen nagyon szépeket és barátságosakat pedig még életemben nem láttam.. Sebaj beérem egy barna-szerelmes (gúnyos, de extra megértő ) szempárral :)

"Azs úgy vót"

Belépvén a szobába, látom az egész padló tele van kirakós kacattal. Mindenfélével, összekavarodva. Felteszem a nagy kérdést, mi történt, ki csinálta?
Léna Mimire mutogat, Ő pedig belekezd a mondókájába:
 "Azs úgy vóóót - mély levegő - nyem tugyom" - és vállat von

Szülinap, buli, hétvége

Pénteken volt Dávid szülinapja. Csütörtök este jutott eszembe, hogy a csajok nem csináltak semmit neki, sőt nem is nagyon beszéltünk róla, hogy szülinap lesz. Nem felejtettem el, szombatra családi banzájt is szerveztünk, csak a lányokat hagytam ki valahogy :) Mozgósítottam Fecót, hogy hívja el sörözni Dávidot, közben készíthessünk valamit, gyakoroljuk a szülinapi dalt. Nem sok ötletem volt, nem is vettem semmit, amivel kezdhettünk volna valamit. Jobb híján színes papírokból, és fonalakból alkottunk, előre rajzoltam, írtam, ők pedig felragasztották. (ááá egyszer sem jutott eszembe milyen okos ötlet volt ragasztót adni a kezükbe).

A kiscsaládi ünneplést hatosban, délben tartottuk. A lányok imádják, ha csinosan fel kell öltözni, egyre jobban megy a köszöntés is, de a tortáról hiányolták a tűzijátékot. Hiába mondtuk, hogy majd másnap lesz, Ajsát nem sikerült meggyőzni, kitartott amellett, hogy „ez egy nem rendes torta” 

Estére meg volt beszélve egy utószilveszteri buli, már decemberben meg volt a terv, hogy bár szilveszterkor nem sikerült összeülni, majd pótoljuk. Igazából nem csak szilveszterkor nem sikerül összehozni a bandát, hanem úgy kb. semmikor mióta többünknek családja van. Mindig 2-3an összeülünk, de az, hogy mindenki ott legyen nagyon ritka.

Mariann lefoglalt egy helyet, 5től 11 mulatoztunk. Gabival válogattak össze zenét, a „régi” időkből. A lányok jobban elkapták a ritmust, Nándi hamar kidőlt, így maradt két parti képes (ami 2 éven felülit jelent) kispasi a négy lányra, de végül ők sem bírták már és a mieink sem. Miri még elemében volt, de az ő génjeivel nem csoda :)  Lehet Mariannak és Gabinak ezzel az egy tinivel nehezebb lesz, mint nekünk néggyel, no de teljesen megérdemlik mindketten:)

Noelt ismét elbűvölték a lufik, még nem jutottam el odáig, de veszek itthonra pár zacskóval, és míg játszik lefekszek aludni... Ő volt csak pelenkás, járni tudó kisgyerek, a popsi riszálásával kitűnt a többiek között.  És a kártékonykodásával is, az ételt csak úgy százszor akarta magára rántani, Petrát pedig megrágta. Azóta nem harapott senkit, remélem nem fog rászokna. Zéti csinálta egy időben, egyik pillanatban szépen ült, a másikban akkorát harapott, hogy komolyan elgondolkodtam azon megmutatom egy orvosnak :)

A többiek szépen eljátszottak együtt, Mimi és Nándi bújt néha hozzánk, de látszik hogy ahogy nőnek egyre jobb lesz velük. Egyelőre mindenki befejezte a babaprojektet, ha Noel és Beni is odanőnek, a többiek is még nagyobbak lesznek semmi gondunk nem lesz rájuk. Hacsak nem kell őket szétszedni.. Ajsa és Mimi a végére már hisztis lett, lehet le kellett volna nekünk is hamarabb lépni, de végül úgy búcsúzott a kicsilányunk, hogy „Köszönöm, nagyon jól éreztem magam…” A kis hamis.. Amikor már agyonverném, mindig levesz a lábamról :D  A kocsiban kidőltek mind a négyen.

Szombaton délre érkezett a család, ünnepeltünk még egyet, immár tűzijátékos tortával, mindenki megelégedésére :) Olyan hamar elrepült a délután, Anitáék korán indultak hazafelé, a szüleim végül itt éjszakáztak, és csak vasárnap délután mentek haza. Bár szeretem Dávid családját, és azzal is elégedettnek kellene legyek, hogy ők itt vannak egy ugrásnyira, de azért jó lenne ha az enyémek is kicsit közelebb lennének. De minden nem jöhet össze :)