i...ííííííí

Noel első "szava"
Persze, hogy Lilit takar. Még egy kutyabolond gyerekkel állunk szemben :)
A kanapénál ácsorogva, Lénát ismételve hívta a kutyust, a legnagyobb tudatossággal.

Már itt tartunk... mindjárt 10 hónapos, aztán itt az első szülinap. Hova nőnek ezek a gyerekek??

Off

Érdekesek vagyunk mi emberek. Szeretünk mások életében kutatni, véleményt formálni. Valamilyen szinten talán én is ilyen vagyok, van amit "meglátok", és tudom, hogy én nem úgy csinálnám, vagy nem értem miért így van, mire jó. Magamban csak egészséges érdeklődésnek nevezem eme tulajdonságomat. Hogy az e vagy sem, eldönteni nem az én tisztem és magunkat szokásunk is más nagyító alatt szemlélni, mint másokat. Amit azonban tudok, hogy nem vagyok rossz indulatú. És soha nem jutna eszembe beleszólni valaki életébe. Abba, hogyan él, miért így, miért azzal akivel, és miért annyi gyereke van.

Két dolog azért van, ami kivételt képez: egyik az alkoholista, netán agresszív férfiakkal való együttélés. Ilyenkor még a konfliktus kerülő énemet is le tudom győzni, és akár kérdezek is. Választ persze még nem kaptam. Azt hiszem erre nincs is. A másik gyerekek pocsék állapotokba való sorban szülése, és erre az életmódra való berendezkedés.

Ezeket leszámítva viszont mindenki azt csinál felőlem amit akar. És azt hiszem elvárható lenne másoktól is, hogy ne szóljanak bele az életembe. Ha magában véleményt alkot akkor legyen.

Biztos sokan nem értik miért kellett ilyen kis időn belül 4 kicsi gyereket vállalnunk.  Én pedig azt nem értem milyen jogon kritizál bárki emiatt. Ha valakiktől elfogadok véleményformálást ez ügyben azok egyedül a gyerekeim lesznek, másoknak semmi köze hozzá. A mi, kettőnk közös döntése volt, szeretjük, eltartjuk őket, és ha tőlünk telhető legjobban igyekszünk nekik megadni minden téren. Nehéz, néha látszik rajtam, van hogy panaszkodok, de csak olyan jól eső kimondóan, nem hinném, hogy ebből állok ki. Én választottam, nem bánom, hogy így történt, egy gyereket nem lehet megbánni. Az hogy valamikor telítődnek a dolgok teljesen normális, 2 gyerek és 4 gyerek mellett is. 

A másik amit nem tudok, hova tenni az a már szemrehányó hangnemben elhangzó nekünk két gyereket is elég eltartani kijelentések. Sosem tudom mit kellene erre mondanom, mit tehetek én róla, hogy valakinek több, valakinek kevesebb jutott. Tudom, hogy nehéz ebben a frusztrált gazdasági helyzetben élni. Mi is érezzük ugyan a hatását, de szerencsés helyzetben vagyunk, távol állunk még a rezsi vagy étel problémáktól. De attól még felfogom, hogy van, akinek nagyon nehéz, hiába dolgozik éjjel-nappal, nem tud egyről a kettőre haladni. De miért is tehetek én erről? Miért kell szinte számon kérni rajtam, hogy miért van nekem több, mint neki. Mondja el, meghallgatom, hogy szeretnének még, de nem tudják bevállalni, de a már bunkó stílusban odavetett megjegyzésekkel nem tudok mit kezdeni. Az egész bejegyzés egy ilyen ügyből fakadóan íródik, amivel betelt nálam is az a bizonyos pohár. Ma visszakérdeztem, hogy hova utaljak és mennyit. Magam is bunkó voltam, tudom. És biztos lelkiismeret furdalásom lesz pár napig. De ez a helyzet teljesen abszurd volt. Nem fogok szabadkozni emiatt, és pokolian zavart, hogy láttam rajta, hogy elvárja. 

Vannak még pénztől független 2 gyerek elég megjegyzések. Ez sem zavar, ha valaki kimondja, hogy ő így gondolja. Mindenkinek más a tűréshatára, elhiszem, hogy valakinek a kettő az elég. Nekünk meg nem az volt. Sőt, ha valaki garantálná, hogy fiú lesz a következő szülnék még egyet. És nem bírom, hogy emiatt csodabogárnak, hülyének tekintenek, vagy legalábbis nem hiszik el, hogy boldog van ennyi gyerektől. Mert ha ők nem lennének azok én sem lehetek.

Szóval kezdek besokallni az emberektől. 

És akkor még olyanokról, hogy édességet adok a gyereknek nem is beszéltem. Érdekel az engem, hogy ő nem ad? :) Én adok. Nekem is adtak, nem lett semmi bajom. Persze, hogy nem azzal tömöm őket egész nap, de nem tiltott.  És még mesézünk, tv-zünk is. Mi igen. Aki meg nem az nem. Én meg azt nem érthetném, hogy mi baja lesz a gyereknek egy darab csokitól vagy egy pohár ivólétől. De még soha nem kérdeztem meg, mert mindenki úgy nevel gyereket ahogy akar.

Valaki egyszer felvilágosíthatna arról, miért jó mások életébe vájkálni, annyival boldogabb lenne a világ, ha minden csak saját magával törődne. És ők maguk is elégedettebbek lennének az életükkel.

Különbségek

Boni ma fürdött egyet a tóban. (abból ivott és megcsúszott) 4 gyerekből és 2 kutyából egy eb nem is olyan rossz arány, igaz ő már másodjára esik bele.

A gyerekeim reakciója:

Ajsa jajveszékelve sajnálgatta
Milla velem vigyorgott
Léna segített megtörölni
Noel kerek szemekkel, állát felemelve figyelte az eseményeket.

Ezt magamtól is megtippeltem volna :)))

5 gyerekes lét

Szombat délelőtt megkaptunk kedvenc keresztfiunkat (na jó az egyetlent, de attól még kedvenc) 2 napos gyerekmegőrzésre. Nándi 20 hónapos, igazi pasi. Hamar átvette a lányok felett az uralmat. Kicsit féltem, nem e lesznek nagy harcok ennyi törpe között, de nagyon jól viselte mindenki az új helyzetet. Ajsával megbeszéltük, hogy Nándi az anyukája nélkül lesz itt, lehet kicsit sírni is fog, ezért vegye a szárnyai alá. Tökéletesen teljesítette a "feladatát" Átadta neki a székét az asztalnál, elővette a cipőjét, ha mentünk valahová, mindig mellette volt, kérdezgette mit akar :) Aranyos volt. A tesókon is szokott anyáskodni, de most a vendéggyerek ajnározása nagyon szembetűnő volt. Szépen eljátszottak egész nap, bár Dávid vezénylése azért kellett. Ő is nagyon szépen teljesített. Noel elég nyűgös kedvében volt a hétvégén, így elég sok hárult rá a többi gyerekből.

A tegnap este érdekesen alakult. A szokásos egy pasi helyett, kettővel feküdtem az ágyban, az a "régi" egy pedig kint a nappaliban :) Történt ugyanis, hogy bár Nándi nagyon jól vette nappali akadályokat, este volt egy kis sírás, így bekerült hozzánk az ágyba, hogy mindenki nyugodtan alhasson. Noel éjjel kezdett rá zendíteni, amit nem szokott, általában visszaalszik hamar, ha a kiságya mellett simogatom, de most csak nem akart az ölemből kikerülni, közben Nándi is felkelt odaát és Dávid nem tudta megnyugtatni. Átmentünk hát Noellel, Dávid pedig miután egyik gyerek sem sírt tovább miután befeküdtem közéjük, kiment. 

Amire ismételten rájöttem, hogy jól csináljuk ezt a különalvást, mert nagyon nem tudok gyerek mellett aludni. Elég az amikor annyira nyűgösek vagy betegek, hogy jobb ha végig mellettünk vannak.

Reggel Ajsa ajtócsapására keltünk, mikor meglátta a szokatlan felállást rögtön megkérdezte: "itt meg mi történik??" és az apját kereste, kiirányítottam, hallom Dávid panaszkodik, Ajsa vigasztal: "jajj, szegény apám... te itt aludtál... a kutyákkal kellett aludnod...." :D

Két nagy hétvégi tanulság, és mindkettő igaz:

4 gyerek és 5 gyerek között van különbség.

4 gyerek és 5 gyerek között nincs különbség :)

A nyár

Amiről azt hittem, hogy

.... utazásról, kirándulásról fog szólni. De nem szólt, mert Dávid egyfolytában dolgozott. Persze biztos azért hogy szívasson :) Mindenesetre megtoroltam ám rajta és itt hagytuk néha, lementünk a Balcsira családdal, szüleimhez és a rokonlátogatásokat is tettünk. Hétvégenként azért néha együtt is útra keltünk félnapos-napos utakra. Magyarországon is van elég hely, ahová érdemes elmenni, de kicsit zokon esett, hogy harmadik éve nem nyaraltunk igazán, országhatáron kívül. Majd jövőre :)

.... lesz egy veteményes kertem. Mert olyanom nekem még nem volt soha, pedig milyen jó lehet, kimenni a gyerekekkel és leszedni a zöldséget. Majd jövőre, vagy azután :)

.... kicsit kettesben lehetünk Dáviddal, de aztán a tervezett négy napból egy délután és egy éjjel lett, mert egy gyerek persze hogy beteg lett. (4ből talán törvényszerű is).

.... egy korszak végét fogja jelenteni és szeptembertől már egy ovissal büszkélkedhetünk majd. De nem, mert gondoltunk egy nagyot, és itthon tartottuk még Ajsát egy évig.  Azt hiszem jó ez így nekünk, mindannyiunknak.

A nyár az az időszak mikor mindenki tervez, aztán máshogy alakul szinte minden. Azért nekünk sem volt olyan rossz. Sőt, ha leszámítjuk, hogy Dávid nem tudott túl sokat velünk lenni, klassz kis időszak volt. Sokat voltunk az unokatesókkal, nagyszülőkkel és a tágabb rokonságra is jutott idő. Mindenhol örültek nekünk (vagy legalábbis nagyon úgy tettek), a gyerekeknek is nagyon jó dolgok volt

És hogy mi jut eszembe az idei nyárról?

A három ruhás lány. Idén megkattantam és sok egyforma ruhácskát kaptak :)

A fű imádó kispasink. Akinél jobban ember nem örült még a zöld gyepnek. Mindegy hogy kúszni, mászni kell e, hasalva elterülni, vagy mezítláb "'sétálni" a siker garantált.  Arról a sok kimoshatatlan kisruháról inkább nem írok :)

A hinta. Rengeteg időt töltöttek benne. Hol az összes gyerek egyszerre, hol külön-külön, de mikor az udvaron voltunk olyan nem volt hogy legalább egy ne mozogna. Én pedig nagyon szeretem mikor benne ülnek, ugyanis akkor nyugalom van. Ugyan vitázni ott is lehet, de legalább egy helyen ülnek :) És az az elmélkedő hely is, hogy min gondolkodhatnak nem tudom, de némán is képesek benne elülni hosszú percekig akár együtt is. Már egy benti hintaszobán gondolkodok borúsabb napokra :)

A gyümölcs evések, igazi kis rituálé volt 4 gyereknek + magamnak a mosás, hámozás, tálkázás. Közben a gyümölcs illat, a gyerek várakozása a kisszékekben. Ugyancsak a nyugalmas percek egyike.

A esti szokások. Locsolás, a gyerekek szaladgálása a spriccelő víz elől és ahogy tetőtől talpig sárosak lettek a csőtől. Vagy a halak etetése. Két hónapja csináltattunk egy kis tavat az udvarra, de még most sem unták meg. Minden este odaállnak várják a kenyeret amit utána cincálhatnak és dobálhatnak be a tóba.

A szalonna sütések, bográcsolások. Barátokkal, családdal, sok-sok gyerekkel.

A csajos kiruccanások. Noelt ilyenkor itthon hagyjuk, "csak" négyen indulunk el. Fagyizunk, mekizünk, játszóházba megyünk.Mikor mit, de ez a három nagy kedvenc. Szeretem ezeket az órákat. Szeretnék néha egyesével is velük lenni, de az nem igazán jön össze négy gyerek mellett.  Az egyéni programok egy félórás, háromnegyed órás vásárlásnál, kozmetikusnál, nagyitól elhozok valamit gyorsannál be is bejeződnek. Ezt kicsit fájlalom.

A nagyobb lélegzetvételhez jutás. A kicsi lányok is egyre önállóbbak. Egyre kevesebb segítség kell nekik (evéshez, öltözéshez), és Noel nagy előrelépéseket tett az elmúlt hónapokban, gondolok itt elsősorban arra, hogy megtanult mászni, így nem kell mindig rohangálni hozzá. Apró dolgok, mégis mennyivel megkönnyítik az életünket.

Hirtelen ennyi :)

Minden jó, ha a vége jó! - és az jó ám :)

Ez a nap nem Ajsa napja volt. Egész nap ment a durci és a hiszti. -Így hát az én napom sem volt :) Vannak ilyen szakaszai, amikor már reggel látom, hogy jobb lenne visszanyomni az ágyba, mert nem lesz ez jó egyikünknek sem. Bár tagadom, de nem elég hogy anyám, apám, férjem, de még anyós, após is nyíltan vállalja, hogy bizony a gyerek(ek) rossz napokat illetően rám ütött(ek). Meglehet :)

Egész nap engem kóstolgatott. Kezdve a reggeli fánk evéssel. Mivel az nem olyan, mint amit tegnap evett, mint a Mamáé, hiába magyarázom, hogy de olyan mert ő csinálta, csak éppen már másnapi. De nem. Nem finom. Ez nem az. Én nem tudok finomat. Tényleg nem tudok finomat, sőt semmilyent, közlöm is hogy még sosem csináltam. Több sem kell Lénusnak sem, egy óráig hallgatom, hogy "Anya nem tudod fánkot, te nem tudod... :D

Túl a fánkon kocsiba ülök, a középsőket Marika nénivel hagyva, a két kis szélsőnkkel. Ajsát vittük táncra. Noel nagyon jó kedvében volt már útközben is, zenét hallva járt keze-lába, ez persze Ajsát valamiért idegesítette, állítólag azért mert nem szabad az ülést rugdosni. Na persze tuti ez volt az ok. Ezzel már kicsit felhúzott, így mikor parkolni kellett nem mertem megkockáztatni azt a helyet ahová egyébként szerintem még befértem volna. Tovább mentem, de a parkoló helyek fogytán voltak. Ajsa látván, hogy tovább hajtok és nézelődök beszólt rendesen: "Anya elfogunk késni, anya bamba vagy" Később itthon kérdezem tőle, hogy mit is mondott nekem?

Néz huncutul :

 " Azt hogy okos és szép vagy anyám". (idősebb unokatesó hatásos hárítás)

Tuti?

 "Aha"

Nem kell valamiért bocsánatot kérned?

"Jaj, de. Bocsánatot kell kérjek" 

Ha valaki azt hinné, hogy a párbeszéd folytatódott téved. A bocsánatot kell kérjek volt a bocsánat kérés.

Este Millus is beszáll a készítsük ki anyát műsorba. Igen egy két éves is rögtön elromlik, ha napközben 20 perc alvás után felébred, és azt hiszi ennyi elég volt neki. Dáviddal vártuk a megváltó fürdetést, majd fektetést, de Mimi nem akart fürdeni.

Ismét egy kis életkép:

Apa: Mimike fürdeni kell, koszos vagy és büdös

M: "Nem kossos, bügyösss"

Megy pár kör, Dávid öltözteti, győzködi  vagy inkább kötekedik? :) 

Hol fogsz aludni, a lányok nem alszanak veled egy szobába?

Ajsa persze hogy beszáll (csak tudnám miért csillog közben a szeme...): "Nem alszok veled Mimi. Kint fogsz aludni az udvaron. Alszol a padon"

Persze Mimi még jobban nyafog, hogy "nem. nem ededül."

Magyarázom neki, hogy nem fog kint aludni, de jó lenne ha megfürdene. Végül a három grácia megbeszéli, hogy szelídke Lénánk Mimivel alszik. "Alszol Mimivel, jó Mimi?"  Dávid segít a véglegesítésnél Ajsa marad a szobájukban, az ikrek mennek földre a játszóba.

Millus végül csak megfürdik (rövidke háromnegyed órát áztatják magukat)

Ajsát törlöm, látom valami jár a fejében, mikor megkérdezi: "Anya Mimivel meg Lénával alszok, nem alszok egyedül ugye?" Mindezt határozatlanul, félve. Imádom :)

Gondolván vége a témának Noelt fürdetem, közben hallom hogy odakint folyik valami.
Matracot fújtattak és vetettek.
A játszóban.
Mert hogy ők ott alusznak, egy komoly apa pedig segít a lányainak. 

Így történt, hogy most a három kiságy üresen áll, míg a lányaink a földön matracon az igazak álmát alusszák, fene büszkén és boldogan :)

Szerencsés

Az ikrekkel délelőtt orvosi viziten voltunk, és mint mindig most is mindenki csodálta őket. Úgy veszem észre még manapság is nagy szenzációnak számít egy ikerpár, mindenhol megnézik, mosolyognak, megdicsérik őket. Még ilyenkor sem tudok elvegyülni a tömegben, hát még ha a néggyel megyek. Olykor igazi hírességnek érzem magam :)

Ma is bezsebeltünk pár bókot, egy anyuka viszont jól megmulattatott. Másfél év körüli fiúcskával lehetett, és szóba elegyedtünk. Közölte milyen szerencsés vagyok, hogy egyszerre letudtam a két gyereket. Mit tehettem mást rá mosolyogtam. Nem lehettem túl meggyőző, mert rögtön visszakérdezett: Vagy szeretnél még több gyereket? - Nem. A meglévő létszám pont megfelel - válaszoltam.

Közben egy háromgyerekes anyuka elég csúnyán nézett rám :))

Noelszerelem

Mielőtt megszületett volna a fiam csak legyintettem azokra a megjegyzésekre, hogy milyen más egy fiú gyerek, mennyire más őt szeretni. Nem értettem ugyan mitől lenne más. Egyébként is minden gyerek az, de hogy ez nem nemkérdés abban is biztos voltam. Hiszen a három lány sem egyforma, más a természetük, máshogy kötődnek, más az anyaigényük. Van csendesünk, van hangosunk, van nyugodtan elmaszatolónk és van örökmozgónk. Hogy újat nekem nem tudnak mutatni, abban teljesen biztos voltam. Míg meg nem született Ő. A kisfiam. :)

Azóta csodálom a másságát. Főleg mióta ő is az akaratkinyilvánítók táborát erősíti. Pedig  türelmes Ő, de ha akar valamit azt megszerzi, ha kell teljes testbedobással. Koránt sem mondanám ducinak, inkább masszív és erős, és ezeket az adottságait nem fél használni. Nem látom rajta azt a finomságot, amit a lányokon ,pedig nem hirtelenkedik. Mindent fel szeretne térképezni, de ha útját álljuk sem dühöng. Tudomásul veszi, hogy nem ott a helye, max. újra próbálkozik vagy új felfedezni valót keres. Sokkal többet sodorja magát bajba, mint a lányok (összesen) ennyi idősen. A félelem apró szikráját sem látom rajta. Tőle aztán döröghet, ordíthatnak, csattanhat bármi a földön. Az egyetlen félelem forrás Mimi, és sajnos nem állíthatom, hogy alaptalan. De már látom, hogy lesz ez még fordítva :) Örök vidám, és folyton kacagó. Nehéz a kedvét szegni, de ha valaki megteszi akkor tud ám sírni. Olyan nagy panasszal, hogy az már a cukiság tetőfoka, ezért még ezt is imádjuk benne. Írhatnék róla oldalakat, a lényeg úgy is az lenne, hogy imádom tetőtől talpig :)

És imádom a nevét is. Már cseppet sem bánom, hogy nem lett Noé vagy Zente. És talán Ő sem fogja bánni :) Mivel úgy emlékszem a lányok nevéről is született egy bejegyzés  leírom hogyan lett Noel Áron:) 

Mikor terhes lettem magam sem tudom, hogy honnan, de jött az a sugallat, hogy ha fiú lesz legyen Noé. Persze Dávid hallani sem akart róla, másnak pedig el sem mertem mondtam. És akkor kicsit lecsüggedve rátaláltam a Zentére. Dávid is rábólintott, megsirattuk az Áron nevet, ami eddig mindig esélyes volt, de nem volt rá szükség, most pedig nem éreztem, hogy ez lenne az igazi. Így Zente lett a pocaklakó. 7 hónapos terhes voltam, mikor Dávid egy este közölte, hogy nem érzi úgy, hogy ez a név lenne a tökéletes a fiának, de ha szeretném maradhat. Haha, persze maradhat, hogy utána egy életen át hallgassam. Ezután lett a gyerek Anonymos, vagy SzájhúzóslegyenakkorÁron. Én még titkon kacérkodtam a Noéval, majd a Noah változatával. Ezek után kutatva egy fórumon nézett velem szembe a Noel. És jött az ez az! érzés. Nem gondoltam volna, hogy Dávid partner lesz, de rögtön igent mondott. (lehet csak félt hogy mégis Noé vagy Zente lesz :D). Egy ismételt elmebaj hatására elkezdtem sajnálni az Áron nevet, és bár nem akartam, hogy ez legyen a fiam neve, de másodiknak tökéletes :)

A kis Noel Áron születése után úgy simult be a családba, hogy csak lestünk és fogadtuk a gratulációkat, milyen jól csináljuk :) Lehet, hogy csak ikrek után tűnt egyszerűnek, de az is, hogy három (ilyen kicsi) nővér mellett tudta, hogy nem szabad nehéz esetnek lennie. Nonó nagyon jól működött az első időkben, aludt, evett, aludt, evett, közben néha kicsit nézelődött. Tűrte az őt csodáló nővérkéit, a kicsit sem halk életmódunkat.

Egy eddigi kis összesítő Noelről:

Ha panaszkodnom is illik rá, akkor a szopi ellenességét hozhatnám fel. Biztos én is sok mindent elrontottam, bár nem tudom hol, de 4 hónapos kora óta anyatej nélkül él. Előtte több hetes harcunk volt, amit feladtam. Lehet nem kellett volna, de nem éreztem magamban erőt ahhoz, hogy kitartóbb legyek
Régebben a bolti bébiételeket gyűrte, mostanra az általam készítettek jobban megeszi. Kell ennél nagyobb dicséret? Reggel, este tápszert eszik és éjjel ha felkel. Szereti a gyümölcsöket, igaz férfi értékeli ha húsos ételt készítek, nem csak zöldségeket rakok a kajájába. Nagy túrórudi fan :)

A kisfickónk is jóalvó akár csak a lányok. Mázli, mázli, mázli :) És nagy hála.  Este 9-10  között alszik el, kb. két hónapja éjjelente egyszer kel (2 körül), de egy gyors evés után alszik tovább, de túl vagyunk már pár átaludt éjjelen is. Reggel 7kor kel, napközben alszik még kétszer 1-másfél órát. Egyedül a kiságyában alszik el, nyár elején átköltöztettük a mellettünk lévő szobába Hogy később ez hogyan alakul még nem tudom, a lányok hálójában már nem nagyon fér el, így ő lett szegény egyedül alvó gyermekünk :)

Szépen mászik, gyors mint a villám. Szeret ácsorogni, fel tudja magát húzni, bárhol feláll. A menés viszont csak akkor megy, ha fogjuk a kezét. Ajsa is megtanulta úgy megfogni, hogy tudjon lépegetni, a baj csak az hogy Noel legtöbbször rohanna, így esés lesz a vége. Ajsát megakadályozni viszont nem nagyon tudjuk a segítség nyújtásban :)

Nagydumás. Szereti hallatni a hangját, gagyog, hümmög, bööözik. Értelmes szava még nincsenek.Cuppog ha éhes vagy szomjas. Ömm, ha lát valamit amit szeretne, vagy kézbe vágyik. Ha örül sikongat.

Tipikus kistesó. Mindenki kedvence. Ő is imádja a nővérkéit, szeret a közelükben lenni, és sokszor szeretné azt csinálni amit a nagyok, vagy legalább közelről megnézni. Ennek sokszor rombolás, majd sírás a vége. Na nem ám kisfickó sír hanem a többiek. Öcsi pedig a világ legártalmatlanabb arckifejezésével néz körbe, és nem érti mi lehet a baj. Ajsa néha szeretne anyáskodni felette, nehezen viseli ha Noelnek külön akarata van. Hogy néha már Nonónak is jobb dolga van, mint őt csodálni és nem lehet már mindig babusgatni sem. Küldetésének érzi hogy megvédje Mimitől. Elhúzza Noelt, vagy arrébb cibálja húgát olyankor is mikor egyébként ártalmatlan a helyzet, ezt pedig egyik tesó sem díjazza. Ugyanakkor a nem szabad Noelt bántani mert kicsi hozzáállása egy pillanat alatt megváltozik, ha neki nem tetszik az amit Noel csinál :)
Lénus az aki még nem csapott le soha a kisöcsire. Szereti, óvja, ha mégis inkább Noel mentesen játszana, szól vagy nyafog, de soha nem bántaná. Sokat játszik vele, magyaráz a kicsinek, a két kis dilistől távol is elvannak kettesben sokáig.
Millával elég kaotikus a viszonya. Mimi néha spontán ráesik Noelre, vagy nem túl kedvesen arrébb helyezi. Ugyanakkor ha mókáról van szól Mimivel lehet a legjobbakat szórakozni, gurítja, lábát emelgeti, húzza-vonja :) Nagyszülők meg néznek rám, hogy miért engedem? Mert Nonó is élvezi, és nincs porcelánból, nem fog eltörni :) És nekik is kell a pozitív közös élmény.

A kétlábú tesókkal is remekül kijön. Pár hete jött rá milyen jó is a kutyasimogatás. És mivel Lili kutyánk meg imádja ha valaki babrálja sokszor egymásra találnak. Persze van hogy az a vége a nagy összhangnak. hogy Lili visít, majd tovább áll, Nonó pedig nem érti miért kerüli el a kutyus messziről egy darabig. Bonival még nem igazán találtak egymásra. Ő nem az az elfekvős kutya :)

Ha nincs társasága is el van egyedül. Mindennel el tud játszani ami nem játék :) Ha mégis játék van nála akkor az a játékkonyha valamelyik kelléke (ezzel nem szerez jó pontokat a nővéreinél). Vagy a szivacs labdák Nagyon szeretné dobálni őket, de az elengedés még nem nagyon megy. Viszont a visszahozásukban ügyesebb mint bármelyik kutyánk :) Szeret mindent a szájába gyömöszölni, résen kell lenni rendesen.
Imád fürdeni. Főleg a kiskádjában. Van hogy betesszük a lányokhoz a nagyba, de az idilli nagycsaládos percek nem tartanak sokáig. És egyedül sem szeret ücsörögni a nagyvízben, ki érti ezt?:)

Szereti a nagyszülőket és az unokatesókkal is elvan. Jelenleg (már nem sokáig) ő a legkisebb mindkét oldalon, így nagyon jó dolga van. Idegenektől sem fél, szerintem bárki simán felvehetné, elvihetné egy hangja sem lenne. 

Nagy Aparajongó. Jó ez nem újdonság nálunk, de mivel most ő van abban a korban amikor ezt annyira édesen tudja kifejezni most őt csodálom :) És a szerelem kölcsönös, nemrég kérdezte meg Dávid, hogy ugye tudom, hogy soha nem fogja beismerné mennyire örül, hogy lett egy kisfiunk is? Tudom. És én sem :)

Nagy homlokú, barna hajú, mandula szemű, pisze orrú, nagy szerelem

Pár gondolat

Bepótolni nem tudok ennyi időt. Noel is 9 hónapos lett, róla azért készülőben van egy külön bejegyzést. 

Azt viszont szeretném ha itt állna, hogy bár lehet fogok még panaszkodni, de jobb/könnyebb volt, mint amire számítottam. Ehhez persze kellett a család, és egy "külsős" is, no meg persze Dávid. Hogy olyan apa és férj legyen amilyen. Örök dilemmám a szülőségbeli férj-feleség kapcsolat. Szeretném jól csinálni, ugyanúgy mint az anyaságot.Azt hiszem nem is nagyon lehet elkülöníteni a kettőt egymástól. Valahol olvastam, egy idézetet, miszerint a legtöbb amit egy apa tehet a gyerekéért, hogy boldoggá teszi az anyját. Hiszek ebben. És hiszem, hogy fordítva is igaz. Ahogyan azt is, hogy talán ez a legnehezebb feladat.
Másik nagy bölcseletem, hogy a gyermekem azért, mert nekem rossz napom van soha ne legyen szomorú Nem állítom hogy jól csinálom, mert a türelmem sokszor elfogy és olyankor sokkal kisebb a tűrésküszöböm, de igyekszem. Vannak elveim és elképzeléseim, amikből ugyan már kellett elengednem, vagy lejjebb adnom, de szeretném megtartani őket.
Az elmúlt hónapokban sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, mint az ikrekkel. Ennek több oka van. Egyrészt két kicsivel sokkal inkább meggondoltam, hogy kimozduljak-e. Két kéz jutott két picire és egy kicsire. Most ugyan itt a három lány egy baba mellé, de mióta az ikrek is megbízható(bb)ak mégis sokkal könnyebb az élet. Többet vagyunk úton, egy játszóházba pl. simán elmegyek velük. Ez a szabadság pedig kell nekem. Szeretek mozgásban lenni, emberek között. Ahogy arra is szükségem van, hogy ne legyenek mindig velem a gyerekek. Szörnyű vagy nem szörnyű így leírva, de kell a tőlük független idő. Ezért egy héten egyszer- a kellemest összekötve  a hasznossal - elmegyek edzeni. Noel 4 hónapos kora óta (azóta nem szopizik) jártam konditerembe, egy hónapja pedig váltottam a kengura. Régen volt módom ilyen szervezett formában mozogni, de nagyon élvezem, miután eltűnik a fáradtság feltöltődök. Ezenkívül bevezettük a hónap első péntekenkénti gyerekmentes, kettesben lévő estét - azért az elsőn, mert azt jól el lehet toldni :) De a havi egy azért összejön. És az az egy este csajos buli is megvalósul legtöbbször. (Persze két oldali ez a kimenő) Lehet apróságok ezek, de kellenek nekem is, neki is és nekünk is. Rövid időn belül nagyot változott az életünk, de úgy hiszem, hogy nem kell mindent hátrahagynunk, megvonnunk magunktól. Változik az ember gyerek mellett, de meg kell őriznie a "régi" életéből is egy darabot. Hiszem, utolsó bölcseletként, hogy egy gyerek csak akkor lehet boldog, lehet felhőtlen gyerekkora, amire szívesen emlékszik vissza, ha a szülei is boldogok. És ez a legtöbb amit adhatunk nekik. Dáviddal mindketten szerencsések vagyunk, két, bár eltérő, de fantasztikus családból jövünk, és most nekünk kell a kettőt összegyúrni, illetve magunkat is beleadni. Hogy mi sül ki belőle, és mennyire csináljuk jól a jövő titka. És a legfontosabb bíróság dönt majd a kérdésben.
Sokan kérdezik, hogyan boldogulok négy gyerekkel, miért kellett a negyedik, hogy bírom. Nem hiszem, hogy a gyerekek számán múlik az, hogy kinek mennyi a türelme, hogy mennyire koordinálható az otthon, persze valamilyen szinten befolyásolja. És kevesebb idő is jut egy gyerekre, de ez nem feltétlenül jelent kevesebb figyelmet, törődést, egyre is ugyanúgy lehet nem figyelni. És még véletlenül sem jelent kevesebb szeretet. Próbálok minden nap velük lenni úgyis, hogy annak a fizikai ellátásuk és időtöltésen kívül is legyen értelme. Igyekszem mindig pozitív lenni, sokszor egy mosollyal vagy egy jól célzott mondattal elérhető bármi a gyerekeknél. Csak pokoli nehéz az embernek humoránál lenni, vagy olyan egyességet kínálni, amivel mindenki jól jár. Van, hogy kevésbé van nekem is energiám rá, van hogy képzeletben megdicsérem magam.

Lehet egy elég szétszórt bejegyzés lett. Amit ki akartam hozni az egészből, hogy négy gyerek az négy gyerek. Nem egyszerű, de én/mi választottam. Lassan túl az első időszakon, meglátásom szerint még nem kattantam be, sőt jól vagyunk. Remélem majd a gyerekeim sem fogják látni a hátrányát a sokgyerekes létnek, és engem sem fognak idegroncsnak tekinteni. Igyekszem nem azzá válni. Vannak közben kilengéseim és követek el hibákat, de próbálkozok. Hátha elég :)

2x2

Kezdjük valami aktuálissal :)

A csipet-csapat középső tagjai két évesek lettek 28-án. Hogy milyenek is ők jól tükrözi a szülinapi gyertya elfújás. Dáviddal mosolyogva néztük össze, miközben Lénuska szelíd mosolyával, vállát felhúzva, egy mukk nélkül, de a legnagyobb boldogság közepette csodálta a tortájára, miközben Milla mutogatva, kacagva, kicsattanó örömmel mondogatta hogy "ég a tojtám"  Ilyenek Ők. Különböznek, amennyire csak lehet.

Ez az év mindenek előtt (egy új kistesó befogadása mellett) a lányok összenövéséről szólt. A korábbi majd meglátod, milyen könnyű lesz ha majd együtt eljátszanak mondatok sokszor jutnak eszembe. Tényleg nagyszerű érzés látni, ahogyan ez a kiscsapat együtt van, szereti egymást, de néha szívesen megkérdezném, hogy mi azon az egyszerű hogy hárman háromfélét akarnak, és jön a vita. Azért valóban könnyebb :) A hármasban játszás még nem sikerül túl hosszúra, de mindennapos, és többszöri csak éppen kell közte egy kis pihi. Ilyenkor 1-2 leányzó mindig jelez visítva, vagy kiabálva, hogy a tesónak most nem azzal és ott kellene játszania. Kettesével azonban remekül elvannak. Lénus, mint miss nyugodtság szinte állandó tagja a duóknak, de a két hisztibajnok is szeret főzni együtt. (5 percig bírják is :D )
A törpit mindannyian imádják. Miminél azért résen kell néha lenni, mert nem szereti a helyváltoztató, játékokra leselkedő Noelt, de mindenképpen vele a legtürelmesebb még ő is. Léna a fő öcsiimádó. Az utóbbi időben akármikor kérem, örömmel segít, szórakoztatja Nonót. Beszél hozzá, játékokat visz, énekel neki, bohóckodik vagy épp csikizi, simogatja. A rajongás persze kölcsönös, és bár mindegyik nővérkéjén áhítattal csüng, (Mimitől azért néha megretten) de ha Lénust látja akkor a legszélesebb az a vigyor. Noel egyébként eddig Léna természetét tükrözi, remélem ilyen is marad.

Mindkét lány választékosan beszél, Ajsa állandó csicsergése hatással volt rájuk és elég korán elkezdték szóban is megértetni magukat, mostanra pedig teljes a beszélőkéjük. Sokszor mondanak vicceseket, sokat szórakozunk rajtuk. Nagyon szeretem ezt az időszakot. Léna mindig felviszi a szavak végét, és rettentő lassan beszél. Néha elég kivárni, hogy mi lesz a mondandó vége. Ha nem figyelünk rá, csak bólintunk, vagy mondunk egy ahát, kiszúrja a kis prücsök, és addig mondogatja szépen, nyugodtan míg meg nem hallgatjuk tényleg. Az akárhányszor elmondom, ha kell stílusa miatt nemet is elég nehéz mondani neki, mert úgyis addig kezdi előröl, míg meg nem kapja, meg nem csinálhatja amit akar. Egyre többet gondolom, hogy a kis szelíd tekintete, és a hangos, elnyomó tesóim álca mögött egy nagy manipulatív kishölgy lakik, aki jól tudja, hogy hiszti helyett sokkal hatásosabb a szomorú tekintet vagy éppen mosoly. Tisztábban beszél mint Mimi, akit ha idegen közegben vagyunk sokat kell tolmácsolnunk. Nem javítgatjuk, ahhoz nincs türelme, hiába tudja kimondani rendesen a szavakat, jobb a halandzsás nyelv. Megértetni azért megtudja magát, a szókincs megvan hozzá, csak ki kell hámozni a odacsapott vagy levett szóvégekből. Ja és neki jó éles hangja tud lenni :)

Szobatisztasággal is szépen haladunk, nyáron letettük a pelust nappalra. Mimi megpróbálkozott az éjjeli mentesítéssel is, mivel Ajsának két hónapja már alváshoz sem kell, a két akció egy időben kezdődött és a kisasszony azt hitte ha a tesónak nem kell, akkor neki sem. Meggyőzni nem akartam, a folytonos pisis kelés után, mikor felajánlottam egy alvás előtt a pelenkát felvette. (vagyis éjjelre 3, nappalra már csak 1 pelenkásom van, ezt a 4:3 arányhoz képest nagy előrelépés! )

Az evésükre sem lehet panaszom. Ajsával ellentétben, aki a nagy válogatás időszakát éli (már megint) az ikrek mindent megesznek. Ha nem is fogy el az egész tányérral, de megkóstolnak bármit. A gyümölcs és zöldségkrémlevesek a nyár nagy slágerei voltak. A gyümölcsöket szerencsére nagyok szeretik (mindhárman), bármelyiket megeszik  Milla nagy kedvence a meggy volt, azóta is gyűri befőtt formájában. Szerencsére a nagyszülők felkeresték az összes létező ismerősüket, és rátaláltak a lehető legsavanyúbbra. Mert a meggye legyen savanyú, különben nem meggy, hanem "csesze", még ha nem is az :) A sárgadinnye fogyasztáson pedig együttesen nagyot lendíthettek.

És ha az evéssel szerencsés vagyok, akkor az alvásra már szavakat sem találok :) Továbbra is állítom, hogy nagyszerűek ezek a gyerkőcök. Este fél tíz körül elalszanak, reggel 8ig egy szavuk sincs (Ajsa jön ki egyszer pisilni, de visszakísérve alszik ő is tovább, a kicsik pedig meg sem mozdulnak) Délután 1-4 közötti időszakban nyomják másfél-két órát. Teljesen önállóan alszanak el, miután bevisszük őket a szobába, még 5-10 percig ott kell maradni, hogy lecsendesedjenek, ne kezdődjön el a duma, de miután kellően transzba estek simán elvannak egyedül.

Szeretik a szerepjátékokat, főznek, babáznak. A legjobb, ha én is beszállok, és irányítom a társalgást. Utána sokszor visszahallom Ajsa vezényletével a mondataimat. Léna szívesen kirakózik, nagy türelme van, sokszor próbálkozik. Mimit még nem igazán érdekli az alkotás. Rajzolás, gyurmázás sem köti még le, mindig leül a többiek mellé, de pár perc múlva megunja. Egyedül a festeni szeret, a nyár nagy felfedezettje a vízfesték. Előtte nem próbálkoztunk vele, bugyis indián lányokhoz még van türelmem, de lassan jó lenne hanyagolni ezt a fajta művészetet. Rengeteget vagyunk kint az udvaron, szerencsére sok az árnyékos terület. Imádnak hintázni, az egyre több aktív érdeklődő miatt kinőttük a háromállásos állványt,  és beszereztünk még egy csúszdával kiegészítettet. Eddigi tapasztalatok szerint a csúszda csak kidobott pénz volt (vagyis felfelé mászni azért néha jó) de idővel talán rákapnak arra is. A homok is kedvenc (ha Noel meg nem eszi az egészet), de míg lehet benne ásni, lapátolni, addig azt sem bánják ha fogy :) Ha sarazni is lehet pedig még jobb :)A medencézés a kisközépsőinknél nem aratott túl nagy sikert, míg Ajsa vagy Noel imád benne ülni (Nonó persze ezt is jól tudja fogyasztani) addig az ikrek hamar megunják. Ami már csak azért érdekes számunkra, mert este a fürdővízből alig lehet őket kiimádkozni. Na de nem kell nekünk mindent érteni és legalább van bizonyíték az ikerségükre.

Imádjuk őket. Imádjuk, ahogy Léna bújik és gyengéden simogat. És imádjuk ahogy Mimi  túrja a fejét, és cuppanós puszit ad. Hogy ikrek, és hogy ennyire különböznek.