Kertesház előnyei

Körülbelül tíz évig panelban laktam, nem egy helyen. Mindegyiknek megvolt a hangulata, mindet másért szerettem. A legnagyobb élmény természetesen az utolsóban ért, hisz oda született Ajsa, de a legszínesebb éveim mindképpen a barátnőkkel együtt töltött lakásban voltak. Viszont ha az Ajsás időben olyan szomszédaink lettek volna mint amilyenek mi voltunk akkor nagy bajban lettünk volna :) Én nem tudom milyen birkatürelmű emberekkel élhettünk együtt, vagy hogy tudtak ennyien így egy helyre költözni, mi pedig hogyan fogtuk ki őket. Nagyon hangosak voltunk.... Nem állandóan persze, de voltak időszakaink. Volt csótányos hónapunk, mikor az éjszaka közepén visítoztunk. Voltak átvihogott vagy éppen átsírt éjjelek, hallgattunk poénból mulatós zenét és Jimmy-t, egyikünk rockot. Voltak veszekedések, ajtócsapkodások. Volt egy-két hét, mikor egyik barátnőm minden éjjel az akkori pasijával ordítozott, mi pedig velük.. Bulikat is tartottunk szép számmal, rengetegen feljártak napközben és este is. És mégsem szólt soha senki, nagyon csúnyán tudtak ugyan ránk nézni, de sem rendőrséget nem hívtak, sem az ajtót nem verték ránk. Érthetetlen :)

(Azt azért még hozzáteszem, hogy egy hülye szomszéddal azért megszívtam. Vagyis nem is az én szomszédom volt, hanem az egyik exemé (ezt követően M.) Pont alattunk lakott, mikor először találkoztam vele a lépcsőn éppen a szembe szomszédjával kiabált. Kérdeztem is, hogy ott mi folyt, mire M. csak annyit mondott majd rájövök. És rájöttem. Sokszor jött fel hozzánk teljesen alaptalanul. Volt, hogy az éjszaka közepén arra riadtunk hogy a csengőt nyomja, kibotorkáltunk, és azon háborgott, hogy hangoskodunk. Mikor M. 4-5 éves unokaöccse nálunk aludt pár napig és utolsó este eltört nála a mécses. Akkor is feljött, hogy hallgattassuk el a gyereket, mert ő aludna.. Na akkor borult el az agyam, sem előtte, sem utána nem ordítottam még annyira senkivel, mint akkor (biztos engem is szeretett a többi szomszéd). Aztán taktikát váltottunk, volt M.-nek egy régi kanapéja a sarokban falábbal. Kicsit rozoga volt már, a lábai pont úgy voltak tönkre menve, hogy mozgás hatására szépen ritmusosan kopogott. Hát átköltöztünk oda estenként :) Szólt is a csengő jó párszor, de nem reagáltunk többet rá)

A barátnős lakásban viszont tényleg hülyék és fiatalok voltunk. Gondoltam, hogy mély benyomást hagytunk a szomszédokban. Azóta sem találkoztam egyikkel sem, egészen mostanáig. A Négyessel sétáltam, mikor szembe jött az egyik bácsika. Köszönt, köszöntem, egymásra mosolyogtunk. Végigmérte a gyerekeket és megszólalt: "Remélem kertes házban élnek" 

Megnyugtattam és még bocsánatot is kértem :)

Eső

Nem szeretem az esőt. Mikor napokig esik minden bajom. A kicsiknek mindegy. Sőt. Mondhatni imádják, Ajsát leszámítva, ő már akkor is nyavalyog ha egy esőcsepp éri vagy egy kis sár rámegy a cipőjére. Régebben nem tudtam mit lehet csinálni esős időben a gyerekekkel, azóta a megtanítottak esőkabátot és és csizmát húzni (hűvösebb időben jó aláöltözni, sapkát venni) és irány a kert. Az eső utáni pocsolya fantasztikus, de ha közben szakad esik még jobb.

Bölcsi és rendszer az életünkben:)

Noelnél lelkesebb gyereket nem igazán láthat az ember, ha bölcsiről van szó. Jó döntés volt, ez igazolva, örülök ám neki. Beszokott egy pillanat alatt, minden felnőtt imádja, "huncut és elbűvölő" ezt hallgatom mindenkitől. Vannak már kis pajtásai, de egyedül is elbogarászik.Olyan nagyfiús ahogy reggel felveszi a kis hátitanyóját és elindul, mindennap elérzékenyülök, hogy már ő is ilyen nagy.. (elmebaj a köbön:))

Próbálunk egy kis rendszert vinni az életünkben. Nem vagyok annyira oda a kötött dolgokért, de muszáj, ha mindent meg akarunk valósítani. Szeretek a gyerekekkel külön lenni, és sajnálom ha a barátnői pletyi nem jön össze, mert valakinek mindig van valami dolga, így kötelezően ott vagyunk. 

Reggelente három irányba indul a gyereksereg. Én viszem mind a négyet, a nagyszülői segítségtől sajnos elestünk az idén, de mivel nem érdekel ki hányra ér be, nem parázok. Otthon is a minimalizmus pártján állok, kapjanak egy rudit, legyen rajtuk ruha, legyen kitörölve a fenekük, bánja a fene hogy induláskor találják ki, hogy wc-re kell menniük.. Tv-t készséggel bekapcsolom a másik három lekötésére, míg felváltva járják az illemhelyiséget. (van két wc, ezer bilink, nem ezen múlik, úgy jön rájuk...)

Ajsát rakjuk le először, neki vannak foglalkozások reggelente. Majd jönnek az ikrek és végül Noel. No, egy sor ezt leírni, de gyereket kipakolni, bepakolni, átöltöztetni stb, nem éppen egyszerű ám. De mint írtam már, nincsenek elvárásaim :D

Múlt héten gondoltam egyet, és úgy döntöttem az ikreket nem viszem hétfőnként oviba. Úgy érzem ezzel nem zavarom meg őket, nem szakítom meg az oviba járás folyamatát. Nem igen lesz erre később már alkalmunk, így mienk az egész délelőtt hármasban. Eddig láthatóan tetszik nekik.
Noel hétfőtől szerdáig jár bölcsibe, ebéd után megyek érte.
Ajsát hétfőn, az ikreket kedden András úszni viszi ovi után (unokatesós párosításokkal).
Míg a középsőink Andrással vannak, Noelre Kati vigyáz, mi pedig Ajsával csavargunk egyet.
A keddi és szerdai délelőttökre végül beillesztettem magamnak egy-egy edzést.
Csütörtök este pedig csajos esteket tartok. Addig Dávid tartja itthon a frontot. (nem sajnálni, neki is van sörözős keddi estéje

Ennyit a külön és az én időről. Ezek olyan hangzatos szavak mostanság :)

Egyébként meg minden ugyanolyan kaotikus mint eddig. Hol betévednek a nagyszülők, Vicáék vagy barátok gyerekkel vagy gyerekmentesen hol nem. De ez jól van így. Most hogy azért kicsit lelassultunk a nyár után, érzem hogy jó az is, ha csak mi vagyunk. Ez az arány viszont éppen elég. Régebben sem gubbasztottunk egyedül itthon, de most hogy a gyerekek nőnek azért egyre könnyebben eljátszanak ők is. Annyira kíváncsi vagyok, hogy a gyerekkori barátok mennyire kísérik őket végig életük során. Mi jó társaságot hoztunk nekik össze az tuti:)