Lilypie Kids Birthday tickers............ Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Fourth Birthday tickers

2011. április 29., péntek

Gondolatok pindurkáról

Ígérem nem fogok minden nap erről a témáról írni, de tele vagyok mondanivalóval, gondolatokkal.:)

Akartunk negyediket. Kis korkülönbséggel, de nem állítom, hogy nem lennék nyugodtabb, ha csak egy év, vagy akár fél év múlva jelentkezik be. Persze mi döntöttük amellett, hogy ha most szeretne hát jöjjön, ez nem is volt kérdés, de attól még vannak félelmeink. Van még időnk ugyan barátkozni a gondolattal, feltöltődni a mostani "nyugalomban" :) Felvetődhet a kérdés miről is beszélek, de úgy gondolom van egy titkos fegyverünk, ami kevés kisbabás családnak adatik meg. Az éjjelek. Nem akarom ugyan elkiabálni, hiszen még a fogzás előtt vagyunk, de általában tudunk aludni akár 8 órákat is egyhuzamban. Az ikrek bizony így elkényeztetnek minket, nagyon jó dolgunk van. Remélem a MiniMano is hasonló alvókával lesz megáldva. És hiába a nappali szaladások, hogy folyton panaszos legalább egy a háromból, sokszor semmi nem jó, akármivel próbálkozom, mégis van időm kipihenni, és ez most sokszorosan jó. Nem mondom, hogy nagyon rossz a terhesség első szakasza, de azért estére megvisel. És jó hogy ki tudom pihenni magam. Bár hangsúlyozom még fogatlan mindkét gyerkőc:)
És ami még nagyobb biztonságot ad, az a család. Akik nem hagynak lemerülni. Elsősorban persze itt van Dávid, (bár még az elején többesszámban kezdtem a mondókámat, most valahogy átkanyarodtam csak magamra) Vannak vitáink, hogy ne lennének. Sokszor vagyunk ingerlékenyebbek, mint kellene, de összességében azt hiszem jól működünk így ketten. Picit leadva a kamaszkori romantikus ábrándozások szerinti tökéletes párról ő az, aki az a biztos pont tud lenni az életemben, akivel együtt tudom venni az akadályokat. Nem kimondottan az érzelgős oldalam mondatja ezt velem, egyszerűen így van. Január óta  váltottunk többször eljárunk kettesben vagy barátokkal, általában Dávid kezdeményezésére, máskor csak azt mondja menjek és a lányokkal marad, ez a "szabadság" fordítva is létezik értelem szerűen és be kell valljam jót tesznek ezek az alkalmak. Imádom a lányaimat, de szükségem van egy kis időre nélkülük egyedül, barátnőkkel, Dáviddal. Nem kell azt gondolni, hogy állandóan le vannak passzolva valahová, két hetente egyszer szervezünk valamit, ami két óránkat veszi igénybe. De ez éppen elég, többre nincs is igényem (leszámítva a pillanatnyi menekülhetni vágyódásom mikor mindhárom ordít)
Ehhez persze kell egy családi háttér, amit elsősorban a hétköznapokban Dávid szülei biztosítanak. Főleg Ajsa gyakori vendég náluk egyedül vagy a két unokatesóval, sokat jönnek-mennek mióta itt a jó idő. Ezt Kicsilány is imádja és én sem ellenkezek. A hármat is kérdés nélkül bevállalják bármikor, ha mehetnékünk van. Az én szüleimnél is elég gyakori vendégek vagyunk, havonta egyszer legalább lenézünk, és ott meg pláne nincs semmi teendőm. Hálás vagyok értük, nélkülük sok minden nem jöhetne létre és én sem ott tartanék, hogy negyediket vállaljak
 A heti rendszerünk  megtört a terhességgel. Az ikreket mindig ketten vittük babaúszásra, és Ajsával is én mentem, most az első trimeszter végéig inkább kihagyom (már csak ilyen félős vagyok)  Ajsa újra Dávidra hárult, mint korábban, bár övé volt a kutyás program mióta Lilit viszik kutyasuliba és utána csavarogtak egyet, így mindkettőnknek kijutott a jóból. Majd idővel visszaszokunk ugyanebbe a felállásba. A kicsik úszását még egy ideig kihagyjuk, ők még amúgy sem panaszkodnak érte :) Van időnk csak velük foglalkozni, míg Ajsa csavarog, ilyenkor igyekszem nem vérszemet kapni és tenni-venni a lakásban (mert azt mindig lehetne) és Dávidra hagyni őket, hanem négyesben játszunk.  A pici születésével sok mindent kell majd változtatni, beleszokni az újba, egy új ritmust felvenni, ami biztos pár hónap szétszórtságot eredményez majd, de minden nehézségével együtt meglesz az a családunk amit szerettünk volna.

És mit is szeretnénk?
Hazudnék,ha azt mondanám nem szeretnék egy kisfiút. Nem azért mert ne lennék boldog a lányokkal, egyszerűen szeretném kipróbálni. Megtapasztalni, hogy tényleg más e. Ha elképzelem milyen lesz velük pletykálni, vásárolgatni, sírni, örülni, a másik variációt is szeretném megélni, és akár unalmas mesedélutánt hallgatni a kocsikról, motorokról. Boldog leszek egy újabb kislánnyal is, akkor őt fogom megszeretni és úgy leszünk egy család. Nem azért akartunk még egy gyereket, hogy fiú is legyen. Ha annyira csak ez számítana be sem vállaltam volna, mivel három lány után levonhatjuk azt a következtetést, hogy nekünk csak ez megy:)
Elcsépelt szöveg, de tényleg mindegy, fiú vagy lány, csak egészséges legyen.
Várjuk ezt a kisbogyót, már félig-meddig neve is van. Engem is meglep ez a gyorsaság, de valahogy rögtön jöttek az ötletek, aminek nagyon örülök. Legalább van valami biztos. Van egy favorit fiúnevem, amire Dávid csak azt mondta neki mindegy csak lány legyen a baba :) Mivel van egy mindig esélyes nevünk, ha nem sikerül ezt az újat elfogadtatni, minden bizonnyal azt kapja majd. A lánynevünk pedig 99% Már azelőtt ízlelgettem, hogy tudtam volna a piciről, "természetesen", két szótagú, a-ra végződik, és Dávidnak is tetszik. Ami még fontosabb Ajsa is így hívja pedig, csak azt hallotta, hogy próbálgatjuk a neveket. Talán tud valamit??? :D
Nem bánom...  :))

2011. április 28., csütörtök

A Negyedik

Mivel már úgy sem titok. Pedig szerettem volna még kicsit köztünk tartani a hírt, mégis kiderült korán a nagycsalád számára is, és Ajsa is "tudja" és mondogatja boldog, boldogtalannak és a mai bejegyzések után is hiányérzetem volt, és mivel már szinte mindenki tudja, hagyjuk el azt a "szintét"....

Decemberben kisbaba érkezik hozzánk!

Gyakorlatilag ahogy azt mondtuk szeretnénk egy negyediket be is jelentkezett egy lakó a pocakomba. Bár ehhez hozzátartozik egy kis tabletta zavar is  Mégsem lehet véletlen. Még a feldolgozás szakaszában vagyok, vagyunk, akárhogy is próbálok kiszámolni egy nagyobb korkülönbséget, akkor is csak 15hónaposak lesznek az ikrek mikor a pici megérkezik. Ajsa másfél éves volt mikor ők megszülettek, és úgy érzem sokat számított az a három hónap. Dávid szerint ha két babára tudtunk váltani, ez fele olyan könnyű lesz.... Nem teljesen hiszek neki, de próbálok :D

A vizsgálatok szerint minden rendben, meghallgattuk a kis szívverését is. Azt hiszem akárhányszor elmehetünk megkukkantani egy babát, és annyit amennyi adatik soha nem változik az érzés.
Kicsit igazabbnak  tűnik az egész...és jóóóó.... csodálatos, a többit majd megoldjuk!!

Kislány, kutya, malac összefüggés

A gyerek nem kutya

Zétifiú a számok bűvöletében él, mindent megszámol amit lehet, azt is amit nem. Szerencsénkre unokatesóját is szívesen tanítja, így még lehet hogy Ajsa matekzseni lesz. Bár még most nem sok mindent hisz el Zéténynek, sem azt hárman vannak testvérek ők is, és az unokatesók is, sem azt hogy  a katicának 7 pettye van (tény, hogy ezt nem láttuk, csak Zéti állította). A kis tanító azért nem adja fel, tovább ontja a számokat. És felvilágosít:
- Már nem csak egy kutyád, van hanem kettő.
Végre ismerős szám, Ajsa mutatja is a kis kezével.
Dávid ünneprontóan töri le mindenki kedvét, hogy persze csak ezt az egyet tudja mutatni, hiszen kétéves. (Pasik)
Tovább megy a számlálás:
- Kettő kutyád van és te is kettő éves is vagy, érted már?
- Nem vagyok kettő kutya, kislány vagyok.

A kutya nem disznó

Keresem Lilit, hívom, kivakkant a kanapé mögül, de nem dugja ki az orrát. Ehhez inkább nincs is hozzáfűzni valóm, tény hogy ha rájön jobban meg van sértve az új kutyától, mint én lennék egy új nőtől. Mondom neki (igen beszélek a kutyához, talán mégis csak jobban járna a család az új nővel), hogy egy lusta disznó.
Mire Ajsa:
- Nem disznó, csak egy soklábas kutya :D

És akkor azt hiszem még a számokról is csak tanult valamit.

8 hónaposak

Bár nemrég írtam egy kis összegzőt róluk, de pontosan időzíteni még soha nem sikerült egy bejegyzést, most legyen egy ilyen is. És azóta történtek események!

 Mimit illetően.
Felállt a szekrényre támaszkodva! Ajsa kiáltott nekem, mire odanéztem pont elesett, megijedhetett a nővére hangjától. De legalább láttam. Azóta nem próbálkozik.
Tegnap este pedig tolatott. Előre haladással továbbra sem igazán foglalkozik, inkább csak tornázik egyet, egy kis láb, fenék emeléssel. De ez hátramenet valahogy összejött tegnap. Arrébb került vagy fél métert, majd sírásba kezdett, jelezvén vegye már fel valaki. Továbbra is egy kis piszok, hatalmas visításokat rendez, mintha a világ vége közeledne, majd mikor felvesszük vigyorog a képünkbe.

Lénusnál nincs újdonság, nincs egy perc megállása sem mióta mászik, már mindent fel kellett pakolni, mert köz és önveszélyes. Nem mintha olyan sok minden lenne nálunk a ő magasságában, Ajsa is szeret még mindent megnézni, a kutyákról nem is beszélve, de most az a kis kevéske dolog is elkerült. 
És majd elfelejtem puszit ad!!! Tudatosan, kérésre. Tündér.

Továbbra is fogatlanok. Szeretnek mindenről tudni, mindent megnézni. Lénának van egy babája amivel alszik, eddig ilyen nem volt nálunk. Őt egyre tovább leköti egy-egy dolog, míg Milla csak megnézi magának, majd hajít, dob, elránt.
Imádom, hogy ennyire különböznek, mégis sok a hasonlóság, a vízimádat, egymás keresése, és ahogy estenként bújnak két oldalról. Imádom őket. Ha lehet ilyet mondani egyre jobban.

Duma

Megőrülök Ajsa szövegétől.... Van hogy rákészül, kigondolja mit kellene mondani, de legtöbbször csak úgy kisujjból löki a dumáit, majd pukkadozik velünk együtt a nevetéstől

Dávid: - Szeretsz?
Unott fejjel, monoton hangon - Szejetlek, szejetlek, mondtam már szejetlek.
Majd bújik széles vigyorral

- Menjél főzzél finomat.

Ő főz:
- Teszek kenyeret, paradicsomot, papijját (paprikát), megszórom sárral

Átkölt
- Tapsi, tapsi Ajsának, cumit adok baba.

Hívom
- Nem, anya dógom van

Lénához mérgesen
- Másszál innen el gyossan, mert rád lépek.

Kétségbeesetten:
- Ne síjjál már, nem bíjom
( a kettő nem függ össze)

Éppen port törlök:
- Menjünk! Hozom a motojt, te meg a babakocit

Kirakózik, nem tudja, de nem hagyja hogy megmutassuk  hogyan kell, egyszer csak felpattan bosszúsan:
- Na ennyi elég volt

Lilihez:
- Menjél az utamból, méges vagyok!
- Ne bántsd, Bonit. Szépen jásztál. Még kicsi, azért buta.
(A butát nem tőlünk hallotta, a többi tényleg szülői hatás)

És eszembe se jut  most több... 

2011. április 26., kedd

Húsvét

Sokat gondolkodtunk, hogyan töltsük a húsvétot használjuk ki a háromnapos hosszú hétvégét és utazzunk el valahová vagy várjuk a locsolókat és szóljon inkább a családról az ünnep. Utóbbi mellett döntöttünk.

A múlthét végig a készülődésről szólt, Ajsát néha már elfoglalja egy kis időre a rajzolás, építés, gyurmázás, pár hete rászántam magam a festék beszerzésére is, azóta ez a kedvenc elfoglaltsága, van, hogy reggel is a mit veszel fel kérdésemre a "nad pójót"-tal válaszol, vagy a festősnek kinevezett tényleg nem éppen rávaló felsőt kéri. Ilyen előélettel bátran kezdünk hozzá a tojás festéshez is. Nem eredeti tojásokkal ugyan és festékkel a hagyományokkal ellentétben, majd talán jövőre azzal próbálkozunk. Kis húsvéti díszeket is beszereztünk, amit szintén le kellett festeni. (Engem pedig elbűvölt a kreatív bolt, kár hogy nincs kézügyességem, de majd tanulom együtt a lányokkal)

Szombaton  látogatást tettünk az állatkertben, nagycsaládi szinten, Vicáékkal és nagyszülőkkel. Igen mókás volt elindulni hat 5év alatti gyerkőccel, de mivel minden kicsire jutott egy felnőtt létszámilag, megoldottuk A feladatot :) Persze mondom én ezt könnyen, akinek tényleg csak a sétálásról, nézelődésről szólt a nap, a három két keréken robogó, vegyél fel, nem látok!, mi ez? kérdésekkel bombázó nagy utáni futkosás a férfiaknak jutott. Nem először állapítottam meg, hogy ha Ajsa együtt van az unokatesókkal nincs egy perc megállás sem mellettük. Házon kívül főleg nem.  Nem mintha egyébként nem lenne örökmozgó vagy nem lenne képes hatalmas hisztiket levágni egy kis apróság miatt, de ha társ is szegődik hozzá képtelenség megfékezni. Zsombor pedig kitűnő csapattag. Tökéletes egymásra találás ez, ami előtt emelem kalapom és egyetlen szót találok rá: fárasztó. Remélem csak életkori sajátosság, bár már régóta várjuk a végét, de sehol az alagút vége. Van hogy elkap a gondolat, előre látom sorsom, ami nem is oly sokára vár napi szinten, . Mimiről köztudott megállapítás hogy Ajsa miniben, amit Lénus még ellensúlyoz nyugodtságával, de visszaemlékezve Zsombira, talán még Lénánál mosolygósabb, csendesebb gyerek volt. Volt :D
A szaladgálás ellenére azért sikerül Kicslánynak sok mindent megfigyelni, elraktározni, és még most is emlegeti a látottakat. És várja hogy ismét elmenjünk, ami nekem sincs ellenemre. Végeredményben nagyon jó kis nap volt, az időjárás is kegyes volt hozzánk, pedig nem jellemző ha így együtt szervezünk programot előre, egy fix időpontra.

Vasárnap dédiztünk. Sajnos már csak két dédmama ismerhette meg a kicsiket, amit nagyon fájlalok.Vasárnap sikerült mindkettőt meglátogatni. Először előre egyeztetéssel ültünk össze az Lenke nagymamámnál, csak öcsém hiányzott a gyerekek, unokák, dédunokák sorából. Itt osztogattuk ki először, nagyon büszkén a kis ajándékainkat. És mi is kaptunk párat, pedig még fiam sincs :) Délután pedig a másik mamámhoz is eljutottunk, és megcsodálhattuk a szépséges virágait, meglepett Ajsát mennyire lenyűgözi, lefoglalja. Nem mindig hagyja előretörni a szépérzékét.

Hétfőn mi vártuk a vendégeket, még mindig szüleimnél... Dávid szerint jól csinálok valamit, hogy minden készülődést, sütést-főzést megúszok legyen szó bármilyen alkalomról.. nos van benne valami, majd legközelebb... :)
Kikészítettünk egy kis vizes locsolót, hogy ne kölnit fújanak a gyerkőcökre, de nem nagyon volt rá szükség. Gyerekkori emlékeim még elevenen élnek bennem a sok büdös valamiről amit ránk fújtak, manapság azonban nagyon rendesek lettek a locsolni vágyó férfiak, kisfiúk, és nem ilyenekkel indulnak útra. A leányzók pedig nem tudták mire vélni ezt a szokást, persze ellenvetés nem volt, Ajsa egyébként is parfümözne rendesen ha engedném.
Kaptak egy-egy kis sátort a nagyszülőktől, abba bújva várták odakint a locsolókat. Az egy-egy persze azt jelenti hogy egyet mi, egyet Helga. Összetoltuk a kettőt és bekuckózott a két nagylány, és csak akkor jöttek ki egy spriccelésre ha érkezett valaki.
És akkor a megdöbbenés, hogy ilyen is tud lenni. Ha akar. Helgának annyira természetes volt, hogy a két sátor csak együtt működik, és mindkettőt haza kell vinnie, hogy át tudjon mászni egyikből a másikba játék közben, hogy bizony nem szívesen vált meg egytől. (hiába egyforma, színben, mintában így is lehet kivetni valót találni. :D )  Ajsa pedig csak úgy lemondott  volna róla. Persze megtarthatta, de jó volt látni, hogy nem csak rárontani a másikra, elkapni, hisztizni tud

Összességében nem bántuk meg, hogy nem utaztunk el valahová, többet is pihenhettünk, mintha ketten elindultunk volna három kicsivel. Így a gyerekeket lefoglalták rendesen a babázni vágyó rokonok, csak annyi volt a dolgunk, hogy együnk, sütizzünk, növesszük a hasunkat. Miért szól erről minden ünnep?? :)
Persze nővérkém hastérfogatát nehéz lenne beérni, meg is lett ígérve Ajsának hogy mire legközelebb találkozunk már kint lesz a kis Hanga baba. 

2011. április 15., péntek

Az új jövevény

Amit soha nem hittem volna hogy megtörténik, pláne nem most. Immár két kutya tulajdonosai vagyunk. Vasárnap érkezett hozzánk Boni, egy kis havanese lány. Lilivel ellentétben nem hófehér, szürkés foltok vannak rajta, nagyon aranyos, elevenséget sugárzó szemekkel.
A történet valahol ott kezdődik, hogy Dávid még ikrek előtti korszakban megjegyezte, hogy ez a mi drága kutyánk meg fog őrülni, ha egyedül marad a házban miután vége a babázós korszaknak és mindenki megy a maga útjára. Lili erre nem is cáfolt rá az utóbbi időben, volt egy időszaka amikor vonyított míg nem voltunk otthon, egyszer a szomszéd néni a fél délelőttjét kint töltötte vele míg haza nem értünk :) Persze ez csak hiszti, a kutya nem hülye, tulajdonképpen olyan mint egy kisgyerek. Tudja mi a jó neki, és nem mond le róla, pláne ha tudja hogyan éri el. Valójában ez annak az eredménye, hogy jól félre lett nevelve. (És azt hiszem a gyerekekkel is jó úton haladunk e téren) Dávid nagy kutyabarát, vágya egy "normális" kutya, értsd van magassága, súlya, lehet sétáltatni, futni vele, kint tartható. Nemrég beszéltünk róla, hogy ha már a gyerekek kicsit nagyobbak lesznek beszerzünk egy németjuhászt vagy egy labradort.  Én nem vagyok igazán állatbarát, még kutya sem. Két kezemen meg tudom számolni hány állathoz értem hozzá (legalábbis kisgyerek koromat leszámítva) egyszerűen nem érzek késztetést, persze Lili az más, ő Lili, őt szeresssük:) De rábólintottam. Ha már van/lesz egy "csomó" gyerekünk, jöhetnek a kutyák is. Egyiket sem gondoltam volna pár évvel ezelőtt. Sokkoljuk teljesen a népet :D
Szombaton miután végeztek a kutyasuliban, ahová azt hiszem életük végéig járni fognak Ajsa annyira élvezi, az a hét fénypontja van hogy már hétfőn kérdezi nem e kell menni. Mivel a kutyánk lassan tanul (vagyis nem sok  újat sajátít el) mehetnek is még egy ideig. Szóval a "tanítás" végeztével beugrottak egy ismerőshöz, akitől Lilit is hoztuk, a legújabb alomból már csak két kiskutya maradt meg. Az egyik nem törődött velük a másikkal viszont eljátszottak. Itthon mesélte Ajsa hogy ment a "kiskuta" Lili után, és puszilták egymást, és Ő is játszott vele, a kiskutya felugrált rá, de "nem féjt (félt)" Dávid szerint is nagy volt az összhang. Délután kaptunk egy kis kimenőt az ikrek nélkül,és megkérdeztünk Kicsilányt hová menjünk persze hogy az volt a válasza hogy a kiskutyához....  Elmentünk hát megnéztük, ők újra, én első alkalommal. Feri, a tulaj persze ajánlgatta, hogy vigyük. Összefolynak az események :) de a lényeg, hogy vasárnap már hazahoztuk kipróbálni:)
Van rá jelentkező, ha mégsem válna be a kétkutyás lét, de azt hiszem nem lesz baj. Bár még most újdonság, lehet azért vagyok ennyire pozitív és lelkes. Boni nagyon bizalomkeltő már vasárnap jelezte az ajtóhoz állva hogy bizony neki ki kell menni, nem fél a hangoktól, zajoktól, amiből nálunk van elég.  Nem harapdál, még sokat alszik, de ha fent van élénken járkál, kárt eddig nem okozott. Az hiszem engem nézett ki magának gazdájának, de Ajsával is elvan. Aki nagyon gyengéden bánik vele, leül simogatja ha alszik nem zaklatja, csak odaáll és nézi, szól, hogy csendbe legyek??!! :) Ha Lili is társul hozzá, figyeli ő is,  elég mókásan néznek ki így együtt. Lili jó "tesónak" bizonyul eddig bár legszívesebben két kosárban lenne egyszerre, és néha kitúrja Bonit, egy nem túl kedves oldalba lökéssel. És persze szeretné megenni a kiskutya kajáját is, így mellé kell állni míg eszik, de semmi támadási szándékot nem mutat.
Az ikrek is barátkoznak a jelenlétével. Még csak távolból, míg Lilivel otthagyom őket, akár egymás mellett is, Bonit még nem merném, azt hiszem a kiskutya húzná a rövidebbet. De Ők is figyelik a új lakót, reggelente is megnézzük, hogy megvan e még. Egyébként nem is közeledik feléjük, ahogy Léna sem felé, egyedül Milla szokta odalökni magát. Még nem köti le őket, annyira sem mint Lili.
Próba szakaszában vagyunk tehát. Ismerkedünk vele, majd kiderül, mennyire tud beilleszkedni. Mivel Lili is benti kutya, és a fajtájuk is inkább ezt kívánja őt sem szándékozunk kitenni, így tényleg fontos a gyerekekhez fűződő kapcsolata. Várunk.

A két kicsiről

Mozgalmas időszakon megyünk keresztül. A sok-sok változás, ami érinti a kis életüket, gyakorlatilag minden téren mozgás-alvás-kommunikáció teljesen felborítja a napi rutint. Egyre inkább kiveszik a részüket a kis családunk életében. A legnagyobb eszközük persze a mozgás. Léna tökéletesen, gyönyörűen mászik, nagy sebességre tud ám kapcsolni! Új nekem hogy a gyerekem ilyen korán, ilyen szépen négykézláb be tudja járni a házat, csak lesek milyen ügyes, és persze nagy a büszkeségem :) Gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra elindult, egy ideje már húzta magát, próbálkozott, forgott jobbra balra hogy elérjen valamit, próbált kúszni, sokat mérgeskedett amiért nem haladt eleget, és egyszer csak már mászott. Két nap alatt tökéletesre fejlesztette a tudományát. Azóta nincs megállása. Mimi is próbálkozik, de neki még nem megy a kézkitolás, a fenekét néha már kitolja, de ezt leginkább csak mókából, önmaga és a mi szórakozásunkra. Haladni így nemigen tud, de nagyokat kacag, kiabál, hogy nézzük. Kúszással piciket halad előre, de legtöbbször addig kisírja a bébikompot. Míg nem tudtak maguktól ülni nem tettem bele őket, így ez is új a számára. Imádja, robog vele, nem adja senkinek! Néha Léna is odamászik, bele ül, de pár perc múlva megunja, kikérezkedik belőle. Milla ezzel szemben egész nap elülne benne. Benne eszik, iszik, játszik, volt hogy már el is aludt ücsörögve. És üvölt, ha  látja Léna benne akar lenni egy picikét. Előjött ám a féltékenykedés rendesen. Főleg Mimire jellemző, Léna a nyugalom példaképe, mindig is az volt. Ő az aki egy meglepődött arccal tűri ha Ajsa elvesz valamit, míg Milla ordít, és kivárja a sorát, akkor is ha Mimink ordít, ölbe vágyik. Lénus mindent nyugisan tűr, és soha nem reklamál. Most még csak figyelem, nagy a hálám mindezért, még betudom, annak Ő ilyen kedves, mosolygós, nyugodt baba, amilyenről ezidáig csak hallottam, most örülök, hogy megtapasztalhatom. Várom hová fejlődik, mi lesz később, remélem ahogy majd alakul a kis éntudata, "szembeszáll" majd tesóival. Egyébként jól megvannak így hármasban. Mióta a kicsik is mozognak így vagy úgy a házban sokat vannak hármasban, el-eltűnnek. Ajsa hívja őket, és örömmel követik. Van hogy bebújnak egy sarokba Ajsa kiosztja a játékokat, dumál mit hogyan kell, a manók pedig figyelnek. Persze ez még csak pár perces elfoglaltság, de szépen indul a közös játék alapjainak letétele.
A szájukat továbbra is hallatják egész nap, kettesben is szeretnek dumálni, ilyenkor zabálni valóak. Millánál megjelent az első "szó" a ba ez mindent jelent. Ételt, anyát.. mindent. Ha enni kér emeli hozzá az egyik kezét ökölbe szorítva, ha ölbe vágyik mindkettőt.  Ami pár hete gyakori. Sokat szeretne ölben lenni, ami igencsak lekorlátoz, és két másik kicsivel szinte lehetetlen megoldani, és akkor még mellette jó lenne főzni, kis rendet varázsolni. Az egyetlen dolog ami képes versenyezni azzal hogy felvegyem az a már említett komp, ha ez sem kell már akkor nem segít semmi. Pár percig elül a szőnyegen, majd szól hogy vegyem fel, először szépen, majd ordítva. Babakocsiba nem ül, így ha elindulunk valahová, beteszem a kenguruba, Ajsa pedig félúton beül a kocsiba, így mondhatni ez még jól is alakult, a motor is befér még, azt sem kell cipelni, tehát ha más lenne a miértje még örülnék is. Léna általában csak este követeli, hogy felvegyük. Egyébként sokat bújik, de elég az ha leülök mellé és megölelem. Pár napja dugja a kis fejét az állam alá, picit úgy maradunk, majd felnéz és nagyokat nevet. Majd ismétlés és megy is dolgára.
Evés téren viszont Léna az akarnok. A tápszert teljesen megvétózza. Csak este fogad el egy viszonylag elfogadható adagot, reggel hajítja el a kezem, később pedig már meg sem próbálom. Egyébként bébiételeket eszik, nem mondanám hogy éhen marad, mert egyáltalán nem eszik keveset, csak nem bánnám ha egy kis tápszer is lecsúszna. De jó evők mindketten. Mimi mindent megeszik amit készítek. Lénusnak azért megvannak a kedvencei amit jobban bekanalaz. Így inkább az Ő kedvére kutyulok. Foguk még nincs. Millánál indul egy alsó, talán ezért is ilyen nyűgös az alaptermészete mellett :) ennyire mostanában. Az alvásával is vannak gondok, bár még mindig elfogatható.
Ha nincs valami nagy-nagy gondjuk :) azért még mindig mosolygósok mindketten, sokat kacagnak, kiabálnak, imádni valóak Nem félnek senkitől. Ajsáért rajonganak, Dávidért odavannak.. Bizony meg kellett tanulnia egyszerre mind a hármat egyszerre ölbe venni!! Nyitnak kutyaügyben is. Főleg Milla Lilire, hívja, próbálja simogatni, ami azt jelenti, hogy piciket "üt" a fejére, gyakorlatilag csak emelgeti a kezecskéjét. De minden másra is nyitottak, figyelnek kint is mindent megcsodálnak, ha zenét hallanak rázzák a kezüket mindketten. Léna tud tapsolni a tapsi-tapsi mondókára Mimi pedig nagyon büszke  a tesóra nagyokat nevet ha Lénus összeüti a tenyerét. Vízimádók. Járunk továbbra is babaúszásra, sokat fejlődtek abban is. Az esti pancsi is a nap főpontja. Ketten fürdenek, Ajsa ugyanis kitessékelte Őket, Apát nagyon lefoglalják ha Ők is a kádban ülnek, de a kicsik is jobban élvezik, ha csak Ők vannak, én pedig továbbra is csak vágyakozok, hogy fürdethessem a lányaimat :)
Hihetetlen hogy már lassan 8 hónaposak. Igaz a mondás hogy gyerekkel a napok lassúak az "évek" gyorsan szállnak . Még soha nem mondtam ki, de bár fárasztó két baba, egyben csodálatos is, szóval: Örülök, hogy ikreim vannak :))

2011. április 7., csütörtök

Élünk!!!

Ha halkan is vagyunk mostanság, semmi gond nem tűntünk el, megvagyunk, élünk:)

Kicsit ugyan sűrűn teltek a napjaink, "letudtunk"  egy kis himlőt három gyereken, egy tüdőgyulladást, egy angliai hetet.Közben a csajok fejlődnek, olyan ütemben hogy szinte egész nap kapkodhatjuk a fejünket.
Ajsa nagyon szépen beszél, mindent mond, kerek (és vicces) mondatokat formál, nagyon szeretem ezt az időszakot. Mindig van egy kérdése, és Ő is talál mindenre választ. A kicsik pedig.... ülnek, kúsznak, Lénus mászik!!!! Milla még csak próbálkozik piciket halad katonai kiképzős sárban kúszós módra, Léna viszont gyönyörűen emeli amit kell, szaladhatunk utána egész nap, nagy élvezettel fedezi fel a házat, Mimi pedig kotor utána a bébikomppal:) Ajsa a fő felelős értük, nagy örömmel rohan a hugik után, szinte semmi dolgom. Továbbra is nagy a nővérimádat a törpiknél, ,Ajsa extrakedves/szelíd velük mostanság. Imádjuk a tavaszt, nagyon sokat vagyunk kint. Ajsa nagy motorőrületben él, legszívesebben azon  ülve aludna el is. Szóval minden happy egy-két hete, ránk is fért a betegségek után egy kis töltődés, most igyekszem minél több energiát magamba szívni, az újabb "olyan" napok előtt.....