Lilypie Kids Birthday tickers............ Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Fourth Birthday tickers

2012. október 31., szerda

Anya

A szó amire azóta vár vár az emberlánya, mióta megszületett a gyerkőc. Aztán pedig annyit hallja, hogy már beleszédül :)
Ajsa először egy nagy esés után, vigasztalhatatlan sírás közepette panaszos hangod mondta ki.
Lénával könyvet nézegettünk, mutattam a babát, ismerte már ezt a szót, így ő is megismételte. Majd mondtam, hogy ott pedig anya, és azt is kimondta. És onnantól nekem is mondta.
Mimi stílusosan az udvar másik oldaláról kurjantott oda, mikor hazaérkeztem, majd rohant felém.
Ajsának sokáig "Ava" voltam. Az ikreknek még mindig "Ana". Ami már csak azért érdekes, mert Léna tisztán tud beszélni, ha mondom neki, hogy anya, megismétli hibátlanul, de magától Anát mond. Mimi pedig az n betűk helyett is, ny-t mond, kivéve az anyánál :)
És akkor itt van a mi kis lassan 11 hónapos kis bohócunk. Ma reggel a kurjongatására, halandzsájára mentem be a szobájába. Ott vigyorgott a kiságyban állva, meglátott, még szélesebb lett a vigyora és megszólalt: "Annya" Kicsit hosszan ejtve az ny betűt, de mégis a legtisztábban, leghamarabb. Az eddigi kb. 5. helyről dobogós lettem, az apa előtt, csak a Lili előzött meg :)

Szívat? :)

Az Ajsáról szóló bejegyzések megsokasodtak, pedig a mindennapokban a többi pindur is kiveszi a részét. Ezért most egy időre száműzöm a leányzót a blogról :)

Írni így is lesz miről, kiről. Itt van például ez a Léna gyerek... Eddig ő volt a Kicsi a hármasukban.  Aki mindig kicsit elveszettebb volt a többieknél, kevésbé érvényesítette akaratát. Ő volt a legcsendesebb, legnyugodtabb, legszófogadóbb, "legrendesebb" gyerekünk. Most nagyot fordult vele a világ, érik a kis egyénisége, nagyon gyorsan kapcsol, vicces, humoros. Plusz mostanában mintha szórakozna velem. Vagy csak én gondolom így? :)

Ebédelünk. Ő közli, hogy nincs már neki semmi a tányérján. Gondoltam még kérne. Mondom neki, hogy rakok még, igaz nem válaszolt. Kiteszem, a húst kockázom, jelezném, végig figyeli hogy mit csinálok. Kérdezem, hogy elég-e lesz e?
- Nem, kérsz.
- Nem kérsz többet? Még most mondtad, hogy elfogyott és kérsz még.
- "Nem mondtam" És rázza hozzá a fejét.  "Ana, nem mondtam"

A kanapén hempereg és szól: "Ana, gyeje Lénához"
Ott hagyok csapot-papot, felkucorodok hozzá. Egy félmásodpercre átölel, majd megszólal: "Na megyek. Szia" És tényleg otthagy.

Egy idilli esti párbeszéd, miközben törölközőbe csavarom:
- Úgy szeretlek, hogy nagyon-nagyon. (Ajsától tanultam - de őt most meg sem említettem)
Nem hatja meg: "Aha"
- Te szeretsz?
Rázza a fejét.
Majd visszakérdez vigyorogva: "Te szeretsz?
Azért ad egy cuppanóst, majd a fejemen ugrál.

Aha. Szeretem :)

2012. október 29., hétfő

Nem találok címet....

Dávid nagy bagós, én meg "néha" teszek ilyen-olyan megjegyzéseket rá. Este mikor már a gyerkőcök lefeküdtek egy filmet néztünk, közben kicsit összegabalyodtunk. Nem vettük észre Ajsát, már csak azt hallottuk: "na-na, jövök". Bemászott közénk, teljesen rám, megfogta a vállam és a világ legnagyobb cinizmusával - amire azt hittem csak én vagyok képes :) de egy még 4 éves sincs kicsilány, és főleg ilyen helyzetben biztos nem - a szemembe nézett és megkérdezte: "Most nem büdös Apa szája?" :D


2012. október 28., vasárnap

Ötöske

Három keresztlányunk és egy keresztfiunk van. Ismerős arányok?
Unokatesóm felesége várandós. Sokáig titkolóztak, hogy ikrek lesznek (egyébként mi is annak idején), egyszer csak dupla jó híreket jelentettek be: Fiúk! Ikrek! Készüljetek, keresztszülők lesztek!
A másik babának Anitáékat választották. Szépen "elosztottuk" egymás között, mivel ő az idősebb nekik "jutott" az "A" baba, nekünk pedig a "B" baba.
Vajon mi derült ki pénteken a "B" babáról? Na mi? :))))

2012. október 27., szombat

Nemek harca

Pedig csak korosztályi vitának indult :)

Unokatesóknál voltunk, a középsők (nálunk már csak lazán az öt, 2-4 év közötti gyerek a középsők megnevezés alá esik) együtt játszottak. Csukott szemmel mászkáltak a házban :) Zétény ilyen "dedós" játékban már nem hajlandó részt venni. A törpik kettesével álltak, megfogták egymás kezét, Zsombornak nem jutott pár, ezért szólt a bátyónak. Aki közölte, hogy nem játszik ilyen hülyeséget... 
A két kis kakasunk azonban lecsapott.
Zsombor: "Zétény, ne hidd már, hogy te olyan nagy vagy. Anya is megmondta már, hogy ne hidd. Nem vagy te olyan okos, mint gondolod!"
Ajsa:  Zéti nem vagy okos! Te csak fiú vagy! :)

(Csak érteném Dávid miért rám nézve jegyzi meg, hogy tényleg jobban járna, ha javítanánk a nemek arányán :D )

2012. október 25., csütörtök

Miniterrorista

Dávid címkézte fel ezzel a nem túl kedves jelzővel legnagyobb leányzónkat. Nem mondom, hogy nincs alapja.Nem mai problémánk, hogy Ajsa szereti irányítani a többieket, de egyre több jelet kapunk, hogy valahogy el kellene vele beszélgetnünk zsarnoki létéről :)

Hogy milyen jelekről beszélek? Például csak a  ma délelőtti termésről :

Egy ideje közös hálóban alszanak a lányok, az ikrek régi szobájában. Az Ajsáéból pedig lett a játszószoba. Amit még mindig magáénak érez, hangoztatja is, a kicsik is Ajsa szobájának hívják. Mindig kijavítom őket, hogy az a játszó. Ma reggel is végighallgattam, hogy mennek Ajsa szobájába, visszakérdeztem, hogy milyen szobába?
Ajsa: A játszóba, az én szobámba.
Léna: Ajsa szobáéba. Ajsa, a te szobád. (közben bólogat)
Ajsa: Igen az én szobám. Ügyes vagy (Szintén bólogat)
Mellettük Mimi is beszáll az össznépi bólogatásba, majd elszaladnak.
(És még mondja valaki, hogy nem pozitív megerősítéssel kell gyereket nevelni. Még négy éves sincs máris tudja, hogyan kell "idomítani" a tesókat, egy szimpla ügyes vagy bedobásával....)

Játszunk Ajsa szobájában, Noel megkaparintotta a nagytesó babáját (ami tényleg sajátja) és kóstolgatná, én is nyúlok, és nyitom a számat, de Léna beelőz és rászól: "Nem szabad. Nad baj lesz"

Ajsa babát pelenkáz, majd öltöztetné, de eszébe jut, hogy ki kell vasalni először a ruhát. Szól Miminek, aki egyébként szintén elfoglalt, a másik babát tologatja: "Mimike, idehozod nekem a vasalót, kérlek? Tökmag ugrik, előveszi és adja Ajsának, aki udvariasan meg is köszöni.
A legszebb, hogy hiába szólok, hogy ne ugráltassa a kicsiket, mert ők örömmel segítenek. Gondolom mindenkinél van ilyen időszak, legalábbis így láttam ismerőseink gyerekeinél is, de azért kicsit zavar, hogy ki is használja rendesen, hogy tudja szegény törpik ugranak egyből. Amúgy ő is nagyon kedves nagy tesó tud lenne, segít és szeretget ám, de csak ha olyan kedve van, tőle hiába kérnek bármit.

Nem mondom, hogy nem tud a gyerek...... De egyre inkább érik januártól az a családi napközi :))

2012. október 23., kedd

Hosszúhétvége

A négynapos hétvégére már régóta készültünk. Voltak tervek, hogy családilag elmegyünk együtt valahová, vagy csak a mi "kiscsaládunk", esetleg kettesben Dáviddal. Mind vonzott egy kicsit, az első verzió sajnos nem valósult meg és a romantikát is megvétóztuk. Vagyis maradt az, hogy a gyerekekkel együtt valahová, de jött a hova is kérdés, amin nem sikerült túljutnunk. A nagy töprengés közepette pedig rájöttünk, hogy a kicsiknek teljesen mindegy az, hogy hol vagyunk együtt. De legjobban azért mégis a családdal érzik magukat jól. Majd, ha már nagyok lesznek ráérünk kiruccanásokra. Még most a nagyszülős napokat jobban értékelik mindennél.
Így szombat délután szüleim felé indultunk el. Ott voltunk másfél napot, nővéremékkel kiegészülve. Az öt lány szinte végig a nagypapán csüngött, Noel anyukám kényeztetését élvezte. Mi négyen, szülők pedig szinte csak  ültünk és beszélgettünk :) Egy wellness hétvégén sem pihentünk volna ennyit... Közben jöttek nagynénik, unokatestvérek. Nagy a család, sok a kisgyerek :) Fele annyijukkal sem találkoztunk mint szerettem volna. Kevesek az egy-két napok. Azért próbáltunk edzeni a közelgő karácsonyi rokonlátogatásra, bár még Dávid oldalát is be kellene sűríteni, nehéz az élet a nagycsaládban, de jó! :)
Hétfőn tovább mentünk nagymamámhoz, ahol három generáció él együtt, nagymamám, nagynéném, és unokatestvérem a családjával. Mikor ott vagyunk mindig olyan jólesően nézek szét, annyira szívemhez nőtt ez az életforma, már gyerekként is szerettem ott lenni. Nem tudom mennyire lenne nekünk való, szeretem hogy van önálló életünk, de mégis olyan klassz érzés belecsöppenni abba, hogy ki sem kell lépni az udvarról, csupán egy másik ajtón belépni. A lányok, mint mindig most is nagyon élvezték a vidéki létet. Sorakoztak az állatok etetésénél és a traktort is be kellett indítani egy körre. Arról is nehéz volt meggyőzni őket, hogy kiscsirkéket nem hozunk haza, mert egyhetesen aranyosak ugyan, de hamar megnőnek. Dávid megjegyzését miszerint hoztunk mi már haza belőlük, csak a fagyóban ülnek, szerencsére elengedték a fülül mellett :)
Este még szüleimnél aludtunk, ebéd után indultunk haza. Még élveztük a kétfelnőttes létet, a múlt heti apamentes esték után jó volt ismét együtt, sétáltunk is egy nagyot. Holnaptól meló, de elvileg már max. hat órás hazaérkezéssel.
A hosszú hétvége nem is olyan hosszú.....

2012. október 19., péntek

Elsőszülötti (vélt) jog

- Nem szabad játszanotok Lilivel. Lili az én kutyám. Bonival szabad játszanotok. Lilivel nem. Értitek? Mimi érted? Te nem érted, ugye? Lili a barátom.Bonival mindenkinek szabad játszani. Lili csak az én kutyám.


2012. október 17., szerda

Napi jó tanácsaim...

....a következő nemzedéknek (ami kb. összefoglalja a tegnapi napomat is)

- Ne örüljetek, ha a gyereket első alkalommal magától átmegy reggel a hálószobába. Máskor is meg fogja tenni, ugyanúgy korán reggel.
- Ha négy gyerekkel bevásárlóközpontba indultok győződjetek meg róla, hogy van nálatok százas, vagy legalább apró amit beválthat valaki nektek.
- Ne adjatok kocsiban 2 éves kezébe mobilt anélkül, hogy lenne nálatok másik amiről csörgethetitek.
- Ha kis gyereket lekvár mellé engedtek, ne hajoljatok hozzá közel mielőtt meg nem győződtetek róla, hogy nem olyan az egész tenyere. Különben belétek törli. Ha olyan szerencsétlenek vagytok, mint én pont a hajatokba.
- Ha vagytok olyan bambák, hogy a kutyát kizárjátok, ne szaladjatok be két percre sem hajat mosni (akárhogy ragad), különben szívinfarktust kaptok míg kifelé rohantok a visító gyerekhez, de még az is lehet hogy az ajtófélfába is belerúgtok úgy, hogy miután megnyugodtatok az előző sokkból, még mindig csillagokat láttok.
- Ha egyedül vagytok ne bontsatok ki szotyit, három magolni nem tudó gyerek előtt. Különben hiába nem esztek egy szemet sem az egész ajkatokat kikezdi.
- Ha a férjetek nincs otthon este és látjátok, hogy négy gyerekből kettő extra hisztis, ne mondjátok a segítséget ajánló anyósotoknak, hogy megoldjátok, maradjon nyugodtan otthon. 
- Mindig a hisztis gyerekeket fürdessétek utoljára. Fürdés közben (főleg ha együtt fürdenek) a hisztisek még inkább besokkolják magukat (mert egy csepp víz a hajukhoz ér, nem az a kisvödör jut nekik, a habot, amit tegnap még imádtak nem tudják leszedni  magukról...), a nehéz este ezután még nehezebb lesz és olyan hangzavar és káosz kerekedik, hogy a kisebbet nem tudjátok megfürdetni, míg ágyba nem nyomjátok a többit.
- Soha ne toljátok ki az egy éven aluli fürdetési idejét, különben megzavarodik és aludni sem lesz hajlandó, akármennyire fáradt, helyette inkább sír és nem tud magával mit kezdeni.
- Ha mind elaludt, vegyetek elő egy üveg bort :) 
- Mire hazaér a férjetek igyatok megfelelő mennyiséget a nyugalmatok érdekében (na jó azért ne olyan sokat, ne feledjétek, hogy egyedül vagytok a gyerekekkel), idegesség idegességet szül. Így csak egy rossz napotok volt, ha panaszáradatot indítotok még kiderülhet, hogy ő sem éppen jókedvéből dolgozott késő estig, így egyrészt nem merülhettek teljes önsajnálatba, másrészt még másnap, harmadnap is érezhetitek a feszültséget a kapcsolatotokban (ezek már régebbi tapasztalatok, saját kárán tanul az ember, milyen jó hogy én a sajátjaimat most nektek átadom) 
- Igyátok meg együtt, békességben a maradék bort, meséljétek el a napotokat, talán még a vicces oldalát is meglátjátok és a sz.r napból egy jó hangulatú este kerekedik. 


2012. október 15., hétfő

A kétévesség egy színfoltja

Míg utasítás szerint folytonos, lassú kevergetés mellett főztem a két kiscsajszink rajzolt kicsit arrébb. (Ajsa házon kívül volt, Noel aludt) Elgurult egy ceruza, amiért éppen odamehettem volna felvenni, de gondoltam a gyereknek is meg kell tanulni önállóan működni, és egymás között lerendezni a dolgokat. Csak nevelői célzattal nem segítettem tehát, nem azért mert jól szórakoztam közben azon, hogy Léna dalolva, a legnyugodtabb hangnemben köti az ebet a karóhoz, Mimit pedig még véletlen sem érdekli a dolog :)
L: Ana, elgulúúlt.
A: Mi gurult el, egy ceruza?
L: Igen. Cejúza. Elgulúúlt.
A: Keressétek meg szépen.
L: Ana, Mimi eltette ee.
M: Nyem etette ee
L: Mimi eltette ee. Ana, Mimi eltette ee.
A: Keressétek meg együtt. Jó?
M:Nyem.
L: Mimi eltette ee.
M: Nyem.
A: Mimi, te ejtetted le a ceruzát?
M: Piossz?
L: Pijos.  Pijos cejúzát.
Persze nem ismerik a színeket :)
A: Igen a piros ceruzát. Te ejtetted le?
M: Aha.
A: Vedd fel, kérlek.
M: Nyem
A: Mimi, vedd fel, kérlek.
M: Nem kee.
A: De Léna kéri, add oda neki.
L: Nem kéjeem.
A: Jó, én nem veszem fel. Majd ha már nem rajzoltok be kell rakni azt is a dobozba.
L: Ana, Mimi eltette ee.
A: Tudom, de látod, hogy most nem veszi fel.
L: Mimi eltette ee. Mimi, vedd fel.... Mimi vedd fel.... Ana, Mimi eltette ee.
A: Tudom, majd felvesszük. Jó?
L: Jó.... Ana, cejuza elgulúlt. 
A: Tudom. Mimi elejtette :)
L: Igeen. Mimi eltette ee. Nem veszi fel.
M: Nyem vesem.
L: Mimi nem veszi fel. Ana, Mimi nem veszi fel. 
A: Idehozza valamelyikőtök, hogy megnézzem milyen színű?
Feláll mindkettő és jönnek, hozzák. Hihi. Amúgy még véletlen sem volt piros.

2012. október 12., péntek

Beszélgetünk

Mi már csak így szoktunk tervezni :) Ha ennél komolyabban tennénk..... :)

- Szerinted jó Ajsának, hogy nem jár oviba? Mindenhol azt hallom, olvasom, hogy a gyereknek kell a közösség ilyen korban
- Nekünk saját közösségünk van :)
- Jó, de az más. És az sem hasonlítható az ovihoz, hogy eljárunk úszni, tornázni...
- Nem olyan.. de szinte minden nap van idegen gyerek társaságba is és elég sok hülyeségre elviszed őket.
- Pardon?!
- Széles lehetőséget biztosítunk számukra szocializálódni úgy, hogy közben fejlődnek fizikálisan és szellemileg is.... Egyébként meg majd jövőre elkezdi az ovit, nem marad le semmiről. Az ovi is kötöttség, élvezze még a szabadságot.
- Jó, mindegy. Meggyőztél. Én sem nagyon vágyok még a reggeli kelésekre, készülődésre.
- (Röhög) Nem vágysz rá?! Fogadjunk, hogy az első hét után én fogom hordani?  
- Ja, mert szerinted én nem vagyok képes elvinni a gyerekemet, mi?
- Fel sem fogsz kelni! Vagy legalábbis pizsamában leszel....És majd a terhességre fogod.
- Milyen terhességre?
- Arra... Amelyik miatt már hallgatom egy ideje, hogy Noel vagy egy bamba anyámasszony katonája lesz, vagy egy elkényeztetett kis majom, három nővér mellett.
- Mikor használtam én a bamba és a majom jelzőket a gyerekemre? És nehogy már azt állítsd, hogy én erőltetem rád a gyerekeket.
- Ne forgasd ki a szavaimat. Csak azt mondom, hogy ne hidd, hogy nem látok a szavaid mögé. És szeretném előre tisztázni, hogy ha nem megfelelő rész megy át belőlem, akkor nem szeretném hallgatni egész terhesség alatt. Utána már úgy is olvadozol, mindegy milyen nemű, de míg meg nem születik és elhízott leszel mindenért én leszek a felelős
- Én már csak egy ilyen olvadozó, lusta, erőszakos, kövér hülye vagyok.  De hogy neked több gyereket nem szülök, abban biztos lehetsz.
- És ezt mind én mondtam, gondolom.Szóval.. nem lesz több gyerekünk?
- Nem.
- Nem akarsz az elkövetkező 1-2 évben még egy kisfiút?
- Nem.
- Nem? Nincs ilyen terved, gondolatod, nem lesz Noé?
- Nem,
- Oké.
.
.
.
- Dávid, te nem akarsz még egyet?
- De. Egyet. Egy fiút.
- Komolyan kérdezem.
- Én is ezt mondtam. Hogy komolyan gondolod. De már annyit gondolkodtam rajta, hogy te ezen gondolkodsz, hogy már én is komolyan gondolom.
- És szerinted én nem beszélek normálisan?
- Ez egy normális mondat volt, sok gondolkodással.
- És el tudunk tartani rendesen ennyi gyereket, majd ha nagyok lesznek is?
- Jelenleg megvagyunk Az meg totál mindegy, hogy 4 vagy 5 gyerek mellett megyek csődbe.
.
.
.
- Amúgy tudod, min gondolkozok pár napja? Van egy kis félretett pénzünk és szerintem Apa kölcsön adná a többit....
-hmmmmm
- A szomszéd telek eladó. Azt a parasztházat úgy is le kell bontani. Arra felé bővíthetnénk a házat akár két szobával is.
- Mi van?
- Nem most. Csak hogy a telek a mienk legyen. Gyerek nélkül is jó lenne még egy szoba meg nagyobb kert.
- Ha jól emlékszem állítólag ma már lehülyéztelek. Úgyhogy most megtehetném következmények nélkül.
.
.
.
- És mennyiért árulják?
- Nem tudom Dávid. Hülye vagyok. 
.
.
.
-  És hová tennéd azt a két szobát?
- A mindenes elég nagy, leválaszthatnánk belőle egy kis folyosót. Ott lehetne, akörül úgy sincs másik ablak, elférne a két szoba.
-  Ez most csak úgy hirtelen elképzelés mi?
.
.
.
- Végül is mindig rinyálsz, hogy lehetne nagyobb az udvarunk, így tényleg elég zsúfolt, a sok gyereknek meg futni is kell valahol. És egy normális, kinti kutyám is lehetne..
- Kettő. Ne unatkozzon szegény egyedül. Skótjuhászok, azok olyan szépek és szelídek. Nessie és Molly.
- H-Ü-LY-E  vagy:)))
.
.
.
- De tényleg akarsz te ennyi gyereket? Még én sem igazán tudom mit szeretnék, ezért nem akartam még beszélni róla.Tudod, hogy elég szeszélyes vagyok.
- Én akarok. 5 gyereket, meg 4 kutyát. Helyetted  pedig inkább egy egész háremet. 
.
.
.
Másnap reggel
- A még nem lefixált gyerekünk amúgy semmi esetre nem lesz Noé, ne aggódj.
- Hanem?
- Mi az hogy hanem?
- Mi lesz a neve? 
- Nincs még neve.
- Na persze, a kutyának van neve, de a gyereknek nincs?
- Levi.... 
- (Kuncog egy sort) Legyen Levi.
.
.
.
Este:
- Rám ragasztod a nem normálisságodat. Tudod mit csináltam ma? Megnéztem az utónevek között, hogy van e olyan, hogy Levi.
- Hát lehet mégiscsak nagy rajtad a nyomás... és van olyan név?
- Nincs. Gondoltam, hogy nincs. De ezeknél nem lehet tudni, engedélyeznek beceneveket is. Nálad meg még kevésbé, hogy mi tetszik.

Két dolgot imádok benne. Hogy tudom mennyire szeret (és ez hatalmas biztonságérzetet és energiát ad) És hogy végtelenül hülye tud lenni, ezáltal képes felfenni velem a ritmust és a hangot.:D

Azóta van egy szóbeli megállapodásunk a szomszéd telekre :) (nem mai bejegyzés, csak gondolkodtam rajta, hogy közzé tegyem-e, de most hogy fejlemény van az ügyben, miért ne) 
A több meg majd eldől.

Ébredünk

Ma is egy kis reggeli történettel jöttem :) 

Ami attól válik igazán említésre méltónak azonkívül, hogy aranyos, mert első eset Mimi életében, hogy átjött egyedül a mi szobánkba.  
A gyerekek szerencsére mind jó alvók, így általában észre sem vesszük mikor megy el Dávid, csak utána ébredünk. Többnyire Noel vagy Ajsa kezdi a napot. Noel hangos kurjongatásokkal kel, Ajsa szépen áttotyog hozzám (vagy még hozzánk). Mimi öccséhez hasonlóan kel, vidáman, de hangosan. A probléma csak az ezzel, hogy a lányok egy szobában alszanak . De mivel általában ő az utolsó ébredőnk mostanában, még elviselhetőnek tartjuk, nem költöztetjük ezért külön szegényt. Léna nehezen mászik ki az ágyból, azt hiszem az én génjeimet örökölte e téren. De ő elvan (el lenne) egy ideig magában is, fetreng, nézelődik, szemet dörzsöl akár negyed órát is. Aztán kijön csendben. (csak az ajtót kel a még félkómás leányzó utána bezárni). Ha viszont Mimire ébred akkor ott elbukott az egész reggelünk, irtó nyűgös tud lenni, nem mondanám hisztinek. Nagyon keservesen sír ilyenkor. Nehéz megnyugtatni. Főleg ha Ajsa is besegít, ő már rendes hisztivel :) Próbáltuk Millának megmagyarázni már, hogy szépen, csendben jöjjön ki, a tesók alhassanak tovább, de eddig sikertelenül.

Ma ajtónyitásra keltünk. Azt hittem Ajsa, a szememet viszont nem voltam hajlandó kinyitni :) Mikor is hallom magam mellől: "Ity vaok" A drága férjecském pedig kérdezi, szintén meg nem nézné, hogy  csak nem Mimi jött át. Muszáj voltam hát ébredni. De azt hiszem azzal kezdeni a napot, hogy a lányom széles vigyorral bólogat nem olyan rossz dolog. Majd azt is közölte még egyszer amolyan nyomatékosításként, hogy "ity vaok, ana" :)
Néztük, megdicsértük milyen ügyes, közben megállapítottuk, hogy 5 óra 20 perc... (végül is még 1 sem volt mikor elaludhattunk, több mint négy órás alvással boldog lehetne az ember )
Kérem Mimit, jöjjön fel az ágyra, aludjunk míg egy picit, de rázza a fejét, és mondja, hogy "vacoa" vagyis, vacsora, szóval enne. Megkérdezem mit kér, jön a válasz "sűt kobá" :) Tegnap sült kolbászt ettünk Dávid szüleinél.
Azzal ugyan nem szolgálhattam, de kimentünk és ettünk egy kis lekváros kenyeret (vészesen fogy az eperlekvárunk). Dávid még bent maradt, egy órácskát még aludni akart, de  megéhezett magányában és csatlakozott. Meg hát azért nagyon jó társaság vagyunk mi ketten. Korán, de jól indult a napunk :)

(((Egyébként a Léna és a Milla nevet nem húzza alá a helyesírás ellenőrző, az Ajsát és a Noelt viszont igen.  Ajsát fogjuk rá megértem, bár nem teljesen, de a Noel azért annyira nem hiszem, hogy egyedi név, akkor már inkább a Milla)))

2012. október 11., csütörtök

Napi bölcselet :)

Előzményként annyi, hogy Ajsával tegnap arról beszélgettünk, nemsokára Noel is beszélni fog, ugyanúgy mint ahogy ő is megtanult és a hugicái is egyre szebben beszélnek.

Reggel kettesben bandukoltunk kifelé a nappaliba, még csak mi voltunk ébren (Dávid meg már munkában). Elég nagy kupi volt, főleg a kutyák lomjai,unatkozhattak míg mi aludtunk :) Míg Ajsa a kakaóját itta én elkezdtem pakolni, közben dumáltam a kutyáknak, hogy ez nem volt szép.  :)

Mikor is a kicsi lányom a maga 3 és fél év bölcseletével közölte, milyen értelmetlen is kutyáktól azt kérdezni, miért nem tudnak szépen viselkedni.

- "Szerintem ők már nem tanulnak meg beszélni"

2012. október 8., hétfő

Nők, önbecsülés

Egy ideje foglalkoztat a témakör. És mindig történik valami apropó, ami még tesz rá egy lapáttal. 
Egy bizonyos parlamenti felszólalás váltotta ki talán az egészet. Egy ideig akárkivel találkoztam mindig felhozódott, jöttek a vicces, neked nem kell félned négy gyerek mellett megjegyzések, és az igazi felháborodók is.
Az ügy politikai színezetéről inkább nem beszélnék.

A témán, a női bántalmazáson viszont elagyaltam egy ideig, nem egy eszmefuttatást hallgattam végig. Valahol talán mindenkinek igaza van, teljesen pedig nem érthetjük, láthatunk bele egy olyan kapcsolatba, ahol a nők alá vannak teljesen rendelve, esetleg testileg is sérülnek. De azóta hallottam, voltam szemtanúja olyan női/férfi viselkedéseknek, amit nem tudtam hová tenni. És hiszem, hogy ezekből az "apró" dolgokból lesznek a későbbiekben bajok.

Három röpke (egyébként a light-os) történet :

Egy rokon, fiatal lány mesélte, hogy van egy barátnője, aki szabad felhasználást enged a barátjának az egyik közösségi oldalon. Olvassa a lány üzeneteit, számon kéri a lájkokat, egyáltalán mindenbe belenéz. Még a gépén lévő internetes előzményekbe is. Fiatal 18-20 éves lány. Teljesen kiszolgáltatja magát a srácnak. A gondolatait, a barátaival folytatott beszélgetéseit. És ebben szerinte nincs semmi fura. Nem baj hogy nincs magánélete, hogy nem írhatja le egy este a barátnőjének, hogy ez a "Pista", hogy felbosszantott  ma, mivel Pista is talán éppen most olvassa előadásban. Arról már nem is beszélve, hogy talán a barátnő sem szeretné, hogy Pista is tudjon arról a dologról, amit megoszt egy baráttal.

Másik eset. Saját füllel hallgattuk végig egy este Dáviddal. Nem tudtam, hogy nevessek, sírjak, vagy menjek oda és rángassam meg mindkettőt. Egy párocska, 25-30 év közöttiek, egy szórakozó hely előtt. Arról vitatkoznak, hogy menjenek e haza vagy sem. Vagyis a lány menni akart, a fiú maradni. Lány mondja, hogy maradjon nyugodtan, percekig vitatkoznak azon, hogy de utána úgy is mérges lesz a lány, hogy egyedül is ottmaradt a srác. De ha nem marad, akkor meg a fiú fog megsértődni. A lány csak mondja, hogy maradjon, a fiú csak mondja, hogy megy ő is, végül benyögi, hogy biztos azért akarja a lány, hogy maradjon, mert menne valakihez. Végül a lány visszament. Húszas évei végében járhatott, már igazán nem a tinikategória.

Ismerős nő, negyvenhez közelít. Minden nap leszámolja a pénz a férjének. Mondván az ő pénze. Azt hiszem itt a gond. Egy házasságban, gyerek mellett pláne, szerintem nincs olyan, hogy övé. Mienk van. Csak éppen a férfi hozza haza, mert a nő otthon van a gyerekkel. Ahogy a gyerek is közös, a pénz is. Persze egy nagyobb kiadást meg kell beszélni, de azt hogy a gyerekeknek vettem rudit, ennyiért, az túlzás. 

Lehet én vagyok hülye......

De hiszem, hogy ha a szülei még most jól megcibálnák azt a fiatal lányt,  talán eggyel kevesebb gyerek látná majd, hogy anya leszámolja a pénzt, apa meg nem csinál semmit otthon, beül a tv elé és várja, hogy elé rakják a vacsorát. Alkalmanként pedig jól beszól, milyen hülye is a nő. Milyen képet visz magával, milyen normák lesznek neki természetesek? Nem kell hogy a férfi verje a feleségét/gyerekeket, anélkül is lehet primitív példát tovább adni.
Nagyon szeretném jól nevelni a lányaimat. Míg kicsik próbálunk nekik mindent megtanítani, köztük azt is hogy legyenek udvariasak, tiszteljenek másokat. A legfontosabb viszont az, hogy saját magukat tiszteljék. Anélkül megette a fene az egész életet. Nem tudom, hogyan kell jól csinálni, vagy hol rontódott el ezeknek a nőknek az értékrendje. Az, hogy mindennap megdicsérjük őket, ha valamit csinálnak vagy hogy milyen csinosak, ha valami nem sikerül azt mondjuk nem baj és megöleljük őket, remélem elég egy egészséges önkép megalapozására.
Azt hiszem az apák szerepe talán még nagyobb ebben az esetben, ők az első férfiak a lányok életében, az első számú minta. Tőlük talán még inkább számítanak a dicséretek, bókok. Próbáljuk lerakni az alapokat, aztán már csak reménykedhetünk, hogy a gyerek is jól választ, kiszűri a nem megfelelő férfiakat, és tudni fogja, hogy csak a jót érdemli. 

2012. október 4., csütörtök

10 hónapos moszat

Repül az idő :)))
Noel elkezdte a pakolgatós korszakát. Az elején járunk, most jött rá milyen jó is mindent kivenni a helyéről. Pillanatnyilag még édesnek találom :) Pár nap múlva tuti nem :)
A konyhakendők kirámolásával kezdte, amelyiket meg tudta fogni a fejére is húzta, majd a lányok le, amin nagyokat kacagott. Mi meg rajta.
Kisbohóc ez a gyerkőc, olyan jóízűen nevet, hogy csak csodálom. Imádom. 
Azóta minden kivesz.
Ajtókat nyit. Előszeretettel be is mászik. Persze van társasága, a nővérei örömmel csatlakoztak a kuckózásba. Hogy az ajtó bezárásától ki félne a legjobban nem tippelném meg, de legkevésbé a legkisebbünk :) 
Fiókot húz, ha éppen nem megy az elengedés simán lefejeli, de szisszenés nélkül végzi tovább a dolgát.
Amit kivesz meg is kóstol.
Pakol és pakol. A textilek vagy más puhaságok is megfelelnek, jól össze lehet azokat gyűrni, de a kemény dolgok amik még csattognak is mindent visznek. Jelenleg a legzajosabb gyerekünk. Nem gondoltam volna hogy három lányt felül lehet múlni.
Zoknikat a ház minden részében találok.
Ma átpakoltattam két láda almát velük. Sok volt a fölös energia, egy üres láda ott árválkodott. Így egyikből átrakattam abba, a felszabadultba pedig a másikból. A lányos nagyon fontosnak érezték magukat, és Noel is kitartóan pakolt. Közben üldögéltem:) Miért nekünk játékra költeni?
Olyan jó ahogy Noel is beér lassan a kiscsapatba. Legtöbbször még azért jobban örülnek a lányok, ha meg van köztük a távolság, de már nem lehet kihagyni. Mindenhová odakotor szélsebesen. És a játékokba is egyre többet be tud kapcsolódni, vagy éppen ő szolgáltatja a mókát :)
Mióta kimondta először az "i íí"-t, vagyis Lilit sokat halljuk tőle. Látja, hogy bejön mindenkinek, produkálni meg szereti magát. És nagyon élvezi, hogy Lili is odamegy ilyenkor hozzá :))
Már nagyon menne. De még nem sikerül egyedül. Sok a hiszti, szeretné, ha mindig fognám a két kis kezét. Valamiben kapaszkodva csak egy helyben toporog, emelgeti a lábait, de azok csak nem mennek semerre.
Osztogatja a nyálas puszikat. Simogat. Integet. Ha keresek valamit, és őt "kérdezem", vagy egyik pillanatról a másikra eltűntet valamit a kezét széttárva hümmög, hogy nincs meg.  Ha kérünk valamit, és nyújtjuk a kezünket ideadja zokszó nélkül. Zenére rázza magát, és "énekel"
Nagyon szeretem ezt az időszakot! :)

2012. október 1., hétfő

Ajsa csicsergés

Miután írtam Noelről egy bejegyzést, amiben a nevéről is szó esett, elkezdtem Noel Áronnak szólítani, ha "rossz". A lányokra is ráragadt, főleg Ajsára. Ha Noel csinál valamit, elvesz vagy csak hozzányúl valami olyanhoz, amihez "nem szabad" Ajsa rászól, hogy Noel Ájoon..... Olyan cukin mondja.

Mimi is egyre gyakrabban Milla. Nekem is, Ajsának is, az egyik nagyszülő párosnak is. Dávid meg ki nem bírná mondani, neki kizárólag Mimi. Egyik este kérdezi, hogyan tudom neki azt mondani, hogy Milla? Érdeklődve, kicsit cinikusan visszakérdezek, hogy nem ez a neve? Vállát vonja, kezdene magyarázni valamit, de Ajsa közbeszól a világ legnagyobb csodálkozásával: "Apa, te nem tudod hívják a kislányodat?"

Szórólapot nézünk, kérdezi, hogy "Anya, mi van ideírva?" felolvasom: Disney vászontáska kislányoknak. "Anya úgy szeretnék egy Disney vászontáskát kislányoknak" :)

Felette bébiételek vannak, nézzük hány hónapos kortól ajánlott és megbeszéljük Noel hány hónapos. Kinyitom mind az tíz ujját, rám néz: "óó atyaég, de nagy ez a Noel"

Hűtőt nyitja néz befelé. Egyik keze felemelve,  az ajtót fogja (akár csak az apja), mondom neki hogy ne szellőztesse a hűtőt. "Nem szellőztetem, csak úgy ennék valami finomat" (ebben a mondatban magamat ismertem fel). Mondom egyen tejszeletet, de kérdezze meg a kislányokat is és hozzon nekem is egyet :) "Rendben anya, bezárom addig, mert megfagyunk. Nem vagyunk mi jegesmedvék"

Panaszkodik, hogy Zsombor lebutázta. Nagyon a szívére veszi, ha valaki rosszat mond neki. Vigasztalom, hogy nem úgy gondolta, de nem volt szép tőle, majd beszélek vele stb.. Megkérdezi: "Azért mert Zsombor butyuta?" :)