Léna

Beteg szegénykém.
Éppen hogy Ajsát teljesen gyógyultnak nyilváníthattuk, Dávid lett beteg, még most is köhög rendesen. Léna pedig tegnap este lázasodott be. Első betegség, eddig megúsztuk az ikrekkel, nem volt semmi bajuk. Most meg ez a kicsi lány.... úgy sajnálom :((
Remélem "csak" Ő marad a beteg, és a másik két kislány nem kapja el.

Alkot a gyerek

Kihasználva azt a kis időt amíg a szobában voltam, drága Ajsa kiborította a lisztes dobozt, és "megfűszerezte" egy kis cukorral, borssal, sóval, kakaóval. Amit ért a konyhapulton. (a tartókat szépen visszahelyezte a helyére) és neki látott a mű megalkotásának. Seprűvel elkente, majd belefeküdt és "hóangyalt" készített. Nem vicc, közölte, hogy ez  "agyal" Úgy látszik friss még a havas élmény. Próbáltam nem sokkot kapni először, majd mikor megtudtam mi is ez komoly maradni és szigorú szülő módjára helyretenni elsőszülöttünket. De legszívesebben öntöttem volna még hozzá, hogy még tökéletesebb legyen az angyalka.
Jelenleg kicsit árnyaltabb a hangulatom, ugyanis mindenhol lisztet vélek felfedezni, pedig próbáltam megakadályozni, hogy széthordják. De Liliből képtelenség kifésülni, hozzám ér és tiszta liszt a melegítőm. (A fél életemet a fürdetésével töltöm!)

És ez még csak délelőtt volt....

Becenevek?

Ma megkérdezték tőlem, hogyan becézzük az Ajsát - Hm?! -  Többnyire sehogy. Szerintem ez tipikusan az a név amit nem kell becézni. és nem is lehet. Ajsácska vagy Ajsi, esetleg Ajsika.... háááát valahogy nem jön a számra.
Ő Ajsa, vagy Kicsilány. De ezt többnyire nem neki mondjuk, csak ha beszélgetünk róla. Vagy a gyakran emlegetett Hisztérika jó becenév?

A Lénát se gyakran variáljuk, Lénusnak hívjuk, ha nagyon becézgethetnénk van.

Milla az akit Mimizünk Egyszer csak elkezdtük, azóta pedig nem is sokat mondjuk neki, hogy Milla. Már Ajsa és az egész család is áttért a Mimire.
Azt hiszem ez már rajta marad, mint unokatesómon a Babi (életemben nem szólítottam még Juditnak)

Tehát felelhettem volna az Ajsa kérdésere azt hogy nem vagyunk becézgetős fajta család, de azt hiszem ez nem igaz, főleg ha Lilikére gondolok :D

2 x 2

Az négy!! haha
A tegnapi napot Zsombor nálunk töltötte, mert a kis Bori orvosi látogatásra volt hivatalos, majd még vásárolgatnia is kellet.
A gyerkőcök, főleg Zsombi nem tudták hova tenni, hogy most szülők nélkül van itt. Párszor el kellett mondani mi a helyzet, de csak kezdte-hagyta hogy "ededül" van, "anya, apa elment Bojival" Ezt Ajsa is mindannyiszor megerősítette, csodálkozva húzták a szemöldöküket, majd nagyokat nevettek, az első órácskánk alapvetően erről szólt.
Jót játszottunk, extra kedvesek voltak egymáshoz, és a kicsikhez is. Ami nem jellemző. Ha nálunk van valaki, legyen gyerek vagy felnőtt, Ajsa általában hamar bepipul, nem szereti ha az ikrekkel is foglalkoznak. Már idő előtt intézkedik, még mielőtt valaki akár egy szempillantást vethetne a manókra, és odébb áll a vendéggel, vagy éppen a kicsiket viteti el a helyszínről. Zsombor sem rajong mostanában a két kisebb unokatesóért, mióta megszületett Bori baba, túl sok lett neki a bömbölő törpenép, és szemmel láthatóan kerüli a kicsi lányainkat. Bár tegnap elcsattant pár puszi. Egyébként azt hiszem egálban vagyunk családilag Ajsa sem mutat túl nagy érdeklődést Bori iránt, pedig kezdetben mindig csillogott a szeme, már akkor ha szóba került a legkisebb. De elég volt nekik ennyi a családból, úgy látszik ennyit bír egy kétéves lélek.
Rátérve arra amiről írni akartam, vagyis milyen volt a négy gyerekkel, akik korban két felé oszthatók. Lehet csak a mindössze 4 óra mondatja velem, de jó. Ajsa sem unatkozott egy percre sem, lefoglalták magukat, szépen eljátszottak, én is tehettem a dolgomat, az ikrekhez is szóltak, ha reklamáltak. És valamelyikük mindig megcsinálta amit kérek, ez pedig ösztönző volt a másiknak. Értsd ha az egyik leszállt a kanapé tetejéről mielőtt szívinfarktust kaptam a másik is lemászott. Ajsával ez egy egész délelőttös programom, aminek mindig hiszti a vége. (mindkettőnk részéről)
Eljátszadoztam a gondolattal, milyen jó lenne két ikerpárral (bár ezt már megtudni fogom). Egyébként is néha motoszkál bennem, hogy Ajsa nem e lesz kirekesztve, a kicsik között nincs e egy olyan kapocs, ami Ajsával nincs meg. És nem e lesz Ő mindig a harmadik.

Tegnapról a lényeg, hogy jól éreztük magunkat, én is büszke voltam magamra milyen ügyes vagyok. És érlelődik bennük egy Zsombor-rablás (vagy Zéti, de ő már túl "öreg" és odalenne az ikerség illúziója), így Dávidnak sem lenne oka a panaszra, hogy egyedüli pasi.

Bár Ajsa azt válaszolta Vica kérdésére, miszerint vigye e haza Zsombit, hogy "vided eeel" azért kérdezgette később, hogy mikor jön. Majd megbeszéltük, hogy szereti "Zsombó"-t (szegénynek ezredik  neve, de már majdnem jó) És mindegyik unokatesóját, miután végig mondtuk az egyre bővülő csapatot. Hol Zsombort szerette a legjobban, hol Helgát, de legutóbb Hangát.... ami érdekes:) a kérdésre hogy hol van Hanga nem tudja a választ, nagyban húzza a vállát : D Próbáltam felvilágosítani, hogy a keresztanyja hasában, erre rávágta hogy Kesztya! A Hangát egyébként elég hangyásan mondja, úgyhogy öröm vele erről a témáról beszélni  :D (remélem hétvégén is csillogtatja nyelvi tudását!)

Ajsa tanít

Szombaton Lili visszaült az iskola padba. Egy kis kihagyás után ugyanis Dávid elvitte a kutyasuliba, túl sok mostanában a fölös energiája, 3 gyerek mellett nem igazán van időnk még vele is foglalkozni. Szeret feladatokat csinálni, amit kérünk tőle örömmel megteszi. Jó volt régebben is gyakorolni vele, én is élveztem, ő is, de most körülbelül annyit kérek tőle, hogy álljon arrébb. A másik ok hátha fárad egy kicsit...  És mivel Dávid szerint is sok a felesleges pénzünk el kell kezdenünk kidobálni az ablakon:)) 
Ajsa is velük tartott. Nagy kutyabarát egyébként, a baj, hogy mindegyikkel rögtön játszani szeretne, akár hozzá van szokva az adott eb a gyerekekhez, akár nem, így résen kell lenni. Egy kis mopsszal azért összebarátkozott.
És a kiképző szerepet is kipróbálhatta, odahívták a végén és az olyan egyszerű vezényszavakat mint az ül, áll, fekszik Ő mondhatta és azt is megtanították neki, hogy milyen kézmozdulatokat tegyen hozzá. Nem jött zavarba ez a nagylány, csinálta amit mondtak, mutattak neki. Szóval összességében tetszett a Kicsilánynak a program, és hogy lassan tavaszodik heti rendszerességgel járhatnak is hármasban.
És azóta...... folyamatos gyakorlás van. Egész nap hallom az alapszavakat, Lili teszi amit kell és csak egy kombinált feladat után kap jutalom falatot, és hallja hogy "üdes jiji"  Még most tűr, csinálja, de előbb-utóbb megunja (ezek eddig is mentek egyébként neki) Remélem addigra Ajsa sem lesz már ilyen lelkes, különben lesz sírás, sértődés.
Nagyon édes ez a kis tábornok!

1 hónap múlva kettő

Bizony ám! Ilyen nagy lányunk van. Ma pontosan 23 hónapos. Ahelyett, hogy havi összefoglalót írnék (az ikrekről is kimaradt a négy hónapos, de a következő nem fog!) ma inkább leírom, hogyan telt a kicsi lány hófordulója.
Reggel 6 után riadót fújt, éppen időben már majdnem visszaaludtam az ikrek etetése után. Jó kedvvel ébredt. Már oda a betegség miatti rossz közérzet. Jól bereggelizett, az evés miatt panaszkodtam nemrég, de mióta lázas volt, majd elmúlt eszik mint egy kisangyal.  Majd rám nézet a szép szemeivel és kimondta mit szeretne: "sétáni Jiji" Hát lehet a gyerek akaratának és a kutya szükségleteinek nemet mondani? Ugye hogy nem. Én sem tettem, rögtön küldtem kicsi lányomat a még alvó apjához, és míg ő kómásan felöltözött, harapott valamit, addig Ajsát is útra kész állapotra varázsoltam. A jó meleg ház ablakából pedig szeretet teljes pillantásokat vetettem a majdnem két éves lányomra és "fitt" apukájára. Majd visszafeküdtem még egy félórácskára. Azt hiszem nekem könnyebben indult ez a reggel, mint 23 hónapja.
Hazaérkezéskor Dávid szeretett volna megosztani velem, mire ébredt rá séta közben, nevezetesen, hogy egy hónap múlva két éves első szülöttünk. Nos, erre már rájöttem, de az azért jó hogy bebizonyosodott, hogy a friss levegő jó hatással van a gondolkodásra. Azt is sikerült megállapítani, hogy öregszünk, bár én bizony még nem, még most léptem át a 3. X-et, de az igaz, hogy ő már benne van a korban. (és nemsokára még öregebb)

A levegőzés után húgainak szentelt egy kis figyelmet. Olyan jó látni, ahogy egyre többet van velük. Beszél vagy énekel nekik, figyelmesen hallgatja, ahogy visszagagyognak. Puszikkal árasztja el, ölelgeti őket. Először finoman próbálja arrébb tenni őket, ha helyszínváltozás szükségességét látja, majd húz rajtuk egy kicsit, mindezt a kicsik is kacagással fogadják. Játékot ad a kezükben, magyarázza mit hogyan kellene. Tesósodnak. Persze nem mindig ilyen idilli a helyzet. Sokszor nem. De ma az volt, és én a máról írok.
Délután átjöttek az unokatesók, Ajsa imád a két fiúval lenni. Egyre jobban tudnak közösen játszani, amit szintén jó nézni. Még veszekedni is olyan édesen tudnak, főleg Zsomborral. Ha szakadnak az idegek és valamelyikük csap akkor nem annyira szívmelengető, de ma ez sem volt. Ellenben újra lezajlott egy olyan beszélgetés, amit csak két kisgyerek tud produkálni. Vica próbálta rávenni Zsombit a pakolásra mielőtt távoztak, olyan érvekkel, hogy "vendégségben" szépen viselkedünk, és olyan rendet kell hagyni, mint amikor idejöttek (haha.. rend...) mivel Ő is játszott. Zsombor azonban ellenállt. Így Ajsa is beszállt a meggyőzésbe "pako" (pakolj) felszólítássokkal, vagy inkább felkiáltásokkal míg Ő semmit nem tett arrébb. Mígnem unokatesója nem tudatta velünk, hogy a "jend nem jó" ekkor Kicsilány majd belemászva a szájába, szinte suttogva közölte vele, hogy "szép" Hát majd megzabáltuk. Annyira édes volt, leírni nem lehet. Mint valami CIA-s filmben, csinálod fiam, vagy véged.
Este pedig megvolt az első közös tesós fürdés! Az ikreket már többször tettük be a nagy kádba, bár a kicsiben egyszerűbb nem kell lehajolni, de mivel imádnak vízben lenni, ha "jó" napunk van hagyjuk őket együtt lubickolni. Ajsára ilyenkor általában rájön, hogy Ő is fürödni szeretne, ma betettük Őt is egy kicsit a manókhoz. Volt nagy kacagás, az érthetetlen helyzet miatt!

Ez történt ma. Átlagos, nyugis nap - ha használhatom ezt a két jelzőt egyszerre az életünkre. Egy ilyen hónapot elviselnék.

 ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉSSSSSSSSSSSS

Megszületett Nándi-baba, leendő keresztfiunk. Három saját és három keresztlány után kicsit befiúsodtunk!!!!!
Gratulálunk az Anyukának és az egész Családnak, nemsokára meglessük!

Öcsi

Nyugi család, nem a lányoké :)

Az enyém. Róla szeretnék most írni. Két és fél éves voltam mikor megszületett, és állítólag nem fogadtam nagy örömmel, szúrós pillantásokat vetettem rá, és hol az ágynemű tartóba akartam tenni, hogy ne halljuk a sírását, hol a kutyaházban akartam altatni. Ennek fényében érdekesen alakult a gyerekkori kapcsolatunk. Egy időben nagy volt nálunk a klikkesedés tesótéren, folyamatosan változott annak az egynek a személye aki úgymond ki volt rekesztve.
Volt amikor én voltam a felesleges. És Peti volt az, akinek mindent lehetett. Játszani a számomra tiltott játékokkal, például azzal a babával, ami majdnem ugyanolyan volt mint az enyém, de nekem az kellett, de nem nyúlhattam hozzá, vagy megfogni a hőn áhított (üres) ékszerdobozt. Rajzolni az iskolás ceruzákkal.Odakucorodni a nagy és okos nővérkénkhez, összebújni míg én el lettem küldve. Úgy mint az oviból, vagy az iskolából, ha odamentem míg a kisöcsit büszkén mutogatta. Csoda, hogy féltékeny voltam?:)
Sanyarú sorsomnak azért mindig vége lett igen rövid idő alatt. És társultam valakihez a harmadik érdekeinek rovására.  Ehhez elég volt annyi hogy kölyök-fej összetört valamit. Vagy "bevadult" egy pillanatra, ami kiskirálykisasszonynak nem tetszett, és nagy jelenetek közepette kijelentette, hogy nem beszél többet egyetlen öccsével. És máris jó voltam én is, ha úgy láttam jónak, hogy vele közösködjek, végül is Anitával laktam egy szobában, na de nem csak érdekkapcsolat volt. És összefogtunk. Peti pedig jött utánunk, de mi jól kizártuk és kibeszéltük. De az én öcsémet nem abból a fából faragták, aki csak úgy elkullog sírva. Inkább minket idegesített addig, míg el nem tört a mécses. És akkor nagyon utáltam (legalábbis ebben a hitben éltem) Nála undokabbat el sem tudtam képzelni..... na jó csak magamat. Mikor ketten alkottunk egy csapatot, és Anitát idegesítettük halálra. Egyszer egy ajtó is kárát szenvedte egy akciónknak.
Így visszagondolva nekem ugyan vicces, de szegény szüleinknek nem lehetett egyszerű... Anya fel is tette többször a kérdést nekünk, hogy miért nem tudunk mi normális testvérek módjára viselkedni? vagy hogy mit rontott el?
Szerintem semmit. És normális testvérek módjára, akármilyen is legyen az.... is tudtunk viselkedni ha akartunk. Vagy ha kellett. Szerveztem én csapatot ötödikes fiúkból, két harmadikos ellen mikor a másodikos öcsémmel kötekedtek:) Ástunk el hármasban törött vázát a kertben. Beszélgettünk késő estéken, vagy önfeledten élveztük a nagyinál töltött nyarakat a legnagyobb egyetértésben. Mindig szerettük egymást csak néha egy pillanatra elfelejtettük.

"Túlélve" a gyerekkort, kiskamaszkorunkban már teljes volt az összhang. Főleg Petivel. Ez most nem egy újabb kiközösítés :) Egyszerűen Anitát már más érdekelte. Barátnők, első fiú. Mi ketten pedig összenőttünk. És sokáig egy baráti társaságban éltünk. Később együtt buliztunk és minden kis titkot tudtunk egymásról. Közben visszataláltunk Anitához is. Felnőttünk mindhárman. Majd elköltöztem, Később Peti is a városban élt egy ideig, méghozzá közös lakásban. Egy kis időt közben Angliában töltöttünk. Jó volt újra egy családtaggal lenni. Aki velem volt teljes életnagyságban, nem csak telefonon.  Akivel lehetett beszélni, a másik, vagyis a férfi oldalról szemlélve az életet sok mindent megtárgyalni.
Ajsa születésekor pedig megismertem nagybácsi szerepben. Láttam milyen esetlenül fog egy kisbabát, ezért inkább távolról figyeli. És csak akkor kezd már a gyerekkel valamit, ha nagyobb. De akkor a legnagyobb gyerekmódjára benne van mindenben. Ajsa csüng rajta, ha jön "Petyi" visítva szalad elé, majd előle. Imádja, ahogy Helga is. Az ikrekkel is barátkozik. Sokat fejlődött, de még most sem a legnagyobb babarajongó.
Felnőni teljesen, komolyan venni bármit nem tudom mikor fog. És el sem tudom képzelni azt a lányt, aki Őt megváltoztatja.
És hogy miért írom le mindezt? Igazából nem tudom. Csak kikívánkozott belőlem, hogy mennyire szeretem. Persze van oka, hogy miért van Ő egy ideje minden este az eszemben. Ugyanis elköltözik, bár ezt már minden ismerősünk tudja. Angliába megy, most nélkülem és hosszabb távra tervez. És már most hiányzik. Nem vagyunk ugyan már napi kapcsolatban, két-négy hetente látjuk egymást. Telefonon ugyan kétnaponta beszélünk, ha nem is órákat. És szerinte ott van az internet, hallhatom, láthatom amikor akarom, de az nem ugyanaz. Mert tudom, hogy távol van. És nem fog hívni, megkérdezni, hogy itthon vagyunk e mert erre jár...
Nem tudom miért érzek mindent olyan véglegesnek. És hogy hová tűnt az optimista szemléletem.
Helyette azt tudom, hogy már nem szeretném kizárni a házból és a legkevésbé sem nemszeretem. És hogy jó hogy van egy öcsém. Annyira más egy fiútestvér. Nem jobb vagy rosszabb mint egy lány. Csak más. És sajnálom, hogy kimarad a lányaim életéből ez a fajta szeretet. Vagy az enyémből az a nézés, ahogy Anya néz Petire... na a fene tudja.. talán elindult bennem egy kósza gondolat :)

Peti, Pistike, Kölyök-fej, Kucc... sajnálom a spontán találkozásokat, hogy nem látja a lányokat fejlődni, és hogy kevesebb lesz a bugi bugi Ajsával :((

De majd számoljuk a napokat visszafelé, ha hazajön

Anya nem ért... Ajsa mindenhez ért

Kicsilányba néha nagyon nehéz egy kis ételt varázsolni. Tudom, hogy ilyenkor hagynom kellene, mert ha erőltetem még rosszabb, de sokszor felidegesít, hogy egész nap elvan egy falatka ételen. Hogyan bírja rejtély.
Ma is "veszekedtünk" egyet.
"Rakok neked egy husit rizzsel, jó?"
"Nyem"
"De enni kell valamit"
"Nyem kösz" (vagyis nem kér)
"Akkor valami mást, gyere nézzük meg mi van a hűtőbe" (hátha az aktív részvétel meghozza a kedvét)
"Jem"
"Egy kis virslit sem?" (a nagy kedvenc)
"Nyem"
"Megfelezitek Lilivel"
"Jiji egyen"
Közben az ikreknek bébiétel készítek, bepróbálkozok azzal
"Mimi egye"
"A kicsik is esznek, de szívesen adnak neked is belőle"
"Mimi egye, Jéna jem" (most rosszban vannak, Léna kikarmolta)
Érkezik Dávid, aki legalább éhes..
"Eszel Apával"
"Nyem. Éjted?"

Értem. Végre megértem.:))

És még egy tegnap délutáni Ajsa-száj történet:
Van több játékunk, amihez még kicsi Ajsa, többnyire kaptuk, örököltük őket. Elraktuk a "bűvös polcra" majd jó lesz később. Kicsilánynak viszont sokszor eszébe jut, hogy le kellene onnan venni valamit. Legtöbbször meg is kapja. Tegnap egy kirakóst adtunk nekik oda.
Zéti: "Ez nekem túlságosan bonyolult"
Ajsa: "Megmutatom, fidelj"
(kirakni persze nem tudta úgy ahogy kellene, de megmutatott egy másik lehetőséget..)


Remélem mindenkinek feltűnt, hogy ragoz a gyerek!!!!!!!!

Gyerek és kutya

Sokan kérdezik tőlem, hogy milyen tapasztalataim vannak gyerek-kutya téren. Van aki tényleg kíváncsi, netalán érintettek, vagy azok lesznek a témában. Másokon látom, hogy rosszallják. És a következő kérdésük már az, hogy nem bántja e a kutya a babát, nem fertőzi e meg valamivel, miért jó az a kicsinek, hogy ilyen szoros kapcsolatban él egy állattal....
Ezeket a kérdéseket egyrészt megértem. Én sem voltam az a nagy állatbarát soha. A kutyákkal való kapcsolatom is kimerült annyiban, hogy oké szép, aranyos, de ne nyálazz össze. És én is a meggyőződéses a kutyának kint a helye nézeteket vallottam. Bár azt hiszem ezt most nehéz rólam elhinni.
Lili kalandos úton került hozzánk, amit most itt nem részletezek, de majdnem az lett a vége hogy kinyírtam Dávidot. Még a lakásban éltünk, ahonnan egy ideig azon voltam, hogy kiutáljam. Mondanom sem kell, hogy nem sikerült. Ellenben megszerettem. Nagyon. Félretettem hát az elveimet.
Amikor kiderült, hogy terhes vagyok Ajsával elolvastam mindent amit lehetett, beszéltem állatorvossal, gyerekorvossal, és mindenhonnan megnyugtató választ kaptam. Semmilyen káros hatása nem lehet a kutyának, ha tisztán tartjuk, megkapja az oltásait. Ez eddig is adott volt, és persze nem a terhesség alatt állt szándékomban megváltoztatni. Dávid elintézte az aggódást, megnyugtatást egy mondattal, miszerint ne hülyéskedjek már kozmetikushoz jár, minden séta után meg kell mosni a lábát (azért kellett egy év míg Ő is zokszó nélkül vitte a kutyát a fürdőszobába) és vitaminokat szed. Ápolt kutya, van törődve vele. Talán túlságosan is:))
Aztán megszületett Ajsa, kíváncsi voltam, hogyan fogadja. Tudtam, hogy bántani nem fogja, idővel pedig majd megszokja, az elején viszont nem igazán fogta hogy mi van. Olvastam, hogy be kell mutatni neki a babát, bár már azon kuncogtam, amikor elképzeltem, de azért mindent úgy csináltunk ahogy a nagykönyv szerint kell, még egy kistakarót is hazahozott Dávid a kórházból, hogy ismerős legyen neki az illat. Igazából nem tudom, hogy milyen hatásának kellett volna lenni ezeknek a lépéseknek. Két hétig nem igazán érdekelte a bömbölő újdonság, aztán megérthetett valamit az egészből és újra bújós lett. Alapból az, ha erre még tesz is egy lapáttal, akkor teljes a káosz. A terhességem alatt is volt egy ilyen időszaka, azt hiszem a kutyáknál is működik az a radar, mint a gyerekeknél. is kiszúrnak minden apróságot, és intenzíven lereagálják.
Pár hónapig nem is tudott kialakulni semmiféle kapcsolat köztük.  Ahogy Ajsa nőtt gügyögött egyre jobban érdekelte, bár egy ideig megtartotta a kért egy méter távolságot ha mellé ült is, Ajsa rosszra csábította és hívta a maga nyelvén. Még párszor elhangzott a nem szabad felszólítás tőlünk, de hagytuk alakulni. Szerencsére nem az a nyalakodós fajta (amit én is nagyra értékelek), Ajsa pedig szinte nem is kapott belőle. (csak hallgat ránk ez a kutya.... néha) A mászós életmód óta pedig már össze vannak nőve. Amit egy kicsit sem bánok. Ajsa imádja, vele kezdi és fejezi be a napot. Közben játszanak, rosszalkodnak, "veszekednek" Ha rangsort kellene állítanom az Ajsa életében résztvevő személyek között, a dobogós helyek: Anya, Apa, Lili. (nem megsértve a nagyszülőket és a tesókat..) És a kis szőrgombóc is rengeteg szeretett ad neki. Pluszban bármikor lefoglalja, ha én az ikrekkel vagyok. (örök hála) A kicsikre egyébként nem sok figyelmet szentel. Ha nagyobbak lesznek és lesz "háromAjsa"szegény Lili nagy gondban lesz.
Sok gonddal jár egy kutya. Ha gyerek van pláne. De sokat is ad, az egész családnak, főleg egy kisgyereknek. Amikor hozzánk került, akkor érte is felelősséget vállaltunk. Nem pedig azt, hogy majd ha jön a gyerek lepasszoljuk. Ezért nem adtuk oda mikor terhes lettem, vagy zártuk ki az egész életében bent, emberi társaságban tartott kutyát sokak tanácsa ellenére se. És nem látok negatív következményét a döntésünknek. Ha valami kizáró ok jelentkezne, például allergia  vagy akármi akkor majd, de addig értelmetlen. Felelőtlenség. Megfér együtt a gyerek és a kutya. Sőt. Persze mindenki saját belátása szerint dönt. Mi így. Megértem, ha valaki más utat választ, de a mienket is tartsák tiszteletben. És teljen már egy el úgy egy hónapom, hogy valaki nem mondja el a véleményét..... Nem akartam ezt a végére, de kijött. Végül is egy újabb tanács inspirálta az egész bejegyzést. Igen, egy kutyát tartunk három kisgyerek mellett, de ő nem egy, hanem a mi kutyánk. És nem hiszem, hogy ebből eddig bárkinek aki megjegyzést tett kára származott volna.
(Én is látok olyan dolgokat más családokban, ami számomra nem logikus, de eszembe nem jutott soha véleményt alkotni....)

Pelus nélkül

Eddig erről nem is írtam. Pedig már nem hord pelenkát ez a kicsi lány itthon. Ha elmegyünk azért még ráadom, biztos, ami biztos, és éjszaka is kell, de napközben már bugyis, úgyhogy vettünk is neki mindenfélét, hercegnőst,  Eperkést, Hello Kitty-t, szeretek ám rózsaszín cuccokat vásárolni:)
Ajsa pedig örömmel választja ki reggelente. Eddig is adott az öltözködésére, de most már teljesen odáig van, hogy mindene ugyan olyan lehet. (és lehet én hívtam fel a figyelmét, de hát lányos anya lennék, nem de?)

A szobatisztaságra való átváltás egyébként egyik pillanatról a másikra történt, mint minden Ajsa életében, ülés, állás, elindulás. Volt korábban egy pár napos pelus nélküli időszak ugyan, de mindig bepisilt, nem szólt,  így visszakerült. Túl korai volt még. Most a Mikulás hozott neki egy lépcsős wc fellépőt. Ami Ajsát egy ideig nem foglalkoztatta, inkább az új játékok kötötték le. Adva ezzel a lovat a fiúk alá, Dávid szerint ez is egy olyan felesleges darab, mint a cuccaink 80%-a, András pedig nagyban helyeselt "én is megmondtam Anyádnak", mi nők pedig próbáltuk be bizonyítani hogy igenis jó dolog. Csak hát Ajsa nem segített:))
Kicsit porosodott, majd elővettem egy reggel, Ajsa pedig tette a dolgát! Azóta ott van a fürdőszobai wc-n, Kicsilány pedig használja, amikor szükséges, bejelenti hogy "pisí"  vagy "jem pisí" ha nagydolga van és megy. Kicsit zokon veszi, hogy már nem tapsoljuk meg mindig, és rákezd, amibe muszáj beszállnunk. De tapsikálunk mi akár éjjel-nappal ha kell!  És eddig nem volt semmiféle baleset! kis ügyes!

Vissza a hétköznapokba

A héten Dávid újrakezdte a melót, én pedig mint egy kezdő anya úgy téblábolok a lányok között azóta. December közepétől volt itthon a lába miatt, tehát nem nagy idő, de hozzászoktam. Jó volt, hogy van két plusz kéz és vagy Ajsát vagy az ikreket mindig lefoglalta. Dolgozott ugyan a laptopon, de a kicsik békésen elszuszogtak mellette, figyelték, hallgatták. Imádni való természetük van (kivéve amikor nem.. mint a héten) elég nekik annyi, hogy ott vagyunk és szólunk hozzájuk, ezen elgagyognak utána félórát is. Apa pedig jó beszélgető társnak bizonyul, és nem szaladgált sehova.
Múlt évben viszonylag sokat volt velünk. A júniust teljes egészében itthon töltötte, akkor még hármasban. És a kicsik születése után, miután a két nagyi letöltötte nálunk a "szabiját"  Dávid is maradt két hétre.
Ez az évünk nem lesz ilyen szerencsés, a cégnél változások vannak, sokat kell majd dolgoznia, akár négy után vagy hétvégén is. Tudom, hogy amit tud, azt mindig hazahoz, eddig is ezt csinálta, és inkább éjszakázott, mintsem bemenjen szombaton, de nem olyan jó ez neki.
Tehát Apa nélkül vagyunk. És mindenki nyűgös, a lányok is, én is. Nehéz búcsút mondani a jónak.

Hírdetés

30-as, nem dohányzó, diplomás nő albérlelet keres. Elzárt tanyák előnyben, de bármi megfelel.
Mindössze pár kritériumom van az új lakótársakra vonatkozóan: legyen nagykorú, szobatiszta. Beszéljen, ne bömböljön, visítson, legkevésbé ugasson. Legyen NŐ, férfiak kizárva, és csak két lábbal rendelkezzen.

Menyasszony lettem!

Zéti: "Timi, ha nagy leszek elveszlek feleségül"

Végre valaki megkért! :)

Keresztgyerekek

Kiskamaszként irigykedtem nővéremre, hogy Ő már keresztanya, 17 évesen lett az, én dacos 13évesként az istenért sem tudtam megérteni, hogy miért nem én. Ugyanúgy szerettem szerettem és foglalkoztam Mátéval. Sőt, míg Anita a barátjával lógott egész nyáron, én nagymamámnál nyaralva minden nap átmentem hozzájuk! Engem aztán nem lehetett meggyőzni azzal, hogy még kicsi voltam hozzá, Anyukám ugyanis ezzel próbált vigasztalni, dehogy voltam én már gyerek! Persze aztán belenyugodtam, vagy mondjuk úgy, hogy értelmi fejlődésem túllépett a tizenhárom évesek szintjén, az azért egy nehéz korszak:)
És én is 17 lettem, Máténak kishúga született, Bogi. És ekkor eljött a nagy nap felkértek, hogy legyek a keresztanyja. Ott akkor visszaugrottam lélekben, gondolkodásban 4évet és örültem, mint majom a farkának.

13 éve vagyok tehát valaki keresztanyja. 12 évig Ő volt az egyetlen, majd tavaly Helga a második. Nagyon más a két érzés. Akkor még fiatal lányka voltam, most felnőtt, gyerekes anyuka. Akkor csak Bogi (és persze Máté) volt mindenem, amikor tehettem csak mentem. Mikor elköltöztem nyaranta elhoztam őt/őket magamhoz. Nálam volt pár napig, állatkertbe, strandra és minden más jó helyre elmentünk Én voltam a jófej kere, aki mindig hozott valamit. Sokat aludtam náluk, sokat nevettünk, minden hülyeségeket megcsináltam neki, és imádtam amikor hozzám bújt, vagy azt mondta szeret. Csak remélni tudom, hogy Ő is ezeket az emlékeket őrzi rólam. Most pedig itt vannak az édes babáim, akiket lehet pesztrálni, én pedig jól kikérdezem fiúügyben:)

Helgával teljesen más. Nem erről szól a kapcsolatunk. Már itt vannak a lányok, családom van. Ugyanúgy imádom persze. Hogyne imádnám az én drága nővérkém kicsi lányát? Sokszor csak nézem, csodálom milyen szép, mennyire Anita. Egy minihölgy, csinos, kecses és mindig sugárzik belőle a nyugalom. Csak nem tudom mi pluszt adhatnék én neki? Nemrég beszélgettünk erről Anitával, Ő is ugyanígy van Máté-Ajsa ügyben ezzel. Jót kuncogtunk rajta, hogy mindketten ilyen lelkiismeretesek vagyunk. Oda jutottunk, hogy elég a szeretet, majd alakul, ha nagyobbak lesznek, majd nyaranta megy ki-ki a saját keresztanyjához, és gyűjtik az emlékeket ők is. Addig is szeretgetem, amikor alkalmam van rá, Ajsa nem dobja két kézzel arrébb, és tanulom a kis világát. 

És akkor az ok (az egyik), amiért elkezdtem írni ezt a bejegyzést. Egy hét múlva újabb gyerekkel bővül a csapat. Borit fogjuk hétvégén megkeresztelni. Vica négy éve sűrű elnézést kérésekkel jár hozzánk. Zéténynek  Feri testvéréjék lettek a keresztszülei, hosszabb, stabilabb kapcsolat, ugyanolyan családtagok, miért ne. Egyébként sem éltük Zéti születésénél kapcsolatunk fénypontját. Zsombor keresztszüleit is megértjük miért választották, helyükben mi is így tettünk volna. El is mondtuk ezerszer, hogy semmilyen rossz érzés nincs bennünk, csak ők beszélik be maguknak.Mindig mondogatták, hogy a következőnek csak mi lehetünk és nem kell sokat várjunk. És nem is kellett. Bori még olyan picike, jobban "szemügyre vennem" még nem is nagyon sikerült, de azt azért az már most megállapítható, hogy könnyen el fog bánni a két fiúval, talpra esett lányka lesz, szúrós tekintettel néz bárkire, aki megzavarja.


És a másik ok.  Amiért mindezt most írom, nem egy hét múlva, bár kavarognak bennem az érzések.
Nálunk járt Petra, egy nagyon kedves barátnőm., mondhatnám, hogy a legjobb, de talán már túl vagyunk azon a koron, hogy rangsoroljuk a barátok. Mindegyiket másért, mindegyiket máshogy szeretjük. 5 éve ismerem, de mintha ezer éve lenne, mindenben megértjük egymást, belelátunk egymás fejébe. Elég egy pillantás. Az ismerőseink többsége ismeri a történetünket, Dávid és Laci által kerültünk be a csapatba, mint párjaink kedvesei, gyerekkori barátok voltak, inkább már testvérek. Rögtön megszerettem mindkettőjüket. Sok időt töltöttünk együtt, nyaralások, éjszakába átmenő beszélgetések. Mikor az ikreknek kerestünk keresztszülőket, az egyikőjüknek tudtuk, hogy Vicáék lesznek, Ajsának Anitáék, a tesónak a másik testvér.A másik babán sokáig töprengtünk, Petit akartuk keresztapának, de keresztanya jelölt nem volt, kellett hozzá egy szingli lány is. Kicsit elkalandoztunk, hogy kik jöhetnének még szóba első helyek egyikén felmerült az ő nevük is. De mikor Dalma megkérdezte, hogy kik lesznek a keresztszülők, átviharzott az agyamon a Mátés "sértettségem", és hogy milyen nagyon boldog voltam, mikor Bogi keresztanyja lehettem. Így Dalma lett Peti párja. És nagyszerűen teszi a "dolgát"
Petra babát vár, már nagyon a végét tapossa. Sajnos az apukája már nem ismerheti meg a kislegényt, 2 hónapja veszítették, veszítettük el. Petra megkért, hogy legyünk a kicsi Nándi keresztszülei. Nem ez volt az eredeti terv, de szeretné, ha Dávid lenne a keresztapja. Azt, hogy nekünk mit jelent, el sem tudom mondani. Egyrészt, mert imádom, és örülök, hogy érez valamit, abból, amilyen támaszt szeretnénk neki adni ebben az időszakban, másrészt tudom, hogy milyen fontos ez Dávidnak.
És ha eddig azon aggódtam, és elvárásokat állítottam fel magamnak, hogy milyen keresztanya legyek, most még inkább úgy érzem, hogy meg kell feleljek, annak, hogy valaki céllal rám bízta ezt a címet. Igyekezni fogunk.És köszönjük.

Szeretethullám

Léna a szekrény tükörajtajába nézegeti magát Dávid ölében, mi többiek az ágyon heverészünk. Talán egy picikét többet foglalkozom Mimivel, Ajsa egy játékkal matat Egyszer csak megunja az elhanyagolt nagytestvér szerepét és megszólal:
"Apuuuciii" APUCI?? én még mindig aVa vagyok..
"jeje" És kitárja a kezecskéit.
Odamegy, büszke vigyorral az arcán.
Ajsa hozzá bújik."Szejetjek"
És játszik tovább.

Imádom!

5 éve

Ennyi ideje vagyunk együtt Dáviddal. Nem erről az öt évről szeretnék most írni. Majd a hatodik évfordulón írok egy ilyet is:) Hanem arról, hogyan lettünk egy pár. A lányok talán kíváncsiak lesznek rá majd egyszer, és szeretném ha tudnák, hogyan ne pasizzanak ők....:)

Közös barátokon keresztül  ismertük egymást már előtte, párszor beszélgettünk, jól éreztük magunkat egymás társaságában, de soha nem volt alkalmas az idő, nem voltunk egyszerre szabadak.5 éve a Mikulás bulin találkoztunk újra, akkor még a barátnőjével érkezett, immár nem félhosszú hajjal, ami igencsak felkeltette az érdeklődésemet, jól meg kellett néznem magamnak:) Közelebb táncikáltam, felvettük a szemkontaktust. Ő is határozottan csökkentette a köztünk lévő távot. Igen ám, csak nem egyedül araszolt, hanem a barátnőjével..... Az egyre csökkenő alkoholszintemnek hála egyszer csak ráeszméltem, hogy talán mégsem kellene ezt ilyen feltűnően, sőőőőt sehogy! Dúlva-fúlva távoztam, a következőket átpörgetve lestrapált agyamon, és boldogítani vele szegény barátnőmet, a következő sorrendben....az összes jó pasi foglalt, én meg itt vagyok egyedül már megint, még mindig....  ennek ellenére kikezdenek minden nővel, aki mozog, a szemetek..... basszus ott volt mellette a barátnője.... én meg normális vagyok????.........szégyen, önostromozás........de az én hibám????..... Ő a szemét.... Ilyen kellene nekem???....... de mind ilyen..... nekem nem kell egy se!!!!!!!!

Ezzel az új életfelfogásommal érkeztem a szilveszteri házibuliba.Igen ám, de ember tervez..... "Lovagom" immár egyedülállóként volt jelen, amire páran fel is hívták a figyelmem, nem kicsit széttiporva az önbecsülésemet, lehetséges, hogy tényleg feltűnőek voltunk a múltkor.... Határozottan eldöntöttem, hogy én aztán nem égetem magam tovább, és nem kell senki, Ő pláne, próbálkozzon csak, én jégcsap leszek!
De nem lehetek bunkó, nem ilyen nevelést kaptam. Ha köszön csak visszaköszönök. Ha beszél hozzám,  válaszolok......Nem is olyan rossz a társasága....
Az emberek fogynak... zene már nincs. Előre megbeszélt tervek szerint én ott alszok, holnap segítek pakolni. Beszélgessünk még... Gyere fel.... Beszélgetünk, majd elalszunk ülve. Nem csak szépítem az utókornak. Ennyi történt. Kellett is már valami ártatlanság a kapcsolatunkba, amire építkezhetünk. Hatalmasat aludtunk, soha ilyen pihentetőt (3órát), és ilyen jót. Tudtam, hogy ezt az édes álmost át kell még éljem máskor is