A zovi

A héten én vittem és hoztam. Kezdem azzal, hogy megevett MINDENT. Az én kicsi lányom, aki itthon mindig válogat (bár javuló a tendencia), az oviban zokszó nélkül ette végig a három napot, és nem csak kóstolgatott, hanem szinte megevett mindent. Aggódtam én előre sok dolog miatt az evés valahogy kimaradt, most jöttem rá, hogy nem is féltem, hogy éhen hal. De úgy néz ki nem is fog.

Hétfőn bevittük az alvós felszerelést is, de ebédre mentem érte. Kedden is, de megkérdeztük tőle, hogy akar e maradni. Nem akart, hazahoztam. Este azt mondta, hogy ott fog aludni, hittem is, meg nem is, már előző esték alkalmával is beszélgettünk róla. Ott aludt. Én meg ültem kint, és hallgatóztam, vártam, de bent maradt.

Azt hiszem a beilleszkedéssel sem lesz gondja. Elég sok nevet megjegyzett, és mesél és mesél. Egy ideig még biztos ezt fogjuk hallgatni. Reggel még az öltözőben találkoztunk egy kisfiúval és az anyukájával, megkérdeztem Ajsát tudja e  nevét, mire a kicsi lányom ránézett, majd bólintott: "a csíkos pólós" Ma Verdás volt, de az anyukája felnevetett, hogy tegnap tényleg csíkos felső volt rajta. Azóta megjegyezte a nevét is.

Szóval... van egy ovisunk.

Számoljuk a napokat, zöld az ovis, sárga az ovismentes, és mindig arrébb rakja. 4 sárga következik, de várja a zöldeket :) Remélem a lelkesedés megmarad.

A pelus ellensége, a bili barátja

Lénánk

A pelusos dolog úgy kezdődött, hogy Dávid egy délutáni alvásnál nem adott pelenkát Mimire, csak átcserélte az alsót. Következett volna Léna, de közben Mimi jelzett, hogy lemaradt valami. Gondoltunk egyet, mivel ilyenkor mindig száraz marad a pelus, és mondtuk, hogy most így alszanak. Működött. És másnap is. Aztán eljött az este és Léna ellenállt. Reggel azért még mindig pisisek, nem akartuk ezt is meglépni, de mit tehet a szülő, ha a gyerek már nagylánynak képzeli magát és el akarja hagyni a pelenkát? Rákényszeríti?  Nem akartuk elvenni a kedvét így inkább ezt kihagytuk. Miminek is volt egy ilyen akciója mikor a nappalra lekerült róluk, de egy-két pisiben ébredő éjszaka után visszatettük rá. Nos, Léna nem hagyja :) Viszont reggel bepisil. Éjjel nagyon ügyesen felkel és szól, de volt olyan is hogy végig aludt reggelig szárazon. Egyszer fordult elő baleset, de szerintem akkor túl sokat ivott lefekvés előtt, azóta figyelünk erre. Reggel viszont menni kell és ébreszteni, különben bepisil (6-7 óra tájékán, pontos adat, megfigyelés alatt áll, csak hogy a szülő se aludja át az éjszakát). Egyszer kelt fel hajnalban (mikor ránk hozta a frászt)
A baj az, hogy őt nem nagyon szabad ébreszteni, mert akkor nagyon morcis tud lenni. Egyébként nagyon keveset nyafog, de az alvás szent dolog nála, ha nem magától ébred, hanem mi keltjük, vagy zajra, akkor kész, elbuktunk egy órát :) De miután több egymást követő reggel bepisilt muszáj kockáztatni. Gyereket óvatosan kivesz, wc-ig elvisz, megtart, majd nagyon szép, óvatos ébresztgetés, nála egy kis szempillarepegtetés, szájhuzigálás, de kérésre pisil. Nem tudom mennyire jó ez így, mennyire kell erre rászoktatni. Eddig sem nagyon hittem a felkeltős módszerben, Ajsánál sem alkalmaztuk, úgy voltam vele, hogy akkor áll készen a pelenka nélküli alvásra ha felébred, tud szólni, ha pisilnie kell, egyébként értelmetlen az egész. Most mégis ezt csináljuk :) De olyan kicsi hiányzik az egészhez...


A bilivel pedig megőrjít :) Egy ideig békén hagytam, a bizonyos incidens után nem "zaklattam" azzal, hogy a szűkítőre üljön fel, gondoltam most bepróbálkozok nála újra, de nem. Marad a bilinél. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne lehúzni a wc-t :)

"Szerintem megijedtek"

Egy nagyon kedves ismerősöm a nagy Amerikába költözik, előtte megtartják az esküvőjüket. Így ők is csak egy gyors polgári esküvőt tartanak, viszont ő volt olyan okos, hogy a leánybúcsúról nem mondott le. Szombaton volt a nagy esemény, nagyon gondolkodtam rajra hogy menjek e el, vagy sem. Mimi még  beteg, bár már nem nyűgös, a többiek jól vannak. Mariann aki szintén hivatalos volt is elég szépen meg van fázva, úgy voltam vele, hogy ha ő nem megy én sem, hisz a többieket annyira nem ismerem. Dávid viszont akcióba lendült, kideríttette velem, hogy lesz a vetkőző fiúka és miután megtudtuk hogy igen gyakorlatilag kényszerített, hogy menjünk.. Mindig felhánytorgatom neki, hogy neki rendeztek egy legénybúcsút, míg én akkor már Noelt vártam így a buli kimaradt. Sőt azóta részt vett egy másikon is. Félreértés ne essék nem a vetkőző ellenkező neműekre vagyok rákattanva, csak arról van szó, hogy neki volt bulija, míg én itthon hánytam, szerencsétlen asszonysors... vagy csak jó sorrendben kellett volna csinálnunk? :) Szóval nem volt mese mennem kellett és Mariannt is elrángattam, bár lehet nem kellett volna szegénnyel a gyógyszereket és az alkoholt kevertetni.. 5 után estünk haza, taxiztunk, az én drága lökött barátnőm gondolkodás nélkül kiszállt nálunk (na jó nekem sem tűnt fel) belépve a házba Mariann rögtön felvisított, na erre megijedtem én is, beszálltam a sikongatásba, mutatott  a folyosóra, odanézve megláttam egy halvány, apró méretű alakot hát visítottam még jobban. Dávid kiviharzott, villanyt kapcsolt, majd kérdezte hogy mi az ég van. A kis szellempalánta vagy földönkívüli pedig közlölte: "szerintem megijedtek" :)

Hát meg, pedig igazán nem ijesztő kicsilány Lénusunk.

Benne semmi "kár", meg sem rezdült két visító nemnormális nő hallatán... Úgy szeretem azt a természetességét amikor közöl valamit, egyszerűen csak megállapítja a tényeket a kis édes hangján. 

Imádom szőröstül-bőröstül.

Még akkor is ha le sem feküdt, szóval kezdtük a napot.. alvás nélkül. (máskor bezzeg ő kell legkésőbb, nem kóborol a folyosón.. de pelus elhagyáson ügyködik- erről majd legközelebb, bővebben)

Ajsa közelgő szülinapja miatt sokat tűnődök rajta milyen gyorsan repül az idő. Ijesztő hogy észre sem veszem majd, és én lesz az ijesztő alak a félhomályban aki várja haza a gyerekeit szombat este :D

Ha addig nem kapok szívinfarktust tőlük :)

Beszól :)

A dilis szó nálunk úgymond mindennapi, én is előszeretettel használom mindenkire, de a lehető legnagyobb szeretettel :)

Pedig a legdilisebb biztos, hogy én vagyok. Van pár hülyeségem, kajatéren is. Például a halak és farkaik :) Mindig levágatom valakivel, vagy amikor egyedül éltem előre levágtam az összest, majd hűtőbe raktam másnap ettem. Ma átjött Robi és Fecó, összeütöttünk egy tésztasalátát, de én halra vágytam. Kiderült, hogy a ruszli Fecónak is nagy kedvence (így 7 vagy 9 év után, nem tudom honnan számoljuk a barátságunkat, de azért éppen időben). Mondtam neki, hogy akkor ő most menjen be a konyhába, vágja le a farkokat és hozza kis nekem is.. Elég furán nézett rám, Dávid beletörődően bólogatott, hogy ő utálja a hal szagát is (nincs is neki), de neki is mindig faroktalanítani kell az összest...  Gyerekkoromban nagyon utáltam, le is vágtam pár hisztit amikor kimosolyogtak, most azért visszafogtam magam, bár határozottan mindenki kimosolygott, Dávid azért hozzátette, hogy ő így szeret, de Fecó csak nem akart megbékélni azzal, hogy nem vagyok normális, pedig ő aztán tényleg egy lököttel él együtt, Lénusom meg jól beszólt míg magyarázta neki, hogy mi is a helyzet:

"Dilis ez az anya"

Első ovis napok

Nálunk ilyen gyorsan fognak szaladni az ovis napok kezdetben, aztán majd meglátjuk hogyan alakul. Mivel itthon vagyok, úgy gondoltam elég három nap Ajsának házon kívül. Ha pedig menni akar akkor majd megy többet. Választhattuk volna a félnapos megoldást is, de nem látom értelmét ide-oda rohangálni, ha hazahoznám itthon is aludna. Persze ehhez kell, hogy hajlandó legyen majd ott aludni, de pozitívan állok a dolgokhoz :)

A héten Dávid vitte, délelőttre. Addigra értek oda, mire a többiek már ettek, és ebéd előtt jöttek haza. Kedden már nem is igazán kellett Dávid, kint unatkozott, ma otthagyta egy időre addig ügyeket intézett. Hétfőn én viszem, (teljesen gyógyultnak nyilvánítom addigra magam) és enni is ott fog. Az alvás nem tudom hogy lesz, bevisszük az ágyneműt és ami még nincs bent, aztán sodródunk az árral. Ma például nagyon ott akart maradni :)

Kicsit túlaggódhattuk(tam) ezt az egész ovit, Ajsa jól veszi az akadályokat, bár majd meglátjuk pár hét múlva, amikor már nem lesz az újdonság varázsa. 

Az reggeli indulások ködösek még egy kicsit. Január óta András megérdemeltnek nyilvánította, hogy reggel ne rohanjon munkába felé, hanem elvigye az unokákat oviba, így a fiúkat ő hordja. Bár nincs egymás mellett a két óvoda, mi is egy kicsit kiesünk, de azért viszi Ajsát is szívesen. Biztos, hogy élni fogok a lehetőséggel :) nem keltek, öltöztetek még három gyereket feleslegesen, csak nem tudom hogy mikortól. Szeretném én vinni, most is rossz volt, hogy nem én megyek vele, de talán jobb lenne ha úgy szokná meg, hogy velük megy, mi pedig majd elhozzuk a kicsikkel. 

Jelenleg mindenkit szeret, azt mondta "jaj, mindenki nagyon kedves" :) Azért Miri nyomában van, nagyon rendes nem hagyja magára Ajsát idegen közegben, kicsit még irányítgatja, jó hogy nem mindenki ismeretlen. A beilleszkedéssel remélem nem lesz gondja. Kicsit akaratos tud lenni, de azért nem hinném, hogy a vészes gyerekek közé sorolható.  

No majd kiderül minden :)

Szerinted is? Nem! Miért?

Ezeket hallgatjuk megállás nélkül.

Ajsa ha éppen nagyon akar valamit előadja nekünk, majd megkérdezi, hogy szerinted is?  

A nagy gond, hogy általában szerintünk nem

Mimzitől bármit kérdezünk nem a válasz. De meg sem kell szólalnunk, elég ha meglát valamit -legyen az a ruhája reggel - és mondja hogy nem, nyomatékként rázza a fejét.

Léna miértezik. Lehetetlen leállni, választ adni mindenre még inkább. Addig eljutunk hogy azért az az étel, mert azt főztem, de ennek okára már nem jövünk rá.

Nem tudom melyik kerget hamarabb őrületbe :) 

Szerencsére Noel szinte csak bömböm-özik egész nap. 

Holnaptól mégis.

Kezdődik az oviba szoktatás. Két hét, majd negyedikétől élesben egyedül vág neki ez a kicsilány.  

Azt hittem halasztani kell, megfázás miatt, én kezdtem majd végig adtam a gyerekeknek Ajsát leszámítva. Helyesebben az egészet Dávidra fognám, mert szerintem van összefüggése aközött, hogy este "belever" a hóba reggel pedig már betegen ébredek. Szerinte nincs, ennyi idő alatt nem jön elő. Kicsit ágynak estem, de a lelkemnek még jobban fájt. 10 éve még mezítláb szaladgálhattam a hóban, vagy órákat fetrenghettünk, most pedig negyedórás hülyülés után kimúlok...  Öregszek.

Ha valaki beteg a családban akkor törvényszerűen végigmegy a többieken. Hosszú ideje ez volt az első jelenesünk a gyerekdokinál betegség miatt, remélem egy időre el is kerüljük. Igazából betegebbek mint én, lehet tőlem függetlenül jött elő, sokat voltunk velük is kint, vagy nem tudom. Noel nem lesz jó beteg, azt megállapítottuk. Az orrszívás nagy mumus, Dávidra is hagyom :) Most először beteg, ezzel a gyakorisággal meg is békélnék.  Mimike van a legrosszabbul nem igazán alszunk, sokat sír, úgy sajnálom szegénykét mikor érzi hogy köhögni fog és fájni húzza a száját. Léna "csak" estenként dől ki, amúgy ő van a legjobban a kis betegek közül.   

Úgy döntöttünk Ajsa ennek ellenére azért megkezdi az ovislétét, ha már egyszer pont rajta nem jött ki. Dávid viszi reggel aztán majd meglátjuk. Én már elég jól vagyok, de azért nem szeretnék ott köhögni, lehet kivágnának. Amúgy mennék is Ajsával, maradnék is a többiekkel. De amit én tudnék segíteni arra Dávid is tökéletes. Azért gondoltuk hogy most menjen, ne februárban kezdjük, mert így nyugodtabb lettem volna, hogy Dávid van itthon a többiekkel, végül fordítottra sikerült.

Nem tudom melyikünk izgul jobban. Talán én, nagyszülők,  Dávid, Ajsa a sorrend :) Azért remélem nem lesz vele gond. Nem kicsi, mindjárt 4 éves. Gyerektársasághoz szokott. Az ovi jó, ott egy nagyon jó barátnője, akivel kiskora kéthetente találkozik. Azt hiszem adva van minden, hogy simán menjen a kezdés. Reménykedek.

A barna szőkék

A legrosszabb faj. Akik nem a hajukon, hanem az agyukban viselik a szőkeséget. Néha nekem is vannak pillanataim....

(semmi bajom a szőkékkel amúgy:))

Ha a gyerekekkel megyünk valahová akkor a nagy autóval megyünk. Amit egyébként én használok, míg Dávid az ötszemélyest.

Jövünk hazafelé, Dávid vezet, rendőrök megállítanak. Tök nyugodt vagyok. "Jogosítványt, forgalmit kérek" Még mindig halál nyugodtan ülök. Dávid előveszi a jogsit, lehajtja a feje felett amit én napellenzőnek hívok, egyébként nem tudom mi a becsületes neve. Közben én magyarázom a lányoknak mi történik. Dávid kér, hogy vegyem már ki a kesztyűtartóból a papírokat (milyen cuki, hogy azt hiszi ha nincs a feje felett akkor ott van)... Na itt esett le, hogy az bizony nincs a kocsiban. Beletúrok a táskámba, de tudom hogy tuti nem raktam át. Közben magyarázom, hogy soha nem hagyom a kocsiban, nehogy azt is ellopják.. ha én vezetek mindig berakom a táskába amivel megyek, de ha Dáviddal megyünk bizony megfeledkezek róla...

Dávid teljes közönnyel elfordul tőlem és megkérdezi a minket igazoltató pasitól, aki természetesen végig látott/hallott mindent, hogy az ő felesége vezet-e?

Szerencsére igen :)

Én meg beraktam azóta a kocsiba papírokat.

Képzelete határtalan :)

Ajsa úgy döntött majd ő helyreteszi Mimit.

- Megmondtam, hogy nem csaphatsz rájuk.
- Deee őő iiiis báántott
- Akkor sem ütünk vissza...
Közbevág:
- Szóljak neked?
Na gondoltam megcsillant benne az értelem.
- Igen.
- És akkor te elvered?
- Szoktalak én titeket bántani?
- Iiiigen.
- Igen? Én nem emlékszem.
- De szoktál!
- Mikor?
- Este.
- Este? Minden este?
- Nem csak kedden és szerdán

Majd röhögve elszalad :)

Szösszenet Noelről

Régen írtam már a "tudományairól."

Legyen ez a 13. havi.....

Szerintem Noel tipikus kistesó. Annyira látszik rajta, hogy nagyobb tesókkal van körbevéve, néha az istenért sem akarja belátni, hogy kicsifiú ő még, társnak már társ, de még sokszor kevesebbet tud, mint amennyit szeretne. Ez pedig nagy gond, mert ha Noel valamit nem bír akkor az az, ha nem úgy vannak a dolgok ahogy ő szeretné. Eddig Lénához hasonlítottam, de egyre inkább hajaz a másik két tesóra ami az akarnokságát illeti. A beletörődöm mindenbe énje kezd  eltűnni, ahogy egyébként Lénánál is nagyon múlóban van, de ilyen idős korában még általában az volt amit én akartam. Hát Noel szerint már most ő a főnök.. Ha pedig valamit nem engedünk megsértődik rendesen :)

Alvásügyileg nemrég állt be az új rutin. Napközben már csak egyet alszik a csajokkal egy időben, este viszont hamarabb kidől. Általában fél 8 körül kezdjük a fürdetést, egy ideje együtt mennek bele mind a négyen, Noel egyre jobb tesó a vízben is, nem áztat el mindenkit, így tudnak együtt pancsolni, ha mégis zűrös napja van ő hamarabb megy bele, vagy ha nagyon toppon van kiszedjük mielőtt a csajok vízbe fojtanák :) Fürdés után még egy kicsit játszunk, csendesebb verzióban, majd ő megy aludni. Nagyjából felváltva fektetjük, szerencsére mindketten tökéletesen megfelelünk neki, de nem enged olyan korán ki. Bizony mellette kell állni, behajolni a "ketrecbe" és simogatni. Nem derékbarát megoldás, de nem akarjuk az ágyba szoktatni. (éppen elég lesz visszarázkódni nagyis hét után a különalvásra) Egyszer ébred éjjel, hamar visszaalszik. Még kap cumisüveget ilyenkor, bár nagyon minimálisat szipolyoz ki, viszont a sima cumi nem felel meg a kis úrnak.

A nappali alvásnál megelégszik kevesebb hátvakarással, szinte csak megölelgetem, kap pár puszit, beteszem az ágyba és mehetek a csajokat fektetni. 

Sokat eszik, mindenevő, szereti egyedül végezni ezt a tevékenységet. Ha olyat eszik ami kézbe való, akkor jobban szeretne közben járkálni. Így nem tudom őket leültetni a kis asztalhoz, mert onnan feláll és megy (a járás varázsa...), az etetőszékkel pedig elszállt a barátság, mihelyst rájött, hogy onnan nem tud kipattanni. Keressük a megoldást, de félek, hogy csak az idő oldja meg :)

Nagy halandzsás. Még mindig sokat hümmög. Értelmes szavai, amik állandóak az apa, anya, baba (a tesók) vau, Lili és természetesen a nem. Volt még 1-2 egyszer használatos szava. A cuppogást nem hagyta abba, ha éhes vagy szomjas így jelez. Egyébként meg mindent kifejez, ha máshogy nem megy odamegy és  bömbömözik.

Nagyon élvezi, hogy már jár, és én is. Eddig is mindenhol ott volt, mászva bármihez elért, de mégiscsak szebb látvány, ha odanézek, és mind a négy gyerkőc két lábon jár. Ezáltal valahogy jobban beépült a tesókhoz, ők is jobban emberszámba veszik :) 

Az alacsony helyekre felmászik, a kicsit magasabbakra a csajok felnyomják. Vannak esések is, de ez  beletartozik. Legtöbbször feláll és próbálkoznak újra.

A játékai nem kötik le. A lányoké már igen :) Nagy dominó fan, rakosgatja összevissza, vagy dobálja. Ha a lányok leteszik, akkor meg felveszi. A memóriajátékokban is nagyon benne van, utánozza a csajokat felveszi, megnézi, majd a szájába veszi. Megértem én a lányok ellenérzését ilyenkor, csak tényleg nehéz kiiktatni. Hiába kapott meg ilyen-olyan készleteket, a csajokat is figyelni kell, mert egyedül még nem megy nekik, ha meg nem figyelek Noelre, akkor jön az ő is darabjával csatlakozna a nővéreihez. Egy év múlva már remélhetőleg jobb lesz.

Nem kell neki amúgy játék, hogy elszórakoztassa magát. Szeret bújócskázni, legyen ez paplan alatt, vagy vállunkhoz nyomva a fejét, mikor lehúzzuk róla, vagy ránk néz nagyokat sikongat. Megtanulta, kis túlzással a csipcsipcsókát, bár a végét nem szereti, csaj hogy a kezünk egymásén.
Ő a legbújósabb babánk, bármelyikünket letámad. 

Nem idegenkedik másoktól sem, elég sokan fordultak meg körülötte a múlthéten, bárki elvihette volna ő egy vigyorral nyugtázta volna. 
Egyébként harap.... Ezzel nem nagyon vagyok megbékélve. A többiek sem. De majd csak elmúlik ez is. 

Családi hét

Azt hiszem kezdünk öregedni Dáviddal :) Ha van egy kis szabadideje, mint most ez a hónap vagy akár ha egy hétvégén mehetnékünk van, akkor eleinte elkezdünk tervezgetni, hogy valamit csinálni kellene. Telik az idő, közben azt mondjuk majd kitaláljuk, aztán mindig az lesz belőle, hogy lemegyünk a szüleimhez és/vagy nagymamáékhoz. Nem mondom, hogy nincs ez így jól, csak már vigyorgunk a másikon, ha az azt kérdezi mit csináljunk :)
Most egyértelmű volt, hogy leruccanunk hozzájuk, be is volt ígérve, szülinapra is hivatalosak voltunk.

Vasárnap (6-án) reggel felpakoltunk a bandát, ezt is egyre jobban csináljuk, a gyerekeket is megszállta valami jó tündér mostanában és nem elég, hogy ha rájuk adunk valamit azt nem veszik le, de még nem is nyafognak! Hosszabb távú következtetéseket nem vonok le, lesz ez még így sem, de most mind egy kisangyal (ha öltözésről van szó) A vasárnapot Anitáéknál töltötte mindenki, apukám megállapította, hogy négy év alatt hét unoka nem rossz teljesítmény, nagyon szép látvány, de mennyivel pihentetőbb külön örülni nekik. Van benne valami :) Természetesen az új tagot, Regő babát is tanulmányoztuk. Mimi valamiért messziről kerülte, Ajsa odavolt érte, Léna pedig olyan gyengéden simogatta, és olyan sokáig lekötötte a babázás, hogy olvadoztunk tőle. Én pedig újfent megállapítottam, hogy nincs vonzóbb annál a pasinál, aki egy ilyen kis csomagot tart a kezében. 

Hétfőn továbbálltunk nagyimhoz, mivel még találkozni akartam egy régi barátnőmmel, aki otthon volt. Helgát is magunkkal vittük, mert kezdett besokallni az öcsijétől, Anita pedig tőle :) Azért kicsit paráztunk, hogy mi lesz, nem volt még velünk sehol, de dédi is nemrég töltött velük egy hetet, így azért reméltük, hogy minden rendben lesz. Így lett. Mivel öt gyerekkel mentünk az alvást is át kellett kicsit szervezni. Ha ott vagyunk egy szobában alszunk, két kihúzhatós kanapén pont elférünk hatan, Helgát már be kellett volna préselni, vagy egy matracot keríteni, de végül ő is, és Ajsa is Lillával aludt. Nem tudtuk mennyire bízzunk ebben az együtt alvásban, de 3 éjjelt is végigcsináltak probléma mentesen, pedig Ajsa a legidősebb. Belestünk azért hozzájuk többször, de mindig alvó gyerekek látványa fogadott, bár reggel mentek a sztorizgatások. Először azt mesélték, hogy Lilla felült és megkérdezte, hogy itt vagytok, majd nevettek. Második este Helga ébredt bánatosan, hogy nincs ott az anyukája, de Ajsa megölelte aztán már "boldog volt" Megdicsértük őket, de azért kértük, hogy máskor szóljanak. Harmadik éjjel pedig még gyakrabban néztük meg őket, nagymamámmal is összefutottunk az ajtó előtt, de ekkor nem történt semmi. 

Ennyit az éjszakákról, a nappalok meg jól teltek. Az ikrek kisajátították a dédit, egész nap kirakóztak, sőt még könyveket is olvastak, míg nekünk nem igazán hagyják. A három nagyobb lány, napközben is összenőtt, folyton kint lógtak a fiúkon. Lilla igazi "parasztkisasszony" ahogy az anyja hívja, Ajsa és Helga pedig szintén nagyon szeret ott lenni, persze jobb nem télen, több a tenni való, de állat azért most is van bőven. Pár rokont meglátogattuk, kicsi a falu, ha látják az autónkat megérkezni, pár óra múlva elkezd csörögni a telefon, hogy láttam, vagy X látta, hogy itt vagytok :) 

Csütörtökig maradtunk, könnyes búcsút vettünk. Lillus sírt, hogy ne menjünk, ezen felbuzdulva a mieink is, (de állítom, hogy nem bennünk van a hiba, megyünk elég gyakran, míg a kedves szülei csak ígérgetnek..  és a drága dédmamája is csak anyukámékig és Anitáékig jut el.... )

Csütörtökön és pénteken Anitáékál tanyáztunk napközben, hétvégén becsatlakoztak a nagyszülők is, szombaton egész napos programot szerveztek a négy nagyobbiknak.
Szeretek otthon lenni. Lemenni reggel a lépcsőn, tudni melyik kattan egyet, azon a helyen reggelizni, ahol régen...Úgy alakult, hogy az én szobámból lett az egyik felnőttvendégszoba (míg Anitáéból a "gyerekszoba"), így ott alszok a két pasival, sok mindent látott már az a szoba, kitöréseket, hisztiket, sok vidám percet, pasikat is.., de kettőt egyszerre még soha :)  
Vasárnap mostoha nagyim szülinapját ünnepeltük. Elég érdekes a családi összetételem apai ágról. Nagyapámnak három feleségtől született összesen hat gyereke, majd lett egy negyedik (a szülinapos) Nekik már nem született közös, nincs is vér szerinti gyereke, bár a harmadik párost együtt nevelték fel. Kicsit szétszóródtunk, de azért néha összegyűlünk, most ugyan nem voltunk olyan sokan (mármint a család méretéhez képest) , de azért mulattunk egy jót. Szeretem ezt a vegyességet, a kor eltolódásokat.
A buli után hazajöttünk. Hosszú és mégis rövid hét volt :)

Második karácsony

Próbáltunk karácsonyra is lelassulni, valamennyire sikerült is, de azért volt egy kis rohanás érzései is. Majd Dáviddal elutaztunk gyerekeket itt hagyva, most pótolgatjuk a meghittséget. Bezárkóztunk, játszunk, beszélgetünk, sokat nevetünk.

A gyerekek pedig ilyen pillanatokat varázsolnak nekünk:

(Majd ha verik egymást elolvasom :D)

1. Miután Noelt tisztába raktam, Mimi megkörnyékezte, először szépen megsimogatta, majd megkocogtatta a fejét, amolyan Mimisen: "Bügyöss! Picsi bügyöss tessó"

2. Mimi Léna haját birizgálja, aki egyszer csak feljajgat. Rögtön ítélek, pedig csak becsíptette a kezét, nem Mimi volt a ludas.
Mimi: Nyem bántyóó
Léna: Nem bántott...Szejet.
Mimi: Szejetyeee
Nevetnek. Én meg szégyenkezve bocsánatot kérek, és olvadozok. Léna játszik tovább. Mimi is felvesz egy játékot, de Lénus közbeszól: Mimi, haj!
És Mimzi megy simogatni.

3. Főzőset játszunk párban. Ajsa Mimitől rendel, én Lénától. Ajsa megköszöni Miminek: "Köszönöm szépen aranyoskám. Nagyon finom" Én nem lehettem ilyen kedves Lénával, mert elvette tőlem a tányért és odaadta Ajsának: "Finom?" Ajsa megkóstolta: "Nagyon finom ez is" Léna nem elégedett. Kapcsolok, megkérdezem Ajsát, hogy ugye milyen aranyos ez a Léna is. Miután megdicsérte őt is, teljes Lénus boldogsága :)

4. Mimi és Léna egész napi öt perc nyugis fekvésüket töltik Dávid két oldalán. Ajsa megérkezik: "Na szépek vagytok, én hova feküdjek?" Teszi fel a kérdést, de a választ meg sem várja: "Jól van... feküdjetek csak kicsikéim"

(Ez a kicsikéim és aranyoskáim kifejezés nagyon bejön mostanában Ajsának )

Új év, új élet:)

Új fejezet az életünkben, Noel életében. Nincs már menni nem tudó gyerekünk !! :)

Annyira tudtam, hogy megcsinálja velünk, már mikor terveztük a gyerekmentes napokat. Addig hiába vártam, hogy elinduljon, nem ment a kis kópé. Éreztem, féltem tőle, hogy nem fogom látni. Nagymamámnál állt meg asztalt elengedve egyedül először. Volt közönsége, megtapsoltuk, ujjongtunk, hát ő is megtapsolta magát :D Majd itthon, indulás előtti napon, felállt a semmi közepén, majd a pelusos popójára huppant. Mondtam Dávidnak, hogy el fog indulni, mire ő győzködött, hogy megvár minket... Persze:) Viszont jelentem ugyanolyan öröm látni, a feléd haladó gyereket először, mintha tényleg az első lépései lennének. Nekünk azok voltak :) 

Csak azt látni, hogy jön és megy a tesókkal. Szuper :) A botlásokról lemaradtunk, stabilan járó kisgyereket kaptunk vissza a kisbabánk helyett... Bár Kati szerint nem is esett csak az első fél nap párat.

Tegnap estére értünk haza. Jó volt a pár nap gyerekek nélkül. Bevallom teljesen el tudtam lazulni :) Csak az bántott mikor mondták a telefonba, hogy elindult Nonó. A gyerekeknek sem hiányoztunk annyira. Ez azt hiszem pont annyi idő volt amit még mókaként fogtak fel, és a nagyszülők teljesen le tudták őket kötni. 

A két kisközépsőnket ma hozta haza anya. A tegnap este volt a legrosszabb. Már megvolt kettő a bandából, és óriási hiányérzetem volt, hogy Mimit és Lénát nem tudom átölelni... De délelőtt megérkeztek ők is, a négylábúak is, így teljes a családi létszám :) A héten szerintem már nem mozdulunk ki, nem engedünk be senkit, csak együtt leszünk.

Elkezdjük kipihenni a pihenést :) Az elmúlt két hónapban elég sokat léptünk le Dáviddal, szülinapi bulikban bővelkedik ez az időszak, most ez a párnapos távollét. Kicsit megpróbálunk visszavenni, a nagyszülőket sem továbbterhelni, bár nem panaszkodnak, de már én is soknak érzem. Vagy csak tényleg felzaklatott hogy lemaradtam azokról a lépésekről :) A januári terv mindenesetre az, hogy még pár órára sem "passzolunk le" egy gyereket sem, ha már úgy is ketten leszünk végig. 

Tartok tőle, hogy elrepül ez a január úgy, hogy észre sem vesszük. Aztán új kezdet ismét, hisz nem csak Dávid kezd majd új helyen, hanem Ajsa is ovis lesz... Nem hiszem, hogy 2013ban unatkozni fogunk.

Az újévi fogadalmam pedig, hogy több könyvet fogok olvasni, mert mióta az ikrek megszülettek... nem is árulom el, mennyit olvastam :) De ennél többet fogok.

 

Éééés tegyek már említést arról is, hogy közben évfordulónk is volt. Nem tudom pontosan, hogy is van ez a 7. rejtély. Ez volt az az év, vagy ami következik? Remélem észrevétlenül túl vagyunk rajta :) Bár elég nehéz év van a hátunk mögött, nem párkapcsolati gondok, és csak erősített kettőnkön. Néha el sem hiszem, hogy még csak 7 év..