Lilypie Kids Birthday tickers............ Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Fourth Birthday tickers

2011. május 21., szombat

Kijelenti e Ön..

Miután megtudtuk, hogy újra babát várunk Dávid egy este félig viccesen, félig komolyan közölte, hogy tarthatatlan ez a helyzet amiben élünk. És itt a tarthatatlanon a hangsúly.  Én pedig teljes mértékben egyetértettem vele. Bűnös viszony :)
Na nem azzal van gondunk hogy házasságon kívül születnek gyermekeink, mert ez a része egyikünket sem érdekel, bár tudom, hogy vannak körülöttünk, nem a közvetlen környezetünkben ugyan, olyanok akik ezt sem nézik jó szemmel. Ha az lett volna a végleges terv, hogy papír nélkül éljünk le életünk hátralévő részét (talán megspórolva a válási procedúrát :) ) akkor nem is lenne gond, de valójában mindig csak húztuk-halasztottuk a dolgot.
Vagy máshová tegyük inkább a pénzt, vagy majd a gyerek születése után, vagy ez, vagy az.
Akartunk nagy esküvőt, fehér ruhát, táncot, nagy bulit. Azokkal ünnepelni, akiket szeretünk. Talán majd lesz ilyen is. Lehetne mondani, ha már eddig vártunk várhattunk volna még egy kicsit, de szerettünk volna "túl lenni rajta"
Utáljuk például bemutatni egymást, ha én azt mondom, hogy gondom van a párom, kedvesem kifejezéssel, akkor arra, hogy Dávid milyen kényszerűséggel ejti ki a száján ezeket nincs szó.... Az hogy barátom/barátnőm gyerek mellett érdekesen hangozhat, élettársam szintén szájhúzogatós...  Szóval óriási gondjaink voltak :)
És akkor ha Voltak.... Folytatva a történetet. Kértünk időpontot, szóltunk szülőknek, testvéreknek. (Peti sajnos nem tudott hazajönni) és összeházasodtunk. Minden felhajtás nélkül. Nem lehet rám panasz, megadtam az utolsó menekülései lehetőséget, megtehette volna, hogy pénteken nem jön haza, inkább kint marad, nem tette, magára vessen :)
Remélem nem veszi senki zokon. Direkt nem hívtunk senki mást a szűk családon kívül, és be sem avattunk csak keveseket a tervbe. Most nem szerettünk volna semmi nagy dolgot, tudja be mindenki hormonális hóbortnak :)
Nem történt nagy változás, gyűrűnk eddig is volt, a nevem nem változott, magasabbak sem lettünk :) Csak van egy papírunk. Azt hiszem, egy negyedik gyerektől nem sok minden képes jobban összekötni két embert. És már rég letettük egymásnak a nagy esküt, hogy jóban, rosszban, amit nap, mint nap vagy a hétköznapokon túl mutató alkalmakkor bizonyítunk is. Kisebb megtorpanásokkal néha de azt hiszem most éli kapcsolatunk fénykorát. És ha innen nézem, pont jókor jött az esküvő, és jó ez így. Most.
És mondhatom, hogy a FÉRJEM :)

Szonja vagy Zente pedig már úgy érkezik a családba, hogy házasok a szülei, szegény házasságon kívüli első három :)

2011. május 20., péntek

A rózsaszín másik oldala...

Ülök itt egyedül már egy ideje és jó ez a kis nyugi. Az ikrek Katiéknál, Ajsa Dáviddal motorozik (délután hazaért végre). Arany életem van mondhatni, csak néha nehéz észrevennem.
Ajsának egyre több az olyan akciója, amin nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Egyszer majd biztos az utóbbit fogom felidézve ezt az időszakot, de még most nem tudok. Sírni ezzel ellentétben tudnék, de ígérem nem fogok. Sem amikor a homokot szórja a levegőbe,  miközben a kicsik ott ülnek mellette. Sem akkor, amikor a falat használja már megint a rajzlap helyett. Vagy amikor tépi a virágot, mivel Léna is ezt csinálja. Amikor megengedi a kinti csapot, és ha elkapom akkor "csak" Őt kell öltöztetni, ha nem akkor önti járdára, homokba, minden tiszta víz lesz és van, hogy még Léna is belemegy. Ugrál mindenhol, rá valamelyik tesóra, akiket előszeretettel simogat, csak valahogy véletlen a hajuk is meghúzódik (tényleg olyan hosszú hajúak, hogy simán megesik az ilyen "véetyen..) De az is előfordul, hogy a wc papír letekeredik és láss csodát az egész folyosón végit tud gurulni....véetyen persze. És ha már az illemhelyiségnél tartunk akkor az is megtörténhet, hogy két narancsillatú kutyánk lesz. Mellettük a lányom, aki a légfrissítővel a kezében szagolgatja őket és "jaú ijat" van.
Na ez volt az a pillanat a mai napon, amikor már inkább én is röhögtem kínomban... És próbáltam kizárni Mimi hangját, mert természetesen ordított, mivel otthagytam.
És akkor még Lénus ma nem húzta magára a szárítót, nem zárt a kezére egy ajtót sem, és semmit nem tuszkolt a szájába. Szóval tényleg happy minden. Mimit legalább ilyen veszélyek nem fenyegetik, mivel tépőzárként tapad rám. Nem tudom mennyire lesz az jó, ha majd Ő is önállóan tud közlekedni, de ettől rosszabb azt hiszem nem nagyon lehet. Ha nem fogom a kezét és sétálunk ordít. Már sokszor az sem jó ha ölben van. Egyedül a homokozóban van el nélkülem. Egyébként úgy sír, hogy néha már a kiskutya is visít. (Ez már azt hiszem állatkínzás kategóriába tartozik, és akkor még a légfrissítő sehol). Nem is lenne baj ha egy gyerekem lenne. De van még mellette kettő, három. Léna minden óvintézkedés ellenére önveszélyes, és a nyomában kell lenni, és Ajsa is elég "érdekes" dolgokkal foglalja le magát, ahogy pár példában leírtam. A picike pedig közben még mindig kiüti a szervezetemet, ha már nem is olyan szinten mint ezelőtt. Mégis örülök, hogy odabent van, és nem idekint: Fogalmam sincs mi lesz néggyel. Mint ahogy arról sem hogy mi lesz akár holnap a hárommal. Néha olyan jó lenne eggyel... Csak tudnék választani közülük és ne oda lyukadnék ki, hogy mind kell :)

2011. május 18., szerda

Mi van Miminek?

Végre foga! :)
A két alsó fogacskája jön, már szépen látszanak, hamarabb is kiszúrhattam volna őket. Nyűgösebbnek nem mondanám, nehéz túlszárnyalni az alapot is, ha nincs kézben egyébként is annyi nekünk...
A két 8 és fél hónaposom tehát produkál két fogacskát, haladunk :)
És bár az ikrek elvileg később kezdenek el beszélni, Mimi erre rácáfol, a visszatérő szótagok és a baba után itt az atya.Vasárnapi termés, Dávid szerint egy "Apa hiányozni fogsz" felszólalás volt. Szerintem viszont nem apa:) Nem tudom, hogy van e jelentése, ha igen akkor inkább az Ajsára tippelnék, már a szitu miatt is. De majd meglátjuk

Ez a szerda a harmadik nap Dávid nélkül. Érezhető, hogy nincs itt. A kicsiken is látni, hogy észlelték a változást, Ajsa pedig többször megjegyzi napközben, hogy nincs itthon. Ha beszél vele, tudósítja mindenről, mikor leteszi percekig ecseteli, hogy szereti "Apjaját" (Zétitől átvett kifejezés) Este belém bújt, mondta, hogy "itt van Apa" Kérdeztem hol, erre azt válaszolta, hogy "itt, az ágyon fekszik", érdeklődően néztem rá, erre felnevetett "nincs itt" Imádom a humorát...

Hiányzik neki, nekem is.
Egy másik blogon olvastam pár napja, hogy ha nincs akire számítsunk a háztartást illetően milyen jól meg lehet oldani egyedül is. És milyen igaz ez. Ha nincs akire várjunk, hogy eltegye, felvegye, megcsinálja helyettünk, akkor megy ez. Átjönnek ugyan Katiék, de azért próbálom nem kihasználni a lehetőséget, és csak a gyerekek körüli teendőbe bevonni őket. Bár Dávid felhívta az apját, hogy vegyen ásványvizet, mert most csak azt iszom és elfelejtett hozni hétvégén, ugyan itt egy felbontatlan csomag, a kisbolt pedig szinte mellettünk. De jól esik, hogy most is ott kattogunk az agyába és itthon is van akire számítani lehet. András tegnap vállalta a kicsik fürdetését is, pedig Ő az, aki a biztonságra megy az unokákat illetően, és inkább "korosabb" unokáit köti le, annak ellenére hogy a három kicsit is imádja. Szerintem egy életre elég volt neki az élmény. Az ikrek már nem ülnek bele a kis ülőkébe, két mindenre nyitott gyereket kapdosni, míg kiélik vízimádatukat pedig nem egyszerű.

Pénteken családegyesítés, és írok majd egy "izgis" dolgot :))

2011. május 15., vasárnap

Álmodozunk :)

Még egy álom Babócáról

Lehet unalmas, de nekünk jó lesz majd egyszer visszaolvasni :)

Dávid gondolataiban járt most a prücsök, de nagyon tetszik, főleg ahogyan előadta, mekkora traumát jelentetett ez neki, bár azt nem tudtam értékelni, hogy addig forgolódott míg fel nem keltem délutáni pihenésemből... (bizony jól megtanultuk, hogy akkor aludjunk, amikor a gyerek...)

Szóval: Volt egy babánk, egy kisfiú akiért jött egy nőci, mondván csere történt kiadásnál!? és fiú helyett lányt adtak, én próbáltam magyarázni, hogy fiú, de a nő hajthatatlan volt, hozott egy másik gyereket, Lacikát, aki viszont tényleg lány volt. Tovább győzködtük, leöltöztettük, nézze meg kislány, de nem lehetett vele megértetni, azzal érvelt, hogy egy kislányt, nem hívhatnak Lacikának.. majd elvitte őt is, azzal, hogy akkor keres egy harmadik gyereket...

Úgy látszik Dávidot is megfertőztem a tudni akarásommal, kisfiú vagy kislány lesz e a negyedik, és most mindketten ott tartunk, hogy megöl a kíváncsiság, pedig még egy ideig tűrni kell. Bár hallottam már olyat, hogy valaki a 12hetes vizsgálaton megtudja, de nem akarok olyat hallani, ami még változhat.

(Megpiszkáltunk a hátteret, túl lányos volt, pedig én sem vagyok az a kifejezetten rózsaszín típus, és így még semleges is lett, pedig nem volt benne hátsószándék! zárójel a zárójelben: fogalmam sincs hogyan kellene a bejegyzéseknél a dátum színét átváltani )

2011. május 14., szombat

5 kislány

Egy rakáson :)
Hogy valami szépről is írjak. Megcsodáltuk Hanga babát, aki pont olyan mint a nővérkéje. Jó volt együtt látni a csöppségeket, nekünk is, nagyszülőknek még inkább. Rózsaszín ameddig a szem ellát... :)
Folytak is a találgatások a legkisebb neméről. Én továbbra kislánynak gondolom. Ahogyan Dávidnak is ez az "apai megérzése"  Apukám szerint viszont tuti fiú....  :)

Felrakok bal oldalra egy kis számlálót, akinek van kedve tippelgessen :)

2011. május 13., péntek

Van ilyen??

A tavalyi balesetünk óta még egy év sem telt el, és most megint......
Szerencsére mindannyian jól vagyunk, senkinek semmi baja, a sokkot leszámítva, kíváncsi vagyok milyen lesz az éjszakánk.
Sokkal kisebb volt az ütközés most, mint a nyáron és a kocsi is javítható, mégis nagyon felzaklatott, engem is, Dávidot is. Elsőre az ijedelem, hogy jól vannak e a gyerekek, mivel hátulról jöttek belénk. Másrészt az emlékek. És a baba.. Most is várandósan, a teljes család a kocsiban, egy pillanat alatt... Csak érteném miért?
A tavalyi baleset Dávidot terheli, ezen nincs mit szépíteni, feldolgoztuk, túlléptünk mindketten, de most teljesen ártatlan volt és mégis. Gyakorlatilag mindegy mit teszel, kikerülhetetlen.
Nem hiányzott, most főleg nem.

Köszönjük a telefonhívásokat, de megnyugtathatok mindenkit, jól vagyunk mint a hatan.

2011. május 11., szerda

Ajsa robog

Nem mondanám Ajsát félős gyereknek (pár perce is a kanapéról ugrált az alaposan elhelyezett párnákra, mert az olyan jó móka) , de vannak dolgok, amit nem mer rögtön megcsinálni, idő kell neki, hogy megbarátkozzon a gondolattal, összegyűjtse a bátorságát. Közben perszer már szeretné rászánni magát, egyik fele menne, nagy úr a kíváncsiság, de valami visszatartja. Ilyenkor ellenállhatatlanul édes. Ahogyan áll gondolkodik, csodálkozik, húzza a szemöldökét, bújik, nem tudja mi legyen...
Ilyen mumus volt számára a robogó. Még hétvégén került elő, Dávid kocsitakarítás közben azt is megmosta. Jó ideje nem használtam, így nem is volt ismerős Kicsilány számára. Másnap átjött Vica a két kicsivel, Zsombor férfi létére rögtön kiszúrta, ezért muszáj volt kipróbálni. Hívtam Ajsát is, de nem jött. Először a hinta mellé legyökerezve, egy centit sem közeledve, majd kint a kapubán állva nézte végig megbabonázva, izgulva, őszintén örülve, ahogy csak egy kisgyerek tud, ahogyan Zsombival motorozunk. Vékony hangján, amit csak akkor vesz elő, ha valami nagyon elnyerte a tetszését, kérdezgette, hogy "motojozol, motojozol még?" És motoroztunk még sokat. Egyrészt Ajsa küldött mindig tovább, ha megakartam állni, másrészt Zsombor árasztott puszikkal, nyakamba borulva, menjünk még kérésekkel. Lehet ilyen gyerekeknek ellenállni?
Később, ahányszor csak kint voltunk, ment a garázsba, nézegette a masinát, megállapította, hogy ezzel mentünk, mennyire szerette Zsombój. De továbbra sem szállt fel rá.
Az áttörés tegnap délután történt, odavitt hozzá és "Ajsa is" sziszegéssel felkérezkedett a kismotorra. Mentünk vele egy kicsit, sokkal lassabban indultunk be, mint Zsomborral, párszor meg is álltunk, majd lecserélt Dávid, jól eltűntek, és estére már "száguldottak!
És örült magának, büszke volt, megtapsolta a teljesítményt, és újságolta a kicsiknek, szomszédnak, kutyáknak. Imádom ezt az oldalát, ahogy mindig legyűri magát, csak belevág és büszke magára.  Extraédes ezekben a pillanatokban.
Alig várta hogy hazaérjen ma Dávid, előtte jól kiduzzogta magát, hogy én csak kicsit viszem és Zsomborral felváltva ülnek rajta. Változatos, nyugis és családcentrikus napok állnak előttünk :))

Fény az alagút végén

Azt hiszem elmondhatom magamról, hogy nem vagyok az a típus, aki kimondottan élvezi a várandóságot, és a legszebb időszaka között említi majd idős korában. Ezt ugyan cáfolhatná az a tény, hogy az elmúlt három évben szinte folyamatosan babát vártam, de ez nem annak tudható be, hogy ennyire szeretném ezt az állapotot. Réka barátnőm mondta, hogy szeret teherbe esni, szereti, hogy gyereke van, de nem szereti a várandósságot és a szülést. Valahogy így állok ezzel én is. Irigykedek halkan azokra, akik a kezdeti megpróbáltatások után kivirulnak, és úgy érzik így teljes az élet, de valahogy nem tudok azonosulni velük. Talán azért mert Ajsával nem ment minden simán, gyakorlatilag végig rosszul voltam, az ikrekkel pedig az utolsó harmad nagyon fárasztó volt. Ez a harmadik terhesség is úgy indult, ahogy számítottam, nem éppen kímélő üzemmódban telt az elmúlt pár hét. Gyakorlatilag nullevő voltam/ vagyok még most is és megtanultam újra ülve aludni, a vízszintes testhelyzettel nem baráti kapcsolatunk. A hétfő hozott magával megújulást, és kerültem olyan állapotba, hogy úgy  néz ki "megmaradok".  Pár kiló lement, ennyi pozitívum azért megtörtént a teljesség kedvéért.
Jövő héten végig Dávid nélkül leszünk, remélem marad ilyen a közérzetem, a legjobb persze az lenne, ha javulna, de eddig tapasztalatok szerint erre nem számítok. Szeretnék nagyon bevállalós lenni, és kipróbálni egy egyedül estét a lányokkal, csak az erősítés miatt, de szerencsére nem leszek egyedül hagyva Kati és András már bejelentkezett. Az első hetünk lesz külön, kíváncsi vagyok hogyan reagálnak rá a gyerekek.

(drukk, hogy ne éljek sokáig kekszen és vízen :) )

2011. május 8., vasárnap

Álom

Mikor még Ajsát vártam megálmodtam, hogy kislányom lesz. Gyönyörű félvér, már tipegő kisbabaként láttam, származása nem igazán tűnt fel, és szerencsére Dávidot sem zavarta :)
Éjjel megint egy kislánnyal álmodtam, vele ugyan nem találkoztam, de éreztem hogy róla van szó, az én babámról. A történet annyi, hogy Zétivel játszottunk, egyszer csak közölte, hogy induljunk Szonja babáért, felült a kis biciklire, én mögé a csomagtartóra :) és elindultunk.
Talán nem minden így fog történni, de a lánynevünk azt hiszem végleg eldőlt, az az 1% sem kétséges már :)
Jó volt felébredni, békés és szép álom volt. Azt hiszem egész nap vigyorogni fogok :)

2011. május 7., szombat

Babba - baba

Tegnap este Mimi kimondta az első szavát: Babba :)) És még jó sokszor megismételte, ma is. Első hivatalos szava, amit már nem csak az én anyai füleim hallanak annak, hanem Dávid. Öröm van!

És ami miatt még nagyobb a boldogság, és a dátum is megjegyezhetővé válik. Ma délben megszületett Hanga Róza. A lányok ötödik unokatesója, nővérkém második kislánya, immáron szüleim ötödik lányunokája :)
Tehát öröm van! :))

2011. május 2., hétfő

2 év, 2 hónap, 2 hét, 2 nap

És egy elfeledett, majd röptében mégis csak megtartott névnap emlékére.....

Ami először eszembe jut elsőszülött lányomról.

Zsivány. Nagyon-nagyon. Legújabb játéka hogy eldug mindent, és jön kérdez: "Hol van a papucs?.. Hol van az ója.." vagy akármi más de ez a két kedvelt eltüntetni való.  Általában az előszobába teszi, de azért felkutatjuk az egész házat. Ha még sincs ott tényleg meglepődök:)
 
Egyre nagylányosabb. Imád öltözni, csinos lenni, illegetni magát, főleg az apja vagy valamelyik nagypapa előtt. Igaz nőci! Imádja ha megdicsérik. Kisebb korában a hajához sem érinthettem a fésűt, mára magától kéri a csatot, hajpántot. Tartja a kis fejét akármeddig, soha nem egyenesen, mindig kibiccenti valamelyik irányba és türelmesen várja hogy kész legyen.

Énekel és táncol egész nap. Talán ezzel én fertőztem meg, hisz mindig megy a zene. Általában csak halandzsázik a dallamra, de egyre több szöveget ismer, ha néhol ki is kell egészíteni egy kis blablával.  Hallgatunk ugyan gyerekzenéket is, kedvenc a Micimackó és az Icipici mese, de többnyire valamelyik zenecsatorna megy vagy a rádió. Szereti nézni a klipeket és utánoz, tombol. És nálunk is közkedvelt a "'Mizu" :))

Újra velem hajlandó elaludni. Volt időszak, amikor egyedül is ment, de Dáviddal minden probléma nélkül. Többször bújtam hozzá az utóbbi időben estenként és megszokta. Bár nem is én kellek neki igazán, hanem a hajam, simogat, feltekeri az egyre ritkább tincseimet az ujjára, ami külső szemlélőnek kedvesnek tűnhet, de megsúgom fájdalmas... A cumi is kell az alvásokhoz, a "numi" vissza-visszakerülő vendég nálunk, egy hónapot használja, leteszi, majd újra kell.

Állatbarát. Minden további nélkül megfogja a gyíkokat a nagypapával, megsimogatja a lovat, szeretgeti a kutyákat. Főleg a sajátjait. A mesekönyvében is gyakran nézegetjük, felismer majdnem minden állatot.
Lilit imádja, neki is mondja hogy szereti. És a kiskutya is hozzánő lassan. Gyakran mondja, hogy megy elaltatni, ilyenkor beül vele a sarokba, énekel neki, és simogatja. Öt perc nyugi mindenkinek :)

Akarnok. Hisztis. Akármilyen bűbájos tündérke tud lenni, ha kedvetlen lehetetlen meggyőzni akármiről is. Már meg sem próbálom. csak próbálok nyugodt maradni :)

Aggódós. Mindenkiért, bármilyen helyzetben. Legutóbb Léna csípte oda a kis ujját, Ajsa pedig csak téblábolt, "jaj a kistesóm" sóhajokkal. De félti a kiskutyát is az első pár percben ha kint vagyunk és megy utána.

Rajzol, fest, kirakózik, tornyot épít. Számol háromig, mutatja a kettőt. Mond pár színt, de el még véletlen sem találja. Olvas. Na jó... csak a nevét. Na jó.... azt is csak a faláról. Szóval tudja, mit kell mondani :) 

Féltékeny. Sajnos. Mióta a kicsik is kikövetelik az aktív szülői figyelmet, neki sajnos kevesebb jut, nem tudok mindig rohanni ha hív, vagy leülni vele, mert vagy nézni kell mit csinál a két kis tapsifüles, vagy ők is részt akarnak venni abban amit csinálunk, de mindent csak elszednek, összetépnek, megrágnak, aminek az az eredménye, hogy Ajsa földhöz veri magát.. Így sokszor van csúnyán nézés a tesókra és sírás. De bántani szerencsére nem bántja őket.

Másfajta féltékenység is jelen van nála. Például nem beszélhetek tulajdon édesapámmal, mert Papa azért van, hogy vele játsszon, mint sokan mások, akiknek egyszerűen megfogja a kezét, és húzza el beszélgetőtársaktól, kicsik közeléből.. 
Dávidhoz sem érhet senki, az ikreket még meg is tűri, ha csak nem extra dili, de egyébként ki van sajátítva. Tőlem különösen el van tiltva, lök el, húzza a el kezét, beül az ölébe. Pár napja nagyon komolyan veszi, talán érzi a változást, mindenesetre Dávid szavaival élve kicsit elkésett... :)

Vannak mániái. Ilyen génekkel mondjuk nem csodálom. Fogat csak fürdés után lehet mosni, ellenőrizve van hogy elég fogkrém jutott e rá,  neki kell elől menni a motorjával, zoknit mindig húzni kell.. 

Egyre jobb evő. Fordítva működik, mint a legtöbb gyerek. Egyre több mindent megkóstol és általában nem dobja el az első falat után. Joghurt imádó. De csak epres jöhet szóba. Néha már csak az asztalnál találom kiskanállal a kezébe. Tud szépen enni. Ha akar. Ahogy a legtöbb dolog így van nála. Tud, ha... De általában takarítani kell utána. Mindent leejt, leugrik érte, ez alatt az idő alatt sincs nyugton.

Imád kint lenni, ha tehetné be sem jönne egész nap. Vannak harcok emiatt. Szeret homokozni, főleg kilapátolni a fűre. Hintázni, Lilit kergetni, labdázni. Hív focizni, bár bele nem rúghatok, de mellette kell szaladni, mintha nem érném útól. Lézengés közben is elvan, füvet tépked, bogarakat hajt. Motormániás. Az is csak a betonon az igazi, úgy hangja is van.

A család szíve. Szeret mindenkit megszeretgetni. Ha akar... :) Bújik a kicsikhez, néha már nekik is sok. Magától ritkán, de ha mondjuk neki, ő is visszamondja, hogy szeret. De előfordult már hogy csak érzelmes állapotában ölembe bújva vallott:) A család több tagjához is nagyon ragaszkodik, idegenekkel, ritkán látott személyekkel szemben szégyenlős, de akit megszeret, az levakarni sem tudja többé magáról, örök játszótársi szerepre van ítélve :)