Keresztgyerekek

Kiskamaszként irigykedtem nővéremre, hogy Ő már keresztanya, 17 évesen lett az, én dacos 13évesként az istenért sem tudtam megérteni, hogy miért nem én. Ugyanúgy szerettem szerettem és foglalkoztam Mátéval. Sőt, míg Anita a barátjával lógott egész nyáron, én nagymamámnál nyaralva minden nap átmentem hozzájuk! Engem aztán nem lehetett meggyőzni azzal, hogy még kicsi voltam hozzá, Anyukám ugyanis ezzel próbált vigasztalni, dehogy voltam én már gyerek! Persze aztán belenyugodtam, vagy mondjuk úgy, hogy értelmi fejlődésem túllépett a tizenhárom évesek szintjén, az azért egy nehéz korszak:)
És én is 17 lettem, Máténak kishúga született, Bogi. És ekkor eljött a nagy nap felkértek, hogy legyek a keresztanyja. Ott akkor visszaugrottam lélekben, gondolkodásban 4évet és örültem, mint majom a farkának.

13 éve vagyok tehát valaki keresztanyja. 12 évig Ő volt az egyetlen, majd tavaly Helga a második. Nagyon más a két érzés. Akkor még fiatal lányka voltam, most felnőtt, gyerekes anyuka. Akkor csak Bogi (és persze Máté) volt mindenem, amikor tehettem csak mentem. Mikor elköltöztem nyaranta elhoztam őt/őket magamhoz. Nálam volt pár napig, állatkertbe, strandra és minden más jó helyre elmentünk Én voltam a jófej kere, aki mindig hozott valamit. Sokat aludtam náluk, sokat nevettünk, minden hülyeségeket megcsináltam neki, és imádtam amikor hozzám bújt, vagy azt mondta szeret. Csak remélni tudom, hogy Ő is ezeket az emlékeket őrzi rólam. Most pedig itt vannak az édes babáim, akiket lehet pesztrálni, én pedig jól kikérdezem fiúügyben:)

Helgával teljesen más. Nem erről szól a kapcsolatunk. Már itt vannak a lányok, családom van. Ugyanúgy imádom persze. Hogyne imádnám az én drága nővérkém kicsi lányát? Sokszor csak nézem, csodálom milyen szép, mennyire Anita. Egy minihölgy, csinos, kecses és mindig sugárzik belőle a nyugalom. Csak nem tudom mi pluszt adhatnék én neki? Nemrég beszélgettünk erről Anitával, Ő is ugyanígy van Máté-Ajsa ügyben ezzel. Jót kuncogtunk rajta, hogy mindketten ilyen lelkiismeretesek vagyunk. Oda jutottunk, hogy elég a szeretet, majd alakul, ha nagyobbak lesznek, majd nyaranta megy ki-ki a saját keresztanyjához, és gyűjtik az emlékeket ők is. Addig is szeretgetem, amikor alkalmam van rá, Ajsa nem dobja két kézzel arrébb, és tanulom a kis világát. 

És akkor az ok (az egyik), amiért elkezdtem írni ezt a bejegyzést. Egy hét múlva újabb gyerekkel bővül a csapat. Borit fogjuk hétvégén megkeresztelni. Vica négy éve sűrű elnézést kérésekkel jár hozzánk. Zéténynek  Feri testvéréjék lettek a keresztszülei, hosszabb, stabilabb kapcsolat, ugyanolyan családtagok, miért ne. Egyébként sem éltük Zéti születésénél kapcsolatunk fénypontját. Zsombor keresztszüleit is megértjük miért választották, helyükben mi is így tettünk volna. El is mondtuk ezerszer, hogy semmilyen rossz érzés nincs bennünk, csak ők beszélik be maguknak.Mindig mondogatták, hogy a következőnek csak mi lehetünk és nem kell sokat várjunk. És nem is kellett. Bori még olyan picike, jobban "szemügyre vennem" még nem is nagyon sikerült, de azt azért az már most megállapítható, hogy könnyen el fog bánni a két fiúval, talpra esett lányka lesz, szúrós tekintettel néz bárkire, aki megzavarja.


És a másik ok.  Amiért mindezt most írom, nem egy hét múlva, bár kavarognak bennem az érzések.
Nálunk járt Petra, egy nagyon kedves barátnőm., mondhatnám, hogy a legjobb, de talán már túl vagyunk azon a koron, hogy rangsoroljuk a barátok. Mindegyiket másért, mindegyiket máshogy szeretjük. 5 éve ismerem, de mintha ezer éve lenne, mindenben megértjük egymást, belelátunk egymás fejébe. Elég egy pillantás. Az ismerőseink többsége ismeri a történetünket, Dávid és Laci által kerültünk be a csapatba, mint párjaink kedvesei, gyerekkori barátok voltak, inkább már testvérek. Rögtön megszerettem mindkettőjüket. Sok időt töltöttünk együtt, nyaralások, éjszakába átmenő beszélgetések. Mikor az ikreknek kerestünk keresztszülőket, az egyikőjüknek tudtuk, hogy Vicáék lesznek, Ajsának Anitáék, a tesónak a másik testvér.A másik babán sokáig töprengtünk, Petit akartuk keresztapának, de keresztanya jelölt nem volt, kellett hozzá egy szingli lány is. Kicsit elkalandoztunk, hogy kik jöhetnének még szóba első helyek egyikén felmerült az ő nevük is. De mikor Dalma megkérdezte, hogy kik lesznek a keresztszülők, átviharzott az agyamon a Mátés "sértettségem", és hogy milyen nagyon boldog voltam, mikor Bogi keresztanyja lehettem. Így Dalma lett Peti párja. És nagyszerűen teszi a "dolgát"
Petra babát vár, már nagyon a végét tapossa. Sajnos az apukája már nem ismerheti meg a kislegényt, 2 hónapja veszítették, veszítettük el. Petra megkért, hogy legyünk a kicsi Nándi keresztszülei. Nem ez volt az eredeti terv, de szeretné, ha Dávid lenne a keresztapja. Azt, hogy nekünk mit jelent, el sem tudom mondani. Egyrészt, mert imádom, és örülök, hogy érez valamit, abból, amilyen támaszt szeretnénk neki adni ebben az időszakban, másrészt tudom, hogy milyen fontos ez Dávidnak.
És ha eddig azon aggódtam, és elvárásokat állítottam fel magamnak, hogy milyen keresztanya legyek, most még inkább úgy érzem, hogy meg kell feleljek, annak, hogy valaki céllal rám bízta ezt a címet. Igyekezni fogunk.És köszönjük.