Ajsa már néhányszor tanú bizonyságot tett designeri adottságáról. Előszeretettel rajzol falra, ceruzával, filctollal, krémmel. Ha a tapéta nem tetszik, hát leszedi. És most itt az új alkotási mód.
Hozzávalók: egy két éves, egy kutya, egy kis tejbegríz.
És persze egy naiv anya. Aki még most sem tanulta meg, hogy hinni a templomban kell. Csajokat teszem tisztában (akiket persze, hogy mindig egyszerre kell...) Kint hangzavar, Ajsa kacag nagyokat, Lili ugat. Anya meg azt hiszi, hogy játszanak. Új móka náluk, hogy Ajsa a fejére húz egy kistakarót, a kutya meg szedné róla le minden féle módon, körbejárja, nyomja a fejét Ajsának, húzza, ráncigálja. Mikor végül sikerül, vagy Ajsa enged, jön a nagy hahota, Lili meg ugat "ilyet többé ne csinálj" célzattal. Öröm gyereknek, kutyának és nem különben anyának, mivel képes negyedórát is lekötni Ajsát ez a játék.
Na, de! A nappaliba érve tapasztalhattam, hogy nem ez volt ma terítéken.
Asja levette a nagy asztalról a tejbegrízt, ami még kicsit meleg volt ezért odatettem, és a sarokba tett asztalára vitte. Gondolom eredetileg megenni akarta, bár hogy mi vitte rá, hogy másra használta azt hiszem nem tudjuk meg, mindenesetre kitalált egy jobb módját a gríz elfogyasztására. Felkent a falra belőle, ezt Lili lenyalta.... és így tovább. Jó pár nyommal találkoztam végig, szinte vízszintesen a padlótól mérve...
Persze bújt mind a kettő, a legártalmatlanabb szemekkel, de még a kutyán is látom, hogy tudja, miért "szedem le a fejét" nemhogy Ajsán, de azért csinálja a rosszat mindig....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése