Mégsem süket

Van, hogy süket fülekre talál a mondandóm. Pedig én aztán szépen mondogatom a lányaimnak ugyanazokat a mondatokat, amitől gyerekkoromban a falra másztam. Vedd fel a papucsot, figyelj oda, nézz a lábad elé, ne nyúlj hozzá, már megint nem azt csinálod, ezerszer elmondtam.. stb. Gondolom mindenkinek ismerős. Mindkét oldalról :) 

Néha már tényleg elhiszem, hogy süketek vagy valami egyéb bajuk van...

De talán azért mégis van remény. Legalábbis Ajsánál (Mimi esetében nem tudom mit gondoljak...)

Ráléptem valami kütyüre a gyerekszobába. Tökéletesen alkalmas volt arra, hogy fájdalmat okozzon: a talpam közepénél kemény, gömb alakú volt, amire olyan jó rálépni, a lábujjaimnál éles. Még a vérem is "ömlött". Ennek megfelelően reagáltam :) De Ajsa kiokított: "Mert sose nézel a lábad elé Anya. Csak rohansz"

Noel egy evésnél felállt az etetőszékben (újabban szokása): "Ülj le, nagyot fogsz még esni egyszer, istenem, nagyon nagyot."

Másik alkalommal Mimi próbált átérni az asztal másik oldalára: "Mimike, ülj le! Noelre mondjuk hogy buta, amikor te is felállsz.. meg én is" :)  Természetesen a buta szót egyedül rakta be a történetbe. De legalább van önkritikája.

Szóval úgy néz ki, hogy vele tuti nincs gond. Nem süket. Még meg is érti.

Akkor kérdem én, hol esik porszem a gépezetbe?????? :)