Megünnepeltük

Szolidan, csak mi hatan.. vagyis heten:) A nagycsaládi ünneplés majd hétvégén lesz. Sütöttem neki egy tortát, ami bevallom nem erősségem. Nem is akartam, de ő kérte. 1-2 hónapja sütöttünk Lénával egy hasonlót, mikor kettesben voltunk itthon, meg volt fázva és nagyon nem tudtuk mit csináljunk, semmilyen ötlet nem tetszett neki, de nagyon unatkozott. Nagy sikert aratott, de azt hittem azért nem volt felejthetetlen. Nos mint kiderült mégis (vastaps..):) Noel egy ugyanolyat kért, mikor torták felől érdeklődtem. (és traktorost is kér, no meg robotosat) Mint írtam a felvezetésben az a torta hasonló volt, vagyis inkább ez volt az eredetihez hasonló, ugyanolyan semmiképpen sem , de azért kimagyaráztam, hogy lényegében ez ugyanolyan, csak ne nézzük olyan sokáig... Noelért Dávid ment a bölcsibe, csaptak egy pasis kört, mi addig mindent előkészítettünk a csajokkal. Szeretetem, hogy egyre jobban örülnek az ilyen alkalmaknak, várják a saját szüli vagy névnapjaikat is persze, de ha másnak van még izgatottabb készülnek titokban. Alkotnak és próbálnak, közben majd megőrülnek a titoktartástól, még nem is megy teljesen, de kicsik még ehhez. Ami megmaradt olvadozó anyai szívemben, hogy most először nem volt vita, mindent megbeszéltek, mindenben megegyeztek, ha a segítségemet kérték nem szóltak le utána, hogy anya ez így nem jó:) Nem vonok le messzemenő következtetéseket, de jó jel. Mikor a fiúk megérkeztek megszólalt a kórus, felköszöntöttük, ettünk-tortáztunk, játszottunk, majd jött a zűrzavar, de volt egy meghitt órácskánk..:) Lehet készülni a karácsonyra.