A mi céltudatos Ajsánk mindig tart valami felé. Mindent komolyan vesz, a levegőzést is. Míg én beérném azzal, hogy kitolom a babakocsit az udvarra miközben a kicsik alszanak benne, és eközben eljátszanék elsőszülött csemetémmel, Ajsa nem érti ezt az egészet....
Miért veszem én elő a kocsit, ha nem akarok menni sehová? Belátom ez tényleg érthetetlen. És igaza van, mikor a kapu felé veszi az irányt, mojó (motor) felkiáltásokkal. És mivel olyan Ajsás csillogó, boldog, lelkes szemekkel teszi mindezt, lehetetlenség nem engedni neki.
Neki és Lilinknek. A hatodik (hatodik??!!) családtagunknak. "Jijji" kutyának.
A kis piszok, akit egyébként vontatóval kell az udvarra kiráncigálni (mit neki levegő, madarak, házőrzés.. kutyalét... Amikor bent van az alvókosara, amiben az egész napot eltöltené, ha Ajsa ott ülne mellette és jól látná a tv-t) , ilyenkor természetesen a legnagyobb örömmel tart Ő is velünk. Egyszer próbáltam meg otthon hagyni, gondolván egy másfél évessel és két újszülöttel önmagában is szórakoztató elindulni.Az eredmény: egy vonyító, ikegő hangon ugató kutya a kerítés egyik oldalán. Egy síró, hisztiző kislány, két ijedt, üvöltő baba és egy tanácstalan anya a másikon.
Azóta ötösben sétálunk. Szerencsére nem sok idegennel találkozunk, a környék már ismer minket. Ha mégis összefutunk csodálkozókkal, vagy hülyének néznek, vagy sajnálnak. Körülbelül így nézünk ki:
elől megy Lili, Ajsa utána motoron. Néha próbál mellette menni, de Lilink mindig letér az útról, hátulról jobban szemmel tudja tartani. A menet végén tolom én a széles ikerkocsit... Általában a kismotor a végén nálam köt ki. Ajsa lány inkább sétál, nézi mit szimatol a "kis barátnéja" Megnéznek minden bokort, megállnak minden kapualjban. Az úti célunk általában a kisbolt, ahol kinder pinguit kell venni a kisleánynak és elő kell halászni kifelé jövet egy babapiskótát a kutyának... Egyébként előveszi a speciális kinézem a kaját nézését, és Ajsa szívesen osztja meg vele a saját csokiját. Boltban várakozva hallom hogy utcabeliek köszöntik Lilit, megdicsérik, milyen ügyes. És megjegyzik neki milyen szép babákat őriz. 30 cm-t el sem érő magasságával ugyanis komoly testőri munkát végez (még mielőtt valaki megijedne, háznál van a bolt amibe járunk, az udvaron a bejárat előtt hagyom a kicsiket, és ki is lehet látni)
Vásárlás után haza felé vesszük az irányt, a 10 perces oda-vissza utat be is fejezzük háromnegyedóra alatt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése