Bolondok házában....

........élni bizony nehéz!

Azt már lényegében feladtam, hogy nagy célokat tűzzek magam elé. Csak egy alacsony szintet akarok fent tartani, olyan minimális dolgokat, mint például, legyen tiszta ruha, legyen mit ennünk, és az ÁNTSZ-től se kelljen rettegnünk. Úgy kb. ennyi. Ez a három szent cél, amit anyaként el szeretnék érni. Túl sokat akarok, ugye?

A fő hadi teremet a nappali vonzáskörzetében helyeztem el. Az már nem érdekes, hogy a hálószobában kupacban áll a vasalni való ruha, hogy Ajsa szobájában lépni sem lehet. A világ legfeleslegesebb dolga rendet rakni ott, öt perccel később rosszabb a helyzet mint előtte. Olyasmi ez, mint amikor levágod a sárkány egyik fejét és kettő nő helyette.
Szóval legyen csak rend a nappaliba, végül is oda jönnek a vendégek, majd a szobákba nem engedünk be senkit. A lényeg, hogy én takaros kis háziasszonynak tűnjek.  Azt azért már megbántam, hogy nyitott terekre vágytam, konyha-nappali-ebédlő együtt. Egy zárt konyhával a mosatlanokat is ki tudnám rekeszteni az életünkből. Amiknek a keletkezését nem igazán értem. Mikor, mit is főzök? Dávid szerint egy szomszéd járhat át mosatlan edényekkel a kezében, amit itt hagy. Kedves. Ahelyett hogy vinné.

Ebéd után, Ajsa ébredését követően. - Na igen, ahelyett hogy kihasználnám míg mindenki alszik, nem inkább a gép és a tv előtt ülnék, de ilyenkor inkább jobb nem mozdulni, kicsi lányunknak ugyanis radar füle van -  szóval megpróbáltam felszabadítani a kanapénkat. Tudván Dávid hamarosan hazaér, neki is le kell valahová dobnia a felsőjét, Ajsa nem sajátíthatja ki ezt a területet is. Ha már a cipőjét kénytelen betenni a szekrénybe, hogy a lánya ne tapossa szét, mialatt a kis babakocsiját tologatja.

Szeretném leírni mit találtam. Tanulságos.
Pedig már délelőtt rendet raktam, de akkor néhány "kincs" elkerülte a figyelmem, a többi új rakat.
Akkor a leltár:
- két kistakaró
 - két cumi (egy Ajsáé, egy Lénáé)
- egy játék baba
- egy komplett játékétkészlet
- egy slussz kulcs becsúszva
- egy félig üres cigis doboz, szintén becsúszva. Tegnap este kereste is életem párja, még majdnem itthon is hagyott a három gyerekkel, hogy vegyen a boltban, de szerencsére (szerencsére...) talált másik dobozt
- egy pucér csirke, Lili játéka
- egy megcsócsált újság

Tehát mindenki rakott a "közös kosárba"

Már éppen majdnem üres volt a strapabíró ülőalkamattoságunk, mikor hirtelen egy kutya vetette rá magát. Hátulról gyerek visítás.
Kisebb szívbaj.
Lezavarom Lilit, aki nem lát nem hall. Szalad mint az őrült. A nemnormális játékuk Dáviddal, miszerint kergeti a lökött kutyát Ajsára is ráragadt.
Olyan műsort tudnak nyomatni, amiért szerintem minket börtönbe csuknának.
Ugatás, visítás, rohanás, ugrálás.Mindezeket mindketten.
Amit kint még tudok is élvezni, de bent a házba valahogy nem. Pedig hozzá kell tennem, hogy Lili által még soha semmi nem tört el. Olyanokat fékez az utolsó pillanatban, hogy csak ámulok és bámulok.  Pedig már három és fél éve látom, nap mint nap.
Ilyenkor aztán lecsillapítani lehetetlenség. És Ajsa is felspannolja magát, rendesen ...Csak a fáradtság állíthatja meg őket.

Aztán megpihennek.

A kanapén. Babával, takaróval, pucércsirkével.

És kezdődik az ördögi kör előről .....