Durcások

Míg ketten éltünk egész szép kis vitákat tudtunk produkálni, ha akartunk. Általában nem akartunk, és ezek száma is egyre csökkent az évek alatt. Inkább mély hallgatást választjuk. Nem szólok hozzád alapon. Azt hittem tökélyre fejlesztettük eme tudományt, mert azért kell ide tehetség, nem mindegy hogy csinálod, és hogyan nyitsz ha meguntad...
De rá kellett jönnünk még mindig van hová fejlődni. Talán a kiskanál elől hagyása, a semmit nem találok, mert elraktad, nem jól emlékszel, neked kellett volna.. stb területen már nem tudnak nekünk újat mutatni, de még annyi más téma lehet.

Míg ketten voltunk, egyszerű volt a helyzet  Állás 1:1

Lili hozzánk kerülése ezernyi új helyzetet hozott magával. Mint első "gyereknél" amit elronthattunk azt el is rontottuk. Kicsit felcserélődtek a szerepkörök otthonunkban. Mára pedig már nem tudja elviselni, ha nem minden úgy történik, ahogy Ő ugat. Ha nem kapja meg az utolsó falatot a kedvenc ételedből, ha nem kezded el simogatni (nincs rá időd!!!) amikor hátravágja magát, uram bocsá' rászólsz.. Ilyenkor aztán látványos kivonulásokat rendez a drága.. Befekszik a kiskosarába, fejét a fal felé fordítja..Utána aztán nem hall semmit. És ilyenkor jön a másik, vagyis nem a megbántó fél, általában Dávid. Ha mégis Ő bántja meg kicsinyke kutyánk lelkét én igyekszem nem kihasználni a helyzetet. És mit csinál egy pasi és egy kutya, ha közös az ellenfél? Hát "megbeszélik" a helyzetet. Némán. Elülnek ott, mély hallgatásban, amitől a falra mászok.

2:1

És akkor Ajsánk nyiladozó világa.. Tömör éntudattá vált a gyermek. A kicsik születése óta a jelszavai a most, rögtön, csak én...Ha nem, akkor jön a hiszti. Addig sírok, míg fel nem adod hozzáállás. Azt hittem ma én "nyertem".  Reggelt eltűnt. Utána megyek a kicsik szobájából. Mit csinál? Ül a kutyájával, rám néz, összevonja a szemöldökét, dumál tovább Lilinek, hogy mit? nem értettem, lehet jobb....

Azt hiszem meg kell magamnak nyerni Dávidot.... 3:1 ??!! majd 5:1....már sok(k)