Felkeltünk..

Mert a tegnap/ma megérdemel egy bejegyzést. Léna ugyanis végigaludta az éjszakát!! Először nem is tudtam mit kezdeni a helyzettel, Ajsa nem kényeztetett el minket, először 9hónaposan nem kelt fel, még most is előfordul, hogy éjjeli megfigyelést tart, főleg a kicsik születése utáni hónapban volt jellemző, azért szerencsére mostanra alszik, ha kell, legnagyobb örömünkre. Igaz reggel fél 7kor kezdődik az élet, kipattan a szeme és nincs megállás. 
Léna, ez a kicsi lány viszont még 3hónapos sincsen. (na jó már csak 4nap..). Hajnali 3 körül szoktak kelni, és ordítani az ételért. Tegnap Dávid éppen "kint" járt ez időtájt, bekukkantott a szobájukba, Mimi éppen ébredezett, így áthozta. Aztán ellustultunk, megkértem életem párját, aki állítólag mindenre képes értem, hogy legyen már olyan szíves cserélje ki az ikreket, vigye vissza Millát és hozza Lénát. Azt  választ kaptam, majd ha szól a "rádió" megy, mivel nekem sem akaródzott továbbra sem kikelni a jó meleg, pihe-puha ágyból, betettem Millust középre, és lehajtottam a fejem, várva Léna hívását. Igen ám, de nem erre ébredtünk, hanem Dávid telefonjára, fél 7kor. Azért ez is mindig be van állítva, bár Ajsa is pontos, 5ből 3szor rá kel fel az apja és persze én is, és egyébként sem hagyná elkésni a munkahelyéről, ha az ébresztőnél lassúbb is.
Zavarodottan kutattuk, hol Mimit, hol egymás tekintetét, hol az emlékeinket nem, nem történt csere, Léna nem evett, nem kelt fel.  Átlopóztunk, szerencsére azért még megvan
Nem sokkal később bebizonyította, hogy nagyon is meg van Ő. Ajsa ébredését követő pillanatban már rá is zendített, megéhezett a drága. Azt hogy hogyan tudták ennyire összeegyeztetni a kelést nem tudom. A lényeg, hogy Ajsa hisztijére, szobába beszaladok, apa után nyavalygok viselkedésére Léna is csatlakozott az ébren lévők táborához.
Szép kis reggel volt, ilyenkor örülök, hogy már kertes házban élünk, bár gondolom a régi szomszédaink is. Máskor "csak" Ajsa van fent, amikor az apja készül munkába indulni és az is bőven elég. Hol anya kell neki, hol az apja után nyafog, nem engedi öltözni, reggelente egyébként hétvégén sem lehet vele mit kezdeni, ő így kel.. Most még két síró kisbabával pluszban, akik közül az egyik majd éhen hal, etetni kellene, Ajsa csak nyomja a hisztit, Dávidon még mindig csak egy nadrág, közben a kutya is jelzi, hogy neki ki kellene menni dolgát végezni...  Aztán mintha Ajsa is csillapodna, már keresi apa zokniját.Bevonulok a kicsikkel a szobába, mivel nagylányunkkal látszóra már minden rendben. Így nagy nehezen végre Léna is ehet, Milla is békésen cumizik mellettünk. Kint viszont már újra nem ilyen idilli a helyzet, Ajsa újra rákezdi, Lili is ugat, nyüszít, be szeretne már jönni, ajtócsapkodás, kis káromkodás. Már Valaki tuti megbánta hogy nem ment át éjjel Lénáért.......