Ezt a délutánt elcserélném

Délre egy kis sárgaborsó főzeléket dobtam össze. Nem nagyon szeretem, de Dávid azt kívánta meg, és mivel ez az ő napja... (szép kis ünnepi étel nem?:D) Szaladgáltam közben, majd' oda égettem, aztán egyszer csak úgy döntöttem készen van az már, el lehet zárni, és inkább rohanok az ordító Lénát tisztába tenni. Pedig jobb lett volna, még egy kicsit tovább főzni.. Láttam én is rajta, de Ajsa megerősített. Dávid kicsit szemtelen kérdés, miszerint "mi is ez?" ugyanis jött a 40milliós válasz: "kukocsicsa" 
Szép kis családom van! Kritizálni azt tudnak.

Délután pedig kiderült, hogy ez tényleg nem az én napom. Lili szeme tegnap este óta egyre csúnyább. Kétszer megmostuk  neki kamillával, este és reggel, gondoltuk idő kell neki, majd meggyógyul. Nem nagyon figyeltünk rá, láttam hogy bágyadt, de nem volt igazán időnk jobban megnézni. Mint említettem rohangálós napunk volt, egyik gyerektől a másikig. 3 körül Dávid felfedezte, hogy lázas, a vizes tálkája is tele, nem ivott. Lázmérés (mintha már csináltuk volna mostanság párszor..) Gyógyítsuk házilag (nagy szakértők vagyunk), vagy vigyük orvoshoz? Dávid szerint, nagyon nem akar mozdulni "vigyük el, úgyis ráérünk". Oké. De továbbra is ellenzem, hogy pedálokat nyomkodjon a lábával. Csajok alszanak. Nemsokára jön Kati, majd én elviszem. Az állatorvos, akihez szoktuk vinni síel. "Akkor ne vigyük" De. Ha már azt mondta az előbb, akkor megyünk. Pedig mennyire nem kellett volna. Két ünnep között csak egy kicsit lehetetlen állatorvost találni. De csak sikerült, kifognunk egy nagyon kedveset.
"Jó napot"
"Pot"
Kedvesen ecsetelem, hogy a kutya lázas. A szeme be van gyulladva, tegnap kivettünk egy kis faágat a szeméből, úgy csinálunk mindent ahogy, szoktunk, de belázasodott.
"Orvosi kiskönyv?"
Mutatom
"Honnan veszem, hogy lázas"
"Megmértük" és mondom mennyi
Semmi. Majd nagy nehezen, kutyára egy pillantást sem vetve a csepp neve (ez van nekünk otthon!!), lázcsillapító az ételbe (igen, ezt is ismerjük) És az összeg a vizsgálatért...
Okés, de ha már itt vagyunk és fizetek, nem kaphatna esetleg egy injekciót, attól le megy a láza egy pillanat alatt..Már egyszer majdnem meghalt, amikor napokig lázas volt, ezért féltjük, egyébként megoldanánk egyedül is
Szúr. Akkor ennyi...
Hahaha... Ennél kevesebbért a másik orvos három! szurit adott neki.. Azért fizetek. Viszlát.
Semmi. Amikor jöttem legalább köszönt..
Elnézést, hogy zavartuk két percre, ha tudom, hogy ezért, akkor nem teszem.
Otthon tovább folytatjuk azt az akciónkat, hogy Lilibe egy kis vizet varázsoljunk. Ellenáll. Felébred kicsilány. Ordít. Másfél órát. Túlzás nélkül. "jiji, jiji".  Én Ajsát vigasztalom, szinte elájul a hisztitől. Dávid a kutya fejét nyomja a vízbe, majd kitörve a nyakát. Etetni kellene a kicsiket, de hogyan? Átadnám az apjának, de nem akaródzik neki. Azt a kicsike csendülést, amit szerintem csak én vettem észre, mivel az ölembe volt, most felejthetjük is el, rátesz még egy oktávval. A kutya közben alszik, egy óra múlva semmi, mondhatnám kutyabaja. (Miért nem tudta Ajsa ezt a kicsi időt még a szobában töltetni?)
Persze, hogy belázasodik, miután így kimerítette magát nem is csodálom. De szerencsére sikerült levinni, egy kis hideg fürdővel és lázcsillapítóval. És aludt egy nagyot. De békés tud lenni. Kis fruska.