Szombaton disznótoron voltunk, Sanyiéknál, Dávid keresztszüleinél. Gondolkodtunk rajta, hogy menjünk, ne menjünk Dávid lába miatt, de kár lett volna kihagynia. Szeretem ezeknek az alkalmaknak a hangulatát. Mégha már nem is a jó kis házi pálinkáról szól, mivel utána haza kell menni három gyerekkel. (egyébként még mielőtt valaki rosszat gondolna egy pohár képes kiütni)
Ajsa szegény egy kis tömegverekedésbe keveredett. Bence fiú (két éves) mint nagyszülőknél, otthon lévő előnnyel érkezett. A három "kis idegen" (Ajsa és a két fiú) először megszeppenve figyeltek, már régen találkoztak Bencével, kellett egy kis idő, hogy megszokják egymást. De hamar feloldódtak, a játékokat is bátran birtokba vették, ami nem nyerte el Bencus tetszését. Ajsa bizony kapott egyet, de még mielőtt mi felnőttek be tudtuk volna avatkozni Zsombor "lerendezte" az ügyet a maga módján. Így mire odaértünk melléjük a földre két síró, egy még mindig mérges gyerek fogadott:) Pár perc múlva már újra együtt játszottak.
Zsombor felháborodását be kell valljam örömmel vettem. Nem mindig ilyen lovag ő sem Ajsával szemben, bár a kicsi lányomat sem kell félteni. A múltkori eset után bizony hetekig ott virított Zsombi arcán a karmolás nyoma. Néha összerugják a port, bár már javul a helyzet. Egyre kevesebb a verekedés, elértünk oda, hogy Zsombor is fél már Ajsától.
És amikor szeretik egymást, akkor aztán olvadunk. Nagy gondok nincsennek. Bár jobban örülnék, ha már végleg kinőnék ezt a korszakukat.
Este Mimi egy szuperúj tudásával kápráztatott el minket. Ugyanis oldalra fordult! Azt hittem Léna fogja először megcsinálni, mert aktívabb, többet mozgatja a fejét, lábát, kezecskéit.Milla inkább csak elvan keleti kényelemében. Most viszont nagyon érdekelte mit csinál Ajsa, így felé fordult. Egy ideig elvolt, mi elcsodáltuk, majd hangosan jelezte hogy szeretne visszafordulni, de nem tud. Amit nem értek, a nehezét magától megtette.
Ajsa pár napja igen morcos tud lenni. Kaptam már belőle én is, csak az apjával volt hajlandó elaludni. Addig kapálózott és apázott, míg meg nem untam és át nem vittem Dávidhoz, szegényt felkeltve.
Lilinek is kijutott Ajsa nehéz természetéből. Mostanában ugyanis nem az etetőszékében eszik, hanem kivittük neki a kisasztalját egy kisszékkel, és ott fogyasztja el az ételét. Kiraktam neki a fasírtot kenyérrel, Lilinek is adtam egyet, egy megkértem kicsilányomat, hogy nem adjon neki szokása szerint többet, Lilinek van mit ennie. Majd bementem a csajokhoz. Ajsa kiabálására kellett kimennem, aki szófogadó kislányként nem adott a kutyusnak semmit
Kiabált vele vagy két percig (addig bírtam) "nyem", "enyém", " Jiji el" Fenyegette az ujjával. Majd felpattant csipőre téve a kezét... Hát itt omlottam össze nevetés közepette. Szegény Lili ült ott mint aki karót nyelt, szeme sem rebbent, felvette a tipikus kaját kérek pozícióját, néha azért rázott egy igazán liliset a hátsóján. Én ilyenkor szoktam megenyhülni, de Ajsa nem tágított:)
Lilit eltereltem (kapott még egy fasírtot is) és Ajsa nyugodtan befejezhette az evést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése