Jövőkép

Ma délután egy kis gyerekcserét hajtottunk végre.

Három körül átmentem a kicsikkel Katiékhoz. Egyedül a hárommal. (+ egy fő) Nagyon büszke voltam magamra, mindenkit felöltöztettem, és bepakoltam a kocsiba (senki nem sírt!)

A plusz egy főről, vagyis Liliről annyit, hogy mostanában megőrjít. Régebben is itthon hagytuk egyedül (elvégre nem vihetjük mindenhová, még ha szeretnénk is), ilyenkor kiviszem a garázsba, nyitva az ajtó, szabadon mászkálhat. De vonyít. Nem csak mikor elmegyünk (bár már ez eleve érdekessé teszi az indulást, mert Ajsa is ordít), de a szomszédunkkal beszélve kiderült, hogy végig ezt csinálja. Még ha tart is egy kis szünetet közben, újrakezdi. Amit nem értek, mivel eddig nem csinálta. De sajnálom, többszöri eset volt. Bár szerencséjére mostanában nem sokat megyünk sehová.
Valami ötlet esetleg kedves család?? kutyapszichológus? :)

Visszatérve a ma délutánunkhoz. Ajsa legnagyobb örömére Katinál volt Zsombor és Zéti is. Dávid egy kis meglepetéssel érkezett, hazaugrott a két szánkóért. Senkit meg nem kérdezve mit szólunk a tervéhez... Elmentünk egy közeli kis dombhoz  Ajsával és a két fiúval, bár majdnem kudarcba fulladt a terv, egy félóráig szereltük a gyereküléseket.
A hó minősége nem volt a legjobb, de azért mindenki élvezte. Többnyire a domb két különböző oldalán csúszkáltunk, egymástól távol. Ajsával és Zsomival én a kevésbe meredeken, a nagy szánkón. Dávid Zétivel a másikon száguldott lefelé.- Én meg húzhattam visszafelé magam a két gyereket... na de ha valaki ilyen nagy gyerek, hol érdekli, hogy gyermekei anyja megszakad:)
Majd mekiztünk egyet. Jó volt, kicsit "nagy" gyerekekkel lenni.Látni mennyire szórakoztatják egymást.  Két év múlva már így fogunk kinézni a saját gyerkőcökkel is. Várom már, hogy tudjanak mit kezdeni egymással. És legyenek programjaink, ne csak otthon üljünk.. Bár akkor a babakort fogom visszasírni..:)