Két éves

A mi drága nagylányunk két éves lett. A "buli" kicsit hosszúra sikerül. 16-án csak ötösben ünnepeltünk, megsütöttem életem első tortáját is, nem mondom hogy szép lett, de ehető.Másnap pedig (fél)nagycsaládi körben, Katiéknál. Azért tegnap, mert tegnapelőtt András nem volt otthon, kihagyni azonban nem lehet egy Nagypapát, de mivel a napján is meg akartunk emlékezni a nemes eseményről tartottuk a rögtönzött anyasütöttetortás estét kis családunk körében. És azért félcsaládosra sikerült az (egyik) nagybuli, mert végül úgy döntöttünk, hogy az eredeti tervekkel ellentétben ne az én családom jöjjön hozzánk hétvégére, amikor is akartuk tartani a szülinapot, hanem megyünk mi ma este és akkor maradunk is. A szülinapot pedig egybekötjük egy Petibúcsúztatóval családi szinten is nagymamákkal, nagynénikkel és bácsikkal, valamint unokatesókkal, mivel kedden utazik, de erről most direkt nem szeretnék írni.  Ma délutáni terv pedig hogy a kicsiket Katira bízva, hármasban elmegyünk a játszóházba, régen voltunk már csak így ikrek nélkül együtt, és mi jobb alkalom rá, mint a szülinapja?

És akkor a kétévesről

Nehéz egy ilyen posztot megírni, mert természetesen annyi mondanivalóm van róla, de ilyenkor nem megy. Az első dolog ami eszembe jut róla a huncutság... Egyre nehezebb vele felvenni a versenyt, egy pillanat alatt az ujja köré forgat minket, majd jól átver. Mi vár még ránk 10 év múlva? Angyalian tud mosolyogni akármikor, akárkire, nemet mondani szinte lehetetlen neki. Nagyon kedves kis teremtés, ha az akar lenni. Gyengéden bánik a testvéreivel, mi is gyakran kapunk tőle puszit, ölelést. Az elmúlt hetekben előtört az anyás oldala, sokszor igényli, hogy én menjek, apa nem jó, ami igencsak nagy változás. Főleg mióta az ikrek megszülettek én vagyok általában az aki nem kell, Apa pedig a minden.Úgyhogy most lubickolok a helyzetemben. Dávidnak pedig esélye lett rá, hogy a másik két lányát is megismerje, kevesebb a nadrág rángatás, és "mejjünk" felkiáltás, ha a kicsikhez közelít.
Olyan aranyosan tud aggódni, mint senki más. Mindenért és mindenkiért képes kétségbeesni, néha már fárasztóan. Tud rosszcsont lenni is, hogy finoman fejezzem ki magam, ilyenkor a fejemet fogom és én esek kétségbe, hogy hol rontottuk el, de mivel után visszakapom az értelmes lányomat, a korának tudom be ezeket az akcióit, és igyekszem tolerálni, bár nem mindig megy.
Szépen, mondhatni választékosan beszél, immár mondatokban, és folyamatosan, mindig van mondanivalója.  Fő "beszélgetőtársa" továbbra is Lili, állandóan csicsereg hozzá, hol barátian, hol számonkérően. Személyes kedvencem, mikor az unokatesóival beszélget. Ki hinné, hogy milyen sok értelem van az ilyen eszmecserékben. A hozzájuk fűződő viszonyban is jól mérhető milyen sokat változott az elmúlt időszakban. A fiúknak teljes értékű partnere, Ő is és Zsombor is felnőtt Zétényhez, szépen tudnak együtt játszani. Helgát pedig mint kicsit terelgeti, tanítgatja, bár pár hónap múlva már azt hiszem ők is egyenrangúak lesznek. Jó látni ahogy alakulgatnak a kapcsolatai. Ők az első barátai, ragaszkodik hozzájuk, sokszor emlegeti Őket, főleg Helgust, mivel Őt ritkábban látjuk. A húgait továbbra is imádja, persze vannak zűrök, kicsi még Ő is, hiába állítom az egész bejegyzésben milyen nagy lett. De azt hiszem jól viseli, hogy néha háttérbe szorul, megtanult egy picit várni, hangsúly a picin van, de sokszor hálás vagyok neki, hogy megérti nem tudok vele menni, és továbbra is azt ismételgetem, hogy a kutyusunknak is hálásak lehetünk, bár mást nem csinál, mint hogy van, de Ajsa képes magát lefoglalni vele. Dávid nemrég meg is jegyezte, hogy kell nekünk még két kutya, hogy a másik két lányunkat is legyen kinek "lepasszolni."
Amivel továbbra is kicsit elégedetlen vagyok az az evése, van még hová fejlődnünk e téren. Bár nem fűzök nagy reményeket hozzá. Zéti az élő példa rá, hogy rosszevő gyerekek rosszevők is maradnak. Úgyhogy igyekszem ezzel nem foglalkozni. Míg nő, kicsit hízik nagy baj nem lehet.
Szeret babázni, rajzolni, újabban gyurma lázban él. Minden nap alkotunk valamit, közben a színeket is próbálja megtanulni. A rózsaszínt és a zöldet tévedés nélkül felismeri. És a többit is eltalálja általában, egyedül  a barnával vannak problémái. Számolni is tanul, háromig megy, utána összevissza, közben a kis ujjait is nyitogatja. Egy-két mondókát elég szépen megtanult, köztük a csip-csip csókát, amit előszeretettel játszik is. Újabban esti program a diavetítés, bár még szegényes a gyűjteményünk. A könyveket nem szereti, illetve nézegeti szívesen, néha Ő "olvas" de nekünk nem engedi, kiveszi a kezünkből, ha próbálkozunk. Mesét néha néz, de inkább a zenecsatorna szól nálunk. Imád táncolni, aranyosan próbálja utánozni a klipekben lévő mozdulatokat vagy csak ugrál, majd "összeesik" egy nagy jaj sóhajjal. Persze egy pillanat múlva már talpon van, lehetetlen lefárasztani, néha irigylem az energiáját.
Teljesség igénye nélkül (időhiányban) ilyen a mi Ajsánk. Imádjuk! Megtartjuk:)