Bár nemrég írtam egy kis összegzőt róluk, de pontosan időzíteni még soha nem sikerült egy bejegyzést, most legyen egy ilyen is. És azóta történtek események!
Mimit illetően.
Felállt a szekrényre támaszkodva! Ajsa kiáltott nekem, mire odanéztem pont elesett, megijedhetett a nővére hangjától. De legalább láttam. Azóta nem próbálkozik.
Tegnap este pedig tolatott. Előre haladással továbbra sem igazán foglalkozik, inkább csak tornázik egyet, egy kis láb, fenék emeléssel. De ez hátramenet valahogy összejött tegnap. Arrébb került vagy fél métert, majd sírásba kezdett, jelezvén vegye már fel valaki. Továbbra is egy kis piszok, hatalmas visításokat rendez, mintha a világ vége közeledne, majd mikor felvesszük vigyorog a képünkbe.
Lénusnál nincs újdonság, nincs egy perc megállása sem mióta mászik, már mindent fel kellett pakolni, mert köz és önveszélyes. Nem mintha olyan sok minden lenne nálunk a ő magasságában, Ajsa is szeret még mindent megnézni, a kutyákról nem is beszélve, de most az a kis kevéske dolog is elkerült.
És majd elfelejtem puszit ad!!! Tudatosan, kérésre. Tündér.
Továbbra is fogatlanok. Szeretnek mindenről tudni, mindent megnézni. Lénának van egy babája amivel alszik, eddig ilyen nem volt nálunk. Őt egyre tovább leköti egy-egy dolog, míg Milla csak megnézi magának, majd hajít, dob, elránt.
Imádom, hogy ennyire különböznek, mégis sok a hasonlóság, a vízimádat, egymás keresése, és ahogy estenként bújnak két oldalról. Imádom őket. Ha lehet ilyet mondani egyre jobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése