A két kicsiről

Mozgalmas időszakon megyünk keresztül. A sok-sok változás, ami érinti a kis életüket, gyakorlatilag minden téren mozgás-alvás-kommunikáció teljesen felborítja a napi rutint. Egyre inkább kiveszik a részüket a kis családunk életében. A legnagyobb eszközük persze a mozgás. Léna tökéletesen, gyönyörűen mászik, nagy sebességre tud ám kapcsolni! Új nekem hogy a gyerekem ilyen korán, ilyen szépen négykézláb be tudja járni a házat, csak lesek milyen ügyes, és persze nagy a büszkeségem :) Gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra elindult, egy ideje már húzta magát, próbálkozott, forgott jobbra balra hogy elérjen valamit, próbált kúszni, sokat mérgeskedett amiért nem haladt eleget, és egyszer csak már mászott. Két nap alatt tökéletesre fejlesztette a tudományát. Azóta nincs megállása. Mimi is próbálkozik, de neki még nem megy a kézkitolás, a fenekét néha már kitolja, de ezt leginkább csak mókából, önmaga és a mi szórakozásunkra. Haladni így nemigen tud, de nagyokat kacag, kiabál, hogy nézzük. Kúszással piciket halad előre, de legtöbbször addig kisírja a bébikompot. Míg nem tudtak maguktól ülni nem tettem bele őket, így ez is új a számára. Imádja, robog vele, nem adja senkinek! Néha Léna is odamászik, bele ül, de pár perc múlva megunja, kikérezkedik belőle. Milla ezzel szemben egész nap elülne benne. Benne eszik, iszik, játszik, volt hogy már el is aludt ücsörögve. És üvölt, ha  látja Léna benne akar lenni egy picikét. Előjött ám a féltékenykedés rendesen. Főleg Mimire jellemző, Léna a nyugalom példaképe, mindig is az volt. Ő az aki egy meglepődött arccal tűri ha Ajsa elvesz valamit, míg Milla ordít, és kivárja a sorát, akkor is ha Mimink ordít, ölbe vágyik. Lénus mindent nyugisan tűr, és soha nem reklamál. Most még csak figyelem, nagy a hálám mindezért, még betudom, annak Ő ilyen kedves, mosolygós, nyugodt baba, amilyenről ezidáig csak hallottam, most örülök, hogy megtapasztalhatom. Várom hová fejlődik, mi lesz később, remélem ahogy majd alakul a kis éntudata, "szembeszáll" majd tesóival. Egyébként jól megvannak így hármasban. Mióta a kicsik is mozognak így vagy úgy a házban sokat vannak hármasban, el-eltűnnek. Ajsa hívja őket, és örömmel követik. Van hogy bebújnak egy sarokba Ajsa kiosztja a játékokat, dumál mit hogyan kell, a manók pedig figyelnek. Persze ez még csak pár perces elfoglaltság, de szépen indul a közös játék alapjainak letétele.
A szájukat továbbra is hallatják egész nap, kettesben is szeretnek dumálni, ilyenkor zabálni valóak. Millánál megjelent az első "szó" a ba ez mindent jelent. Ételt, anyát.. mindent. Ha enni kér emeli hozzá az egyik kezét ökölbe szorítva, ha ölbe vágyik mindkettőt.  Ami pár hete gyakori. Sokat szeretne ölben lenni, ami igencsak lekorlátoz, és két másik kicsivel szinte lehetetlen megoldani, és akkor még mellette jó lenne főzni, kis rendet varázsolni. Az egyetlen dolog ami képes versenyezni azzal hogy felvegyem az a már említett komp, ha ez sem kell már akkor nem segít semmi. Pár percig elül a szőnyegen, majd szól hogy vegyem fel, először szépen, majd ordítva. Babakocsiba nem ül, így ha elindulunk valahová, beteszem a kenguruba, Ajsa pedig félúton beül a kocsiba, így mondhatni ez még jól is alakult, a motor is befér még, azt sem kell cipelni, tehát ha más lenne a miértje még örülnék is. Léna általában csak este követeli, hogy felvegyük. Egyébként sokat bújik, de elég az ha leülök mellé és megölelem. Pár napja dugja a kis fejét az állam alá, picit úgy maradunk, majd felnéz és nagyokat nevet. Majd ismétlés és megy is dolgára.
Evés téren viszont Léna az akarnok. A tápszert teljesen megvétózza. Csak este fogad el egy viszonylag elfogadható adagot, reggel hajítja el a kezem, később pedig már meg sem próbálom. Egyébként bébiételeket eszik, nem mondanám hogy éhen marad, mert egyáltalán nem eszik keveset, csak nem bánnám ha egy kis tápszer is lecsúszna. De jó evők mindketten. Mimi mindent megeszik amit készítek. Lénusnak azért megvannak a kedvencei amit jobban bekanalaz. Így inkább az Ő kedvére kutyulok. Foguk még nincs. Millánál indul egy alsó, talán ezért is ilyen nyűgös az alaptermészete mellett :) ennyire mostanában. Az alvásával is vannak gondok, bár még mindig elfogatható.
Ha nincs valami nagy-nagy gondjuk :) azért még mindig mosolygósok mindketten, sokat kacagnak, kiabálnak, imádni valóak Nem félnek senkitől. Ajsáért rajonganak, Dávidért odavannak.. Bizony meg kellett tanulnia egyszerre mind a hármat egyszerre ölbe venni!! Nyitnak kutyaügyben is. Főleg Milla Lilire, hívja, próbálja simogatni, ami azt jelenti, hogy piciket "üt" a fejére, gyakorlatilag csak emelgeti a kezecskéjét. De minden másra is nyitottak, figyelnek kint is mindent megcsodálnak, ha zenét hallanak rázzák a kezüket mindketten. Léna tud tapsolni a tapsi-tapsi mondókára Mimi pedig nagyon büszke  a tesóra nagyokat nevet ha Lénus összeüti a tenyerét. Vízimádók. Járunk továbbra is babaúszásra, sokat fejlődtek abban is. Az esti pancsi is a nap főpontja. Ketten fürdenek, Ajsa ugyanis kitessékelte Őket, Apát nagyon lefoglalják ha Ők is a kádban ülnek, de a kicsik is jobban élvezik, ha csak Ők vannak, én pedig továbbra is csak vágyakozok, hogy fürdethessem a lányaimat :)
Hihetetlen hogy már lassan 8 hónaposak. Igaz a mondás hogy gyerekkel a napok lassúak az "évek" gyorsan szállnak . Még soha nem mondtam ki, de bár fárasztó két baba, egyben csodálatos is, szóval: Örülök, hogy ikreim vannak :))