És egy elfeledett, majd röptében mégis csak megtartott névnap emlékére.....
Ami először eszembe jut elsőszülött lányomról.
Zsivány. Nagyon-nagyon. Legújabb játéka hogy eldug mindent, és jön kérdez: "Hol van a papucs?.. Hol van az ója.." vagy akármi más de ez a két kedvelt eltüntetni való. Általában az előszobába teszi, de azért felkutatjuk az egész házat. Ha még sincs ott tényleg meglepődök:)
Egyre nagylányosabb. Imád öltözni, csinos lenni, illegetni magát, főleg az apja vagy valamelyik nagypapa előtt. Igaz nőci! Imádja ha megdicsérik. Kisebb korában a hajához sem érinthettem a fésűt, mára magától kéri a csatot, hajpántot. Tartja a kis fejét akármeddig, soha nem egyenesen, mindig kibiccenti valamelyik irányba és türelmesen várja hogy kész legyen.
Énekel és táncol egész nap. Talán ezzel én fertőztem meg, hisz mindig megy a zene. Általában csak halandzsázik a dallamra, de egyre több szöveget ismer, ha néhol ki is kell egészíteni egy kis blablával. Hallgatunk ugyan gyerekzenéket is, kedvenc a Micimackó és az Icipici mese, de többnyire valamelyik zenecsatorna megy vagy a rádió. Szereti nézni a klipeket és utánoz, tombol. És nálunk is közkedvelt a "'Mizu" :))
Újra velem hajlandó elaludni. Volt időszak, amikor egyedül is ment, de Dáviddal minden probléma nélkül. Többször bújtam hozzá az utóbbi időben estenként és megszokta. Bár nem is én kellek neki igazán, hanem a hajam, simogat, feltekeri az egyre ritkább tincseimet az ujjára, ami külső szemlélőnek kedvesnek tűnhet, de megsúgom fájdalmas... A cumi is kell az alvásokhoz, a "numi" vissza-visszakerülő vendég nálunk, egy hónapot használja, leteszi, majd újra kell.
Állatbarát. Minden további nélkül megfogja a gyíkokat a nagypapával, megsimogatja a lovat, szeretgeti a kutyákat. Főleg a sajátjait. A mesekönyvében is gyakran nézegetjük, felismer majdnem minden állatot.
Lilit imádja, neki is mondja hogy szereti. És a kiskutya is hozzánő lassan. Gyakran mondja, hogy megy elaltatni, ilyenkor beül vele a sarokba, énekel neki, és simogatja. Öt perc nyugi mindenkinek :)
Akarnok. Hisztis. Akármilyen bűbájos tündérke tud lenni, ha kedvetlen lehetetlen meggyőzni akármiről is. Már meg sem próbálom. csak próbálok nyugodt maradni :)
Aggódós. Mindenkiért, bármilyen helyzetben. Legutóbb Léna csípte oda a kis ujját, Ajsa pedig csak téblábolt, "jaj a kistesóm" sóhajokkal. De félti a kiskutyát is az első pár percben ha kint vagyunk és megy utána.
Rajzol, fest, kirakózik, tornyot épít. Számol háromig, mutatja a kettőt. Mond pár színt, de el még véletlen sem találja. Olvas. Na jó... csak a nevét. Na jó.... azt is csak a faláról. Szóval tudja, mit kell mondani :)
Féltékeny. Sajnos. Mióta a kicsik is kikövetelik az aktív szülői figyelmet, neki sajnos kevesebb jut, nem tudok mindig rohanni ha hív, vagy leülni vele, mert vagy nézni kell mit csinál a két kis tapsifüles, vagy ők is részt akarnak venni abban amit csinálunk, de mindent csak elszednek, összetépnek, megrágnak, aminek az az eredménye, hogy Ajsa földhöz veri magát.. Így sokszor van csúnyán nézés a tesókra és sírás. De bántani szerencsére nem bántja őket.
Másfajta féltékenység is jelen van nála. Például nem beszélhetek tulajdon édesapámmal, mert Papa azért van, hogy vele játsszon, mint sokan mások, akiknek egyszerűen megfogja a kezét, és húzza el beszélgetőtársaktól, kicsik közeléből..
Dávidhoz sem érhet senki, az ikreket még meg is tűri, ha csak nem extra dili, de egyébként ki van sajátítva. Tőlem különösen el van tiltva, lök el, húzza a el kezét, beül az ölébe. Pár napja nagyon komolyan veszi, talán érzi a változást, mindenesetre Dávid szavaival élve kicsit elkésett... :)
Vannak mániái. Ilyen génekkel mondjuk nem csodálom. Fogat csak fürdés után lehet mosni, ellenőrizve van hogy elég fogkrém jutott e rá, neki kell elől menni a motorjával, zoknit mindig húzni kell..
Egyre jobb evő. Fordítva működik, mint a legtöbb gyerek. Egyre több mindent megkóstol és általában nem dobja el az első falat után. Joghurt imádó. De csak epres jöhet szóba. Néha már csak az asztalnál találom kiskanállal a kezébe. Tud szépen enni. Ha akar. Ahogy a legtöbb dolog így van nála. Tud, ha... De általában takarítani kell utána. Mindent leejt, leugrik érte, ez alatt az idő alatt sincs nyugton.
Imád kint lenni, ha tehetné be sem jönne egész nap. Vannak harcok emiatt. Szeret homokozni, főleg kilapátolni a fűre. Hintázni, Lilit kergetni, labdázni. Hív focizni, bár bele nem rúghatok, de mellette kell szaladni, mintha nem érném útól. Lézengés közben is elvan, füvet tépked, bogarakat hajt. Motormániás. Az is csak a betonon az igazi, úgy hangja is van.
A család szíve. Szeret mindenkit megszeretgetni. Ha akar... :) Bújik a kicsikhez, néha már nekik is sok. Magától ritkán, de ha mondjuk neki, ő is visszamondja, hogy szeret. De előfordult már hogy csak érzelmes állapotában ölembe bújva vallott:) A család több tagjához is nagyon ragaszkodik, idegenekkel, ritkán látott személyekkel szemben szégyenlős, de akit megszeret, az levakarni sem tudja többé magáról, örök játszótársi szerepre van ítélve :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése