Gondolatok pindurkáról

Ígérem nem fogok minden nap erről a témáról írni, de tele vagyok mondanivalóval, gondolatokkal.:)

Akartunk negyediket. Kis korkülönbséggel, de nem állítom, hogy nem lennék nyugodtabb, ha csak egy év, vagy akár fél év múlva jelentkezik be. Persze mi döntöttük amellett, hogy ha most szeretne hát jöjjön, ez nem is volt kérdés, de attól még vannak félelmeink. Van még időnk ugyan barátkozni a gondolattal, feltöltődni a mostani "nyugalomban" :) Felvetődhet a kérdés miről is beszélek, de úgy gondolom van egy titkos fegyverünk, ami kevés kisbabás családnak adatik meg. Az éjjelek. Nem akarom ugyan elkiabálni, hiszen még a fogzás előtt vagyunk, de általában tudunk aludni akár 8 órákat is egyhuzamban. Az ikrek bizony így elkényeztetnek minket, nagyon jó dolgunk van. Remélem a MiniMano is hasonló alvókával lesz megáldva. És hiába a nappali szaladások, hogy folyton panaszos legalább egy a háromból, sokszor semmi nem jó, akármivel próbálkozom, mégis van időm kipihenni, és ez most sokszorosan jó. Nem mondom, hogy nagyon rossz a terhesség első szakasza, de azért estére megvisel. És jó hogy ki tudom pihenni magam. Bár hangsúlyozom még fogatlan mindkét gyerkőc:)
És ami még nagyobb biztonságot ad, az a család. Akik nem hagynak lemerülni. Elsősorban persze itt van Dávid, (bár még az elején többesszámban kezdtem a mondókámat, most valahogy átkanyarodtam csak magamra) Vannak vitáink, hogy ne lennének. Sokszor vagyunk ingerlékenyebbek, mint kellene, de összességében azt hiszem jól működünk így ketten. Picit leadva a kamaszkori romantikus ábrándozások szerinti tökéletes párról ő az, aki az a biztos pont tud lenni az életemben, akivel együtt tudom venni az akadályokat. Nem kimondottan az érzelgős oldalam mondatja ezt velem, egyszerűen így van. Január óta  váltottunk többször eljárunk kettesben vagy barátokkal, általában Dávid kezdeményezésére, máskor csak azt mondja menjek és a lányokkal marad, ez a "szabadság" fordítva is létezik értelem szerűen és be kell valljam jót tesznek ezek az alkalmak. Imádom a lányaimat, de szükségem van egy kis időre nélkülük egyedül, barátnőkkel, Dáviddal. Nem kell azt gondolni, hogy állandóan le vannak passzolva valahová, két hetente egyszer szervezünk valamit, ami két óránkat veszi igénybe. De ez éppen elég, többre nincs is igényem (leszámítva a pillanatnyi menekülhetni vágyódásom mikor mindhárom ordít)
Ehhez persze kell egy családi háttér, amit elsősorban a hétköznapokban Dávid szülei biztosítanak. Főleg Ajsa gyakori vendég náluk egyedül vagy a két unokatesóval, sokat jönnek-mennek mióta itt a jó idő. Ezt Kicsilány is imádja és én sem ellenkezek. A hármat is kérdés nélkül bevállalják bármikor, ha mehetnékünk van. Az én szüleimnél is elég gyakori vendégek vagyunk, havonta egyszer legalább lenézünk, és ott meg pláne nincs semmi teendőm. Hálás vagyok értük, nélkülük sok minden nem jöhetne létre és én sem ott tartanék, hogy negyediket vállaljak
 A heti rendszerünk  megtört a terhességgel. Az ikreket mindig ketten vittük babaúszásra, és Ajsával is én mentem, most az első trimeszter végéig inkább kihagyom (már csak ilyen félős vagyok)  Ajsa újra Dávidra hárult, mint korábban, bár övé volt a kutyás program mióta Lilit viszik kutyasuliba és utána csavarogtak egyet, így mindkettőnknek kijutott a jóból. Majd idővel visszaszokunk ugyanebbe a felállásba. A kicsik úszását még egy ideig kihagyjuk, ők még amúgy sem panaszkodnak érte :) Van időnk csak velük foglalkozni, míg Ajsa csavarog, ilyenkor igyekszem nem vérszemet kapni és tenni-venni a lakásban (mert azt mindig lehetne) és Dávidra hagyni őket, hanem négyesben játszunk.  A pici születésével sok mindent kell majd változtatni, beleszokni az újba, egy új ritmust felvenni, ami biztos pár hónap szétszórtságot eredményez majd, de minden nehézségével együtt meglesz az a családunk amit szerettünk volna.

És mit is szeretnénk?
Hazudnék,ha azt mondanám nem szeretnék egy kisfiút. Nem azért mert ne lennék boldog a lányokkal, egyszerűen szeretném kipróbálni. Megtapasztalni, hogy tényleg más e. Ha elképzelem milyen lesz velük pletykálni, vásárolgatni, sírni, örülni, a másik variációt is szeretném megélni, és akár unalmas mesedélutánt hallgatni a kocsikról, motorokról. Boldog leszek egy újabb kislánnyal is, akkor őt fogom megszeretni és úgy leszünk egy család. Nem azért akartunk még egy gyereket, hogy fiú is legyen. Ha annyira csak ez számítana be sem vállaltam volna, mivel három lány után levonhatjuk azt a következtetést, hogy nekünk csak ez megy:)
Elcsépelt szöveg, de tényleg mindegy, fiú vagy lány, csak egészséges legyen.
Várjuk ezt a kisbogyót, már félig-meddig neve is van. Engem is meglep ez a gyorsaság, de valahogy rögtön jöttek az ötletek, aminek nagyon örülök. Legalább van valami biztos. Van egy favorit fiúnevem, amire Dávid csak azt mondta neki mindegy csak lány legyen a baba :) Mivel van egy mindig esélyes nevünk, ha nem sikerül ezt az újat elfogadtatni, minden bizonnyal azt kapja majd. A lánynevünk pedig 99% Már azelőtt ízlelgettem, hogy tudtam volna a piciről, "természetesen", két szótagú, a-ra végződik, és Dávidnak is tetszik. Ami még fontosabb Ajsa is így hívja pedig, csak azt hallotta, hogy próbálgatjuk a neveket. Talán tud valamit??? :D
Nem bánom...  :))