Kijelenti e Ön..

Miután megtudtuk, hogy újra babát várunk Dávid egy este félig viccesen, félig komolyan közölte, hogy tarthatatlan ez a helyzet amiben élünk. És itt a tarthatatlanon a hangsúly.  Én pedig teljes mértékben egyetértettem vele. Bűnös viszony :)
Na nem azzal van gondunk hogy házasságon kívül születnek gyermekeink, mert ez a része egyikünket sem érdekel, bár tudom, hogy vannak körülöttünk, nem a közvetlen környezetünkben ugyan, olyanok akik ezt sem nézik jó szemmel. Ha az lett volna a végleges terv, hogy papír nélkül éljünk le életünk hátralévő részét (talán megspórolva a válási procedúrát :) ) akkor nem is lenne gond, de valójában mindig csak húztuk-halasztottuk a dolgot.
Vagy máshová tegyük inkább a pénzt, vagy majd a gyerek születése után, vagy ez, vagy az.
Akartunk nagy esküvőt, fehér ruhát, táncot, nagy bulit. Azokkal ünnepelni, akiket szeretünk. Talán majd lesz ilyen is. Lehetne mondani, ha már eddig vártunk várhattunk volna még egy kicsit, de szerettünk volna "túl lenni rajta"
Utáljuk például bemutatni egymást, ha én azt mondom, hogy gondom van a párom, kedvesem kifejezéssel, akkor arra, hogy Dávid milyen kényszerűséggel ejti ki a száján ezeket nincs szó.... Az hogy barátom/barátnőm gyerek mellett érdekesen hangozhat, élettársam szintén szájhúzogatós...  Szóval óriási gondjaink voltak :)
És akkor ha Voltak.... Folytatva a történetet. Kértünk időpontot, szóltunk szülőknek, testvéreknek. (Peti sajnos nem tudott hazajönni) és összeházasodtunk. Minden felhajtás nélkül. Nem lehet rám panasz, megadtam az utolsó menekülései lehetőséget, megtehette volna, hogy pénteken nem jön haza, inkább kint marad, nem tette, magára vessen :)
Remélem nem veszi senki zokon. Direkt nem hívtunk senki mást a szűk családon kívül, és be sem avattunk csak keveseket a tervbe. Most nem szerettünk volna semmi nagy dolgot, tudja be mindenki hormonális hóbortnak :)
Nem történt nagy változás, gyűrűnk eddig is volt, a nevem nem változott, magasabbak sem lettünk :) Csak van egy papírunk. Azt hiszem, egy negyedik gyerektől nem sok minden képes jobban összekötni két embert. És már rég letettük egymásnak a nagy esküt, hogy jóban, rosszban, amit nap, mint nap vagy a hétköznapokon túl mutató alkalmakkor bizonyítunk is. Kisebb megtorpanásokkal néha de azt hiszem most éli kapcsolatunk fénykorát. És ha innen nézem, pont jókor jött az esküvő, és jó ez így. Most.
És mondhatom, hogy a FÉRJEM :)

Szonja vagy Zente pedig már úgy érkezik a családba, hogy házasok a szülei, szegény házasságon kívüli első három :)