A csipet-csapat középső tagjai két évesek lettek 28-án. Hogy milyenek is ők jól tükrözi a szülinapi gyertya elfújás. Dáviddal mosolyogva néztük össze, miközben Lénuska szelíd mosolyával, vállát felhúzva, egy mukk nélkül, de a legnagyobb boldogság közepette csodálta a tortájára, miközben Milla mutogatva, kacagva, kicsattanó örömmel mondogatta hogy "ég a tojtám" Ilyenek Ők. Különböznek, amennyire csak lehet.
Ez az év mindenek előtt (egy új kistesó befogadása mellett) a lányok összenövéséről szólt. A korábbi majd meglátod, milyen könnyű lesz ha majd együtt eljátszanak mondatok sokszor jutnak eszembe. Tényleg nagyszerű érzés látni, ahogyan ez a kiscsapat együtt van, szereti egymást, de néha szívesen megkérdezném, hogy mi azon az egyszerű hogy hárman háromfélét akarnak, és jön a vita. Azért valóban könnyebb :) A hármasban játszás még nem sikerül túl hosszúra, de mindennapos, és többszöri csak éppen kell közte egy kis pihi. Ilyenkor 1-2 leányzó mindig jelez visítva, vagy kiabálva, hogy a tesónak most nem azzal és ott kellene játszania. Kettesével azonban remekül elvannak. Lénus, mint miss nyugodtság szinte állandó tagja a duóknak, de a két hisztibajnok is szeret főzni együtt. (5 percig bírják is :D )
A törpit mindannyian imádják. Miminél azért résen kell néha lenni, mert nem szereti a helyváltoztató, játékokra leselkedő Noelt, de mindenképpen vele a legtürelmesebb még ő is. Léna a fő öcsiimádó. Az utóbbi időben akármikor kérem, örömmel segít, szórakoztatja Nonót. Beszél hozzá, játékokat visz, énekel neki, bohóckodik vagy épp csikizi, simogatja. A rajongás persze kölcsönös, és bár mindegyik nővérkéjén áhítattal csüng, (Mimitől azért néha megretten) de ha Lénust látja akkor a legszélesebb az a vigyor. Noel egyébként eddig Léna természetét tükrözi, remélem ilyen is marad.
Mindkét lány választékosan beszél, Ajsa állandó csicsergése hatással volt rájuk és elég korán elkezdték szóban is megértetni magukat, mostanra pedig teljes a beszélőkéjük. Sokszor mondanak vicceseket, sokat szórakozunk rajtuk. Nagyon szeretem ezt az időszakot. Léna mindig felviszi a szavak végét, és rettentő lassan beszél. Néha elég kivárni, hogy mi lesz a mondandó vége. Ha nem figyelünk rá, csak bólintunk, vagy mondunk egy ahát, kiszúrja a kis prücsök, és addig mondogatja szépen, nyugodtan míg meg nem hallgatjuk tényleg. Az akárhányszor elmondom, ha kell stílusa miatt nemet is elég nehéz mondani neki, mert úgyis addig kezdi előröl, míg meg nem kapja, meg nem csinálhatja amit akar. Egyre többet gondolom, hogy a kis szelíd tekintete, és a hangos, elnyomó tesóim álca mögött egy nagy manipulatív kishölgy lakik, aki jól tudja, hogy hiszti helyett sokkal hatásosabb a szomorú tekintet vagy éppen mosoly. Tisztábban beszél mint Mimi, akit ha idegen közegben vagyunk sokat kell tolmácsolnunk. Nem javítgatjuk, ahhoz nincs türelme, hiába tudja kimondani rendesen a szavakat, jobb a halandzsás nyelv. Megértetni azért megtudja magát, a szókincs megvan hozzá, csak ki kell hámozni a odacsapott vagy levett szóvégekből. Ja és neki jó éles hangja tud lenni :)
Szobatisztasággal is szépen haladunk, nyáron letettük a pelust nappalra. Mimi megpróbálkozott az éjjeli mentesítéssel is, mivel Ajsának két hónapja már alváshoz sem kell, a két akció egy időben kezdődött és a kisasszony azt hitte ha a tesónak nem kell, akkor neki sem. Meggyőzni nem akartam, a folytonos pisis kelés után, mikor felajánlottam egy alvás előtt a pelenkát felvette. (vagyis éjjelre 3, nappalra már csak 1 pelenkásom van, ezt a 4:3 arányhoz képest nagy előrelépés! )
Az evésükre sem lehet panaszom. Ajsával ellentétben, aki a nagy válogatás időszakát éli (már megint) az ikrek mindent megesznek. Ha nem is fogy el az egész tányérral, de megkóstolnak bármit. A gyümölcs és zöldségkrémlevesek a nyár nagy slágerei voltak. A gyümölcsöket szerencsére nagyok szeretik (mindhárman), bármelyiket megeszik Milla nagy kedvence a meggy volt, azóta is gyűri befőtt formájában. Szerencsére a nagyszülők felkeresték az összes létező ismerősüket, és rátaláltak a lehető legsavanyúbbra. Mert a meggye legyen savanyú, különben nem meggy, hanem "csesze", még ha nem is az :) A sárgadinnye fogyasztáson pedig együttesen nagyot lendíthettek.
És ha az evéssel szerencsés vagyok, akkor az alvásra már szavakat sem találok :) Továbbra is állítom, hogy nagyszerűek ezek a gyerkőcök. Este fél tíz körül elalszanak, reggel 8ig egy szavuk sincs (Ajsa jön ki egyszer pisilni, de visszakísérve alszik ő is tovább, a kicsik pedig meg sem mozdulnak) Délután 1-4 közötti időszakban nyomják másfél-két órát. Teljesen önállóan alszanak el, miután bevisszük őket a szobába, még 5-10 percig ott kell maradni, hogy lecsendesedjenek, ne kezdődjön el a duma, de miután kellően transzba estek simán elvannak egyedül.
Szeretik a szerepjátékokat, főznek, babáznak. A legjobb, ha én is beszállok, és irányítom a társalgást. Utána sokszor visszahallom Ajsa vezényletével a mondataimat. Léna szívesen kirakózik, nagy türelme van, sokszor próbálkozik. Mimit még nem igazán érdekli az alkotás. Rajzolás, gyurmázás sem köti még le, mindig leül a többiek mellé, de pár perc múlva megunja. Egyedül a festeni szeret, a nyár nagy felfedezettje a vízfesték. Előtte nem próbálkoztunk vele, bugyis indián lányokhoz még van türelmem, de lassan jó lenne hanyagolni ezt a fajta művészetet. Rengeteget vagyunk kint az udvaron, szerencsére sok az árnyékos terület. Imádnak hintázni, az egyre több aktív érdeklődő miatt kinőttük a háromállásos állványt, és beszereztünk még egy csúszdával kiegészítettet. Eddigi tapasztalatok szerint a csúszda csak kidobott pénz volt (vagyis felfelé mászni azért néha jó) de idővel talán rákapnak arra is. A homok is kedvenc (ha Noel meg nem eszi az egészet), de míg lehet benne ásni, lapátolni, addig azt sem bánják ha fogy :) Ha sarazni is lehet pedig még jobb :)A medencézés a kisközépsőinknél nem aratott túl nagy sikert, míg Ajsa vagy Noel imád benne ülni (Nonó persze ezt is jól tudja fogyasztani) addig az ikrek hamar megunják. Ami már csak azért érdekes számunkra, mert este a fürdővízből alig lehet őket kiimádkozni. Na de nem kell nekünk mindent érteni és legalább van bizonyíték az ikerségükre.
Imádjuk őket. Imádjuk, ahogy Léna bújik és gyengéden simogat. És imádjuk ahogy Mimi túrja a fejét, és cuppanós puszit ad. Hogy ikrek, és hogy ennyire különböznek.
A törpit mindannyian imádják. Miminél azért résen kell néha lenni, mert nem szereti a helyváltoztató, játékokra leselkedő Noelt, de mindenképpen vele a legtürelmesebb még ő is. Léna a fő öcsiimádó. Az utóbbi időben akármikor kérem, örömmel segít, szórakoztatja Nonót. Beszél hozzá, játékokat visz, énekel neki, bohóckodik vagy épp csikizi, simogatja. A rajongás persze kölcsönös, és bár mindegyik nővérkéjén áhítattal csüng, (Mimitől azért néha megretten) de ha Lénust látja akkor a legszélesebb az a vigyor. Noel egyébként eddig Léna természetét tükrözi, remélem ilyen is marad.
Mindkét lány választékosan beszél, Ajsa állandó csicsergése hatással volt rájuk és elég korán elkezdték szóban is megértetni magukat, mostanra pedig teljes a beszélőkéjük. Sokszor mondanak vicceseket, sokat szórakozunk rajtuk. Nagyon szeretem ezt az időszakot. Léna mindig felviszi a szavak végét, és rettentő lassan beszél. Néha elég kivárni, hogy mi lesz a mondandó vége. Ha nem figyelünk rá, csak bólintunk, vagy mondunk egy ahát, kiszúrja a kis prücsök, és addig mondogatja szépen, nyugodtan míg meg nem hallgatjuk tényleg. Az akárhányszor elmondom, ha kell stílusa miatt nemet is elég nehéz mondani neki, mert úgyis addig kezdi előröl, míg meg nem kapja, meg nem csinálhatja amit akar. Egyre többet gondolom, hogy a kis szelíd tekintete, és a hangos, elnyomó tesóim álca mögött egy nagy manipulatív kishölgy lakik, aki jól tudja, hogy hiszti helyett sokkal hatásosabb a szomorú tekintet vagy éppen mosoly. Tisztábban beszél mint Mimi, akit ha idegen közegben vagyunk sokat kell tolmácsolnunk. Nem javítgatjuk, ahhoz nincs türelme, hiába tudja kimondani rendesen a szavakat, jobb a halandzsás nyelv. Megértetni azért megtudja magát, a szókincs megvan hozzá, csak ki kell hámozni a odacsapott vagy levett szóvégekből. Ja és neki jó éles hangja tud lenni :)
Szobatisztasággal is szépen haladunk, nyáron letettük a pelust nappalra. Mimi megpróbálkozott az éjjeli mentesítéssel is, mivel Ajsának két hónapja már alváshoz sem kell, a két akció egy időben kezdődött és a kisasszony azt hitte ha a tesónak nem kell, akkor neki sem. Meggyőzni nem akartam, a folytonos pisis kelés után, mikor felajánlottam egy alvás előtt a pelenkát felvette. (vagyis éjjelre 3, nappalra már csak 1 pelenkásom van, ezt a 4:3 arányhoz képest nagy előrelépés! )
Az evésükre sem lehet panaszom. Ajsával ellentétben, aki a nagy válogatás időszakát éli (már megint) az ikrek mindent megesznek. Ha nem is fogy el az egész tányérral, de megkóstolnak bármit. A gyümölcs és zöldségkrémlevesek a nyár nagy slágerei voltak. A gyümölcsöket szerencsére nagyok szeretik (mindhárman), bármelyiket megeszik Milla nagy kedvence a meggy volt, azóta is gyűri befőtt formájában. Szerencsére a nagyszülők felkeresték az összes létező ismerősüket, és rátaláltak a lehető legsavanyúbbra. Mert a meggye legyen savanyú, különben nem meggy, hanem "csesze", még ha nem is az :) A sárgadinnye fogyasztáson pedig együttesen nagyot lendíthettek.
És ha az evéssel szerencsés vagyok, akkor az alvásra már szavakat sem találok :) Továbbra is állítom, hogy nagyszerűek ezek a gyerkőcök. Este fél tíz körül elalszanak, reggel 8ig egy szavuk sincs (Ajsa jön ki egyszer pisilni, de visszakísérve alszik ő is tovább, a kicsik pedig meg sem mozdulnak) Délután 1-4 közötti időszakban nyomják másfél-két órát. Teljesen önállóan alszanak el, miután bevisszük őket a szobába, még 5-10 percig ott kell maradni, hogy lecsendesedjenek, ne kezdődjön el a duma, de miután kellően transzba estek simán elvannak egyedül.
Szeretik a szerepjátékokat, főznek, babáznak. A legjobb, ha én is beszállok, és irányítom a társalgást. Utána sokszor visszahallom Ajsa vezényletével a mondataimat. Léna szívesen kirakózik, nagy türelme van, sokszor próbálkozik. Mimit még nem igazán érdekli az alkotás. Rajzolás, gyurmázás sem köti még le, mindig leül a többiek mellé, de pár perc múlva megunja. Egyedül a festeni szeret, a nyár nagy felfedezettje a vízfesték. Előtte nem próbálkoztunk vele, bugyis indián lányokhoz még van türelmem, de lassan jó lenne hanyagolni ezt a fajta művészetet. Rengeteget vagyunk kint az udvaron, szerencsére sok az árnyékos terület. Imádnak hintázni, az egyre több aktív érdeklődő miatt kinőttük a háromállásos állványt, és beszereztünk még egy csúszdával kiegészítettet. Eddigi tapasztalatok szerint a csúszda csak kidobott pénz volt (vagyis felfelé mászni azért néha jó) de idővel talán rákapnak arra is. A homok is kedvenc (ha Noel meg nem eszi az egészet), de míg lehet benne ásni, lapátolni, addig azt sem bánják ha fogy :) Ha sarazni is lehet pedig még jobb :)A medencézés a kisközépsőinknél nem aratott túl nagy sikert, míg Ajsa vagy Noel imád benne ülni (Nonó persze ezt is jól tudja fogyasztani) addig az ikrek hamar megunják. Ami már csak azért érdekes számunkra, mert este a fürdővízből alig lehet őket kiimádkozni. Na de nem kell nekünk mindent érteni és legalább van bizonyíték az ikerségükre.
Imádjuk őket. Imádjuk, ahogy Léna bújik és gyengéden simogat. És imádjuk ahogy Mimi túrja a fejét, és cuppanós puszit ad. Hogy ikrek, és hogy ennyire különböznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése