Bepótolni nem tudok ennyi időt. Noel is 9 hónapos lett, róla azért készülőben van egy külön bejegyzést.
Azt viszont szeretném ha itt állna, hogy bár lehet fogok még panaszkodni, de jobb/könnyebb volt, mint amire számítottam. Ehhez persze kellett a család, és egy "külsős" is, no meg persze Dávid. Hogy olyan apa és férj legyen amilyen. Örök dilemmám a szülőségbeli férj-feleség kapcsolat. Szeretném jól csinálni, ugyanúgy mint az anyaságot.Azt hiszem nem is nagyon lehet elkülöníteni a kettőt egymástól. Valahol olvastam, egy idézetet, miszerint a legtöbb amit egy apa tehet a gyerekéért, hogy boldoggá teszi az anyját. Hiszek ebben. És hiszem, hogy fordítva is igaz. Ahogyan azt is, hogy talán ez a legnehezebb feladat.
Másik nagy bölcseletem, hogy a gyermekem azért, mert nekem rossz napom van soha ne legyen szomorú Nem állítom hogy jól csinálom, mert a türelmem sokszor elfogy és olyankor sokkal kisebb a tűrésküszöböm, de igyekszem. Vannak elveim és elképzeléseim, amikből ugyan már kellett elengednem, vagy lejjebb adnom, de szeretném megtartani őket.
Az elmúlt hónapokban sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, mint az ikrekkel. Ennek több oka van. Egyrészt két kicsivel sokkal inkább meggondoltam, hogy kimozduljak-e. Két kéz jutott két picire és egy kicsire. Most ugyan itt a három lány egy baba mellé, de mióta az ikrek is megbízható(bb)ak mégis sokkal könnyebb az élet. Többet vagyunk úton, egy játszóházba pl. simán elmegyek velük. Ez a szabadság pedig kell nekem. Szeretek mozgásban lenni, emberek között. Ahogy arra is szükségem van, hogy ne legyenek mindig velem a gyerekek. Szörnyű vagy nem szörnyű így leírva, de kell a tőlük független idő. Ezért egy héten egyszer- a kellemest összekötve a hasznossal - elmegyek edzeni. Noel 4 hónapos kora óta (azóta nem szopizik) jártam konditerembe, egy hónapja pedig váltottam a kengura. Régen volt módom ilyen szervezett formában mozogni, de nagyon élvezem, miután eltűnik a fáradtság feltöltődök. Ezenkívül bevezettük a hónap első péntekenkénti gyerekmentes, kettesben lévő estét - azért az elsőn, mert azt jól el lehet toldni :) De a havi egy azért összejön. És az az egy este csajos buli is megvalósul legtöbbször. (Persze két oldali ez a kimenő) Lehet apróságok ezek, de kellenek nekem is, neki is és nekünk is. Rövid időn belül nagyot változott az életünk, de úgy hiszem, hogy nem kell mindent hátrahagynunk, megvonnunk magunktól. Változik az ember gyerek mellett, de meg kell őriznie a "régi" életéből is egy darabot. Hiszem, utolsó bölcseletként, hogy egy gyerek csak akkor lehet boldog, lehet felhőtlen gyerekkora, amire szívesen emlékszik vissza, ha a szülei is boldogok. És ez a legtöbb amit adhatunk nekik. Dáviddal mindketten szerencsések vagyunk, két, bár eltérő, de fantasztikus családból jövünk, és most nekünk kell a kettőt összegyúrni, illetve magunkat is beleadni. Hogy mi sül ki belőle, és mennyire csináljuk jól a jövő titka. És a legfontosabb bíróság dönt majd a kérdésben.
Sokan kérdezik, hogyan boldogulok négy gyerekkel, miért kellett a negyedik, hogy bírom. Nem hiszem, hogy a gyerekek számán múlik az, hogy kinek mennyi a türelme, hogy mennyire koordinálható az otthon, persze valamilyen szinten befolyásolja. És kevesebb idő is jut egy gyerekre, de ez nem feltétlenül jelent kevesebb figyelmet, törődést, egyre is ugyanúgy lehet nem figyelni. És még véletlenül sem jelent kevesebb szeretet. Próbálok minden nap velük lenni úgyis, hogy annak a fizikai ellátásuk és időtöltésen kívül is legyen értelme. Igyekszem mindig pozitív lenni, sokszor egy mosollyal vagy egy jól célzott mondattal elérhető bármi a gyerekeknél. Csak pokoli nehéz az embernek humoránál lenni, vagy olyan egyességet kínálni, amivel mindenki jól jár. Van, hogy kevésbé van nekem is energiám rá, van hogy képzeletben megdicsérem magam.
Lehet egy elég szétszórt bejegyzés lett. Amit ki akartam hozni az egészből, hogy négy gyerek az négy gyerek. Nem egyszerű, de én/mi választottam. Lassan túl az első időszakon, meglátásom szerint még nem kattantam be, sőt jól vagyunk. Remélem majd a gyerekeim sem fogják látni a hátrányát a sokgyerekes létnek, és engem sem fognak idegroncsnak tekinteni. Igyekszem nem azzá válni. Vannak közben kilengéseim és követek el hibákat, de próbálkozok. Hátha elég :)
Másik nagy bölcseletem, hogy a gyermekem azért, mert nekem rossz napom van soha ne legyen szomorú Nem állítom hogy jól csinálom, mert a türelmem sokszor elfogy és olyankor sokkal kisebb a tűrésküszöböm, de igyekszem. Vannak elveim és elképzeléseim, amikből ugyan már kellett elengednem, vagy lejjebb adnom, de szeretném megtartani őket.
Az elmúlt hónapokban sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, mint az ikrekkel. Ennek több oka van. Egyrészt két kicsivel sokkal inkább meggondoltam, hogy kimozduljak-e. Két kéz jutott két picire és egy kicsire. Most ugyan itt a három lány egy baba mellé, de mióta az ikrek is megbízható(bb)ak mégis sokkal könnyebb az élet. Többet vagyunk úton, egy játszóházba pl. simán elmegyek velük. Ez a szabadság pedig kell nekem. Szeretek mozgásban lenni, emberek között. Ahogy arra is szükségem van, hogy ne legyenek mindig velem a gyerekek. Szörnyű vagy nem szörnyű így leírva, de kell a tőlük független idő. Ezért egy héten egyszer- a kellemest összekötve a hasznossal - elmegyek edzeni. Noel 4 hónapos kora óta (azóta nem szopizik) jártam konditerembe, egy hónapja pedig váltottam a kengura. Régen volt módom ilyen szervezett formában mozogni, de nagyon élvezem, miután eltűnik a fáradtság feltöltődök. Ezenkívül bevezettük a hónap első péntekenkénti gyerekmentes, kettesben lévő estét - azért az elsőn, mert azt jól el lehet toldni :) De a havi egy azért összejön. És az az egy este csajos buli is megvalósul legtöbbször. (Persze két oldali ez a kimenő) Lehet apróságok ezek, de kellenek nekem is, neki is és nekünk is. Rövid időn belül nagyot változott az életünk, de úgy hiszem, hogy nem kell mindent hátrahagynunk, megvonnunk magunktól. Változik az ember gyerek mellett, de meg kell őriznie a "régi" életéből is egy darabot. Hiszem, utolsó bölcseletként, hogy egy gyerek csak akkor lehet boldog, lehet felhőtlen gyerekkora, amire szívesen emlékszik vissza, ha a szülei is boldogok. És ez a legtöbb amit adhatunk nekik. Dáviddal mindketten szerencsések vagyunk, két, bár eltérő, de fantasztikus családból jövünk, és most nekünk kell a kettőt összegyúrni, illetve magunkat is beleadni. Hogy mi sül ki belőle, és mennyire csináljuk jól a jövő titka. És a legfontosabb bíróság dönt majd a kérdésben.
Sokan kérdezik, hogyan boldogulok négy gyerekkel, miért kellett a negyedik, hogy bírom. Nem hiszem, hogy a gyerekek számán múlik az, hogy kinek mennyi a türelme, hogy mennyire koordinálható az otthon, persze valamilyen szinten befolyásolja. És kevesebb idő is jut egy gyerekre, de ez nem feltétlenül jelent kevesebb figyelmet, törődést, egyre is ugyanúgy lehet nem figyelni. És még véletlenül sem jelent kevesebb szeretet. Próbálok minden nap velük lenni úgyis, hogy annak a fizikai ellátásuk és időtöltésen kívül is legyen értelme. Igyekszem mindig pozitív lenni, sokszor egy mosollyal vagy egy jól célzott mondattal elérhető bármi a gyerekeknél. Csak pokoli nehéz az embernek humoránál lenni, vagy olyan egyességet kínálni, amivel mindenki jól jár. Van, hogy kevésbé van nekem is energiám rá, van hogy képzeletben megdicsérem magam.
Lehet egy elég szétszórt bejegyzés lett. Amit ki akartam hozni az egészből, hogy négy gyerek az négy gyerek. Nem egyszerű, de én/mi választottam. Lassan túl az első időszakon, meglátásom szerint még nem kattantam be, sőt jól vagyunk. Remélem majd a gyerekeim sem fogják látni a hátrányát a sokgyerekes létnek, és engem sem fognak idegroncsnak tekinteni. Igyekszem nem azzá válni. Vannak közben kilengéseim és követek el hibákat, de próbálkozok. Hátha elég :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése