Ébredünk

Ma is egy kis reggeli történettel jöttem :) 

Ami attól válik igazán említésre méltónak azonkívül, hogy aranyos, mert első eset Mimi életében, hogy átjött egyedül a mi szobánkba.  

A gyerekek szerencsére mind jó alvók, így általában észre sem vesszük mikor megy el Dávid, csak utána ébredünk. Többnyire Noel vagy Ajsa kezdi a napot. Noel hangos kurjongatásokkal kel, Ajsa szépen áttotyog hozzám (vagy még hozzánk). Mimi öccséhez hasonlóan kel, vidáman, de hangosan. A probléma csak az ezzel, hogy a lányok egy szobában alszanak . De mivel általában ő az utolsó ébredőnk mostanában, még elviselhetőnek tartjuk, nem költöztetjük ezért külön szegényt. Léna nehezen mászik ki az ágyból, azt hiszem az én génjeimet örökölte e téren. De ő elvan (el lenne) egy ideig magában is, fetreng, nézelődik, szemet dörzsöl akár negyed órát is. Aztán kijön csendben. (csak az ajtót kel a még félkómás leányzó utána bezárni). Ha viszont Mimire ébred akkor ott elbukott az egész reggelünk, irtó nyűgös tud lenni, nem mondanám hisztinek. Nagyon keservesen sír ilyenkor. Nehéz megnyugtatni. Főleg ha Ajsa is besegít, ő már rendes hisztivel :) Próbáltuk Millának megmagyarázni már, hogy szépen, csendben jöjjön ki, a tesók alhassanak tovább, de eddig sikertelenül.

Ma ajtónyitásra keltünk. Azt hittem Ajsa, a szememet viszont nem voltam hajlandó kinyitni :) Mikor is hallom magam mellől: "Ity vaok" A drága férjecském pedig kérdezi, szintén meg nem nézné, hogy  csak nem Mimi jött át. Muszáj voltam hát ébredni. De azt hiszem azzal kezdeni a napot, hogy a lányom széles vigyorral bólogat nem olyan rossz dolog. Majd azt is közölte még egyszer amolyan nyomatékosításként, hogy "ity vaok, ana" :)
Néztük, megdicsértük milyen ügyes, közben megállapítottuk, hogy 5 óra 20 perc... (végül is még 1 sem volt mikor elaludhattunk, több mint négy órás alvással boldog lehetne az ember )
Kérem Mimit, jöjjön fel az ágyra, aludjunk míg egy picit, de rázza a fejét, és mondja, hogy "vacoa" vagyis, vacsora, szóval enne. Megkérdezem mit kér, jön a válasz "sűt kobá" :) Tegnap sült kolbászt ettünk Dávid szüleinél.
Azzal ugyan nem szolgálhattam, de kimentünk és ettünk egy kis lekváros kenyeret (vészesen fogy az eperlekvárunk). Dávid még bent maradt, egy órácskát még aludni akart, de  megéhezett magányában és csatlakozott. Meg hát azért nagyon jó társaság vagyunk mi ketten. Korán, de jól indult a napunk :)

(((Egyébként a Léna és a Milla nevet nem húzza alá a helyesírás ellenőrző, az Ajsát és a Noelt viszont igen.  Ajsát fogjuk rá megértem, bár nem teljesen, de a Noel azért annyira nem hiszem, hogy egyedi név, akkor már inkább a Milla)))