Beszélgetünk

Mi már csak így szoktunk tervezni :) Ha ennél komolyabban tennénk..... :)

- Szerinted jó Ajsának, hogy nem jár oviba? Mindenhol azt hallom, olvasom, hogy a gyereknek kell a közösség ilyen korban

- Nekünk saját közösségünk van :)

- Jó, de az más. És az sem hasonlítható az ovihoz, hogy eljárunk úszni, tornázni...

- Nem olyan.. de szinte minden nap van idegen gyerek társaságba is és elég sok hülyeségre elviszed őket.

- Pardon?!

- Széles lehetőséget biztosítunk számukra szocializálódni úgy, hogy közben fejlődnek fizikálisan és szellemileg is.... Egyébként meg majd jövőre elkezdi az ovit, nem marad le semmiről. Az ovi is kötöttség, élvezze még a szabadságot.

- Jó, mindegy. Meggyőztél. Én sem nagyon vágyok még a reggeli kelésekre, készülődésre.

- (Röhög) Nem vágysz rá?! Fogadjunk, hogy az első hét után én fogom hordani?  

- Ja, mert szerinted én nem vagyok képes elvinni a gyerekemet, mi?

- Fel sem fogsz kelni! Vagy legalábbis pizsamában leszel....És majd a terhességre fogod.

- Milyen terhességre?

- Arra... Amelyik miatt már hallgatom egy ideje, hogy Noel vagy egy bamba anyámasszony katonája lesz, vagy egy elkényeztetett kis majom, három nővér mellett.

- Mikor használtam én a bamba és a majom jelzőket a gyerekemre? És nehogy már azt állítsd, hogy én erőltetem rád a gyerekeket.

- Ne forgasd ki a szavaimat. Csak azt mondom, hogy ne hidd, hogy nem látok a szavaid mögé. És szeretném előre tisztázni, hogy ha nem megfelelő rész megy át belőlem, akkor nem szeretném hallgatni egész terhesség alatt. Utána már úgy is olvadozol, mindegy milyen nemű, de míg meg nem születik és elhízott leszel mindenért én leszek a felelős

- Én már csak egy ilyen olvadozó, lusta, erőszakos, kövér hülye vagyok.  De hogy neked több gyereket nem szülök, abban biztos lehetsz.

- És ezt mind én mondtam, gondolom.Szóval.. nem lesz több gyerekünk?

- Nem.

- Nem akarsz az elkövetkező 1-2 évben még egy kisfiút?

- Nem.
- Nem? Nincs ilyen terved, gondolatod, nem lesz Noé?
- Nem,

- Oké.

.
.
.

- Dávid, te nem akarsz még egyet?

- De. Egyet. Egy fiút.
- Komolyan kérdezem.
- Én is ezt mondtam. Hogy komolyan gondolod. De már annyit gondolkodtam rajta, hogy te ezen gondolkodsz, hogy már én is komolyan gondolom.
- És szerinted én nem beszélek normálisan?
- Ez egy normális mondat volt, sok gondolkodással.

- És el tudunk tartani rendesen ennyi gyereket, majd ha nagyok lesznek is?

- Jelenleg megvagyunk Az meg totál mindegy, hogy 4 vagy 5 gyerek mellett megyek csődbe.
.

.

.

- Amúgy tudod, min gondolkozok pár napja? Van egy kis félretett pénzünk és szerintem Apa kölcsön adná a többit....

-hmmmmm

- A szomszéd telek eladó. Azt a parasztházat úgy is le kell bontani. Arra felé bővíthetnénk a házat akár két szobával is.

- Mi van?

- Nem most. Csak hogy a telek a mienk legyen. Gyerek nélkül is jó lenne még egy szoba meg nagyobb kert.

- Ha jól emlékszem állítólag ma már lehülyéztelek. Úgyhogy most megtehetném következmények nélkül.

.

.

.

- És mennyiért árulják?

- Nem tudom Dávid. Hülye vagyok. 

.

.

.

-  És hová tennéd azt a két szobát?

- A mindenes elég nagy, leválaszthatnánk belőle egy kis folyosót. Ott lehetne, akörül úgy sincs másik ablak, elférne a két szoba.

-  Ez most csak úgy hirtelen elképzelés mi?

.

.

.

- Végül is mindig rinyálsz, hogy lehetne nagyobb az udvarunk, így tényleg elég zsúfolt, a sok gyereknek meg futni is kell valahol. És egy normális, kinti kutyám is lehetne..

- Kettő. Ne unatkozzon szegény egyedül. Skótjuhászok, azok olyan szépek és szelídek. Nessie és Molly.

- H-Ü-LY-E  vagy:)))

.

.

.

- De tényleg akarsz te ennyi gyereket? Még én sem igazán tudom mit szeretnék, ezért nem akartam még beszélni róla.Tudod, hogy elég szeszélyes vagyok.

- Én akarok. 5 gyereket, meg 4 kutyát. Helyetted  pedig inkább egy egész háremet. 

.

.

.

Másnap reggel

- A még nem lefixált gyerekünk amúgy semmi esetre nem lesz Noé, ne aggódj.

- Hanem?

- Mi az hogy hanem?

- Mi lesz a neve? 

- Nincs még neve.
- Na persze, a kutyának van neve, de a gyereknek nincs?
- Levi.... 

- (Kuncog egy sort) Legyen Levi.

.

.

.
Este:

- Rám ragasztod a nem normálisságodat. Tudod mit csináltam ma? Megnéztem az utónevek között, hogy van e olyan, hogy Levi.
- Hát lehet mégiscsak nagy rajtad a nyomás... és van olyan név?
- Nincs. Gondoltam, hogy nincs. De ezeknél nem lehet tudni, engedélyeznek beceneveket is. Nálad meg még kevésbé, hogy mi tetszik.

Két dolgot imádok benne. Hogy tudom mennyire szeret (és ez hatalmas biztonságérzetet és energiát ad) És hogy végtelenül hülye tud lenni, ezáltal képes felfenni velem a ritmust és a hangot.:D

Azóta van egy szóbeli megállapodásunk a szomszéd telekre :) (nem mai bejegyzés, csak gondolkodtam rajta, hogy közzé tegyem-e, de most hogy fejlemény van az ügyben, miért ne) 

A több meg majd eldől.