Hogy milyen jelekről beszélek? Például csak a ma délelőtti termésről :
Egy ideje közös hálóban alszanak a lányok, az ikrek régi szobájában. Az Ajsáéból pedig lett a játszószoba. Amit még mindig magáénak érez, hangoztatja is, a kicsik is Ajsa szobájának hívják. Mindig kijavítom őket, hogy az a játszó. Ma reggel is végighallgattam, hogy mennek Ajsa szobájába, visszakérdeztem, hogy milyen szobába?
Ajsa: A játszóba, az én szobámba.
Léna: Ajsa szobáéba. Ajsa, a te szobád. (közben bólogat)
Ajsa: Igen az én szobám. Ügyes vagy (Szintén bólogat)
Mellettük Mimi is beszáll az össznépi bólogatásba, majd elszaladnak.
(És még mondja valaki, hogy nem pozitív megerősítéssel kell gyereket nevelni. Még négy éves sincs máris tudja, hogyan kell "idomítani" a tesókat, egy szimpla ügyes vagy bedobásával....)
Játszunk Ajsa szobájában, Noel megkaparintotta a nagytesó babáját (ami tényleg sajátja) és kóstolgatná, én is nyúlok, és nyitom a számat, de Léna beelőz és rászól: "Nem szabad. Nad baj lesz"
Ajsa babát pelenkáz, majd öltöztetné, de eszébe jut, hogy ki kell vasalni először a ruhát. Szól Miminek, aki egyébként szintén elfoglalt, a másik babát tologatja: "Mimike, idehozod nekem a vasalót, kérlek? Tökmag ugrik, előveszi és adja Ajsának, aki udvariasan meg is köszöni.
A legszebb, hogy hiába szólok, hogy ne ugráltassa a kicsiket, mert ők örömmel segítenek. Gondolom mindenkinél van ilyen időszak, legalábbis így láttam ismerőseink gyerekeinél is, de azért kicsit zavar, hogy ki is használja rendesen, hogy tudja szegény törpik ugranak egyből. Amúgy ő is nagyon kedves nagy tesó tud lenne, segít és szeretget ám, de csak ha olyan kedve van, tőle hiába kérnek bármit.
Nem mondom, hogy nem tud a gyerek...... De egyre inkább érik januártól az a családi napközi :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése