Nők, önbecsülés

Egy ideje foglalkoztat a témakör. És mindig történik valami apropó, ami még tesz rá egy lapáttal. 

Egy bizonyos parlamenti felszólalás váltotta ki talán az egészet. Egy ideig akárkivel találkoztam mindig felhozódott, jöttek a vicces, neked nem kell félned négy gyerek mellett megjegyzések, és az igazi felháborodók is.
Az ügy politikai színezetéről inkább nem beszélnék.

A témán, a női bántalmazáson viszont elagyaltam egy ideig, nem egy eszmefuttatást hallgattam végig. Valahol talán mindenkinek igaza van, teljesen pedig nem érthetjük, láthatunk bele egy olyan kapcsolatba, ahol a nők alá vannak teljesen rendelve, esetleg testileg is sérülnek. De azóta hallottam, voltam szemtanúja olyan női/férfi viselkedéseknek, amit nem tudtam hová tenni. És hiszem, hogy ezekből az "apró" dolgokból lesznek a későbbiekben bajok.

Három röpke (egyébként a light-os) történet :

Egy rokon, fiatal lány mesélte, hogy van egy barátnője, aki szabad felhasználást enged a barátjának az egyik közösségi oldalon. Olvassa a lány üzeneteit, számon kéri a lájkokat, egyáltalán mindenbe belenéz. Még a gépén lévő internetes előzményekbe is. Fiatal 18-20 éves lány. Teljesen kiszolgáltatja magát a srácnak. A gondolatait, a barátaival folytatott beszélgetéseit. És ebben szerinte nincs semmi fura. Nem baj hogy nincs magánélete, hogy nem írhatja le egy este a barátnőjének, hogy ez a "Pista", hogy felbosszantott  ma, mivel Pista is talán éppen most olvassa előadásban. Arról már nem is beszélve, hogy talán a barátnő sem szeretné, hogy Pista is tudjon arról a dologról, amit megoszt egy baráttal.

Másik eset. Saját füllel hallgattuk végig egy este Dáviddal. Nem tudtam, hogy nevessek, sírjak, vagy menjek oda és rángassam meg mindkettőt. Egy párocska, 25-30 év közöttiek, egy szórakozó hely előtt. Arról vitatkoznak, hogy menjenek e haza vagy sem. Vagyis a lány menni akart, a fiú maradni. Lány mondja, hogy maradjon nyugodtan, percekig vitatkoznak azon, hogy de utána úgy is mérges lesz a lány, hogy egyedül is ottmaradt a srác. De ha nem marad, akkor meg a fiú fog megsértődni. A lány csak mondja, hogy maradjon, a fiú csak mondja, hogy megy ő is, végül benyögi, hogy biztos azért akarja a lány, hogy maradjon, mert menne valakihez. Végül a lány visszament. Húszas évei végében járhatott, már igazán nem a tinikategória.

Ismerős nő, negyvenhez közelít. Minden nap leszámolja a pénz a férjének. Mondván az ő pénze. Azt hiszem itt a gond. Egy házasságban, gyerek mellett pláne, szerintem nincs olyan, hogy övé. Mienk van. Csak éppen a férfi hozza haza, mert a nő otthon van a gyerekkel. Ahogy a gyerek is közös, a pénz is. Persze egy nagyobb kiadást meg kell beszélni, de azt hogy a gyerekeknek vettem rudit, ennyiért, az túlzás. 

Lehet én vagyok hülye......

De hiszem, hogy ha a szülei még most jól megcibálnák azt a fiatal lányt,  talán eggyel kevesebb gyerek látná majd, hogy anya leszámolja a pénzt, apa meg nem csinál semmit otthon, beül a tv elé és várja, hogy elé rakják a vacsorát. Alkalmanként pedig jól beszól, milyen hülye is a nő. Milyen képet visz magával, milyen normák lesznek neki természetesek? Nem kell hogy a férfi verje a feleségét/gyerekeket, anélkül is lehet primitív példát tovább adni.

Nagyon szeretném jól nevelni a lányaimat. Míg kicsik próbálunk nekik mindent megtanítani, köztük azt is hogy legyenek udvariasak, tiszteljenek másokat. A legfontosabb viszont az, hogy saját magukat tiszteljék. Anélkül megette a fene az egész életet. Nem tudom, hogyan kell jól csinálni, vagy hol rontódott el ezeknek a nőknek az értékrendje. Az, hogy mindennap megdicsérjük őket, ha valamit csinálnak vagy hogy milyen csinosak, ha valami nem sikerül azt mondjuk nem baj és megöleljük őket, remélem elég egy egészséges önkép megalapozására.
Azt hiszem az apák szerepe talán még nagyobb ebben az esetben, ők az első férfiak a lányok életében, az első számú minta. Tőlük talán még inkább számítanak a dicséretek, bókok. Próbáljuk lerakni az alapokat, aztán már csak reménykedhetünk, hogy a gyerek is jól választ, kiszűri a nem megfelelő férfiakat, és tudni fogja, hogy csak a jót érdemli.