Gyerekkel az élet színes (és gusztustalan)

Két kis történet a "legkisebb" hercegnőről. Amit tudni illik mielőtt elolvasnátok, hogy Ő a legproblémamentesebb a négyből, és Benne van (volt) minden bizalmunk Dáviddal..

Egy light-os, de az is olyan tipukus, már tegnap le akartam írni, és egy mai örök emlék, képileg, történetből kifolyólag, hangulatilag, mindenhogy :)

A kanapén áll és rugózik.

- Lénuska le fogsz esni, ülj le vagy szállj le.

- Jóóó.

- Nem látom, hogy mozdulnál.

- Mooozduloook.

- Akkor szállj le.

- Leülööök.

- Jó, akkor ülj le..... Léna kérlek ülj le.

- Jóóó.

Odamegyek. Leáll a rugózással, de nem ül le.

- Leülsz?

- Aha.

- Akkor ülj le.

- Most?

- Most.

- Ááá, most neeem.

Mostanában a bilit használja. Eddig tökéletes volt neki a wc (az egyikre fel van szerelve egy lépcsős szűkítő), de előkerült egy bili, néha Noel belepisil fürdés előtt (mert nagyon ügyes! :D) Próbáltam Lénával egyezkedni, hogy a pisi mehet a bilibe, de a nagydolgát legyen szíves a wc-n intézni (gyűűűlölöm mosni, inkább tisztába rakom Noelt 20szor és kitörlöm száz gyerek fenekét... de a bilimosás a mumusom..)  Kaptam egy jóóó-t, de az előbbi történetből is kivehető, hogy ez nem sokat jelent nála. Párszor már a bilit használta, ilyenkor mindig megkértem újra. Egyszer csak kiabál, hogy "gyeeere, kéész"

Bemegyek a következő kép fogad:

Léna ül a wc-n, minden tiszta kaka körülötte, a padló, az ülőke alatta, a kéztörlő, a keze, a pólója.. és a biliben is van nyom... Szóval kivette és átrakta, majd próbálta eltüntetni a nyomokat.. Hát nem sok sikerrel :D

Éppen próbáltam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek, mikor csiripelő hangon újra közölte, mivel látta rajtam, hogy már elfelejtettem miért is mentem be... "Kéész, anya kééész"

Szerintem még életemben nem röhögtem ilyen jót... kerestem egy tiszta részt, leültem és minimum öt percig folyt a könnyem. Ajsa és Mimi is csatlakozott, Mimi az ölembe bújva kérdezgette, hogy "micsináát? Játyod micsináát?" Láttam, de válaszolni nem bírtam. Léna is rötyögött a wc-n, mert miért ne.. Noel szegény nem értette, hogy mi van.

Olyan jó, hogy ilyen nagylányaim vannak, lehet velük nevetni, értik a "poént"

Persze kitakarítani, gyereket mosni nem volt leányálom, inkább ezentúl vígan vállalom a bilimosást :D

Nem unatkozok mellettük... Ami egyébként nagyon "jóóó" :)