Még egy kis tegnapi gyerekszáj, Lénától. Aki köszöni szépen nagyon jól van, ugyan olyan mint régen :D
Léna a wc-n trónolt, nyitott ajtóknál persze. (Azért kíváncsi vagyok, hány évbe kerül, hogy mindenki csukott, ajtóknál végezze a dolgát. Eddig csak Mimi záratja be). Noel után kajtattam a folyosón, mivel meglépett maszatosan. Hallom, hogy bent Léna számol: Egy, kettő, három. Szünet. Egy, kettő, három. Kíváncsi voltam, mit számol, de nem tudtam, hogy megzavarjam-e vagy sem. Mikor meghallottam, hogy vélhetőleg wc papírt tépked bekukkantottam. Egyesével letépett belőle, majd rétegjeire szedte. A kis minőségellenőr :)
Léna a wc-n trónolt, nyitott ajtóknál persze. (Azért kíváncsi vagyok, hány évbe kerül, hogy mindenki csukott, ajtóknál végezze a dolgát. Eddig csak Mimi záratja be). Noel után kajtattam a folyosón, mivel meglépett maszatosan. Hallom, hogy bent Léna számol: Egy, kettő, három. Szünet. Egy, kettő, három. Kíváncsi voltam, mit számol, de nem tudtam, hogy megzavarjam-e vagy sem. Mikor meghallottam, hogy vélhetőleg wc papírt tépked bekukkantottam. Egyesével letépett belőle, majd rétegjeire szedte. A kis minőségellenőr :)
- "Széttéptem"
- Látom.
- "Baj?"
A csempe ragadt az ivólétől kérdeztem, hogy ki öntötte ki. Ajsa tagadta, Mimi rázta a fejét. Lénus gyanúsan nem reagált. Rákérdeztem, hogy ő volt e az.
- "Neem tudom"
Próbáltan nem vigyorogni, tisztességre kell nevelni a gyereket, vállalja a tetteit (még ha véletlen is lehetett)
- Te öntötted ki vagy nem?
- "Leehet"
(És most idézhetném újra Ajsát, hogy "nem baj? csak velem tudsz kiabálni?" De nem teszem, mert ez nem igaz. Nagyon remélem hogy ő is tudja, legalábbis próbálom neki elmagyarázni, hogy mit "nem szeretek" benne. (na nem ezekkel a szavakkal :D) Amit nehezen viselek az a hiszti. Mindegy melyikük csinálja. Ha rosszalkodnak, huncutok, az oké. Ez a dolguk. Soha nem akartam "idomított" gyerekeket, beleférnek a csínytevések következmények nélkül. Az értelmetlen kiakadásokkal nem tudok mit kezdeni. Próbálom lereagálni, úgy ahogy a nagykönyvekben van leírva. És tudom, hogy néha sikerül is. De nem mindig. És nem tudom mikor miért nem. Ezért néha kiakadok a 100. szépen szólás után. Próbálkozok, de nem mindig megy. A hagyjuk a gyereket tombolja ki magát pedig szép és jó, ha közben nem egymást piszkálják. Szóval néha azért küzdünk. Most nagyon szeretném Ajsával megértetni a kettő közötti különbséget, és ha olyanja van meg is lehet vele beszélni. Csak éppen hatása nincs a mindennapokban :))
A csempe ragadt az ivólétől kérdeztem, hogy ki öntötte ki. Ajsa tagadta, Mimi rázta a fejét. Lénus gyanúsan nem reagált. Rákérdeztem, hogy ő volt e az.
- "Neem tudom"
Próbáltan nem vigyorogni, tisztességre kell nevelni a gyereket, vállalja a tetteit (még ha véletlen is lehetett)
- Te öntötted ki vagy nem?
- "Leehet"
(És most idézhetném újra Ajsát, hogy "nem baj? csak velem tudsz kiabálni?" De nem teszem, mert ez nem igaz. Nagyon remélem hogy ő is tudja, legalábbis próbálom neki elmagyarázni, hogy mit "nem szeretek" benne. (na nem ezekkel a szavakkal :D) Amit nehezen viselek az a hiszti. Mindegy melyikük csinálja. Ha rosszalkodnak, huncutok, az oké. Ez a dolguk. Soha nem akartam "idomított" gyerekeket, beleférnek a csínytevések következmények nélkül. Az értelmetlen kiakadásokkal nem tudok mit kezdeni. Próbálom lereagálni, úgy ahogy a nagykönyvekben van leírva. És tudom, hogy néha sikerül is. De nem mindig. És nem tudom mikor miért nem. Ezért néha kiakadok a 100. szépen szólás után. Próbálkozok, de nem mindig megy. A hagyjuk a gyereket tombolja ki magát pedig szép és jó, ha közben nem egymást piszkálják. Szóval néha azért küzdünk. Most nagyon szeretném Ajsával megértetni a kettő közötti különbséget, és ha olyanja van meg is lehet vele beszélni. Csak éppen hatása nincs a mindennapokban :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése