Veszekszünk...

Anyukám tegnap hazament. Nem sokáig volt itt, de hozzászoktunk a jóhoz, nehezen viseltük, hogy egyszer csak nincs már. A gyerekek közül főleg Ajsa. Jól össze is vesztünk. Olyan "apróságokon", hogy vegye vissza a zokniját, ne akarja elvenni Mimitől azt a filctollat, amivel rajzol (egyébként ha csak filctollból nincs 100 db, akkor egy se, a ceruzákról, zsírkrétákról nem is beszélve). Nagy jeleneteket tud mostanában rendezni, annyiszor képes magát újra és újra földhöz vágni, hogy szerintem Rubint Rékának izomláza lenne ennyi mozgástól. Nincsenek is súlyproblémái.. Annyi dac van benne, hogy sokszor nem tudok már mit reagálni. Ha csak nem azt, hogy januártól oviba küldöm :) De erről majd írok később.

Pár gyöngyszem a maiból:

Nem mondom el még egyszer..
" Ne is mond!"  - majd földhöz vágja magát. Ezt mondta már többször, de mindig belefutok..

Ha rá mersz ütni, te kapod a következőt! Szerintem ez a mondat a világ legjobb szövege! :D Milyen hülyeanyának tartottam volna 4 éve valakit egy ilyen beszólásért :)
"Nem ütök rá! De nagyon szeretnék!" -nagyon nagyon mérgesen, majd földhöz vágja magát.

"Nem is tudsz színezni! az egész asztal olyan"
 Rászólok. Megdicsérem Mimit, aki mutatja, hogy tényleg olyan az asztal, mondom neki, hogy nem baj.
"Nem baj? Csak velem tudsz kiabálni?" - és földhöz vágja magát.

Na ne fárasszuk egymást tovább...
"Te fárasztasz engem, már nagyon fáradt vagyok" - és földhöz vágja magát

Ne veszekedjünk, blablabla... Próbálom "játszani" a felnőttet, először a vitánk eleje óta, és még eredménye is van.

Egy kis időre.
De én sosem tudom mikor kell befejezni.

Látod mennyivel jobb szépen színezni? Nem kell mindig butáskodni.
"Nem vagyok buta.." visít tovább és földhöz vágja magát.

Később újra nekifutok a mondókámnak, tanulva az előzőből, még véletlen sem használok negatív jelzőt.
Hallgat, szipog, majd mosolyog és meggyőződve bólogat.
 "Jobb a nyugalom"

Ehhez próbáljuk tartani magunkat :)