Lilypie Kids Birthday tickers............ Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Fourth Birthday tickers

2012. november 3., szombat

Tesók

Nekifutok még egyszer a tegnapi bejegyzésnek. Azt töröltem. Itt van helyette ez, kicsit kedvesebb, pozitívabb. És a 11 hónaposunkról is írtam lentebb. 
Így az az infó is ugrott, hogy volt egy balesetünk. Léna és Boróka leesett a lépcsőn, szerda este nagyszülőknél. Kórház lett a vége. Lénát már másnap kiengedték és Boró is jól van már. Lénust csak a biztonság kedvéért tartották bent és mi is úgy gondoltuk jobb félni, mint megijedni. Jól viselte ezt az egészet, most is ügyes, sokat pihen, nem ugrál.
Mikor leestek, az összes gyerkőc, köztük Ajsa és Mimi is nagyon megijedt. Ahogy Dávid visszament, és elmondta, hogy a doktorbácsi azt mondta, maradjon ott Léna, lássák nem e lesz beteg, nem kell neki valami gyógyszer, Ajsa nagyon sírt. Ezt később nekem is elmondta és azt is hogy jó hogy ott maradtam, nem volt egyedül "szegény kicsi Léna" Mimi pedig már este átment Dávidhoz, és mondta, hogy nincsen Léna, kicsit ő is pityergett, az apjával aludt. Egyébként Léna is Mimit emlegette a legtöbbet, mikor jöttünk hazafelé és megérkezett Dávid egyedül, rögtön azt kérdezte, hol van Mimi. Ikerkötelék? Még soha nem voltak külön 1-2 óránál többet. Itthon aztán nagy szeretet fogadta a kis beteget. A lányok felültek hozzá az ágyra, meg sem mozdultak, hogy ne zavarják. Ajsa "olvasott" neki, odaadta maciját is, így hát Mimi is hozta az övét és a Lénáé is előkerült. A három medvekoma azóta is körülötte van. Ajsa még most is mondogatja, hogy "jó, hogy itthon vagy Lénuska" (Eddig csak Mimit becézte Mimikének) Simogatják, puszilgatják, körbeugrálják. Ajsa folyton ágyban tartaná, jobban félti mint mi :) Noel is bújt mikor hazajöttünk, megsimizte, nagyon óvatosan. Este Léna a saját ágyában aludt már, mikor Ajsa átjött éjszaka, hogy pisilni vigyük, mondta, hogy Mimi Lénával alszik. És tényleg átbújt hozzá. 
Mintha egymással is le lennének lassulva. Tudom, hogy minden csoda három napig tart, és lehet már holnaptól tombolnak, de olyan jó látni, hogy ilyenek is tudnak lenni, nincs egy veszekedés sem huzamosabb ideig. Talán közrejátszik a nagy nyugiban az is, hogy itt van anyukám. Eljött csütörtökön, csak kedden megy haza. Jó hogy itt van.
És az is, hogy bár még nagyon aprók a gyerekek, mégis ilyen gondoskodók, aranyosak. Jaj, az anyai szívem. És szemeim. Folytonos homályba :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése