Nehéz mostanában kitalálni mit akar. Főleg, hogy ő maga sem tudja :)
Egyik este miután már Noelt lefektettük Dávid Ajsának olvasott a szobájukba, én a két kisközépsőnkkel voltam a játszóban, kirakóztunk. (nem érdekli még őket ami le van írva, csak képeket nézegetnek)
Egyik este miután már Noelt lefektettük Dávid Ajsának olvasott a szobájukba, én a két kisközépsőnkkel voltam a játszóban, kirakóztunk. (nem érdekli még őket ami le van írva, csak képeket nézegetnek)
L: Apa mesél Ajsának.
É: Igen, szeretnéd te is hallgatni?
L: Nem.
M: Ény hajgatyom.
É: Akkor menjél át szépen, és bújj be hozzájuk
M: Nyem, nyem kej mesze.
Öntöttem
neki ivólevet, dobozosat. De ő üvegeset akar. Próbálom meggyőzni, hogy
ez is ugyanolyan finom igya meg, ha már kiöntöttem. Nem kéri. Én meg nem
öntök neki másikat. Elkezd hisztizni. Jön a kisokos nővére, aki csodák
csodájára kedves és elveszi a poharát, hogy majd ő megissza. (addig a
nap folyamán nem volt Ajsa sem túl testvéries hangulatában). Mimi sírva
fakad:
- Enyééém, megisssza.
Ebédeltünk, gyros tálat csináltam. Odatettem neki is az adagját.
- Nyem kéjek pajacsom (paradicsomot)
Teszek még hozzá, magam elé teszem. Neki rakok másikat, paradicsom menteset.
- Kéjek pajacsom.
Szórakozik már megint... Egyet rakok neki.
- Nyem, azs kéjem - és mutat az enyémre.
Mondom neki, hogy az már az enyém, sok is, nem bírná megenni. De csak maga elé húzza.
- Szook, ezs szoook- rám néz érdeklődve- Micsinájjak?
Én is ezt kérdezem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése