A legrosszabb faj. Akik nem a hajukon, hanem az agyukban viselik a szőkeséget. Néha nekem is vannak pillanataim....
(semmi bajom a szőkékkel amúgy:))
Ha a gyerekekkel megyünk valahová akkor a nagy autóval megyünk. Amit egyébként én használok, míg Dávid az ötszemélyest.
Jövünk hazafelé, Dávid vezet, rendőrök megállítanak. Tök nyugodt vagyok. "Jogosítványt, forgalmit kérek" Még mindig halál nyugodtan ülök. Dávid előveszi a jogsit, lehajtja a feje felett amit én napellenzőnek hívok, egyébként nem tudom mi a becsületes neve. Közben én magyarázom a lányoknak mi történik. Dávid kér, hogy vegyem már ki a kesztyűtartóból a papírokat (milyen cuki, hogy azt hiszi ha nincs a feje felett akkor ott van)... Na itt esett le, hogy az bizony nincs a kocsiban. Beletúrok a táskámba, de tudom hogy tuti nem raktam át. Közben magyarázom, hogy soha nem hagyom a kocsiban, nehogy azt is ellopják.. ha én vezetek mindig berakom a táskába amivel megyek, de ha Dáviddal megyünk bizony megfeledkezek róla...
Dávid teljes közönnyel elfordul tőlem és megkérdezi a minket igazoltató pasitól, aki természetesen végig látott/hallott mindent, hogy az ő felesége vezet-e?
Szerencsére igen :)
Én meg beraktam azóta a kocsiba papírokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése