Szülinap, buli, hétvége

Pénteken volt Dávid szülinapja. Csütörtök este jutott eszembe, hogy a csajok nem csináltak semmit neki, sőt nem is nagyon beszéltünk róla, hogy szülinap lesz. Nem felejtettem el, szombatra családi banzájt is szerveztünk, csak a lányokat hagytam ki valahogy :) Mozgósítottam Fecót, hogy hívja el sörözni Dávidot, közben készíthessünk valamit, gyakoroljuk a szülinapi dalt. Nem sok ötletem volt, nem is vettem semmit, amivel kezdhettünk volna valamit. Jobb híján színes papírokból, és fonalakból alkottunk, előre rajzoltam, írtam, ők pedig felragasztották. (ááá egyszer sem jutott eszembe milyen okos ötlet volt ragasztót adni a kezükbe).

A kiscsaládi ünneplést hatosban, délben tartottuk. A lányok imádják, ha csinosan fel kell öltözni, egyre jobban megy a köszöntés is, de a tortáról hiányolták a tűzijátékot. Hiába mondtuk, hogy majd másnap lesz, Ajsát nem sikerült meggyőzni, kitartott amellett, hogy „ez egy nem rendes torta” 

Estére meg volt beszélve egy utószilveszteri buli, már decemberben meg volt a terv, hogy bár szilveszterkor nem sikerült összeülni, majd pótoljuk. Igazából nem csak szilveszterkor nem sikerül összehozni a bandát, hanem úgy kb. semmikor mióta többünknek családja van. Mindig 2-3an összeülünk, de az, hogy mindenki ott legyen nagyon ritka.

Mariann lefoglalt egy helyet, 5től 11 mulatoztunk. Gabival válogattak össze zenét, a „régi” időkből. A lányok jobban elkapták a ritmust, Nándi hamar kidőlt, így maradt két parti képes (ami 2 éven felülit jelent) kispasi a négy lányra, de végül ők sem bírták már és a mieink sem. Miri még elemében volt, de az ő génjeivel nem csoda :)  Lehet Mariannak és Gabinak ezzel az egy tinivel nehezebb lesz, mint nekünk néggyel, no de teljesen megérdemlik mindketten:)

Noelt ismét elbűvölték a lufik, még nem jutottam el odáig, de veszek itthonra pár zacskóval, és míg játszik lefekszek aludni... Ő volt csak pelenkás, járni tudó kisgyerek, a popsi riszálásával kitűnt a többiek között.  És a kártékonykodásával is, az ételt csak úgy százszor akarta magára rántani, Petrát pedig megrágta. Azóta nem harapott senkit, remélem nem fog rászokna. Zéti csinálta egy időben, egyik pillanatban szépen ült, a másikban akkorát harapott, hogy komolyan elgondolkodtam azon megmutatom egy orvosnak :)

A többiek szépen eljátszottak együtt, Mimi és Nándi bújt néha hozzánk, de látszik hogy ahogy nőnek egyre jobb lesz velük. Egyelőre mindenki befejezte a babaprojektet, ha Noel és Beni is odanőnek, a többiek is még nagyobbak lesznek semmi gondunk nem lesz rájuk. Hacsak nem kell őket szétszedni.. Ajsa és Mimi a végére már hisztis lett, lehet le kellett volna nekünk is hamarabb lépni, de végül úgy búcsúzott a kicsilányunk, hogy „Köszönöm, nagyon jól éreztem magam…” A kis hamis.. Amikor már agyonverném, mindig levesz a lábamról :D  A kocsiban kidőltek mind a négyen.

Szombaton délre érkezett a család, ünnepeltünk még egyet, immár tűzijátékos tortával, mindenki megelégedésére :) Olyan hamar elrepült a délután, Anitáék korán indultak hazafelé, a szüleim végül itt éjszakáztak, és csak vasárnap délután mentek haza. Bár szeretem Dávid családját, és azzal is elégedettnek kellene legyek, hogy ők itt vannak egy ugrásnyira, de azért jó lenne ha az enyémek is kicsit közelebb lennének. De minden nem jöhet össze :)